Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

1978. március 7. KE LET-MAGYARORSZÁG 3 Személyes tapasztalatok A közelmúlt tapasztala­tai nem csupán írott tanulmányokban, visz- szaemlékezésekben rögződ­nek. Közöttünk élnek, a párt- szervezetekben megtalálha­tók azok, akik személyes él­ményként hordozzák maguk­ban a közelmúlt évek emlé­keit, tapasztalatait. Agysejt­jeikben, idegszálaikban őr­zik a történteket és az azok­ból levont következtetéseket, s mindezt készek is megosz­tani az ifjabb generációkkal. Nem csupán a „nagypoli­tikával” kapcsolatos tapasz­talatokról van itt »szó, hanem a helyi politikával, az orszá­gos folyamatok, csatározások, elhatározások helyi lecsapó­dásával kapcsolatosakról is. Márpedig éppen ezek azok, amelyek a könyvekben, az írott művekben ritkábban lelhetők fel. A személyes emlékezet viszont megőrzi, hogy milyen küzdelem árán győzött a faluban a szövetke­zeti gondolat, alakult át az üzem termelési, technikai struktúrája és a hozzá kap­csolódó emberi viszonyok rendszere, formálódott át és igazodott hozzá új feladatai­hoz az intézmény, a hivatal. A személyes tapasztalatok­ban megrögződik, hogy mely módszerek bizonyultak ered­ményesnek a különböző fela­datok megoldása során, mi­lyen érvekkel sikerült elfo­gadtatni törekvéseinket, kik­re építhetett és támaszkod­hatott a pártszervezet e munka közben. Őrzi az emlé­kezet az eredményeket és a kudarcokat, s nem kevésbé a következtetéseket, hogy mely tényezők hozták a sikert, il­letve a balsikert. Mindez ma már részben történelem, befejezett, befe­jeződött folyamatok króniká­ja. Ám a korábbi időknek egyáltalán nem minden ese­ménye sorolható a „befeje­zett múlt” kategóriájába. Sok mindenre inkább a „folya­matos múlt” elnevezés lehet­ne találó. Hiszen nem kevés mai esemény, történés gyö­kerei közvetlenül visszanyúl­nak a múltba, kiváltó okai, meghatározói a korábbi idők­ben gyökereznek. Aki később kapcsolódott be a közéletbe, a pártmunkába, az ezekkel már készen kapott feltétel­ként találkozik. De aki már régebben is részese volt a po­litikai tevékenységnek, an­nak személyes emlékei van­nak az ezeket létrehozó té­nyezőkről, tudja, milyen kö­rülmények között, miért, mi­képp születtek, teremtődtek meg. így nemcsak a térben, de az időben is jobban át tudja látni az összefüggése­ket, az ok-okozati viszonyo­kat, a célokat és következmé­nyeiket. Gyakran emlegetjük, hogy a pártmunkában, a közéleti tevékenységben is szükség van a hozzáértésre, a megfe­lelő ismeretekre, tudásra. Ezt a tudást azonban nemcsak iskolák, tanfolyamok, elmé­leti-politikai művek közvetí­tik, adják tovább. Az ered­ményes pártpolitikai mun­kához, közéleti fáradozáshoz szükséges ismeretanyagnak nélkülözhetetlen eleme az is, ami a személyes tapasztala­tokban halmozódott fel. Ér­tékes tőke ez, amellyel — céltudatos törekvés esetén — az egész pártszervezet, az egész közösség sáfárkodhat. Vonatkozik ez mindenek­előtt a politikai tevékenység tartalmi elemeire, de nem kevésbé a módszereire, esz­közeire is. Alapszervezeti pártmunkásokkal beszélget­ve gyakorta hallható, mi­lyen nagy az igény a munka- módszerekkel kapcsolatos tudnivalók iránt. Hiszen fo­lyamatosan újabb és újabb személyek kapcsolódnak be a helyi mozgalmi élet irányí­tásába, akiknek minden mód­szertani ismeret új, akiknek a vezetés metódusait ezután kell elsajátítaniuk. S ebben nemcsak írott kiadványokra, az irányító pártbizottság út­mutatására, a helyi vezető tes­tületek tapasztaltabb tagjai­nak tanácsaira támaszkodhat­nak, hanem azok segítségére is, akik korábban voltak e tiszt­ségekben, s ez okból ismerik a mozgalmi munka megszer­vezésének módjait. Tudjuk persze, hogy a», gyors társadalmi változások sok esetben lehetetlenné, il­letve veszélyessé teszik a ré­gen bevált módszerek ismé­telt alkalmazását. Ami teg­nap jó volt, ma esetleg kife­jezetten káros lehet, ami az­előtt sikert hozott, ma köny- nyen bukást okozhat. A régi tapasztalatokat csak a mai körülményekkel gondosan összevetve, vagyis — ha s'za- bad így mondani — alkotó módon lehet hasznosítani. Nincs igazuk azoknak, akik egy régebbi időszak tanulsá­gait „egy az egyben” kíván­ják ráhúzni, ráerőltetni a mára. De azoknak sem, akik emiatt egészében lebecsülik, félrevetik ezeket a tapaszta­latokat. Hiszen a társadalom életében nemcsak változás van, de viszonylagos állandó­ság is; a jelen nemcsak kü­lönbözik a múlttól, de össze is függ vele, kapcsolódik is hozzá, mivel belőle ered. A közelmúlt személyes tapasztalatainak hor­dozóit nem nehéz megtalálni. Ott vannak a pártszervezetekben, a helyi közéletben. Sokan ma is tisztségviselők, nem kevesen átadták a helyüket mások­nak, de a politikai tevékeny­ségnek valamilyen módon ma is részesei. Helyesen te­szi minden pártszervezet, társadalmi szervezet, ha szá­mon tartja, nem engedi fele­désbe merülni tapasztalatai­kat. s Gy. L. Tovább dolgozó nyugdíjasok „Hiányzik n régi mwikakely...” B oglyas, göndör haja van, mindkettőnek. Az apa a vonat platóján, a fiú a fűtőtestet védő lemezborí­tás keskeny párkányán álí. Fejük egyvonalban, össze­dugják, duruzsolnak. — Mondd már na, milyen a lú? — kérdi a fiú. — Szőke — mondja az apa —, mint a Bandi vót. — A katonalú? — Az. — Mondd el azt is. Az öreg cigány a történet­be kezd. A fiú fekete ujjai­val az apja már ezüst szá­lakkal csíkozott, drótszálú, sörényében matat. Fut tekin­tetük elől hátrafelé a táj, de ők semmit sem látnak. így, ebben a meghitt kettesben, a közös vállalkozásban nagyon szeretik egymást. — Mondtam az őrmester­nek: itt egyen meg engem a rossebb, ha ebbül a dögbűi nem csinálok paripát. — Agyon akarták lűni. — Agyon. Na hallod! Egy lút agjyonlűni! Mert eltört a lába... — Bekented a kenőccsel? — Be én! Mellé feküdtem, fekve etettem, itattam és súgtam a fülébe: „Te lú, te szépséges szőke lú, maradj csak nyugton, mert belédvá- gom a vasvillát!'' — Mikor érünk oda? Ha odaérünk, megyünk egyene­sen a lúért? — Megyünk. Csak kifize­Az ember akkor kezd iga­zán öregedni, mikor úgy ér­zi, hogy nincs szükség rá, munkáját mások már jobban el tudják végezni. Balkányi András, a SZÁÉV nyugdíja­sa azonban örömmel újságol­ja: bár már harmadik éve élvezhetné a megérdemelt pihenést, a vállalat számít rá, visszavárja. Ma,is, akár­csak régen, ott van a mun­kahelyén. Pedig már túl jár a hatodik ikszen. Íz olimpiára készül — 1950-ben kezdtem dol­gozni a SZÁÉV asztalosüze­mében — emlékezik vissza a kezdeti időkre. Ma is ebben az üzemben végzem munká­mat, csak hát azóta elkészült az új csarnok, és a gépek is sokkal korszerűbbek lettek. Huszonöt évet töltöttem itt, mielőtt nyugdíjba mentem. Egy ideig élveztem a nyugal­mat, a ház körüli munkát, de aztán már nagyon hiányzott a megszokott környezet, az itteni emberek, a szakmám. 14 éves korom óta végzem ezt a munkát, hát hogyne hiá­nyozna! Amikor hívtak, hogy jöjjek vissza, örömmel jöt­tem. Nevetve vallja be, hogy mire gyűjti a pénzt. 1980- ban szeretne elutazni Moszk­vába, az olimpiára. Régebben járt már ott szakszervezeti jeggyel, s akkor elhatározta, még visszatér a szovjet fővá­rosba. Lelkes híve a futball- nak, így az olimpia éppen kapóra jön. — Minden vasárnap kint vagyok a pályán — mondja. — Mint futballbíró, még ma is végigszaladgálom a kétszer negyvenöt percet, „Frankli bácsira vigyázzatok!” A Nyíregyházi Konzerv­gyár első munkásai között volt Frankli Ferenc. Három éve nyugdíjas, de ma is tem és már jövünk is haza. — Apám, megvan a pénz? A belső zsebből újság­papírba csomagolva egy kö- teg ötszázast húz elő az em­ber. A fiú fogait kivillantva, fülig húzott szájjal vigyo­rog, majd egy marék mok­kacukrot mutat, amit a nad­rágja zsebéből kotor elő. — Edd meg — mondja az apja —, ha leszállunk, ve­szünk majd másikat. — Hogyisne — tiltakozik a gyerek. — Ez kell a szőke lúnak ... Mikor érünk majd haza? rendszeresen bejár dolgozni Bujról. Fél négykor ébred, hogy időre beérjen munka­helyére. Jó kedélyű, ízes be­szédű. — Szeretem az itteni em­bereket, elégedett vagyok a munkahelyemmel, miért is mennék el? — kérdi választ se várva. — A művezetőm is mindig érdeklődik, hogy va­gyok, jól érzem-e magam köztük. Mondta is a többiek­nek: „Frankli bácsira aztán vigyázzatok!”'Bírom én a munkát. Azt válaszoltam neki, ha 13 évig megfelel­tem, most már nem lesz ve­lem semmi baj. Több mint 1800 forint a nyugdíjam, 12 forint az órabér, s mivel — ha kell — vasárnap is bejö­vök, így szépen keresek. Éh­ben a hónapban is meglesz a 2700 forintom az itteni mun­kámért. Jól jön odahaza a kereset, ugyanis a feleségét már rég­óta ágyhoz köti a betegség. Iranygyürü négy évtizedért Aranygyűrű jelzi Ferencz Miklósné tanárnő ujján, hogy negyven évig oktatta a tanoncokat, ipari tanulókat, mai nevükön a szakmunkás- tanulókat a nyíregyházi 107- es számú ipari szakmunkás- képző intézetben, illetve az iskola elődeiben. Valóságos kis múzeumban beszélget­tünk. A polcokon tenyérnyi, különféle szabású ruhácskák­ba bujtatott figurák sorakoz­nak — tanítványainak re­mekei. 1968-ban vonult ugyan nyugdíjba, de azóta is tanít. — A tanítóképző elvégzése után kerültem ehhez az in­tézményhez. A szakmunkás- képzés hőskora volt ez az idő — emlékszik vissza. — Első osztályomba 52-en jártak. Akkor még külön tanultak a lányok és fiúk. Ezek között a lányok között volt női fod­— Estére. Talán még vilá­gosban. — Felülök rá. — Fel ám. Olyan leszel, mint egy huszár. Mint egy igazi huszár. A fiú erősen, cuppanó- san csókolja meg a borostás, sűrűn kor­mos, barázdás arcot. A vo­natablak koszos üvege egy olyan ember ábrázatát tük­rözi, aki nagy boldogságában hangtalan nevetéssel mind­járt üdvözül. — Eriggy már, te gádzsó! Nyughass már, pulya! — De jó lesz, apa! Csak vi­lágos legyen, mire haza­érünk. Ha a Dagadt meglátja a szőke lút, leül majd a cso­dálkozástól ... Seres Ernő rász, fűző-, illetve fehéme- műkészítő, kalapos és teker­cselő is. Oklevelem a közis­mereti tárgyak, illetve a női szabó, szakrajz tanítására jo­gosított fel, de nagy szükség volt egy sor más szakma ok­tatására is. Így hát előszóra női szabó, majd a géplakatos szakmát sajátítottam el' Ed­dig is szinte minden szakmát tanítottam, de mégis talán ez volt életem legnagyobb ön­átképzése. Az országból min­denünnen összetoborzott 18— 20 éves fiúkat tanítottunk. Én voltam a vasipari anyagisme­ret és a géplakatos szakmais­meret tanára. A komplex to­Zilahi József, a révész. Barna a pallót igazítja. Au­tók állnak a parton. — És a híd? — Amott pihen. Még egy hónap. Addig javítjuk. Nem kezes még a víz. Figyelje meg: teli lesz még a meder. Behajózunk. Elkötik a lán­cot. Zilahi a csörlőhöz lép. Az ár vinni kezdi a kompot. Gaüyak és füvek úsznak a vizen. Látni, gyors a folyása. Surrog a drótkötélen a csi­ga. Kissé ferdén áll a fo­lyásra az úszó híd. — És az öreg Gáli? — Nyugdíjas. Űj főnök van. Bement a városba. De még itt lakik. S míg itt él, addig ő a főnök. Megújuló műszerek A SZAVICSAV 3-as szá­mú telepének karbantar­tó műhelyében javítják a hibás elektromos műsze­reket. Krokovay Károly és Német József vízáram- lásmérő készülékeket sze­rel. (». v.) vábbképzésbe a vasesztergá­lyos, gyalus, marós szakma mellett a hegesztés és ková­csolás is beletartozott. Mivel nagyon sokféle szakmát ""íh- nítottunk, az óraszám pedig kevés volt, így több éven át szobafestő szakrajzot, kárpi­tos anyagismeretet és szak­rajzot, művészettörténetet és bútorstílust oktattam, kel­mefestőket és könyvkötőket tanítottam... Ma már azonban visszatér­hetett a hozzá legközelebb álló szakmához, a női szabás szakrajzának tanításához. Amellett, hogy óraadóként oktat az intézetben, egy szakmai könyv lektorálásán dolgozik. Szabad idejében pedig az intézet történetének megírásán fáradozik. Kántor Éva (Császár Csaba felvétele) fák ágvégein a vízcseppek mint a rügyek. Ényhes a le­vegő, illata kesernyés a sűrű párafüggönytől. Ingerlőén bukkan ki itt-ott a fű zöldje a földből. — Tavaszodik. — Ravasz dolog ez — feleli Zilahi, s a kikötéshez ké­szül. Közben azért kigom­bolja a pufajka legfelső gombjait. Leszaladnak a kocsik a kompról, felprüszkölnek a já­rat kövein a partra. Aztán az átkelők mennek lefelé. Újra indul a hidas. Parttól partig, a pontonhidat pótlón, eljut­tatván embert emberig. <b. 1.) Révészek A felső járathoz siklik a komp. — Egy métert emelkedett a víz az éjjel — mondja csendben Zilahi József, a ré­vész. — A halászok? — Kimentek. Van busa bőven. Kiköt 'a hidas. .Szikszai Zilahi és Szikszai igazít valamit a komp menetén. Kilenc éve beidegzett mozdu­lattal. A jármű engedelmes­kedik. Közeledünk a part­hoz. Luc felől Tiszadobra tartók állanak a lejárónál. Kerékpárok, autók, gyalogo­sok. Köd lebeg a víz fölött. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom