Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
MŰVÉSZETI CSOPORTJAINK Kállai kettős Részlet a „Kisverbunk”-ból. — No, mindenki megvan? A húrokat megvettétek, zenekar? Akkor indulhatunk, irány Kassa! — Túri László, a „Kállai kettős” népi együttes vezetője lezökkent az ülésre, az Ikarus nekilódult az útnak. Három és fél óra múlva már a felvidéki nagyváros utcáin gördült, és lassan elcsitult belsejében a muzsika, a nóta, mely nem fogyott ki az együttes tagjaiból egész úton. Előkerült a tokból a hegedű is, rázendített egy szájharmonika, még „Papó”, a társaság öregje (túl a hatvanon, nyugdíjasként brácsázik a zenekarban Bogdány Zoltán), még ő is elővette a zeneszerszámát, hogy bekapcsolódjék a víg- ságba... A busz a CSEMADOK- székház elé érkezett, a patinás kis belvárosi ház erkélyén mosolygós fiatalember integetett: Boda Ferenc, a kassai járás CSEMADOK- titkára, az együttes házigazdája az elkövetkező pár napon. — Szevasztok! Kicsit késtetek, de még időben vagyunk. Itt nem időzhetünk sokat, menjünk ki Nagyidéra, ki-ki megkeresi a szállását, aztán irány vissza. Hétkor kezdődik a bál, s előtte még, gondolom, el akarjátok próbálni a parketten a táncot. „Harmadik éve tartjuk a kapcsolatot a pagyidai pgg- táncosokkal, az ilosvay együttessel. Ilosvay Selymes Péter szülőfalujának magyar táncosai jó barátaink lettek ez idő alatt, náluk alszunk mindig, ha átjövünk. Annak idején 1975-ben a miskolci Avas együttesnek kellett volna fellépni egy helyi fesztiválon, amilyet itt minden évben többször rendez a magyar dolgozók kulturális szövetsége, a CSEMADOK. Az Avasnak közbejött valami, bennünket ajánlottak, illetve kértek meg, lépnénk föl helyettük. így kezdődött, s azóta évente kétszer-kétszer felkeressük egymást. Az Ilosvay legutóbb tavaly ősszel, a ,Kállai kettős’ fesztiválon lépett föl Nagykállóban. Harmadikok lettek!” Nagyidán mosolygós arcú fiatalok csoportja várta az autóbuszt a művelődési ház előtt, nyomban megkezdődött a „szétosztás” — nem volt nehéz, mivel szinte minden nagykálióinak állandó kapcsolata van már valamelyik táncossal és családjával. (Mellesleg: a barátinál melegebbnek tűnő üdvözlő csókok is elcsattannak a fiatalok között. Régi a kapcsolat ...) Fél hétkor a bálteremben nézelődtek a nagykállóiak, majd kilenc pár gyorsan átöltözött, a ragyogó parkettre penderültek, és térpróbát tartottak. Köztaen némi gondot okozott, hogy igencsak csúszós a padló. A megoldásnak egy adag hegedűgyanta látta a kárát... Aztán lassan megtelt a terem, valódi báli hangulatot sugalltak a szebbnél szebb ruhák, frizurák és nem volt mit csodálkozni azon: csak magyar szót hallani — ez volt a farsang hagyományos kassai eseménye, a magyar bál, melyre a városból és a környékről egyaránt sokan eljöttek. A „Kállai kettős” ismerős dallamai csendültek föl a terem elhalkuló morajában, dobbantak a csizmák, csörgött a sarkantyú, szállt az ének, megkezdődött a nyitótánc ... (A kállai vármegyeház tömlöcében született ez a tánc — tartja a legenda. — A rabok talpa alatt kaszapengék voltak sorbaállítva, ezen aztán nem lehetett másképp állni, mint folytonosan a lábakat emelgetve... A hagyományból mi igaz, mi nem — ki tudja. Az mindenesetre bizonyos: a kállai kettős régi magyar tánc, és mindenképpen Nagykállóho? fűződik. Kodály Zoltán feldolgozásában vált közismertté zenéje — a felső-tisza-vidé- kiek fülének különösen ismerősen cseng: ezt választotta szignáljául a nyíregyházi rádió.) A nyitótánc után a nagy- kállói fiatalok nem mentek le a tánctérről, csak a szélére léptek — és ki-ki felkért táncolni valakit az asztalok mellett ülők közül. Ropták a csárdást jó ideig, aztán benépesült a parkett, lendületet vett a bál. A lendület hajnalig kitartott... „Az országos ezüst I. minősítésű együttes 1973 márciusa óta dolgozik a jelenlegi felállásban, heti háromszor háromórás próbákkal, saját zenekarral..Így kezdődik a rövid írásos ismertető, mely a táncegyüttest hivatott bemutatni. Túri László szóban folytatta: — Valaha régen társastánc lehetett a vármegyei hajdúk és a helybeli lányok találkozásain ... Csalogatós páros tánc. A „Gyöngyösbokréta” mozgalom idején kezdték alakítgatni, és 1937-ben a nagykállói táncosok már Budapesten mutatták be! A rendszeres munka azonban csak jóval később, 1951-ben kezdődött, azóta számítjuk az együttes létét. Jó ideig a régi módon táncoltuk a kállai kettőst — és persze más számokat is felvettünk a repertoárunkba. 1976-ban készítette el számunkra a tánc új koreográfiáját Molnár Lajos: lefejtett róla sok sallangot, tisztább, szebb lett. — Nekem ez a kedvencem! — mondta Tóth Julianna. A vidám, szemüveges lány a Budai Nagy Antal szakközépiskola harmadikosa, és negyedik éve táncol. Együtt kezdték Bereczki Ildivel, aki viszont a Korányi gimnáziumban tanul. — Az utánpótlásban kezdtük, onnan kerültünk a „nagyok” közé. ösz- szesen huszonhét számunk van, úgyhogy lehet válogatni, ha fellépésünk van. Márpedig abból akad bőven ... Tavaly hatvanszor léptek színpadra Magyarországon és tíz alkalommal külföldön: Csehszlovákiában, Lengyel- országban, Bulgáriában. Sok tízezren tapsolhattak közel kétórás önálló műsorukhoz... S ha már az adatoknál tartunk, hadd tegyünk hozzá még egyet: kpzel másfélszázas utánpótlása van jelenleg az együttesnek (mely egyébként 45 tagú a zenekarral együtt). — ... igencsak megriadtam, amikor először jöttek a gyerekek. Nem akart vége lenni a jelentkezésnek. Ma száz körüli a harmadik-negyedikesekből álló csoport létszáma. — Sörés János, az együttes tizennyolc éves tagja géplakatos. A nagykállói művelődési központ karbantartójaként dolgozik. — Nem könnyű egyszerre ennyi aprósággal bánni, de én elégedett vagyok velük, s úgy vélem: ők is szeretnek. Én magam hatodik éve táncolok — ez különben családi hagyomány nálunk, anyám, nagy- nénéim is táncoltak jó ideig. Most is két Sőrés van az együttesben: a másik az öcsém. Az együttes zenekarának kilenc tagja van — köztük két lány: Muszta Emese és Horváth Ági. Mindketten a Budaiban tanulnak, óvónők lesznek. Emese a népi zenekar prímási tisztét is ellátja időnként — egyébként pedig jó tanuló és a szakközépiskola KISZ-bizottságának titkára... — Nyolc éve hegedülök, harmadik éve a zenekarban játszom. 1976-ban egy énekkari próbánk volt a művelődési házban, s akkor ugrottam be először zenélni. Marasztaltak — s én szívesen maradtam. Azóta sokszor le akartak már beszélni, főleg az iskolában, de bármennyire is igénybe veszi az időmet, nagyon szeretem csinálni ! ... A bál másnapján Stósz- ra, Fábry Zoltán magyar író „menedékhelyére” látogatott a csoport, felkereste a hegyoldalon a kis temetőt, az író sírját. Este a nagyidai táncosokkal hangulatos találkozóra került sor, harmadnap pedig egy kiadós kassai séta után visszafelé indult az Ikarus. Ismét szólt a nóta, nem apadt a jókedv Nagy- kállóig. Megbeszélték: egy próbát kihagynak, a hétfőit. De szerdán este hétkor újra felhúzták a csizmákat, dobogott a hazai színpad. Nem lehet lazítani: áprilisban nagy erőpróba vár rájuk. Meg kell védeniük az ezüst I. minősítésüket — sőt, előbbre szeretnének lépni. Mindannyian bíznak, és emellett az is kedvet, erőt ad: a nyár első felében Görögországba készülnek! A Papasztratia-fesztivál vendégei lesznek Agrimionban egy héten át... Tarnavölgyi György Tíz év a szabolcsi nevelésügyért A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának munkájáról Tív éve alakult meg a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata. Az évforduló alkalmából egy évtized eredményeiről, a megtett útról beszélgettünk Csermely Tiborral, a megyei tagozat titkárával. — Milyen céllal alakult a társaság tagozata? — Az 1967-ben újjáalakult pedagógiai társaság elnöksége fontosnak tartotta, hogy a területi pedagógiai munka koordinálása érdekében megyei, vagy megyeközi tagozatok is létrejöjjenek. Amikor 43 taggal Nyíregyházán, a TIT klubjában megalakult az MPT megyei tagozata, elsőként 'a területi szervezetek között, az általános iskola, a gimnázium, a szakközépiskola, a szakmunkásképző intézetek, a diákotthonok, a tanügyi igazgatás és a társadalmi szervek, a tanárképző főiskola oktatói képviseltették magukat a társaságban. — Három munkabizotsáe alakult, az általános pedagógiai bizottság a nevelés és oktatás elméleti kérdéseivel foglalkozik, segíti a pedagógiai továbbképzést és ismeretterjesztést, támogatja a pedagógiai publikációt és egyéb pedagógiai fórumokat. A metodikai munkabizottság az oktatás-nevelés általános és szakmódszertani kérdéseivel, tantárgy-pedagógiai problémákkal foglalkozik. A harmadik bizottságunk, az iskolaszervezeti és történeti munkabizottság az iskolák szervezési, vezetési kérdéseit tartja napirendjén, szorgalmazza és gondozza az iskola- és tantárgytörténeti kutatásokat. — Mit emelne ki tí- év pedagógiai rendezvényeinek sorából? — Elsőként az 1968 novemberében sorra került jubileumi pedagógiai ülésszakot, ahol a külföldi és magyar pedagógiai közélet jeles képviselőit köszönthettük az akkor új főiskolánk falai között. Tudományos ülésszak volt ez a népoktatási alaptörvény 100 éves, a tanácsköztársasági iskolareform-törvény 50, valamint az iskolák államosításának 20. évfordulójához kapcsolódóan. Említeném az általános is. kólái heteket, amelyeket a nyíregyházi városi tanács művelődésügyi osztálya a tagozat közreműködésével rendezett meg. A gazdag — s ma már tudjuk — hagyományteremtő programokban előadások, kiállítások, színházi műsorok, képzőművészeti tárlatok, iskolai nyíltnapok szerepeltek. — Hogyan alakította ki sajátos szé- repkörét a megyei tagozat? — Ez főként az 1972-től 1975-ig terjedő időben volt nagy gondunk. A magyar pedagógiai élet mozgalmas, változásokban bővelkedő időszaka volt ez a négy esztendő. A fő feladatokat a párt X. kongresz- szusa, az V. nevelésügyi kongresszus, a KB 1972. július 15—16-i közoktatáspolitikai határozata jelölte meg. A megyében tagozatunknak a koordinálás megtisztelő és felelősségteljes feladata jutott. Sikerrel kíséreltük meg kialakítani a tagozat profilját, pedagógiai tevékenységének rendszerét. A kikristályosodott rendezvények között az 1972 februáriéban már negyedik ízben megrendezett pedagógiai heteket említhetjük. Pedagógiai felolvasásokon itt mutatták be dolgozataikat azok a szerzők, akiknek írását a 6—7.- összevont évkönyvünkben 1974-ben publikáltunk. Időközben a munkabizottságok is kezdték kialakítani saját arculatukat. Az általános pedagógiai munkabizottság kutatásmódszertani csoportot hozott létre Hajdú, Borsod és Szabolcs megyei munkatársakkal. 16 általános iskola kapcsolódott a munkába. Kutatási témájuk: a társadalom iránti felelősség megalapozása az általános iskolában. A négyéves program ösz- szegezésére 1975-ben került sor. A munka- bizottságok tagjai részt vettek a pedagógiai ismeretterjesztésben, a szülők körében végzett pedagógiai propagandában, a pedagógus-továbbképzésben. pályázatok lektorálásában. — Milyen részt vállaltak az országos tananyagcsökkentési előmunkálatokból? — A júniusi párthatározat egyik rövid határidős feladata volt a tananyagcsökkentési javaslatok elkészítése. Megyei tagozatunk a megyei pedagógus-továbbképző kabinettel közösen két kötetben készítette el az általános és középiskola valamennyi tárgya számára a tananvagcsökkentő javaslatot. A főiskola illetékes tanszékeinek véleményét kikérve, a megye vezetőinek javaslatai alapján a munka oroszlánrészét az általános és középiskolai szakfelügyelet végezte el. Ennek legszebb jutalma az volt. hogy a következő évben a minisztérium tananyagcsökkentéssel foglalkozó füzetében számos helyen láttuk javaslatainkat a megvalósulás szakaszában. — Mí a további feladata a tagozatnak, melyek a soron következő tennivalók? — Továbbra is legfőbb feladatunk a megyei pedagógiai közélet és közgondolkodás orientálása, a pedagógiai élet koordinálása. A tagozat a megye oktatási szerveivel együtt a pedagógiai rendezvények gazdája, sajátos eszközökkel támogatja a továbbképzést és a pedagógiai kutatásokat. segíti a nevelésügyi propagandamunkát és ismeretterjesztést — Ezekben a napokban a márciusi pedagógiai hetekre készülünk, ahol a megyei tagozat tízéves munkásságáról is megemlékezünk. Szekcióüléseken megvitatjuk a pedagógushivatásra nevelést, a modern eszközök használatát az oktatás szolgálatában, megemlékezünk az iskolák államosításának 30. évfordulójáról. Munkabizottságaink fontos oktatáspolitikai kérdéseket vizsgálnak meg. így a cigánytanulók beilleszkedését a gyermekközösségbe, a „Természetismeret” című alsótagozatos tantárgy kísérleti oktatásának tapasztalatait. Az iskolatörténeti munkabizottság a szabolcsi tanítóképzés ötven éves történetét dolgozza fel. Szeretnénk, ha a tízéves múlt kötelező ereje és a holnapért érzett felelősség együttesen jutna kifejezésre a tervezésben és megvalósításban. (P. G.) Halász. Tóth Sándor alkotása (Fotó: Elek Emil) Zalán Tibor: Anti-cantata profana Vadaknak szólott keserű szóval, vérbefúlt torokkal őértük kiáltott, vadaknak szólott verdeső szívvel, fájó emberhangon hozzájuk sikoltott. Állt a nagy erdőben, csillagtalan térben, de nem vált szarvassá, agancsos szép vaddá. Ekkor megértett mindent, meglátott, többet nem szólott, többet nem kiáltott. Mert nem keresték, mert nem hívták, mert ha kopogtatott be nem bocsátották, magányára maradt, örökös hiányára, rászögezte sorsa önmaga húsára, és már nem adódott innia sem másból: csak hűvös forrásból, csak tiszta forrásból. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. március 12.
