Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 12. A HÉT CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev fogadja Moszkvában Willi Stoph NDK miniszter- elnököt. — Az etiópiai csapatok, ogadeni ellentámadásuk során, visszafoglalják Jijigát. — Tito megkezdi washingtoni tárgyalásait. KEDD: a Biztonsági Tanács rhodesiai vitája, a Smith-re- zsim hadserege betör Zambiába. — Arafat Moszkvában. — Az amerikai és dél-koreai haderők nagyarányú, közös gyakorlata, erőteljes KNDK- tiltakozás. SZERDA: öt olasz párt,'közöttük az OKP, megállapodik a közös kormányprogramban. — A holland parlament állásfoglalása a neutronbomba ellen. CSÜTÖRTÖK: befejeződik a belgrádi Európa-találkozó. — A nyugatnémet parlament külpolitikai vitája. — Szomáliái bejelentés az ogadeni visszavonulásról. PÉNTlík: a Szojuz—28 űrhajó utasai visszatérnek a földre. — Görög-török kormányfői találkozó Svájcban. — Kairóban elismerik Atherton amerikai államtitkár ingadiplomáciájának kudarcát. SZOMBAT: befejeződik a választási kampány Francia- országban. Á hét három kérdése O Mire mutat a belgrádi találkozó mérlege? Már- már úgy tűnt, hogy a belgrádi találkozónak nem akar vége szakadni. A Száva Palotában százötvenhat napon át tartottak a heves viták, nem egyszer szenvedélyektől fűtött szócsaták. Amikor a hét elején úgy látszott, hogy a kompromisszumos dán javaslatot minden résztvevő elfogadhatónak tartja, az utolsó percben Málta támasztott nehézségeket s odázta el még két nappal a konferenciazárást. A belgrádi találkozó végül is pozitív mérleggel zárult. Ez megnyilvánult abban, amit ténylegesen véghezvitt: a záróközlemény a harmincöt ország konszenzusával, egyöntetű állásfoglalásával ismét aláhúzta a helsinki elvek jelentőségét. Ám a konferencia eredményessége megnyilvánulhatott abban is, amire nem került sor: a nyugati hatalmak nem voltak képesek kierőszakolni olyan döntéseket, amelyek módosítanák, felülvizsgálnák, vagy továbbírnák a Helsinkiben elfogadott alapokmányt. Pedig egyes körök mindenáron erre törekedtek, s ezek a próbálkozások nyújtották meg a tanácskozás időtartamát, idézték' fel több alkalommal a tárgyalások félbeszakadásának veszélyét. Belgrád nem jelentett ugyan lényeges előrelépést, de nem hozta az európai viszonyok rosszabbodását sem. Ami viszont feltétlen eredmény, ha az európai enyhülés ellenfeleinek összpontosított rohamára utalunk — ilyen támadásoknak éppen a héten lehettünk tanúi a nyugatnémet képviselőházban. Változatlanul van lehetőség a feszültség csökkentésére földrészünkön, ám ehhez nagyfokú józanság, realitásérzék és együttműködési készség szükséges, s Nyugaton fel kell adni a beavatkozási kísérleteket a szocialista országok bel- ügyeibe. Kirajzolódtak az európai menetrend újabb fontos állo- masai íá'. HárÖfih szakértő tanácskozást tártanak, majd 1980 novemberében összeül a belgrádihoz hasonló újabb összejövetel, ezúttal a spanyol fővárosban. A diplomaták alaposan böngészhették a -"' naptárat a pontos dátum megállapítása céljából, így az korántsem véletlen. 1980- ban, november második keddjén rendezik meg ugyanis az Egyesült Államokban a következő elnökválasztást, s a madridi találkozó ezután veszi kezdetét. Az időzítés indokoltnak látszik: az eddigi tapasztalatok szerint az amerikai választási kampány finise nem túlságosan alkalmas felelősségteljes megbeszélésekre, jobb Madriddal is megvárni azt a bizonyos ked- det „. © Véget érhet-e a háború Afrika szarvánál? A katonai helyzet gyökeresen megváltozott Ogadenben. A korábbi szomáli győzelmi jelentésekben szereplő városkák és oázisok nevei most az etiópiai tudósításokban kapnak helyet, egymás után érkeznek a hírek visszafoglalásukról. Sziad Barre szomáli elnök — akinek belső helyzete alaposan megrendült, a nemzetközi porondon pedig elszigetelődött — kénytelen volt beismerni a kudarcot. Egyúttal bejelentette, hogy a szomáli erőket kivonják Oga- denből. Más egyebet nehezen tehetne, hiszen a szomáli csapatok, fegyvereiket hátrahagyva, fejvesztetten menekülnek. Etiópia mindig hangsúlyozta, hogy hajlandó tárgyalások útján rendezni a Szomáliával fennálló nézeteltéréseket. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a szomáli erők ne tartsanak megszállva etiópiai területeket, Mogadishu mondjon le követeléseiről Etiópiával, Kenyával és Dzsibutival szemben, s az Afrikai Egységszervezet elvi határozata alapján ismerje el a földrész történelmileg kialakult határait. Van tehát remény, hogy a stratégiailag olyan fontos vidéken, Afrika szarvánál igazságos rendezéssel befejeződjön az egyre súlyosabb méreteket öltő háborús konfliktus. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet olyan tényezőkre Is, amelyek esetleg bonyodalmakat idézhetnek elő. Az Egyesült Államok, a jobboldali arab országok és más hatalmak nyilatkozatokat tettek, hogy „jiem maradnak közömbösek, ha Etiópia megsértené a szomáli határokat”, vagyis nem zárták ki teljesen a Közbeavatkozás lehetőségét. Mindenekelőtt Szomálián múlik tehát, hogy valóban levonja a szükséges következtetéseket balul sikerült kalandjaiból és kellő felelősséggel igazi rendezést keressen Etiópiával. O Mit jelent a „belső rendezés” Rhodesiában? Rhodesia helyét 1978. december 31-ig egy független Zimbabwe foglalja el, a többségi uralom alapján — így hangzott a hivatalos bejelentés Salisburyben, miután aláírták az úgynevezett belső rendezés terjedelmes okmányát. Ez az az eset, amire azt mondják, hogy túl szép a menyasszony. Smith fajgyűlölő rendszere valóban visz- szavonul, de csak úgy és addig, ameddig nagyon muszáj, s hatalmának lényegét továbbra is fenn kívánja tartani. A belső rendezés kifejezés azt tükrözi, hogy az emigrációba kényszerített külső erők kimaradtak belőle. A Nkomo és Mugabe vezette hazafias népfront határozottan elutasította a belső rendezést, s a Biztonsági Tanács, ahol a héten folytatták Rhodesia vitáját, többségében hasonló szellemben foglalt állást. A nagy kérdőjel Washington és London magatartása. Az amerikai és brit vezetésen belül szemmel láthatólag megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a belső rendezés mellett szállnak síkra, s abban reménykednek, hogy azzal változatlan marad befolyásuk, lecsillapíthatják a kedélyeket Afrika déli részén. Mások kockázatosnak tartják ezt az utat. Nem azért, mert annyira lelkesednének a haladó zimbabwei szervezetért, de félnek attól, hogy Angola és Etiópia után újabb fiaskó vár a Nyugatra, ha megint rossz lóra tesz. Az amerikai lapok most gyakran használják a „gyöt- relmes átértékelés” kifejezést, csak abban nem egységesek, hogyan és miként történjék ez. Réti Ervin Berlinben tartózkodik Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Front elnöke, akit ebből az alkalomból baráti beszélgetésen látott vendé, gül a Német Szocialista Egységpárt első titkára, Erich Honecker. (Kelet-Magyarország telefotó) A záróokmány végleges megszöveg égével foglalkozott a belgrádi tanácskozás. Tájékoztatás és politikai érdek Az információ — világ- probléma. Ezt főképpen az információszerzés, — tárolás és továbbítás valóban hihetetlen ütemben fejlődő technikai lehetőségeivel magyarázzák. Pedig a kérdést — mint más problémákat is — sokkal inkább társadalmi-politikai vonatkozásai állítják a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Hazánkban a jó tájékoztatás a társadalom javát szolgáló, elsőrendű politikai kérdés. Igényli ezt a politika, amely nyílt, őszinte, szókimondó, ennél fogva természetesen súlyt helyez arra, hogy nézeteit, érveit, eredményeit, gondjait és terveit mind szélesebb körben ismerjék és értsék. De egy pillanatra sem mond le arról, hogy ő is gazdagodjék a lakosság véleményével, javaslataival, hogy a kölcsönös, kétirányú információáramlás csatornáin keresztül pontosan érzékelje a társadalom tudati* állapotát, hangulatát, érzésvilágát. JOGOS IGÉNY E törekvésében a politika találkozik a lakosság igényével, sőt követelésével. Az ország népe tisztában akar lenni a politikai, gazdasági-társadalmi realitásokkal, tudni kívánja hol állunk és merre tartunk, s ez nagyonis felelős magatartás. Mert csak a szükséges ismeretek birtokában képesek az emberek tudatosan, tettekkel támogatni a politika által érlelt folyamatos, sokoldalú és jó irányú, szocialista fejlődést. Pártunk a tömegeknek ezt az igényét, követelését, nemcsak hogy elismeri, jogosnak tartja, hanem mindent megtesz annak mind teljesebb kielégítésére. Nem véletlen, hogy nemrégiben a Népszabadság külön vezércikket szentelt ennek a témának, amelyben ismét megfogalmazta a párt vezető testületéinek nemegyszer kimondott álláspontját. Ennek lényege egy mondatban: „Történelmi céljaink megvalósítása, a fejlett szocialista társadalom megteremtése, az odavezető utón pedig a mindennapi feladatok sikeres megoldása egyenesen megköveteli, hogy az emberek a tények és összefüggések megbízható ismerete alapján tisztában legyenek a szüntelen változó valósággal, a mindenkori adott helyzettel, mégpedig részletekbe menően, a nemzetközi és a hazai, a politikai és a gazdasági, az országos és a helyi körülményekkel egyaránt”. INFORMÁCIÓ ÉS MANIPULÁCIÓ Az információ körül éles küzdelem bontakozik ki a nemzetközi ideológiai harc szinterén is. A tőkés világ uralkodó körei ezt az eszközt is felhasználják az úgynevezett manipulációra, vagyis a tömegek megtévesztése, s ezen keresztül a monopóliumok érdekeinek szolgálatára. Ez teljesen érthető, hiszen minél kevésbé tudja kielégíteni valamely társadalmi rendszer a nép többségének történelmileg változó szükségleteit, annál sűrűbbnek kell lennie annak az ideológiai fátyolnak, amely az alapvető társadalmi problémák és ellentmondások elfedésére szolgál, s annál intenzívebben kell folytatni a tudat manipulálását. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten — akár a korábbi genfi szakaszára, akár most a belgrádi találkozóra gondolunk — különösen jól látható, hogy az információáramlás fokozódása az államok közötti jó kapcsolatok egyik eredménye, de egyúttal maga is táplálja a jószomszédságot. Ezt tartják szem előtt a szocialista országok, amikor elősegítik az információk legszélesebb körű cseréjét a helsinki záróokmány szellemében és betűje szerint: hozzájárulva a népek közötti bizalom növekedéséhez. De ennek jegyében szállnak szembe a tőkés világ bizonyos köreinek minden olyan próbálkozásával, amely az információk egyoldalú áramoltatásával a mi közvéleményünket is manipulálni akarja. Mindez kellő magyarázatot ad arra, miért szükséges fontos politikai kérdésként kezelni a tájékoztatást. S ha eh- hez hozzávesszük, hogy ma az informálást segítő legújabb tudományos és műszaki vívmányok is rendelkezésünkre állnak, akkor még nagyobb horderejű a kérdés. INFORMÁCIÓ ÉS ORIENTÁCIÓ De vajon mikor jó a tájékoztatás? Nyilvánvalóan akkor, ha elegendő információval látja el a lakosságot, sok tényt, történést hoz a tudomására, segít nyomon követni az eseményeket. Vagyis felállíthatjuk az egyenletet: több információ = jobb tájékoztatás. Bár ez jórészt igaz, mégsem a teljes igazság. Mert nem az az igazán tájékozott ember, aki kizárólag arról tud sokat, mi történt, hanem az, aki ismeri a válaszokat a miértre is, s képes véleményt alkotni, állást foglalni az adott kérdésekben. Tájékozottságának fontos mércéje, hogyan hasznosul mindez a magatartásban, a cselekvésben. Tegyük fel, hogy valakit egy konkrét téma kapcsán — mondjuk — ötször annyi információval látunk el. Feltehetően nem lenne automatikusan ötször olyan jól informált. Fennáll a veszélye annak, hogy nem tudja befogadni a megsokszorozódott információmennyiséget, vagyis nem képes elraktározni, feldolgozni, összefüggéseiben látni és megítélni a rázudi- tott ismeretanyagot. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lakosság a szó teljes értelmében tájékozott legyen, akkor egyszerre kell informálnunk és orientálnunk, vagyis segíteni őt a tények, események elemzésében, értékelésében, álláspontjának kialakításában. Az egyenlet tehát így módosul: több információ plusz hatékony orientáció egyenlő jobb tájékoztatás. Mit is értünk az orientáción? Kétségtelenül orientálnak azok az írások, előadások, amelyek az új események kialakulásának folyamatát mutatják be. Kellenek olyan cikkek, műsorok is, amelyek arról szólnak, miként kapcsolódnak egymáshoz a történések. Nélkülözhetetlenek a hátteret megvilágító agitációs és propagandamegnyilatkozások. Ezek szerint az orientáció nem más, mint egy-egy fontos esemény, jelenség kom^ mentálása? Nem, ennél több. Beletartozik például az úgynevezett alapkérdések visszavisszatérő tárgyalása. Ha a külpolitika témájából merítjük a példát, akkor sokszor egyszer s mindenkorra elin- tézettnek veszünk valóban nem egyszer megírt kérdéseket, mint például hogyan kell elemezni és értékelni az erőviszonyokat, mit értünk békés egymás mellett élésen, ki van ma offenzívában és ki defenzívában, hol húzódik a kor fő ellentmondása* miben fejeződik ki fő tartalma. Azt szoktuk mondani, hogy a tájékoztatás nem cél, hanem eszköz a szocialista együttgondolkodás és együtt- munkálkodás erősítésére. Hiteles, megbízható és a lehetőségek szerinti gyors felhasználása éppen ezért nagy felelősséggel jár. Ennek a felelősségnek a tudatos vállalása azt is jelenti, hogy igyekszünk lépést tartani az új és nagyobb követelményekkel. Szem előtt tartjuk a leglényegesebbet: a jó tájékoztatás — vagyis a színvonalas információ és orientáció — alapvető politikai érdekünk. Pálos Tamás Szojuz- Szál jut Chicago megint a régi Alekszej Gubarev és Vladimir Remek, a Szojuz—28 űrhajó nemzetközi személyzetének két tagja, néhány napig a bajkonuri űrrepülőtéren pihen. A két űrhajós, aki pénteken délután visz- szatért nyolc napos útjáról, orvosi vizsgálaton esik át, beszámol a szakértőknek a végzett munkáról és segít az anyag elosztásában. Gubarevet és Remeket a jövő hét elejére várják Csillagvárosba. A Szaljut—6 űrállomás két veteránja, Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko időközben ugyancsak készül már a visszatérésre. A két szovjet űrhajós immár a 14. hete dolgozik megszakítás nélkül, s a jövő héten befejezi feladatát. Az orvosok és biológusok mindent megtettek annak biztosítására, hogy az űrhajósok szervezete ne károsodjék a tartós űrutazástól. 1977 februárjában Chicagóban négy vállalkozó riasztóberendezéseket terjesztő osztályt nyitott. Néhány hónap múlva, 1977 nyarán holtan találták őket egy liftben. Mind a négyüket „a legkisebb távolságról” lőtték le, mint a rendőri jelentésből kiderült. Három férfinak kiszakították a baloldali nadrágzsebét, ami annak a csalhatatlan jele, hogy a négyszeres gyilkosságért a bűnöző szindikátus vállalta a felelősséget. így bünteti meg az alvilág azokat az embereket, akik szélhámosoknak tartják őket. Ugyanazon a napon halt meg a volt rendőrszázados, Mark Thamasouras is egy utcakereszteződésnél. Egy álarcos bérgyilkos sörétes puskát fogott rá, és kétszer elsütötte. így vonták felelősségre Thamasourast, aki mint egy zsarolókor főnöke, kereken 250 ezer dollárt keresett és egy nagy feltűnést keltett perben 13 rendőrkollégája ellen vallott Ütött a 35 éves Samuel J. Annerino utolsó órája is. Az egykori díjbirkózót két álarcos bandita sörétes puskával terítette le egy forgalmas utcán, fényes nappal. A Chicago Tribune című tekintélyes napilap vezércikkében a következő ideiglenes mérleget állította fel: „Chicago régi híre, hogy a főbenjáró bűntettek városa, újra megalapozott.” A bukmékerek, játékteremtulajdonosok, prostituáltak és autótolvajok messzeágazó hálójában a bűnügyi hivatalnokok a különböző előjogokért folyó bandaháborút gyanítják, és a rivalizáló bűnöző csoportok tevékenységének rendkívül nehéz véget vetni. Íj