Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. április 23. mitrmmmmm É H I | H I 1 I Lj $g? Mi r^«Vv»>. >*• Á >í >*' wK;^' ^ •VÍVA**««! ■ ! 1111 n n1 í ! 1 I I ! ! í 1 ! Ül I M 1 I H ! I i i i n ■ i h 1 KIKET TARTANAK A LEGTÖBBET KERESŐ EMBEREKNEK? MÜLANDÓ FOGLAL­KOZÁS-E A FOCIZÁS? MINDEN NŐI SZAKMA CSUPÁN A KÖZÉPMEZŐNYBEN TA­LÁLHATÓ? TUDÁS VAGY SZERENCSE KELL EGY JÓ FOGLALKOZÁS MEGSZERZÉ­SÉHEZ? MIÉRT NINCS KELLŐ BECSÜLETE A FIZIKAI MUNKÁNAK? KÉRDÉSEK ÉS MEGINT KÉRDÉSEK. AZ A VIZSGÁLÓDÁS VETETTE FEL ŐKET, AMELYET MINT­EGY SZÁZ SZABOLCSI FIATAL KÖRÉBEN VÉGEZTÜNK. TIZENNYOLC ÉS HUSZON­HAT EV KÖZÖTTIEK VÁLASZOLTAK. HÁROMNEGYED RÉSZÜK FÉRFI VOLT, AZ IPARBAN ÉS A MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZIK 71 SZÁZALÉKUK. MONDHATJUK: EGY KOROSZTÁLY KÉPVISELŐI VÁLASZOLTAK ARRA: SZERINTÜK MIKÉNT ALA­KUL BIZONYOS FOGLALKOZÁSOK TÁRSADALMI MEGBECSÜLTSÉGE. A presztízskutatás nem egy- egy ember jó vagy rossz tu­lajdonságait kutatja, hanem azt: milyen megbecsülés övez ■egy-egy foglalkozást? Amikor valaki erre válaszol, megfo­galmazza saját ítéletét, s azt is, amit környezete sugallt neki. Véleményt mond az egyes foglalkozások hasznos­ságáról, azok anyagi vonatko­zásáról, s arról is, hogy sze­rinte milyen biztonságot nyújt az érintett munkakör. A felmérés tehát többé-ke- vésbé pontos választ ad arra: egy-egy foglalkozás hol he­lyezkedik el a fiatalok tuda­tában? Mérlegen harminc szakma A kérdőívekre 30 különbö­ző foglalkozást írtunk. Fizi­kai, szellemi foglalkozások, idényszakmák és divatosak, férfiaknak illőek és kimon­dottan nőiek kerültek egymás mellé. Olyan foglalkozások, melyeket a megkérdezettek­nek illett ismerniök. Az első feladat az volt: állítsák sor­ba a szakmákat, aTinak alap­ján, ahogyan azok társadalmi megbecsültségét rangsorol­ják. Amint az a mellékelt táb­lázaton is látszik: az első tíz helyre csupán két fizikai munkaterület jutott be. Ettől lefelé már teljes volt a vál­tozatosság, s mintegy ellen­pólusként: az utolsó harmad­ba két szellemi foglalkozás, a pap és a hegedűs került. Ez a sorrend is érdekes, de csak akkor nyújt pontosabb eliga­zodást, ha összevetjük ezek jövedelmezőségével, illetve azzal a biztonsággal, amit nyújtanak. És itt már talá­lunk olyan következtetést, ami figyelmet érdemel. A fia­talok az egyes foglalkozáso­kat ugyanis nem az anyagiak alapján tartják rangosabbnak a másiknál A miniszter, a labdarúgó, a tudós-kutató, a maszek autószerelő jövedelmi viszonyait például csaknem azonosnak, igen magasnak ítélik. Társadalmi megbe­csültségük ugyanakkor nagy különbséget mutat. Reális ér­tékítélet ez, hiszen nem vitás: az egyes foglalkozások társa­dalmi hasznossága, fontossá­ga, tudásigénye lehet csak a mérce. A pontosabb kép érdeké­ben emellé kell állítani a biz­tonságosságról mondott véle­ményeket. Kitűnik: a magas jövedelmezőségű állásokat ke­vésbé biztonságosnak, kevés­bé tartósnak minősítik. Va­jon miért? — kérdezhetjük. Bizonyára az az ok, hogy ezek a jól fizetett állások egyrészt nagy felelősséggel járnak együtt, kockázatos döntések meghozatala is szükséges eb­ben a körben, vannak időre választott állások, olyan mun­kakörökről van szó, amelyek­re esetleg mások is pályáz­nak, jó részük pedig életkor­hoz, illetve divathoz kötött. Ebből adódik az a vélemény, amely szerint a jövedelmező­ség és a biztonságosság for­dított arányban áll. A másik oldalon viszont az is látható: a nagyon kis jöve­delmet adó foglalkozások hosszú biztonságot adnak. Ez akkor érthető, ha belegondo­lunk: ugyan ki akar egy por­tás, levélkézbesítő, vagy ta­karítónő helyére törni? A vá­laszok alapján úgy is össze­gezhetnénk: a kockázatot és a nagy szaktudást kell ná­lunk megfizetni; s ez a kettő a legdöntőbb akkor, amikor egy-egy foglalkozás megíté­léséről szó esik. Ki a menő? A szaktudás, a kockázat- vállalás mellé a feleletek alapján harmadik meghatá­rozónak oiatehetjük a tech­nika és a tudomány tekintély­parancsoló tényezőjét is. Néz­zük azt a néhány foglalko­zást, amely a megbecsültség, íz anyagiak és a biztonság •angsorolásánál csaknem tel­esen egybeesik: az orvos,, a udós-kutató, az elektromér- ök és a katonatiszt alkotja zt a csoportot. Nem vitatha- > hogy ezek komoly szelle­mi felkészültséget kívánó pá­rák. De a fizikai munkák őzül is azok kaptak előkelő elyezést, melyek kapcsolata­ik a technikával: a pilóta, a mozdonyvezető, a sofőr messze megelőzi a tsz-állat- tenyésztőt, a bolti eladót. Ezek a rangsorolások ked­vező következtetésre nyújta­nak alkalmat. Kiolvasható belőlük, hogy a válaszolók józanul ítélnek, s bár életko­ruk engedné, nem esnek a múló népszerűséget kínáló foglalkozások hálójába. Igaz, mind a beatzenész, mind a labdarúgó vagy a slágeréne­kes a nagy jövedelmet élve­zők kategóriájába került, mégsem ők a menők. Szük­ség van rájuk, ez vitathatat­lan. de egy bizonyos igény­kielégítés nem jelenti azt, hogy a szükségesnél nagyobb nimbusz vegye őket körül. Feltehetnők ugyanakkor a kérdést: vajon a fizikai szak­mák miért szorultak erősen a középtájra, vagy a végére? Egy biztos: a túlnyomó több­ségében fizikai munkát vég­ző fiatal foglalkozásokról mondott véleményt, s nem a társadalomban kialakult ha- talrhi viszonyokat boncolgat­ta válaszaival. Azt is tudo­másul kell venni: a szocialis­ta társadalomban is el kell fogadnunk mindazokat az ellentmondásokat, amelyek távlati célkitűzései és jelen­legi viszonyai között feszül­nek. Az egyenlőtlenségek bi­zonyos fajtái ma még elke­rülhetetlenek, sőt bizonyos egyenlőtlenségek fenntartása éppen szükségszerű feltétele a társadalmi fejlődésnek. Ezek tudatában is meg le­het kérdőjelezni: vajon ok­tatásunk mennyire hatékony akkor, amikor érdem és ér­ték között kell különbséget tenni? Mozgatórugók Szerepelt kérdéseink között egy, amely azt tudakolta: va­jon a válaszoló fiatalok mi­lyen foglalkozást választaná­nak maguknak, miért éppen azt, s ezek elérését miként tartják lehetségesnek. Ezzel sikerült a presztízsre adott feleletek minőségét is mérni. Kiderült: a fizikai munkát végzők több mint negyede elégedetlen saját foglalkozá­sával. Ezzel kritikát mondtak bizonyos munkakörök körül­ményeiről, kulturáltságáról is, másrészt a pályaválasztás és -irányítás módszereit is érdemes lenne megkérdője­lezni. Ezt erősíti az a válasz­csoport is, mely azt közli, hogy a kérdezettek 48 szá­zaléka a munka szépségét, saját képességét 25 százalék, az anyagi szempontokat 16 százalék tartja döntőnek a foglalkozások választásánál. A munka könnyűsége csak 2,7 százaléknál meghatározó. Látható, hogy a képesség és illúzió között is van ellent­mondás. Egy biztos, és ez visszautal a más foglalkozá­sok értékítéletére is: a pénz csak kis százaléknál az el­sődleges. Az alkotó jelleg egy-egy szakmánál akkor is fontos, ha ők választanak, de akkor is, ha másokat ítélnek meg. Pillantsunk újólag a táblá­zatra: a végmezőnyben szin­te kizárólag olyan foglalko­zások vannak, amelyek a fia­tal válaszadók szerint szín­telenek, az alkotás örömét nem nyújtják. Amikor ezek a rangsor végére kerültek, akkor szintén nem embere­ket, hanem szakmákat minő­sítettek. Helyes, ha a fiatalok alko­tó, szép pályákat keresnek. De a realitás az: számos olyan, társadalmilag nélkü­lözhetetlen, „színtelen" fog­lalkozás van, amelyre még hosszú ideig szükség lesz. Ér­demes tehát figyelemmel kí­sérni az egyes szakmák tár­sadalmi presztízsét, hiszen csak ennek tudatában lehet biztosítani bizonyos foglalko­zások megbecsültségét, illet­ve olyan anyagi és munka- körülményeket teremteni, hogy itt is legyen tartós után­pótlás. Kívánságlista Ha felállítjuk a fiatalok ál­tal megfogalmazott kíván­ságlistát, akkor kiderül: a ne­héz fizikai munkákat kikerü­lik. a színtelen foglalkozáso­kat nem választják. Ez ko­moly figyelmeztetés. Nyilván olyan munkahelyek kialakí­tása szükséges, melyek jogos igényeket elégítenek ki, von­zóak, adják az alkotás örö­mét. De a másik oldal sem kevésbé fontos: a fiatalok nevelése során lényegesen több figyelmet kell fordítani arra, hogy közelítsenek az egyéni kívánságok és a tár­sadalmi elvárások. A kívánságlista ugyanis kétoldalú: a társadalom is jo­gosan fogalmazza meg, kikre és hol van szüksége. Sosem lesz olyan ideális állapot, hogy mindenki csak szellemi pályán dolgozhat, s az is messze van még, hogy vala­mennyi fizikai munka köny- nyűnek is minősülhet. A foglalkozások elérhető­ségéről feltett kérdésre úgy feleltek a fiatalok, hogy az 55,2 százalékban a tudás függvénye. A kitartó szor­galom 29,9, az összeköttetés 13,4, a szerencse csupán 1,5 százaléknál meghatározó. Ez föltétlenül jó tendencia ér­vényesülését jelenti. A tudás elsődlegessége mind a saját, mind mások számára tehát a boldogulás előfeltétele. Nyilván ez motiválta azokat a válaszokat is, melyeket egy-egy foglalkozás presz­tízséről adtak. Az viszont nem derült ki, hogjr kinek- kinek milyen az önkritikája, és saját tudását melyik fog­lalkozási ág eléréséhez tartja elegendőnek. Márpedig ez előfeltétele annak, hogy ne álomvilágokat, hanem valós igényeket fogalmazzanak meg. A FOGLALKOZÁSOK ÉRTÉKELÉSE presztízs, biztonság és jövedelmezőség szerint MEGBECSÜLTSÉG BIZTONSÁGOSSÁG JÖVEDELMEZŐSÉG 1. Orvos 1. Orvos 1. Miniszter 2. Miniszter 2. Ápolónő 2. Labdarúgó 3. Tudós-kutató 3. Tudós 3. Orvos 4. Elektromérnök 4. Tanár 4. Magániparos (autószerelő) 5. Katonatiszt 5. Tsz-állattenyésztő 5. Beatzenész 6. Tanár (középiskolai) 6. Elektromérnök 6. Slágerénekes 7. Pilóta 7. Pap 7. Tudós-kutató 8. Bányász 8. Katonatiszt 8. Pilóta 9. Űjságíró 9. Takarítónő 9. Katonatiszt 10. Mozdonyvezető 10. Szövőnő 10. Elektromérnök 11. Művezető 11. Gépírónő 11. Bányász 12. öntőmunkás 12. Bolti eladó 12. Újságíró 13. Ápolónő 13. Postás kézbesítő 13. Mozdonyvezető 14. Szövőnő 14. Építőipari segédmunkás 14. öntómunkás 15. Tanácsi alkalmazott 15. Portás, kapus 15. Művezető 16. Beatzenész 16. Tanácsi alkalmazott 16. Tsz-állattenyésztő 17. Teherautósofőr 17. Mozdonyvezető 17. Teherautósofőr 18. Labdarúgó (NB I-es) 18. öntőmunkás 18. Hegedűs egy szimf. zenekarban 19. Bolti eladó 19. Újságíró 19. Tanár 20. Magániparos (autószerelő) 20. Rendőr őrmester 20. Tanácsi alkalmazott 21. Slágerénekes 21. Művezető 21. Rendőr őrmester 22. Gépírónő 22. Pilóta 22. Pap 23. Tsz-állattenyésztő szakmunkás 23. Magániparos (autószerelő) 23. Építőipari segédmunkás 24. Hegedűs egy szimf. zenekarban 24. Hegedűs egy szimf. zenekarban 24. Szövőnő 25. Rendőr őrmester 25. Miniszter 25. Bolti eladó 26. Építőipari segédmunkás 26. Bányász 26. Ápolónő 27. Pap 27. Beatzenész 27. Gépírónő 28. Postás kézbesítő 28. Teherautósofőr 28. Postás kézbesítő 29. Takarítónő 29. Slágerénekes 29. Portás, kapus 30. Portás egy vállalatnál 30. Labdarúgó (NB I-es) 30. Takarítónő FOLYTATHATNÓK A GONDOLATSORT TOVÁBB. DE TALÁN ENNYI IS ELÉG AHHOZ, HOGY KÉPET ADJUNK EGY-EGY FOGLALKOZÁS MEGÍTÉLÉSÉRŐL, S ELGON­DOLKODJUNK EZ ALAPJÁN ARRÓL, MIKÉNT IS ALA­KUL MAJD A JÖVŐBEN EGYES SZAKMÁK TÁRSADAL­MI MEGBECSÜLÉSE. SOK MÜLIK EZEN. TALÁN TÖBBEK KÖZÖTT AZ, HOGY LESZ-E ELÉG UTÁNPÓTLÁS EGYES MUNKATERÜLETEKEN, TUDUNK-E LEGALÁBB A MEG­BECSÜLÉS RÉVÉN VALAMI ELLENSZOLGÁLTATÁST NYÚJTANI BIZONYOS MUNKÁK KEVÉS ÖRÖMÉÉRT CSERÉBE. MINDEN MUNKA, MINDEN HASZNOS TEVÉ­KENYSÉGET FOLYTATÓ EMBER KEDVES A SZÁMUNK­RA. NEM KÖZÖMBÖS TEHÁT, HOGY A TÁRSADALMI ÉRTÉKÍTÉLET MÉLTANYOLJA-E A HASZNOSSÁGOT, S MEGTANULJA AZ ÉRTÉK ÉS ÉRDEM KETTŐSÉNEK OKOS ÖSSZHANGJÁT. Bürget Lajos KM

Next

/
Oldalképek
Tartalom