Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1978. március 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Javuló gazdálkodás a téeszekben A megyében dolgozó ter­melőszövetkezetek megtar­tották zárszámadó közgyűlé­süket, február 15-ig elkészí­tették mérlegüket, melyet a Pénzügyminisztérium Bevé­teli Főigazgatóságának me­gyei hivatala vett át. Még nincsenek végleges adatok — a feldolgozás központilag, gé­pi úton történik —, azonban van néhány olyan összesítés, amelynek alapján a múlt évi gazdálkodás tapasztalatai le- szűrhetők. Ezért kértük meg Márton Lajost, a bevételi hi­vatal vezetőjét, hogy vála­szoljon néhány, a szövetke­zeti gazdálkodást érintő kér­désre. — A mezőgazdasági ter­melés bármelyik ágát nézzük, a múlt évi gazdálkodás a szö­vetkezeteknél jóval megha­ladja az egy évvel korábbit. Az összes árbevétel például egymilliárd 215 millió forint­tal, 16,5 százalékkal volt ma­gasabb az 1976-osnál. A 145 szövetkezet közül a nyeresé­gesen gazdálkodók 751 mil­lió forint eredményt mond­hatnak magukénak, összes­ségében a gazdálkodás ered­ménye 9,7 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Pedig meg kell említeni, hogy kedvezőtlen előjelekkel — belvíz, rossz időjárás — indult az év, valamint az őszi fagyok is sok kárt okoz­tak. — A hivatal végzi a pénz­ügyi revíziókat, ügyel a sza­bályok betartására. Mi itt a tapasztalat? — A bizonylati rend betar­tásánál, az okmányfegyelem­nél igen mérsékelt az előre­lépés. A számviteli, pénzügyi területen a szövetkezeti ve­zetők részéről sok esetben hiányzik a folyamatos irányí­tás, ellenőrzés, több helyen viszonylag gyenge a belső el­lenőrzés is. Pedig a szabály- szerű gazdálkodás nem csak az elszámolások szempontjá­ból fontos, hanem a társadal­mi tulajdon védelmére, a ve­zetés tisztánlátása érdekében is. A nagyobb pénzügyi fe­gyelem megvalósítása érde­kében szigorítjuk az ellenőr­zést, ha kell, személyre szóló felelősségre vonást is alkal­mazunk. — A számok tükrében mi­lyen ellentmondásra hívná fel a figyelmet? — A termelésben lényeges előrelépés történt a kiemelt kultúráknál, mint a dohány, zöldség, gyümölcs, burgonya. A mérlegadatok arra enged­nek következtetni, hogy ha­tékonyabb volt a gazdálko­dás. Tömeget megtanultak termelni, de a minőséggel gondok vannak. Ez meglát­szik az árbevételen, az ered­ményen is, ami nincs arány­ban azzal a mennyiséggel, amennyivel'többet termeltek. A minőség mellett viszont van egy másik ok: a felvá­sárló szervezetek nem ké­szültek fel kellően ilyen nagy mennyiségű termék fo­gadására, piaci elhelyezé­sére. — A termelőszövetkezetek felvetik, hogy a termelés költségei állandóan emel­kednek, ezt nem, vagy nehezen tudják ellensúlyozni a többlettermeléssel. Említ­sen néhány példát, ahol jó gazdálkodással hívták fel magukra a figyelmet. — Elöljáróban le kell szö­gezni: nem egyértelmű, hogy csak a kedvező közgazdasági körülmények között lehet jól gazdálkodni. Van szerepe az eredmények elérésében a szubjektív, személyi ténye­zőknek, de legfőképp a gon­dos, a költségráfordításokat is figyelemmel kísérő gazdál­kodásnak. A kiemelkedő nye­reséget elért gazdaságok kö­zött akadnak kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú tsz-ek. Hogy csak néhány jó szövet­kezetét említsek: a csegöldi Bajcsy-Zsilinszky Termelő- szövetkezetben 70 milliós ár­bevétel mellett 13 milliós nyereséget értek el. A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezetben a 183 milliós árbevételhez 47 milliós nye­reség tartozik. A nyírmadai Béke és a beregsurányi Ba­rátság tsz-ek is majdnem kétszer annyi nyereséget ér­tek el, mint a megyei átlag. — A közvéleményt, külö­nösen az érintett tsz-tagokat mindig foglalkoztatja a vesz­teségesen gazdálkodó szövet­kezetek helyzete. Hogyan alakult a megyei kép? — A megyében 25 szövet­kezet és szakszövetkezet zár­ta az évet mérleghiánnyal. Ennek az összege 84 millió forint, ami számottevően ke­vesebb az 1976-os 111 millió forintos pénzügyi hiánytól. A mérleghiányos gazdaságok közül 12-nél nem kerül sor szanálási eljárásra, mert sa­ját forrásból (a tartalék- és egyéb alapok felhasználásá­val) rendezni tudják a vesz­teséget. A többinél a bevéte­li hivatal elkezdte a veszte­ségrendezési eljárás lefolyta­tását a megyei tanács pénz­ügyi és mezőgazdasági osztá­lyai, a területi szövetség és a nemzeti bank szakemberei­nek közreműködésével. A szabályszerű gazdálkodás vizsgálata mellett a veszte­ség külső és belső tényezőit is fel kívánjuk tárni, hogy ennek alapján a rendezésről áprilisban a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt­sön. Sajnos vannak visszaté­rően veszteséges szövetkeze­tek is. A nagykállói Virágzó Földnél az elmúlt évi gazdál­kodás mellett a korábbi évek hibái járulnak hozzá a nagy veszteséghez, a vasmegyeri Micsurin Tsz-nél a gazdaság nem készült fel kellően a korszerű termelésszerkezet fogadására, ezért lett na­gyobb a termelés költsége a jövedelemnél, de évek óta gyengélkedik a mátészalkai Egyesült Erő Termelőszövet­kezet, a nagydobosi és a győrteleki közös gazdaság is. Ennek ellenére javuló gaz­dálkodásról, jobb eredmé­nyekről lehet számot adni a megye termelőszövetkezetei­nél, ami alapot ad az idei eredményekhez is — fejezte be Márton Lajos. Lányi Botond Nagyközségekből jelentjük Társadalmi munkák, hiányzó iparcikkek Februárban és március el­ső napjaiban végrehajtó bizottsági és tanácsüléseket tartottak a megyében. A nagyközségekben több közér­dekű témát vitattak meg. Üjfehértón többek közt érté­kelték az 1977. évi társadal­mi munkát. Hodászon a múlt évi költségvetési és fejleszté­si alap zárszámadását ele­mezték, Vásárosnaményban pedig az ÁFÉSZ számolt be a lakosság ellátásáról. Újfehértó: úttörőszobák az iskoláknak Üjfehértón a lakosság rend­szeresen parkosítja az utcá­kat, egyengeti, töltögeti a földutakat. Mindezt a Tiszta, virágos faluért mozgalom ke­retében vállalták a helyiek, s kimagasló eredményt értek el. összesen 3 millió forint értéket teremtettek önkéntes munkájukkal. A tanács tavaly 4 milliós társadalmi munkát tervezett, melyet 5 millióra teljesítet­tek. Sokat tettek ezért az új­fehértói üzemek, szövetkeze­tek, intézmények is. Az ÁFÉSZ és a Lenin Ter­melőszövetkezet úttörőszo­bával ajándékozta meg a 3- as iskolát. Az önálló épület­ben egy napközis csoport ét­keztetését is megoldották. A 4-es iskolát az építő- és fa­ipari szövetkezet, s a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főis­kolai Tangazdaság lepte meg egy hasonló helyiséggel. Nem maradtak otthon nélkül a 2- es iskola úttörői sem. Szá­mukra a Vörös Csillag Tsz és az Újpesti Gyapjúszövőgyár egysége emelt egy épületet 1976—1977-ben. A gyár ta­valy vállalta egy étkező és melegítőkonyha építését is az egyik napközis csoport ré­szére. A munkát ez évben fe­jezik be. Idén 4,5 millió forint érté­kű társadalmi munkára szá­mít a tanács. Hodász: iskolaépítés, korszerűbb utak Tavaly a tervezettnél keve­sebbet: 4 millió 207 ezer fo­rintot költött a Hodászi Nagyközségi Közös Tanács fejlesztésre. Az összegből ju­tott két pedagógus szolgálati lakás és a közvilágítás kor­szerűsítésére. Hodászon 2, Kántorjánosiban és Nyírká- tán pedig 1—1 utat újítottak fel. Hodászon hozzáláttak a 6 tantermes általános iskola előkészítéséhez, építéséhez. Nem egészen félmilliót köl­töttek az iskolára. Ez közel fele a tervezett összegnek, a szerződéskötések elhúzódása miatt. A vágóhíd felszerelé­sére 100 ezer forintot fizettek ki. A kántorjánosi úttörő­sporttelep építésére 64 ezer, egy tűzoltóautó vásárlására pedig 60 ezer forint jutott. Vásárosnamény: hiánycikkek a a boltokban A társadalmi munka érté­ke viszont 500 ezer forinttal magasabb lett a vártnál. A múlt évben nagyobb kedvvel kapcsolódott be úgy a lakos­ság, mint az üzemek, szövet­kezetek, intézmények kol­lektívája az önkéntes mun­kába. Ennek- ellenére most sem sikerült teljesen kihasz­nálni minden lehetőséget. A múlt év utolsó hónapja­iban hiába keresték a táblás csokoládékat, díszdobozokat, szaloncukrot Vásárosna­ményban — nem voltak a boltok polcain. Az édességek, akár a déligyümölcsök, vál­tozatlanul hiánycikknek szá­mítanak. Szezonális élelmiszerek­ből és húsipari termékekből viszont sokat javult az ellá­tás. Egyenletes volt a zöldség­gyümölcs ellátás is. A lakos­ság önköltségi áron jutott pa­lántákhoz. A fogyasztási szö­vetkezet közel 70 ezer darab palántát értékesített. A fo­lyamatos téli ellátás érdeké­ben tárolási szerződést írt alá az ÁFÉSZ a ZÖLDÉRT vál­lalattal és néhány szomszé­dos termelőszövetkezettel. Iparcikkekből nem volt za­vartalan tavaly az áruellátás. Tartós fogyasztási cikkekből 3 millió forinttal forgalmaz­tak többet, mint 1976-ban, pe­dig a hűtőszekrény, az olaj­kályha és a kerékpár nem volt elegendő. Javult az ellá­tás bútorokból. Az ÁFÉSZ megállapodást kötött a máté­szalkai bútorgyárral, ahonnan igény szerint érkeznek a Szatmár típusú garnitúrák. Jelenleg kétfajta gyermek szobabútor is kapható, me­lyek korábban hiányoztak a kereskedelemből. H. Zs. A mikor a kis Feri gyere­ket végre felvették az Intézethez, bizony már hosszú, gazdag múltja volt az előszobában. Ott kun- csorgott már vagy öt—hat esztendeje a jeles vagy talán kitűnő érettségi bizonyítvá­nyával. Hol ennek, hol an­nak az alosztálynak dolgozott be mellékállásban egy kis fércmunkával. Közben pe­dig módszeresen kövezte ki az utat alázatoskodó, „jó” beosztott, törekvő kis em­berke benyomását keltve az Intézet mérnökei körében. Nem volt nehéz. Hízelgett ennek is, annak is a „kedves bátyám”, — a „tapasztalt mesterem”, — a „bölcs fő­nököm” és a, sok más válo­gatott megszólítás. Még az előszobában to- porgott, amikor már önma­gának is elhitte, hogy ő zse­ni, fenomén, őstehetség. De még csak csendes magányá­ban szortírozta, fűzögette az itt-ott elhullajtott babérleve­lekből a koszorút. Bent az Intézetben inkább felsegítet­te a folyosón éppen leesni készülő babérlevelet a még távolról tisztelt egyik Főagy magas homlokára. Egy szép verőfényes és létszámhiányos napon az­tán bekerült a kis Feri gyerek az Inté­zethez. Az ilyenfajta újonco­kat itt „alkezdő”-nek nevez­ték. Hálás és boldog volt már ezért a kis beosztásért is, persze lelke mélyén sehogyan sem tudta .összeegyeztetni a már összefűzött babérkoszo­rút ezzel az „alkezdőséggel”. No de sebaj. Ez ellen gyor­san lehet és kell is tenni. csinálna, ha csak a mennyi­ség (!) számítana. Szombaton azután megtörtént a Feri gyerek első mennybemenete­le. A hetet értékelő értekez­leten valaki megkockáztatta a „kedves bátyámok” közül, hogy biz’ ez-a Feri fiú csoda­gyermek. Húszéves kora ellenére volt annyira bölcs, hogy megvár­ja, amíg visszajön a kineve­zési papír a Főintézettől. Visszajött és a Feri gyerek tüstént munkához is látott. Felfelé — ha lehet — még sűrűbben és még célirányo­sabban osztotta a „kedves bá- tyámokat”. Idejekorán tájé­kozódott: kik vannak hivata­losan a jók, és kik a rosszak listáján. Hétfő reggel végig­sértegette a rosszakat, kedd délután fizetett egy kört a jóknak, szerdán lekezelte az esetleg szóba jöhető konkur- renseket, csütörtökön kinézte magának, hol van égetően szükség egy kis gyors ro­hammunkára, pénteken ha­talmas hévvel elvégzett annyi munkát, amennyit jószerével egy fél alosztály egy hétig Hősünk pedig ettől kezdve úgy is élt, mint ahogyan egy csodagyerekhez illik. Az elő­szobában — ahol annakelőtte sokat ücsörgött, mint egy jól­nevelt öleb — a „kezét csó­kolom, Ibikét” felváltotta a „helló kicsi, bent van a Kis- öreg?” című belépő. Egy hét múlva már ez sem maradt. Mindössze egy huppanás je­lezte, hogy a Feri gyerek már benne is ül a Kisöreg fotel­jében, s ott olvasgatja a Fő­intézettől érkezett leiratokat. Egy idő után már termé­szetes volt a huppanás. Feri gyerek amolyan fontos bútor­darab lett a Kisöreg szobá­jában. És már csak kétheten­ként egy napot szánt arra, hogy szédületes munkatem­póval fél nap alatt megszé­gyenítsen egy alosztályt. De azért nem töltötte lazítással a többi napot sem. Módszeresen munkálta önnön fontosságát az Intézet dolgozói körében. Ha példának okáért olyan feladatot kapott, hogy kon­zultáljon valamelyik társin­tézettel, igyekezett ezeket a telefonokat olyan szobából bonyolítani, ahol megfelelő közönség kínálkozott. Az egyik intézmény vezérigazga­tójának titkárnőjével például így beszélt: „Csókolom a kis kezét Pintyőke! Meg tud­na beszélni nekem egy ta­lálkozót délutánra a Gézus- sal?” (Gézus nem volt más, mint a vezérigazgató.) Egy másik alkalommal a Főszak­mai Szövetség főtitkárától visszatérőben hanyagul az asztalra dobta füzetét és oda­vetette álmélkodó munkatár­sainak: „Nem is olyan hü- lyegyerek ez az Oszkár!” A 60 éves minisztériumi főosz­tályvezetőt bámuló közönsége előtt Lexikémnek, a tudásban megőszült tudóst Ede bátyú­nak, az országszerte ünnepelt művészt Pityukénak nevezte a huszonéves intézeti csoda­gyermek. A sok szép zöld babérlevél meg csak hullt és hullt. Be­lepte a Feri gyerek fejét, el­borította asztalát, már a föl­dön is vastag réteg emelke­dett mind feljebb és feljebb, Növekvő export szarvas- ' marhából (Tudósítónktól) Megyénk — a szarvasmar­ha-tenyésztésben és -forgal­mazásban országosan is je­lentős helyet foglal el. A múlt évben vágóborjú­val együtt, több mint 44 ezer darab, nagyrészt hízott szar­vasmarhát vettünk át a nagy­üzemektől és a kistermelők­től. Kedvező jelenség, hogy az átvett mennyiség közel kétharmadát a tsz-ek szállí­tották. Ez nemcsak a felvá­sárlást, hanem az iparszerű vágást és feldolgozást, a bél­és külföldi értékesítést is folyamatosabbá, megbízha­tóbbá tette. Az átvett szar­vasmarha mintegy 30 száza­lékát exportra adtuk el. Népgazdaságunk ösztönzi mind a termelőket, mind a felvásárló szerveket az üte­mesebb élőállat-exportra. így vállalatunk is még kezdemé­nyezőbb, ösztönzőbb és segí­tőbb lesz a szarvasmarha-te­nyésztésben, főként a hizla­lás ágában. Céltudatosan ser­kentenek erre az optimáli­sabb szerződéskötési, felvá­sárlási, a bel- és exportérté­kesítési tervszámaink is. Az 1978. évi szarvasmarhaexport- tervünk 11 000 darab. Ez 3000 darabbal több az előző esz­tendő előirányzatától. A vágóállat-nevelés és -hiz­lalás a különböző értékű ta­karmányok hasznosításának egyik leggazdaságosabb mód­ja. Megyénkben sok lehetőség van még a szemes és szálas takarmány termelésének nö­velésére. Bízunk aban, hogy az intenzívebb takarmány- termelés hozzájárul az állat- tenyésztés és -hizlalás továb­bi fellendítéséhez, az export gyorsabb ütemű növeléséhez, — írja Varga Gyula az állat­forgalmi és húsipari vállalat­tól. Milliók - takarékosságból Anyagtakarékossággal két­millió 863 ezer forintot spó­roltak meg az elmúlt évben a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál, több, mint 150 ezer forinttal többet a tervezettnél. A vállalat anyagtakarékossági intézke­dési terve erre az évre újabb kétmillió 315 ezer forint ér­tékű anyag megtakarítását írja elő. mígnem egész babértorlasz keletkezett á szoba előtt is. Szerencsére! Egy szép napon ugyanis magas rangú látoga­tók érkeztek az Intézetbe. Eljött Géléi Géza vezérigaz­gató (lásd Gézus!), megérke­zett Géderlaki Oszkár fő­titkár (ld. Őszi!), Horpácsi Elek minisztériumi főosztály- vezető (ld. Lexi!), Majtisi Ede akadémikus, a tudomá­nyok doktora (Ede bátyó!) és a meghívottak között volt Boldogházy István előadómű­vész (Pityuka!) is. A mikor a vendégek az intézeti séta során a Feri gyerek szobájához érkeztek, a kísérők közül va­laki lábbal beljebb rúgott egy kupacnyi babérlevelet, hogy ne zavarja a járást. A levél­csomó ráhullott a Feri gye­rek kikandikáló fejebúbjára, így azután nem is vették ész­re. Szerencséjére! — mint mondtam: így nem kellett szemtől szembe lefőtitkároz- ni, levezérigazgatózni és művészurazni meg miegymás a vendégeket. És így maradhatott meg az intézetnél a Feri gyerekről a híres mondás: „...sebaj, majd ő elintézi Lexinél, a minisztériumban!” Szilágyi Szabolcs A Budapesti Finomkütött- áru Gyár új - mátészalkai gyára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom