Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

1978. március 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jubiláló munkaverseny H arminc esztendővel ez­előtt — 1848. március 10-én — született a csepeli dolgozóknak az a kez­deményezése, amely országos méretűvé tette hazánkban a szocialista munkaversenyt. Közvetlenül a felszabadulás után — a Magyar Kommu­nista Párt felhívására — tár­sadalmi méretű összefogás bontakozott ki a legsürgetőbb feladatok megoldására. En­nek során láttak napvilágot a munkaverseny első kezdeti megnyilvánulásai is. 1945 nyarán a párt felhívására „Arccal a vasút felé” jelszó­val mozgalom indult a közle­kedés megindításáért, tízezer vasúti kocsi és mozdony üzembe állításáért. Azután megkezdődött a „hídcsata”. Az üzemek dolgozóinak népes csoportja vasárnap és mun­kaidőn túl is áldozatkészen vettek részt a hídépítési munkálatokban. 1946. január 18-ra rekordidő alatt elké­szült a főváros két részét, Pestet és Budát összekötő Kossuth-híd. A bányászok körében kibontakozott a „széncsata”. A proletárdiktatúra győ­zelme, a döntő fontosságú termelési eszközök társadal­mi tulajdonba vétele, az ál­lamosítások felgyorsították a szocialista tulajdonviszonyok kialakulását, megteremtették a tervgazdálkodás, s mindez­zel párhuzamosan a munka­verseny térhódításának, ha­tékonyabbá válásának felté­teleit is. A 3 éves terv idő­szakában számos mozgalom segítette a gazdasági fejlő­dés során felbukkanó akadá­lyok elhárítását. Ezek a nép­szerű mozgalmak mindin­kább a szocialista termelési viszonyok talaján bontakoz­tak ki és váltak a tömegek tudatos cselekvésének kere­teivé. Erősítette ezt a folya­matot: immár a gyakorlati élet bizonyította, hogy a munka a társadalom és ben­ne az egyén felemelkedését szolgálja. Az 1948. március 10-i felhí­vás új hajtásokkal gazdagí­totta a munkaverseny fejlő­dését. Az országossá szélese­dett verseny keretében ki­bontakozott az élmunkás­mozgalom. Az 1948. augusz­tus elsején összeült élmun­kás kongreszsus határozata a következőket tartalmazza: „a munkaverseny a termelési viszonyok fejlesztése, .. .a dolgozó tömegek mozgósítása és megszervezése céltudatos és tervszerű munkára..., hogy a népi demokráciában, mely út a szocializmus felé, magasabbra fejlesszük a ter­melés technikáját, a munka termelékenységet...” A verseny fejlődését idő­ről időre új kezdeményezések jelzik. Ebben az időszakban bontakoztak ki jeles dátu­mokhoz kötve — Április 4-e, Május 1., November 7. — a hosszabb-rövidebb ideig tar­tó takarékossági, tisztasági, munkamódszer átadási moz­galmak. A gazda-, a meleg csákány-, a mozgógép-átadá­si mozgalom, a takarékossági napok, az újítási napok és hónapok, a Nazarova-, a Ko- valjov-mozgalom, A későbbi­ekben a Sztahanovista és a Szakma Kiváló Tanulója címért folyó verseny gyara­pította a munkaverseny ered­ményeit. A munkaverseny az ellen- forradalmat követő átmeneti visszaesés után ismét fellen­dült. A fejlődés alapjait az MSZMP következetes mar­xista-leninista politikája te­remtette meg. Az a politika, amely a szocializmus építését a társadalmi és az egyéni ér­dek összhangja alapján, a tö­megek cselekvő támogatásá­ra alapozva bontakoztatta ki. Az a politika, amely frontot nyitott a munkaverseny vad­hajtásai, a fejlődését fékező tényezők — az eluralkodott mennyiségi szemlélet, a dol­gozók igazságérzetét sértő, sokszor érdemtelen sztárolá­sok, a versenyformák sema- tizálása, elbürokratizálódása, kampányjellege — ellen. A kormány és a SZOT elnök­sége 1957. augusztusában hosszú távra összegezte a munkaverseny gyakorlatá­nak elvi alapjait és módsze­reit. Határozatuk kimondja: a munkaverseny a szocializ­mus építésének egyik alapve­tő módszere. A dolgozók anyagi érdekeltségének biz­tosításával, jobb munka- és termelési feltételek megte­remtésével elő kell segíteni, hogy növekedjék a dolgozók termelési kedve, tudásuk, szorgalmuknak megfelelően újabb és újabb termelési eredményeket érjenek el. A szocialista munkaverseny- mozgalmat a népgazdaság előtt álló legfontosabb fela­datokra kell irányítani. Ezen a talajon fejlődött to­vább és alakult ki a munka­verseny jelenlegi rendszere. A versenyek különböző for­mái — Kiváló Dolgozó, Kivá­ló Újító, Szakma Ifjú Mestere cím elnyeréséért folyó ver­seny — módot adnak egyéni kezdeményezésekre, a tehet­ség, a rátermettség sokoldalú kibontakoztatására. A kollek­tív versenyformák — a vál­lalatok brigádjainak, üzemei­nek egymás közötti versenye, a vállalatok közötti verseny, a szocialista címért folyó bri­gádmozgalom — mindinkább elősegítik, hogy a verseny, mint erkölcsi ösztönző, a leg­fontosabb népgazdasági, ága­zati, illetve vállalati célkitű­zések megvalósítására irá­nyuljon. Jól példázzák ezt a szocialista munkaverseny legutóbbi szakaszában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak méltó megünneplésére tett vállalások és teljesítések és azok a kezdeményezések is, amelyek napjainkban az országban és megyénkben is éppen a Láng gépgyári fel­hívásra születnek. Különösen jó eredmények forrásává vált a szocialista brigádmozgalom. Ez ma már a nagyüzemi munkások két­harmadát az osztály legjobb­jait, legaktívabb csoportjait, legöntudatosabb rétegét tö­möríti. Azokat, akik egyre hozzáértőbb felelősséggel vál­lalják a szocializmus teljes felépítésében a legnehezebb feladatokat, akik munkájuk­kal példát mutatnak, tenni- akarásukkal magával ragad­ják, mozgósítani képesek a dolgozó tömegeket országépí­tő céljaink megvalósításában. Az évek alatt ez az önma­gát formáló, szüntelenül fej­lődő mozgalom nemcsak lét­számában gyarapodott. Az MSZMP XI. kongresszusa el­ismerően állapította meg, a társadalomban végbemenő folyamatok fő irányzatának értékelte, hogy „széles kör­ben teret hódított a szociális ta közszellem, amely nagy­szerűen megnyilvánult a ter­melőmunka nagy sikereiben, a szocialista brigádmozga­lomban, a szocialista munka- versenyekben, a kommunista szombatokon, a lakóhelyi ön­kéntes társadalmi munkában, az elemi csapások idején mu­tatkozó tömeges, példás helytállásban.” A szocialista brigádok mozgalma egyre inkább olyan erőforrásává vált tár­sadalmunknak, amelyet a na­gyobb közösség boldogulásá­ért is felelősséget vállaló em­ber a természet, a társada­lom és — nem utolsó sorban — önmaga átalakításának szolgálatába állít. Amíg a mozgalom kezdeti éveiben a mennyiségi termelés növelé­sén volt a hangsúly, ma a termelés hatékonyságának fokozása, a munkaerő és a munkaidőalap teljesebb ki­használása, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a szállítási és beruházási ha­táridők pontos betartása, a kooperációkban résztvevők közötti összehangoltabb együttműködés került a szo­cialista brigádok törekvései­nek középpontjába. Céljaink elérésének eszközei pedig egyre változatosabbak, mint például a Dolgozz hibátlanul munkarendszer kiterjesztése, az újítómozgalomhoz való csatlakozás, műszaki komp­lex brigádok alakulása, több szakma elsajátítása, a brigád­tagok képességeinek fokozá­sa, garancia vállalása saját munkájukért — különösen a szolgáltató ágazatokban —, és így tovább. A legfontosabb termelési kérdés pedig, ami körül összpontosul szinte va­lamennyi szocialista közösség feladatvállalása; a minőség javítása. Ez alatt egyrészt a munka minőségét — a szer­vezettebb, gördülékenyebb, fegyelmezettebb munkahelyi tevékenységet, — másrészt az exportpiacokon is kedvezően értékesíthető termékek ará­nyának növelését, s a lakos­ság szükségleteit is minél jobban kielégítő cikkek nö­vekvő gyártását értjük. M indez nem véletlenül van így, hanem teljes összhangot képez nép­gazdaságunk ötödik ötéves tervének legidőszerűbb fela­dataival, az életszínvonal-po­litikánkkal szorosan össze­függő áruellátás megfelelő választékának biztosításával, s nem utolsó sorban külke­reskedelmi mérlegünk javí­tásának követelményeivel. K. L. Szamuely életét kutatja „Világmárka a Pálma...“ Nyugati üzletemberek a nyíregyházi kempingcikkekről Minden palánkon Pálma. Emlékeznek a müncheni olimpia közvetítésére? Már ott is láthatták. És azóta nem jelent meg a képernyőn nagy stadion anélkül, hogy a világ legnagyobb cégeinek reklá- mai közül ne integetne fe­lénk a magyar kempingcik keket hirdető karcsú medi­terrán fa. Dumay úr Franciaországból. Egy reklám sikere végül is attól függ, milyen az áru, amit megvételre kínál. A nyíregyházi kempingáru- konferencia e héten azt bizo­nyította, sikerük van a Ma­gyarországról — elsősorban Nyíregyházáról — származó gumimatracoknak. Pedig a versengés nagy. Aki magyar árut vásárol, nem dobja el. A Franciaor­szágból érkezett Dumay úr, a COMMICS-cég igazgatója is erre gondol, amikor nyír­egyházi árut vásárol. — A Hutchison-cég volna a konkurrencia Franciaor­szágban — mondja, miköz­ben a hengerekről letekeredő mintás anyagokat szemléli. — Tavaly majdnem kétszáz­ezer darabot vásároltunk Ma­gyarországról, de távlati el­képzeléseink szerint sokkal több is lehet még ez. A mi­nőség jó, a választék minden igényt kielégít. Igaz, hogy a dömpingáru olcsóbb, de ná­lunk sem engedheti meg ma­gának mindenki, hogy min­den üdüléshez új matracokat vásároljon. — ön is Palma matracon napozik? — Igen. Hogyan kínálhat­nám megvételre őket, ha nem tudnám milyenek? * A^fckr, elegáns férfi Max Mattmann Svájcból érkezett Nyíregyházára. Gumiszak­ember, vegyész, ismeri a mű­anyag és gumiipar összes rejtelmét. Kevés olyan jelen­tős gumigyára van a világ­nak, amit ő még nem látott. — Sok gyárat láttam — vá­laszolja az érdeklődésre —, így kijelenthetem, hogy ez az üzem helytáll az összeve­tésben. Harmadszor járok itt, és minden alkalommal fejlő­dést., tapasztalj. , — Elégedett .j,a kemping­árukkal? Max Mattmann elégedett... — Ez a minőség a legjobb a világon. A minta szép, és nagyon pontosan dolgoznak. — A jövő mit ígér? — Egy elevenebb, embe­ribb Szamuely-képhez sze­retnék hozzájárulni, amikor a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosának életéről gyűj­tök adatokat, dokumentumo­kat — mondta Szilárd Ilona, aki néhány napra Moszkvá­ból érkezett haza, hogy Nyír­egyházán és Budapesten még élő szemtanúkkal beszélges­sen, irattári, levéltári kötete­ket nézzen át. Szilárd Ilona családi kap­csolatban áll a Szamuely családdal. Édesanyja, Sza­muely Margit, a hat fiú mel­lett a Szamuely család egyet­len leánygyermeke volt. A moszkvai vendég tehát forra­dalmár nagybátyja életét ku­tatja, amikor Szamuely Ti­borról gyűjt dokumentumo­kat. Nyíregyházi, de 1922 óta a Szovjetunióban él. Ed­dig négyszer volt Magyaror­szágon, most másodszor lá­togatott haza, Nyíregyházára. — Szamuely Tiborról tulaj­donképpen elég sokat írtak a korabeli lapok, számos tanul­mány, könyv egy-egy fejeze­te foglalkozik életével — mondja. — Ám ezek többnyi­re a reflektorfényben lévő forradalmár Szamuely tette­it, cselekedeteit, hivatalos in­tézkedéseit említik. Szeret­ném, ha mint emberről is többet megtudna az utókor, s ezért legtöbbet Nyíregyháza, az a város, az a közösség te­het, amely magáénak vallja őt. Szilárd Ilonának — aki most nyugdíjas éveit szánja a Szamuely család dokumen­tumainak felkutatására; ké­sőbb publikálni is szeretné azokat — magának is moz­galmas élete volt. A Tanács- köztársaság leverése után ka­landos körülmények között került ki családjával, akkor ötévesen, a Szovjetunióba. 1922-től Petrográd, Moszkva volt életének főbb állomása. Építész akart lenni, s egy hí­res tervező mellett dolgozott. Férjhez ment, három gyer­mekük született. A háború az ő családját is sújtotta: férje katonatiszt, őrnagy volt, Le- ningrádtól Varsóig harcolt, a lengyel főváros alatt esett el. A család megannyi moszkvai család sorsát élte. Vidéken, Uljanovszk környékén ke­mény munkával segítették az asszonyok a háború zilálta gazdasági életét. A győzelem napja után nem sokkal újra Moszkvában dolgozott: a rádió magyar adásainál hasznosította tudá­sát — sokan ismerték meg Jelena Volginaként. Ma is lelkes népszerűsítője a ma­gyar irodalomnak, művészet­nek. A hazánk felszabadulása után készült és a Szovjetu­nióban bemutatott sok ma­gyar film szövegét ő fordítot­ta. A szocialista országok iro­dalmának bemutatásához ké­szülő bibliográfia magyar irodalommal foglalkozó ré­szét készítette, részt vett A magyar munkásmozgalom története című több kötetes könyv fordításában, cikkeket írt a magyar irodalom újdon­ságairól — köztük Váci Mi­hály műveiről. S közben járta a könyvtá­rakat, levéltárakat, múzeu­mokat, ahol mindig magyar szemmel is szétnézett, tgy kerekedett ki egy színes tör­ténet magyar internaciona­listákról. Erről így beszél: — A minszki honvédelmi múzeumban jártam, amikor felfigyeltem egy fiatal had­nagy fotójára. V. E. Somogyit 1941-ben a Vörös Zászló Ér­demrenddel tüntették ki. A név biztosan magyar, gon­doltam. Korábbról tudtam, hogy 1918-ban Kraszno- jarszkban 13 ezer magyar ha­difogoly élt, s később közülük két magyar internacionalista — Pataki Ferenc és Somogyi Ernő — a Krasznojarszki Vá­rosi Tanács munkájában is részt vett. Több évre volt szükség, hogy áttételes sze­mélyes kapcsolatok révén ta­lálkozzunk. Az internaciona­lista Somogyi fiáról volt szó, s tőle nagyon sok olyan ér­dekes adatot, tényt és emlé­ket tudtam meg, amely a magyar internacionalisták a tábornok édesapjának társai — életéről, családjáról szólt. Így aztán a Szamuely csa­láddal foglalkozó dokumen­tumok kutatása mellett So­mogyi Ernő és még néhány magyar internacionalista éle­téről is szeretnék többet megtudni... M. S. Herr Gawel volt az első. Fotó: Elek Emil — A piac még korántsem telített. Nagyok a lehetősé­gek... Herr Mattmann feltehe­tően elégedett. Mert ha nem így lenne, nem kért volna szót a látogatás végén tar- tQtlbJrövid eszmecserén, hogy elmondja: köszöni a meghí­vást és reméli, máskor is el­jöhet. A hatalmas nyugatnémet áruházkonszern, a HERTIE képviseletében Günter Ga­wel jelent meg. Miután meg­győződött a nyersgumi mi­nőségéről, nem kevés büsz­keséggel mondja: — Egyedül kezdtem meg 1961- ben az NSZK és Ma­gyarország közötti kereske­delmi kapcsolatok kiépítését. Az első tétel gumimatracot 1962- ben vásároltam Ma­gyarországról 400 000 DM ér­tékben. Most hat és fél mil­liónál tartunk... A nulláról indultunk, 1977-ben 350 ezer darabot adtunk el. A Palma, a szó szoros értelmében márka. — Van-e versenytárs a nyugatnémet piacon? — Lengyelország és Cseh­szlovákia is gyárt gumimat­racokat, de igazán nagy té­telekkel a tajvaniak jelent­keznek. Az ő pvc-fóliás matracuk egyharmaddal ol­csóbb, mint az önöké, de sem választékban, sem tar­tósságban nem igazi verseny­társak még. A konferenciát a CHEMO- LIMPEX rendezte, egy évek óta jól bevált gyakorlat idei állomásaként. Protokoll, hirdetésekre költött milliók. Megéri-e? Kerekes István Tibor, a „CHEMOL” kereskedelmi igazgatójának válasza: igen. — Nem elég az igényes ter­mék, azt tudni kell eladni is. A konferencia hatása jól mérhető. Az utolsó három évben például 6 millió dol­lárról 10 millió dollár fölé emelkedett az eladott cikkek értéke. Lényegében az egész világon ott vagyunk. A jó minőség és a bőséges válasz­ték, ebben foglalható össze a nyíregyházi termékek vonz­ereje. Csak egy jellemző adat: a 3—5 százalékos rek­lamáció elfogadhatónak mondható. A velünk szem­ben emelt kifogások aránya a fél százalékot sem éri el... Argentínában ismert nö­vény a pálma. Utakat szegé­lyez Buenos Airesben; az ország északi részén sok van belőle. Hamarosan újabb faj­tájával ismerkedhetnek meg az argentínai VB nézői. A nyíregyházi Pálmával. Hirde­téseikkel ugyanis Argentíná­ban is ott lesznek. Speidl Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom