Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-10 / 59. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 10. ft palesztinoknak joguk van önálló államra Gromiko megbeszélése Arafattal A Szovjetunió és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet egyaránt úgy véli, hogy Egyiptomnak és Izraelnek a genfi konferencia megkerülésével folytatott különutas tárgyalásai kárt okoznak az arab népek érdekeinek, megkönnyítik, hogy Izrael és a mögötte álló erők megvalósíthassák régi tervüket, örökössé tegyék az elrablóit arab területek megszállását, megfosszák a palesztin arab népet elidegeníthetetlen jogaitól — hangoztatja az a közlemény, amelyet Moszkvában adtak ki Andrej Gromiko. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Jasszer Arafatnak, a végrehajtó bizottság elnökének vezetésével a Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége megbeszéléséről. A PFSZ küldöttsége hétfőn este érkezett a szovjet fővárosba. Gromiko csütörtökön fogadta a delegációt és a kölcsönös egyetértés jegyében baráti légkörű beszélgetést folytatott annak tagjaival. A megbeszéléseken aláhúzták, hogy a felek folytatni kívánják együttműködésüket az olyan közel-keleti rendezés megvalósítása érdekében, amely az igazi béke biztosítását hivatott szolgálni ebben a térségben. Andrej Gromiko megismételte, hogy a Szovjetunió változatlanul támogatja a palesztin arab nép igazságos harcát törvényes nemzeti jogai, köztük a saját állam megteremtése és a szülőföldre történő .visszatérésnek az ENSZ érvényes határozataiban foglalt joga megvalósításáért. Jasszer Arafat háláját fejezte ki a Szovjetuniónak, a szovjet vezetésnek, élén Leonyid Brezsnyevnek azért, hogy tevékenyen és megingathatatlanul támogatja a palesztin arab népnek elidegeníthetetlen nemzeti jogaiért, sorai tömörítéséért vívott harcát., Tito bírálta Szadat politikáját Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök szerdán Washingtonban ebéden vett részt, amelyet Walter Mondale al- elnök adott tiszteletére. A külügyminisztériumban rendezett ebéden jelen volt Cyrus Vance külügyminiszter is, és itt folytatódtak a politikai tárgyalások a jugoszláv államelnök, kísérete, illetve az amerikai kormányférfiak között. Tito ugyanaznap a szállásán találkozott az amerikai törvényhozás vezetőivel. Tito elnökkel folytatott beszélgetés részleges felvételét sugározta szerdán este a CBS tv-hálózat. Tito egyebek között kijelentette: a közel-keleti helyzet ma rosszabb, mint valaha, s nem bizonyos benne, hogy Szadat egyiptomi elnök politikailag túléli-e jeruzsálemi kezdeményezésének kudarcát. A maga részéről eleve azzal számolt, hogy Szadat egyébként „bátor” kezdeményezése nem vezet sikerre, hiszen a kairói politikus előzetesen egyetlen más arab országgal sem egyeztette izraeli látogatásának tervét — hangoztatta Tito. Az elnök elmondotta még: üzenetet továbbított Szadattal Carter- nek, de az üzenet tartalmáról nem nyilatkozott. A PRAVDA: A szovjetellenes kínai propagandáról „Kínában még soha nem öltött olyan hatalmas méreteket a szovjetellenes propaganda, mint jelenleg. Az év első két hónapjában csupán a Zsenmin Zsipao hasábjain több mint száz, a Szovjetunió bel- és külpolitikáját rágalmazó írás jelent meg — állapítja meg a moszkvai Pravda csütörtöki kommentárjában Mihail Georgijev. A kínai vezetők fokozottan ellenséges reagálását váltotta ki a Szovjetunió következetes törekvése az enyhülési folyamat elmélyítésére, a háborús veszély elhárítására, a tömegpusztító fegyverek újabb fajtái kifejlesztésének megakadályozására. A szovjet külpolitikai kezdeményezések befeketítésére az utóbbi időkben nagy erőfeszítéseket tesz a kínai propaganda: a tények elferdítésével igyekszik lejáratni a Szovjetuniónak a közel-keleti problémakör igazságos rendezésére, a forradalmi Etiópia igazságos harcának támogatására, a dél-afrikai fajüldöző rezsimek elítélésére, a népek érdekében tett lépéseit. Ezek során az afrikai és ázsiai országok belügyeibe való „beavatkozással”, sőt nyílt „ag- ressziós cselekmények elkövetésével” vádolja a Szovjetuniót. A Pravda kommentátora végezetül megállapítja: „A Szovjetunió ellen folytatott propagandakampány erőfeszítései mindenekelőtt arról tanúskodnak, hogy a kínai vezetés számára a szovjetel- lenesség az egyik főeszköz az ország rendkívül összetett belpolitikai feladatainak megoldására, s egyúttal annak jelzése is, hogy Peking fenntartja hegemonisztikus törekvéseit és szembeszáll a világszocializmus, a béke, az emberiség haladásának ügyével .. m m Otpárti megállapodás Olaszországban A római Montecitorio Palotában, a képviselőház épületében csütörtökön délután megkezdődtek a kormányalakítási tárgyalások. A kereszténydemokrata párt (DC) küldöttsége külön-külön fogadta a kommunista, a szocialista, a szociáldemokrata és a köztársasági párt vezetőit, és kikérte véleményüket a megalakítandó kabinet összetételéről, felépítéséről. Erről végső soron Andreotti megbízott kormányfő dönt majd, amikor Leone elnök elé terjeszti a kormánylistát. Fernando di Giulio, az OKP vezetőségi tagja a Ri- nascita hasábjain úgy értékeli az ötpárti megállapodást, mint előrelépést a kommunista párttal szemben alkalmazott megkülönböztetés felszámolásának útján. A megállapodás mindazonáltal nem jelenti az antikommunista politika felszámolását — erre utal az is. hogy mindeddig nem sikerült olyan koalíciós kormányt alakítani, amelyben helyet kaptak volna az OKP képviselői is. Mindenesetre „fontos módosulás” történt a helyzetben és ez bevezetője lehet a politikai erők közötti egyenlőség rövid időn belül történő helyreállításának — írja az OKP-vezető, majd így folytatja: Az a tén” hogy az OKP helyet kapott az új kormány támaszának szánt parlamenti többségben, „lényeges politikai újdonság”. Nem nyújt ugyan teljes biztosítékot az ország súlyos gondjainak leküzdésére, de kétségtelenül kedvező kiindulópont ahhoz, hogy megkíséreljék a megújhodást, s mélyreható politikai fordulat előjele is lehet. Dr. Petrán lános beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tünk álló időszakban nem kevésbé kitartó munkára, egymás érdekeinek és szándékainak gondos figyelembe vételére, következetes és jószándékú tevékenységre van szükség. A madridi találkozóig terjedő időszak fontos fokmérője lesz az enyhülési folyamat életképességének, s nagymértékben meghatározhatja következő összejövetelünk eredményességét. Ezért úgy véljük, hogy a részt vevő országoknak újabb lépéseket kell tenniük a helsinki záróokmány teljes megvalósítása érdekében. Hazánk — mint azt a Magyar Népköztársaság vezetői és vezető testületéi ismételten kifejezésre juttatták — változatlanul igen érdekelt az enyhülés, a biztonság és az együttműködés továbbfejlesztésében. Belgrádi tanács- Befejezésül szeretném felhasználni ezt az ünnepélyes alkalmat arra, hogy kormányom nevében kifejezzem jugoszláv vendéglátóinknak, a szomszédos szocialista Jugoszlávia kormányának és népének, a találkozón részt vett jugoszláv küldöttség tagjainak, Belgrád város hatóságainak köszönetünket azért a körültekintő, figyelmes gondoskodásért és vendégszeretetért, amellyel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy eredményes munkát végezhettünk itt, e szép Száva- központban. A HÉT KARIKATÚRA! A PENTAGON EGYENSÚLYOZÓ MŰVÉSZE NEHÉZ MUTATVÁNY Újabb etióp előrenyomulás Az etiópiai fegyveres erők és á népi milícia egységei újabb, az Ogadeni-fennsíkon lévő várost foglaltak vissza a Szomáliái erőktől — közölte az országos forradalmi operatív parancsnokság. Fich városa a hét folyamán visszafoglalt Jijigától délre, Daghaburtól pedig nyugatra fekszik. A hadászati szempontból fontos város visszafoglalása után az etiópiai erők folytatják előrenyomulásukat, egyben megerősítik állásaikat a Szomáliái betolakodóktól már korábban visszafoglalt területeken is. Etiópia fegyveres erői és a milicisták kemény harcot folytatnak az ország északi területein működő ellenforradalmi bandák ellen. Ezzel párhuzamosan a fegyveres erők segítik az eritreai lakosságot az ideiglenes katonai kormányzótanács (DERG) által meghirdetett gyökeres társadalmi-gazdasági átalakulás megvalósításában. Találkozik-e a két artista? (A Nouvel Obscr- vateur karikatúrája) A BÉKETARGYALASOK SZÜNETÉBEN ■ (A Pravda karikatúrája) AZ AMERIKAI FEGYVERELADÁSOK «»wwníSSKSS*. (A Krasznaja Zvezda karikatúrája) Felettébb termékeny fészek. (Az International Herald Tribu ne karikatúrája — KS) Hazánk és a világpiac Termik és külkereskedők (3.) A termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésében sok kedvező, fejlődésre utaló jelenséggel találkozhattunk az elmúlt időszakban. Számottevően megnövekedtek az ipari vállalatok, különösen a jelentős mértékben exportra termelő vállalatok vezetőinek külkereskedelmi ismeretei. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a külső piacot, áruink külföldi fogadtatását, a versenytársakat, a termékeinkkel szemben jelentkező igényeket, sőt a külföldi műszaki fejlesztési tendenciákat is a korábbinál sokkal alaposabban megismerjék. A korábbinál harmonikusabb kapcsolatok kialakulását segítette, hogy az elmúlt években változott a külkereskedelmi vállalatok belső szervezete is: olyan egységeket hoztak létre, amelyek a nagyobb termelő vállalatokkal való összehangoltabb együttműködést, a korszerűbb értékesítési formák alkalmazását szolgálják. Az eredmények ellenére a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak javításában még sok a tennivaló. Régóta vitatott a külkereskedelem jövedelemszabályozási, érdekeltségi rendszere. A gondot alapvetően az okozza, hogy a külkereskedelem, jellegénél fogva viszonylag kis létszámú appá- rátussal dolgozik, és igen nagy forgalmat bonyolít le. Nehéz olyan rendszert kimunkálni, amely a különböző, egyébként külön-külön jogos követelményeknek (a külkereskedelmi vállalatok munkájának hatékonyságával arányos jövedelemképződés; az ármunka minőségi színvonalának növelésében való érdekeltség stb.) egyidejűleg és egyetlen szabályozás keretében elégítsen ki. A jelenlegi szabályozás — s ezzel sok termelő és külkereskedelmi vállalat egyetért — nagymértékben forrása a vállalatok közötti érdekellentéteknek. A termelők például joggal kifogásolják, hogy a külkereskedelmi vállalatok munkája számukra túlságosan drága. Egyebek között arra hivatkoznak, hogy a külkereskedelmi ágazatba tartozó vállalatok 1977-re várható bruttó nyeresége meghaladja a 10 milliárd forintot, miközben bérköltségük az 1 milliárd forintot sem éri el. De nem alaptalan a külkereskedelmi vállalatok ellenvetése sem, nevezetesen: a bruttó nyereség nagyobb részét, mintegy 85 százalékát a költségvetés elvonja. A jelenlegi szabályozás tehát a külkereskedelmi vállalatokra valamiféle „adóbeszedő” szerepet juttat. A probléma megoldására több javaslat készült: az eddigi kísérletek azonban nem hoztak eredményt. Az illetékes irányító minisztériumokra vár az a feladat, hogy a különböző szempontokat, az eddiginél jobban ösz- szeegyeztethető megoldásokat dolgozzanak ki. A termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak formái az utóbbi években differenciáltakká váltak. Jellemző például, hogy a korábban széles körben alkalmazott egyszerű bizományi üzletek a teljes exportforgalomnak mindössze 20 százalékát ölelik fel, s jelentősen növekedett a vállalatok közös érdekeltségét elvileg jobban érvényesítő társasági üzletek, illetve a nyereségérdekeltséggel kombinált bizományi üzletek aránya. Ennek ellenére szinte csak kivételesen fordul elő, hogy a külkereskedelmi vállalat az ipar önköltségi kalkulációját ismerné — ehhez ugyanis a gyártónak nem fűződik érdeke — és annak alapján tudná kialakítani az értékesítési árra vonatkozó javaslatát, figyelembe véve a gyártáshoz felhasznált anyagok belföldi és külkereskedelmi ára között mutatkozó esetleges különbséget is. A probléma mögött jelentős mértékben a limitárak rendszere húzódik meg. A limitár az a minimális eladási ár, amelyet a termelő vállalat minimálisan érvényesíteni kíván, s az azon felüli többlet árbevételéből a külkereskedelmi vállalatot meghatározott arányban részesíti. A gyártó a limitárat magasan, a külkereskedő pedig alacsonyan akarja megszabni. Kétségtelen, hogy ez a rendszer — legalábbis az esetek egy részében, ahol a limitárak valós és nem formális funkciót töltenek be — segíti az alaposabb külkereskedelmi ármunkát, de nyilvánvalóak az együttműködésre gyakorolt kedvezőtlen hatásai is. A problémakör átfogó, mélyreható értékelésével kellene megtalálni a különböző érdekeket optimálisan kielégítő megoldást. Ennek keretében kellene megvizsgálni azt a termelő vállalatok részéről hangoztatott észrevételt is, amely szerint a külkereskedelmi vállalatok jelenlegi érdekeltségi rendszerében túlzottan erős a volumenérdekeltség, a külkereskedelmi munka minőségi vonásainak elismerése viszont a szükségesnél gyengébb. A Központi Bizottság október 20-i határozata többek között irányélveket tartalmaz a termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésének fejlesztésére is. Ez fontos feltétele annak, hogy a termelési struktúra, a termelés és az export gyártmányszerkezete fejlesztésének, a hatékonyabb értékesítési és beszerzési munka kialakulásának nagy feladatait sikerrel megoldjuk. K. Ny. J.
