Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-09 / 58. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 9. KOMMENTÁR II telepesek támadása E zúttal a véres agresz- szió nyilvánvaló célja felől sem lehet kétségünk: Rhodesia megfélemlítésnek szánta újabb támadását Zambia ellen. Az ürügy hat esztendeje változatlan: lan Smith fajüldöző kormánya „önvédelmet” emleget, a gerillák elleni megelőző hadműveletről szónokol. Valójában békés falvak mit sem sejtő lakosaira csapnak le minduntalan a Smith-rezsim fegyveresei, közülük szedi áldozatait a terrortámadás, s őket igyekeznek Sa- lisburyban partizánoknak feltüntetni. Most azonban a minduntalan ismétlődő és véres agressziók történetében új elem a múlt hét végén az — úgymond — belső rendezésről aláírt egyezmény, amelynek keretében Smith és néhány fekete vezető az ország „társadalmi békéjét” óhajtotta megteremteni. Afrikai politikusok körében jogos felháborodást váltott ki a megalkuvó nacionalista vezetők paktuma, s a Biztonsági Tanács rho- desiai vitájában Mozana- bik, Angola, Benin és Kenya képviselője árulónak minősítette á fehértelepes kormánynak behódolt politikusokat. Háromnegyed év alatt az ötödik nyílt támadás érte Zambiát. Smith azonban csak most először ismerte be az agressziót. Az is bizonyos mértékig újdonságnak számít, hogy a Salisburyval rokonszenvező brit és amerikai kormány mérsékelten ugyan, de kénytelen volt rosszallását kifejezni a történtek miatt. Rendkívül rossz fényt vetett volna az afrikai országok túlnyomó többsége szemében Angliára és az Egyesült Államokra, ha a múlt heti megállapodás miatt amúgy is felháborodott kontinens lakossága ellen elkövetett terrortámadás fölött napirendre térnek. Smith szénája amúgy sem áll jól. A Biztonsági Tanács kedd esti vitájában a felszólalók egyértelműen a fehértelepes rezsim fajüldöző politikája újabb bizonyítékaként élesen elítélték az agressziót. Az úgynevezett frontországok megfélemlítése eddig sem járt sikerrel. Ezután még kevésbé számíthat Smith arra, hogy az ismételt támadások elrettentik a hazafiakat Zimbabwe felszabadításától. Ellenkezőleg, a hazafias front kilátásba helyezte, hogy az eddiginél is hevesebb akciókkal sietteti a Smith-rezsim bukását. S mith támad, Smith bánja — idézhetnők némileg módosítva a mondást. Az újabb erőfitogtatás mindenesetre arra utal, hogy a fajüldöző rendszerek puszta léte szüntelen nyugtalanságot, végső soron fegyveres ösz- szecsapásokat előidéző tényező az amúgy is robbanékony kontinensen. Ezt a körülményt végre támogatóiknak is tudomásul kellene venniük. Gy. D. Mély gyász az NOK-ban A gyász jegyében jelentek meg szerdán reggel a Német Demokratikus Köztársaság lapjai. A lapok vezető helyen közlik a Tripoli közelében hétfőn este helikopterszerencsétlenség áldozatául esett NDK-küldöttség tagjainak nagyméretű fényképét, s a gyászjelentéseket. A Neues Deutschland szalagcíme: „Mélyen gyászoljuk szerencsétlenül járt elvtársainkat, Werner Lamberzt, Paul Markowskit, Armin Ernstet és Hansjoachim Sprember- get”. Az NSZEP központi lapja ismerteti az elhunytak életútját és idézeteket közöl Werner Lamberz és Paul Markowki beszédeiből, cikkeiből. Az elhunytak holttestét tartalmazó koporsókat szállító különrepülőgép — a Tri- poliban megtartott gyászszer„Konstruktívnak és őszintének” nevezte a Fehér Ház szóvivője Tito jugoszláv államfő és Carter amerikai elnök tanácskozásait. A tárgyalások napirendjén — mint közölte — az Afrika szarvának térségében, valamint a Közel-Keleten kialakult helyzettel összefüggő kérdések és egyéb nemzetközi problémák álltak. A szovjet—amerikai viszonyt érintve Carter — a szóvivő szerint — biztosította vendégét arról, hogy az Egyesült Államok az enyhülés mellett száll síkra „annak legteljesebb értelmében”. Carter ugyanakkor burkolt tartás után, amelyen Ab- dusszalam Dzsallud, a líbiai általános népi kongresszus főtitkárságának tagja, Lamberz tárgyalópartnere búcsúzott Kadhafi államfő nevében is a szerencsétlenség áldozataitól — kedden este érkezett meg Berlin schöne- feldi repülőterére. Az NDK halottait katonai gyásztiszteletadással fogadták. A repülőtéren Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsának elnökével az élen, az NDK párt- és állami vezetői rótták le kegyeletüket a hazai földre visszatért elhunytak előtt. A különrepülőgéppel Berlinbe érkezett a csütörtök délutáni temetésen részt vevő líbiai küldöttség is, amelyet Ali Abdesszalam Triki, a kormány külügyi titkára (miniszter) vezet. formában az ismert amerikai fenntartásoknak is hangot adott, mondván, hogy az enyhülésnek „természetét tekintve átfogónak és kölcsönösnek kell lennie, demonstrálnia kell a nagyhatalmak kölcsönös mérsékletét, valamint a békére irányuló törekvését”. Az északkelet-afrikai helyzet megvitatása során Carter arról próbálta meggyőzni tárgyalópartnerét, hogy „az Egyesült Államok tiszteletben tartja a fennálló határokat”. A tárgyalások csütörtökön kétoldalú kérdések megvitatásával folytatódtak. Olaj a tűzre R Zambia elleni agresszió A Zambia ellen végrehajtott legutóbbi rhodesiai támadás újabb olajat öntött a tűzre az ENSZ Biztonsági Tanácsának a rhodesiai probléma „belső” rendezéséről folytatott vitájában. A kedd esti tanácskozáson Mozambik és Angola képviselője hangsúlyozta, hogy a zambiai területek ellen végrehajtott támadás — amit Ian Smith gerillaellenes hadműveletként próbált feltüntetni — a rhodesiai fehértelepes rezsim fajüldöző politikájának újabb bizonyítéka. Korábban — mint emlékezetes — Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár figyelmeztetett arra, hogy a rhodesiai támadás része egy olyan veszélyes tervnek, amelynek megvalósulása beláthatatlan következményeket vonna maga után. Mozambik, Angola, majd ezt követően Benin és Kenya képviselője felszólalásában visszautasította a rhodesiai probléma „belső” rendezéséről az-elmúlt héten Salis- buryben aláírt megállapodást, és a Smith-szel lepak- tált afrikai vezetőket a zimbabwei nép árulóiként bélyegezték meg. Jose Carlos Lobo mozambiki nagykövet felszólította Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel a Smith-rezsim támogatásával. Az angolai képviselő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy London és Washington még egyetlen kísérletet sem tett a Smith-féle megállapodás elutasítására. A Tito—Carter-tanácskozásról (Folytatás az 1. oldalról) nére is. Ezzel összefüggésben kiemelték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet szerepét, mivel a záróokmány rendelkezéseinek megvalósítása alapvető fontosságú e folyamat továbbfejlesztése szempontjából. A részt vevő államok képviselői beható eszmecserét folytattak mind a záróokmány rendelkezéseinek megvalósításáról és az értekezleten meghatározott feladatok végrehajtásáról. Hangsúlyozzák az európai biztonsági és együttműködési értekezlet politikai jelentőségét és megerősítették kormányaik elhatározott szándékát, hogy egy-, két- és több oldalú módon teljes mértékben megvalósítják a záróokmány valamennyi rendelkezését. A záróokmány vonatkozó rendelkezéseinek és ama elhatározott szándékuknak megfelelően, hogy folytatják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot, a részt vevő államok képviselői további találkozókat tartanak. A második belgrádi típusú találkozójuk 1980. november 11-én kedden kezdődik Madridban. A Madridban 1980. szeptember 9-től kezdődően előkészítő találkozóra kerül sor, amely a madridi találkozó módozatairól dönt. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet folyamatában elfogadott egyéb idevonatkozó okmányok a következők: a helsinki konzultációk végső ajánlásai, az 1977. évi belgrádi találkozó megszervezésére összehívott előkészítő találkozó határozatai és a jelen záródokumentum. Megállapodás született ar- ri5l is, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezletet követő intézkedések keretében a részt vevő államok szakértői találkozókat fognak tartani. Lengyel építkezések Magyarországon Interjú a lengyel BUDIMEX külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójával, JERZY WOJTO- WIECKI-vel — A lengyel BUDIMEX külkereskedelmi vállalat külföldi beruházásainak térképén a fehér-vörös zászlócskák újabban megjelentek Magyarország területén is... — így van valóban. Magyarország — Csehszlovákia és az NDK mellett — a lengyel építkezések egyik jelentős színtere. A jelenleg megvalósított beruházások legnagyobbika a Kábán épülő Hajdúsági Cukorgyár. A létesítményt „kulcsrakészen” adjuk át, ami annyit jelent, hogy Lengyelország vállalta a tervezési, építési, szállítási és gépszerelési, a komplett üzem beindításával kapcsolatos munkákat, valamint a dolgozók képzését. — Kábáról az első cukrot 1979 őszén várják. Hogyan halad az építkezés? A cukorgyár naponta 6000 tonna cukorrépát fog feldolgozni. A KGST-orszá- gokban ez a legnagyobb ilyen típusú létesítmény. Méreteit jól érzékeltetik az adatok: összterülete 226 hektár, maga az építkezés területe 74 hektár, az épületek beépített légköbtartal- ma 900 ezer köbméter. 1976 derekán a krakkói kivitelező, a POLUDNIE vállalat megkezdte a földmunkákat és a segédüzemek építését. Ezzel egy időben megkezdődött magának a cukorgyárnak építése is. Ez ideig már befejeződött minden földmunka és a közművesítés, jelentősen előrehaladt az utak és rakodóterek és az ülepítőmedencék építése. Lendületes ütemben épül maga a cukorgyár. Ezerötszáz, nagy tapasztalatokkal rendelkező, kiváló képzettségű lengyel szakember dolgozik itt. A kábái cukorgyár azonban nem az egyetlen lengyel építkezés Magyarországon. Veszprémben, a lengyelek mentőállomást, bölcsődét és 16 tantermes iskolát építenek. Tihanyban nyolc tantermes iskola épül. Az elmúlt év végén a lengyelek bekapcsolódtak a paksi atomerőmű építési munkáiba is. A BUDIMEX 3500 tonna acélszerkezet összeszerelését, két lokalizációs torony és négy turbina alapozásának építését vállalta. A lengyel és a magyar építőipari tárcák közötti megállapodás keretében a lengyel fél felajánlotta se: gítségét a magyar ipari létesítmények építésénél. A magyar fél olyan újabb témákat jelölt meg, mint pl, a szolnoki papír- és cellulózgyár rekonstrukciója, alumíniumkohó építése és az ajkai kombinátban alumíniumöntöde építése. — Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a lengyel építőket szívesen látják a magyar piacon? — Az értékelés partnerünk dolga, mindenesetre tény, hogy Magyarország a BUDIMEX-et bízta meg a Dunai Vasmű két kemenceblokkjának építési és szerelési munkáival. A KOMPLEX vállalat a létesítmények kivitelezésére három nyugatnémet céget kért fel, s a lengyel vállalatot jelöte meg az építési és szerelési munkák végrehajtójaként. Hasonló a helyzet azzal a magyar megrendeléssel is, amelyet egy francia cég kapott a kukorica- cukor-gyár cukorkivonó üzemének építésére. Jolanta Napruszewska Hazánk és a világpiac Terjedő diszkrimináció (2.) A statisztikai hivatal minap közzétett jelentése az elmúlt évről is jelzi; a külkereskedelmi egyensúly megszilárdításában még igencsak nagy feladatok várnak a népgazdaságra. Igaz, tavaly a szocialista országokkal tervszerűen alakult kereskedelmi forgalmunk, ám a dollár elszámolású piacokon az elmúlt évben számtalan, nem várt esemény következett be. Ennélfogva helyzetünk — a dollár elszámolású külkereskedelmi mérleg passzívuma a növekvő kivitel ellenére — nem javult. Mindennek sokrétű okai vannak. Közrejátszott, hogy tavaly — főként ármegtakarítási szándékkal — az egyébként szokásosnál többet importáltunk egy sor olyan termékből, amelynek világpiaci ára emelkedő irányzatú volt. Kedvezőtlenül befolyásolták dollárelszámolású forgalmunkat a világpiaci áremelkedések is — s ezek nagy részét elővásárlásokkal nem, vagy csak részben lehetett semlegesíteni. Közismert példa erre a kávé, ám e sorba tartozik, hogy például a megnövekedett állatállomány miatt több növényi és állati eredetű takarmányt — hallisztet és fehérjedús szóját — kellett vásárolnunk mint a megelőző években. Mindehhez hozzájárult, hogy exportunkban több termék világpiaci ára számunkra kedvezőtlenül változott. A tőkés acélipari válság, a gabonaárak esése érzékeny veszteségeket okozott kivitelünkben. Az elmúlt évben a világpiacon azonban más változásokat is megfigyelhettünk: a protekcionizmus terjedését. Igaz, a korábbi években is akadtak itt-ott kereskedelmet gátló intézkedések — gondoljunk csak a Közös Piac marhahús beviteli tilalmára —, ám az utóbbi időben érezhetően gyarapodnak a protekcionizmus jelei. Kétségtelen: a tőkés világ még nem jutott túl az 1974— 75-ös válságon, s a kilátások sem rózsásak. Még az Egyesült Államokban sem, ahol tavaly a korábbi évek növekedési ütemét átlagosan ismét elérték, ám az év második felében a konjunktúra már érezhetően csillapult. Amikor számos fejlett tőkés ország tetemes külkereskedelmi deficittel zárja az évet, ráadásul a kilátások sem a legjobbak, még inkább előtérbe kerülnek a különböző vám- és protekcionista intézkedések. Ilyen rendelkezések elsősorban az acél, a közúti járművek, a közlekedési eszközök, a textil, a cipő és az elektromos készülékek piacát fenyegeti. A szaporodó dömpingvádak, a különböző adminisztratív beavatkozások azt jelzik, könnyen átcsaphatnak más termék piacára is. Jellemző a szám: a GATT számításai szerint a vámháború eddig 30—50 milliárd dollár értékű áruforgalmat akadályozott meg. Az elmúlt években a protekcionizmus elsősorban Japán, néhány fejlődő ország és a szocialista országok ellen irányult. Ami a hazai külkereskedelmet illeti, hiba lenne, ha gondjaink mellett nem szólnánk eddigi erőfeszítéseink eredményéről. Arról például, hogy az ötéves tervidőszak első két évében, nem éppen a legkönnyebb körülmények között dollárelszámolású exportunk 25—26 százalékkal bővült. Ez a növekedési ütem elsősorban azért figyelemre méltó, mert meghaladja a tőkés világkereskedelem ebben az időszakban elért fejlődését. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a növekedési ütemet meglehetősen nehéz lesz tartani. A szakemberek szerint a kiutat két irányban kereshetjük. Az elsőre álljon itt egy példa a nehéziparból. Ez az ágazat az elmúlt években, s az idén is nem csekély mennyiségű műanyagot vásárol a tőkés piacokról. A vásárlásokra elköltött pénzt — devizát — azonban elő is kell teremteni, rendszerint azzal, hogy valamilyen terméket exportálnak. A fejlett tőkés országok piacain pedig az egyre érezhetőbb diszkriminatív intézkedések hatására a mi vállalataink mintegy harmincszázalékos vámhátránnyal indulnak. A következtetés kétirányú. Egyrészt nem cél a tőkés import korlátozása — ami egyébként oktalanság is lenne —, hanem az a feladat, hogy elemi gazdasági érdekeinket követve a szükséges műanyagokat, alapanyagokat a számunkra legelőnyösebb piacokról szerezzük be. Mindebből következik az is, hogy a KGST-n belül — s nemcsak a műanyagok területén — fejleszteni, bővíteni akarjuk a munkamegosztást, a szocialista integrációt. Mindez azonban nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy lemondunk a tőkés piacokról. Itt azonban szemléleti változtatásra is szükség van. Kivitelünket eddig ha úgy tetszik, az áruszemlélet jellemezte. A külkereskedő megkapja a gyártól a megbízását, hogy mondjuk adjon el három ilyen és ilyen gépet, mire ő nekiindul a nagyvilágnak, s megpróbál vevőt találni a portékára. A lényeg azon van, hogy az árut kisebb vagy nagyobb tételben, de darabonként adjuk el. A világpiacon azonban a megrendelők egyre inkább a komplett, a kulcsrakész szállításokat igénylik — mégpedig nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett országokban is. Fővállalkozásokra már néhány hazai vállalat is rászánta magát — gondoljunk csak az Egyesült Izzó lámpagyáraira, a különböző élelmiszeripari feldolgozó üzemekre, iskolákra, egyetemekre — ám e területen még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ma még a szabályozó rendszer sem ösztönzi kellőképpen ezeket a vállalkozásokat, s ha kedv lenne is, a pénzügyi nehézségek gyakran megakadályozzák az üzletkötést. A gördülékenyen működő fővállalkozó szervezetek létrehozása azonban nemcsak szabályozók kérdése, hanem nagyrészt azon is múlik, milyen intézményes kapcsolatrendszer alakul ki a külkereskedők és az Ipari vállalatok között. S mitagadás e téren is sok még a javítanivaló. K. Ny. J.
