Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-10 / 59. szám
1978. március 10. KELET-MAG YARORSZÁG 3 Számítógép gyermekcipőben AZ ELSŐ LÉPÉSEKET próbálgatja, gyermekcipőben jár a számítógépprogram Szabolcs-Szatmár megyében. Egy-egy vállalátnál történtek kezdeti lépések az adatfeldolgozás gépesítésére, a tervezés, a programozás számítógéppel való megoldására. Az oktatást szolgálja, de részt vesz a kutatómunkában, a vállalati tevékenységben is a tanárképző főiskola számítóközpontja. A megyei tapasztalatok azt igazolják, hogy mind több helyen ismerik fel a számítógép hasznosságát, de a gondolattól a gyakorlati alkalmazásig hosszabb időre van szükség. Ha az okokat vizsgáljuk, akkor egyaránt beszélhetünk az indulás költségeiről, a kevés szakemberről, a vezetők kisebb 'tájékozottságáról. Ezek határozzák meg a bevezetés formáit is. A legtöbb helyen ugyanis elsősorban az adatfeldolgozás gépesítését kívánják először megoldani, viszonylag egyszerűbb igénybevételt jelentő feladatokkal megbízni a számítógépeket. Maga a folyamat ennek ellenére helyeselhető, hiszen az ügyvitelszervezés gépesítése révén meg lehet szerezni azt a szakértelmet a feldolgozó gépek működtetésében, amelyek után nagyobb feladatra is vállalkozhatnak. Jó példák már vannak a megyében a számítástechnika alkalmazására. A konzervgyár a zöldborsó vetését, a betakarítás irányítását számítógépes program alapján oldja meg. A SZA- VICSAV a vízdíjak számlázását viszi gépre, a vállalati fejlesztésekre készít hálós ütemtervet. A záhonyi vasúti átrakókörzetben csak 1980-ban állítják munkába a számítógépközpontot, amelyhez minden állomáson egy információs központot telepítenek, azonban már most elkészült több program, amely majd megkönnyíti az irányadást, a kocsik nyilvántartását, a különböző elszámolásokat. A tanárképző főiskolán ötödik éve működik a számító- központ, ahol a tananyagban szerepelnek a különböző számítások, a gazdasági programozás, a matematikai statisztika kérdései, de még nyelvészeti problémák megoldására is vállalkoznak, órarendet is készítenek a számítógép segítségével. NEM HAGYHATÓ FIGYELMEN KÍVÜL az sem, hogy a megyében többnyire gyárak, gyáregységek dolgoznak, melyeknél a vállalati központ készül fel a számítógép alkalmazására. A TITÁSZ-nál például a Magyar Villamos Művek Tröszt számítógépének fel- használásával tervezik meg hosszú távra az energiaigényeket, építik ki ennek alapján az elosztóhálózatot. A számítógépek alkalmazása költséges dolog. A kisebb teljesítményű gépek is milliókba kerülnek. A vízügyi igazgatóság például mintegy 25 milliót fordít egy telemechanikai rendszer kiépítésére, amelyben automatikus mérőállomások jelzik az adatokat, melyeket egy központi kis számítógép értékel és elemez. A záhonyi számítógépes rends3Íéí' teljes“kiépíté- se meghaladja a százmillió forintot. A magas költségek csökkentése, a gépek jobb- kihasználása érdekében különösen az ügyvitel gépesítésénél különböző, erre acélra szakosodott intézetek munkáját veszik igénybe a legtöbb vállalatnál. A következő ötéves tervben lehetővé válik Nyíregyházán is a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési« Vállár, lat megyei központjánál? kiépítése, hiszen ma Budapestre, Debrecenbe vagy Miskolcra hordják a feldolgozandó anyagokat. A SZAKEMBEREK KÉPZÉSÉRE jó alapot nyújt a megye két főiskolája, ahol foglalkoznak a számítógép gyakorlati alkalmazásával is. A közelmúltban megalakult a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete, amely előadások szervezésével, a legújabb kutatási eredmények ismertetésével segíti a szakembereket. A vállalati, üzemi gondolkodásban is mind jobban változik a szemlélet. Nem „divat” kérdése ma már, hogy van-e számítógépe egy cégnek, hanem az alkalmazás lehetőségei döntik el annak szükségességét. A felhasználás az ügyvitel gépesítésétől a költségvetések tervezésén át a különböző termelési programokig igen sokrétű. Lányi Botond SZERGEJ HAZANOV: Az utolsó reménység Bontják a Kossuth utcát Tovább épül a nyíregyházi Kossuth utca. A Sarkantyú utcától a Kun Béla útig bontják a régi házakat, hogy helyükre 200 új, összkomfortos családi otthont építsenek. (Elek Emil felvételei.) „Mondják így: Bötykös..." Tanár elvtárs a vállalatnál E gy átlagképességű, normális gyerek vagyok, akinek nincs semmihez különösebb tehetsége. De ezt csak én tudom. A szüleim csodagyereknek tartanak. Most ez a divat. Azon kívül én vagyok az utolsó reménységük. Arra kényszerítenek, hogy én valósítsam meg hajdani beteljesületlen álmaikat. Az apám mindig Newton szeretett volna lenni, és lett belőle egy mérnök. — Főmére nők — javít ki, amikor erre terelődik a szó. — Viszont te, — mondja a mamának — Csajkovszkij: „Első koncert zongorára és nagy zenetárra” c. művét akartad eljátszani és csak a „Kutyakeringővei” birkóztál meg, sőt azt is elvéted a második taktus után. — De van egy fiam! — jelenti ki büszkén a mama. — Nekem is — felel rá az apám. így hát az apám beíratott egy angol—fizika—matematika szakos osztályba, vegyigépgyártás tagozatra. A mamám pedig mindennap zeneórákra cipel, ahol még csak egy zongorát gyöt- rök, zenekar nélkül. De ez még nem minden. Arról van szó, hogy a nagymamám egész életében egy jégtáncos bajnoknőt vélt felfedezni az anyámban. Most bennem látja, ezért vele a jégpályára kell járnom. A nagyapám művész szeretett volna lenni, és csak a nagymamám férje lett. Tehát mindehhez még rajzból is különórát veszek. Amikor a zenei előrehaladásomról csak rosszat tud mondani a zenetanárnő, a mama könnyen odamondja az apámnak: — Teljesen rád hasonlít! Botfüle van, mint neked. Ezek a te génjeid — vág visz- sza a papa a fizika kettesem láttán. — Mindegy, a fiúból úgysem lesz Fenerbach. Ezt kiharcolom, bármibe kerül is! — Ha ilyen kitartásod lett volna 30 évvel ezelőtt is — jegyzi meg a nagymama — talán a dobogóra is eljutottál volna. A nagyapa csak hallgat. Meg van róla győződve, hogy bennem végül is — Sokan talán a pedagógia szökött katonáját látták bennem, amikor az iskolát felcseréltem az üzemmel. De én most is pedagógusnak érzem magam. Tanár elvtársnak szólítanak a vállalatnál, hiába kérem, hogy mondják így: Bötykös elvtárs... — Az analfabétától a szakmérnökig majd mind az ezeregyszáz vállalati dolgozóhoz közöm van. Ezt úgy is nézhetem, mint egy nagy-nagy iskolát, ahol hatalmi szóval nem vehetnek rá senkit, hogy tanuljon. De van egy nagy előnyöm, pedagógus vagy^- • • ..,,Órci a házaknál Egy régi epizódot említ, még az ötvenes évekből. Biaz ő génjei fognak győzni és ha nem is Repin, de legrosz- szabb esetben egy Ajva- zovszkij lesz belőlem. M indegyikőjüket szeretem. Tudom, hogy csak jót akarnak nekem, s nincs kedvem egyikőjüket sem elkeseríteni. De nem tudok egyszerre híres fizikus, ismert zenész, neVes jégtáncos és nagy tehetségű festő is lenni. Annál is inkább, mert én egy átlaggyerek vagyok. Nincs se különösebb tehetségem, se szenvedélyem. Az egyetlen, ami igazán tetszik — építőkockával játszani, vagy homokból furfangos házakat, várat építeni. De a munkámat nem mutatom meg senkinek. Hiszen a mi családunkban senki nem akart építész lenni és nekem csak az álmokat kell megvalósítani. (Fordította: Laczik Mária) riben volt iskolaigazgató, s akárcsak a többi helyen — Nyírbélteken, Tiszadobon — szinte mániájává vált a felnőttek tanítása. 1943-ban végzett Bötykös Gyula a nyíregyházi tanítóképzőben. Nyírbéltek—Biri—Tiszadob és újra Biri — ezek voltak az állomáshelyei. Legtovább az 1700 lelkes Biriben tanított. Kerékpárral, szekérrel járt ki a volt urasági tanyára, a Frisman-, később Táncsics-te- lepre, hogy betűvetésre tanítsa az idős embereket. Házaknál tartották az órákat. De halljuk a szokatlan órakezdést! — Egyszer úgy adódott, hogy hiába vártam az öregdiákokat. Már meg kellett volna kezdeni az órát, sehol senki. Elindultam a faluban. Nem volt nehéz megtudni, hogy a kocsmában vannak, valami névnapot ünnepeltek. Nem emlékszem a tsz-elnök, vagy valamelyik brigádvezető volt az ünnepelt. Ha dorgáló hangon kezdem, elronthatom az egészet, — gondoltam. Taktikát változtattam. Igyunk akkor még egy pohár sört és induljunk — mondtam. Felhajtottuk a söröket és mindenki jött velem az iskolába. .. Leírták a nevüket... Persze ezek kivételes fogások voltak Bötykös tanár úr prakszisában. Olykor erre is szükség volt. Biriben az ő ügybuzgalmának köszönhető, hogy az évek során vagy negyven analfabéta megtanult írni-olvasni, és legalább száz felnőtt a napi munka mellett elvégezte az általános iskolát. Sajnálta is a falut és a falu is őt, amikor a hatvanas évek végén hazaköltözött Nyíregyházára. Jó huszonöt éves távoliét után szülővárosában, az 5. számú általános iskolában folytatta, amit Biriben abbahagyott. Elvállalta az esti tagozat vezetését. Itt tanított, amíg le nem bontották az iskolát. Utána a 6. számú iskolába került, a Báthori utcába. Onnan pedig a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz, oktatási előadónak. Itt nem szól a csengő, de... Szerteágazó „iskola” a Bötykös Gyuláé: ő foglalkozik a vállalathoz tartozó szakmunkástanulókkal. Figyelemmel kíséri az előmenetelüket, matekból, kémiából, műszaki ismeretekből segíti a felkészülést. Pontos feljegyzése van arról is, a vállalattól kik készülnek műszaki főiskolára, egyetemre. Mindenkit persze nem tud korrepetálni, de segítenek a vállalatnál dolgozó műszakiak is. Ha kell, táskájában a kért tankönyvekkel, segédanyagokkal, kiviszik vidékre is. — Nem szól a csengő, mint az iskolában, igaz — gondolkozik el az ötvenöt éves pedagógus-népművelő. — De létezik, valami belső csengő, ami buzdítja az embert. Több mint kétszáz vállalati dolgozónk pótolta az utóbbi években a hiányzó általános iskolai osztályokat. Felhasználtam a tévé Mindenki iskoláját. az Iskolarádió adá. sait, még az irodalmi színpadot is. S amit a tanár úr nem mond el, fűzzük hozzá mi: nem mindenki szökött katona, aki az iskolából kilép a nagyobb tanterembe. Életünk egyik jellemzője, hogy ma már nemcsak az iskolák várnak, kérnek pedagógus képzettségű szakembereket, hanem gyakorta a termelőüzemek, intézmények is. (P. G.) Cigánytégla, kontyos ház Az építőipar idős mesterei között bizonyára sokan emlékeznek még arra, milyen volt, hogyan készült a kontyos ház, a paticsfal, a cigánytégla, vagy a tapasztott sövényből való kémény. A mindinkább szerelő jellegűvé váló iparág ma használatos eszközeit is egyre újabbak, jobbak váltják föl. Az ősi tárgyak, módszerek lassan a feledés homályába merülnek, ha nem őrizzük meg őket. Fölismerték ezt a Keletmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat KISZ-esei is. Ezért év elején elhatározták: összegyűjtik a szakma régi tárgyait, hagyományos technológiáit. Valamennyi építő jellegű munka: a házak, vasutak, utak, hidak emelésétől kezdve a folyamszabályozásig minden foglalkoztatja a fiatalokat. „Vadásznak” az ezekkel kapcsolatos írásos dokumentumokra, fotókra, sőt kötetekre is. Az építőipar múltja mellett nem feledkeznek el a jelenről sem. Rendszeresen fölkeresik majd az építkezéseket, s megörökítik az ott folyó munkát. Ügy határoztak, hogy nem hagyják veszendőbe a kiselejtezett gépek egy- egy példányát sem. Az érdeklődő KEMÉV-es fiatalok mellett fölajánlották segítségüket a Nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola diákjai is. A lelkes jelentkezőknek a Jósa András Múzeum munkatársai ígértek módszertani segítséget. 76 termelési rendszer a mező- gazdaságban 1978-ra a MÉM új mező- gazdasági termelési rendszerek megalakítását hagyta jóvá, ezek az idei tavaszon munkához látnak; ezzel 76-ra nőtt a viszonylag új termelés, szervezési és -fejlesztési gazdálkodási formák száma. A jól felkészült úgynevezett rendszergazdához, a Kiskun- hegyesi Állami Gazdasághoz csatlakozó téeszek — szám szerint 46-an — hozták létre a Karcagi Gyepvetőmag Termesztési Rendszert, amely a termesztés egész folyamatában az állattenyésztés növekvő igényeit veszi alapul. Két új gyümölcstermesztési rendszer kapott zöld utat; a Bodrogközi Állami Gazdaság irányításával a borsodi gyümölcstermesztők, a Debreceni Állami Gazdaság irányításával pedig a környékbeli termelők igyekeznek fokozni főleg az alma, valamint a bogyós gyümölcsök hozamait, minőségét. Előzetes engedéllyel működik a Badacsonyi Szőlő- és Bortermelési Gazdálkodási Szervezet, valamint két állattenyésztéssel kapcsolatos rendszerjelölt. Most már észrevehetően csökken az új rendszerek száma, s az előzetes engedéllyel működő gazdálkodási szervezetek arányának növekedése is azt jelzi: csakis alapos megfontolás után jöhet létre újabb vállalkozás, a fő hangsúly ugyanis a már meglévők műszaki, illetve szakmai színvonalának növelésére tevődik át. Ugyanúgy szigorú feltételekkel lehet csak csatlakozni a már működő szervezetekhez, amelyek tavaly is több tucat gazdaság felvételi kérelmét utasították el, mert a rendszergazda nem tartotta kielégítőnek szakmai felkészültségüket. A következő időszakban több állattenyésztési ágazatban, főleg a húsmarhatartásban lehet számítani újabb rendszerek létrejöttére. Viszonylag nagy 'számú kertészeti rendszer, szám szerint 26 működik az országban. Űjabb vállalkozások kérelmei jelenleg elbírálás alatt vannak.
