Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

4 KJ3LET-MAGYAR0RSZÁG 1978. március 7 Enrico Berlinguer: r Uj vezető erőre van szükség KOMMENTÁR Ismét Jijiga A világ hírügynökségei jelentették: az eti­óp csapatok hosszú, véres, súlyos áldozatokkal járó harc után visszafog­lalták Jijiga városát. Ez­zel új, mind hadászati, mind politikai értelemben jelentős állomásához érke­zett a már korábban meg­kezdődött folyamat: az in­tenzív és eredményes eti­óp ellentámadás. Jijiga ugyanis — Harar mellett — a hatalmas oga- deni térség legjelentősebb városa, amely ráadásul mindössze harminc kilo­méterre van a Szomáliái határtól. Addisz Abebában azon­ban ezekben a pillanatok­ban is hangsúlyozzák: nem akarják átlépni a két ország határát, hadműve­leteik célja egyedül és ki­zárólag a támadók, a be­tolakodók kiűzése a meg­szállt területekről. Márpe­dig — az ENSZ alapok­mányától kezdve — egy­szerűen nincs olyan nem­zetközi dokumentum, amely ne tenné minden ország jogává, sőt erkölcsi kötelességévé, hogy kiűzze földjéről a támadót. Ez volt és most, a ka­tonai helyzet alapos meg­változása után is ez ma­radt az „Afrika szarvá­ban” kialakult helyzet lé­nyege: az, hogy a szomáli- aiak területszerző, hódító háborút folytatnak, az eti­ópok pedig jogos, önvédel­mi harcot. Ennek fényé­ben teljesen érthetőek azok az etióp kijelentések, amelyek hangsúlyozzák: addig semmiféle érdemi tárgyalásról és főleg meg­egyezésről nem lehet szó, amíg a szomáliaiak az ütolsó emberig el nem hagyják a megtámadott ország területét. J ijiga eleste biztosí­téknak tűnik arra, hogy a támadók tá­vozása — ha nem is a sa­ját jószántukból — most már csak idő kérdése. H. E. Nápolyban vasárnap befe­jeződött az Olasz Kommunis­ta Párt VII. munkáskonferen­ciája, amelyen megvitatták a munkásosztály helyzetét és feladatait a megváltozott tár­sadalmi körülmények között. Enrico Berlinguer főtitkár az értekezleten mondott zá­róbeszédében „minőségi ug­rásnak” nevezte az olasz szakszervezeti mozgalom stratégiájában bekövetkezett változást. Síkraszállt azért, hogy a munkásosztály újabb áldozatok vállalásával járul­jon hozzá a termelés fellen­dítéséhez. Berlinguer kijelentette: a régi uralkodó osztályok már nem tudják kivezetni a tár­sadalmat válságából. Űj ve­zető erőre van szükség. A munkásosztálynak fel kell készülnie arra, hogy a politi­kai és állami vezetés szerep­lőjévé váljék. A „küszöböt” a kommunistáknak, a többi demokratikus erővel együtt kell átlépniök. A munkásosz­tálynak nemzetet irányitó erő­vé keli válnia, ehhez pedig az szükséges, hogy magára vállalja az ország valameny- nyi gondja orvoslásának ter­hét, hiszen csak így tudja bi­zonyítani, hogy képes az or_ szág irányítására. Kínai parlament Megválasztották az űj kormányt Helyi idő szerint vasárnap este befejeződött a kínai 'or­szágos népi gyűlés (parla­ment) ötödik ülésszaka. A képviselők a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának javaslata alapján Hua Kuo-fenget, a KKP KB elnökét választották meg az ország miniszterelnökévé. A 13 miniszterelnök-helyettes: Teng Hsziao-ping, Li (Folytatás az 1. oldalról) Jövőre a nevelő testületek, a szülők és az iskolákat pat­ronáló üzemek képviselői sűrűn találkoznak majd, hogy megbeszéljék a gyermekek nevelésével, pályairányításá­val kapcsolatos közös teen­dőiket. Társadalmi összefo­gással támogatják az úttörő­szövetség „A mi világunkért” elnevezéssel meghirdetett or­szágos mozgalmát. Pályázatot hirdetnek gyermekeknek szóló művészeti alkotások, gyermekdalok, színdarabok és rádiójátékok, kisfilmek ké­szítésére. Az alakuló ülésen felszólalt dr. Ágoston György egyete­mi tanár, Bokorné dr. Szegő Hanna, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának elnö­ke, Botka Valéria, a Magyar Rádió gyermekkórusának karnagya, dr. Csíki Ottó, a Hszien-nien, Hszü Hsziang- csien, Csi Teng-kuj, Jü Csiu- li, Csen Hszi-lien, Keng Piao, Csen Jung-kuj, FangJi, Vang Csen, Ku Mu, Kang Si-en és Csen Mu-hua lett. A vasárnap esti záróülésen egyhangúan elfogadták a kor­mány munkájáról szóló be­számolót, az alkotmány reví­ziójáról szóló beszámolót, valamint a Kínai Népköztár­saság új alkotmányát. Legfelsőbb Bíróság elnökhe­lyettese, dr. Fábián Árpád római katolikus megyéspüs­pök, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Jani- kovszky Éva írónő, dr. Kürti László református püspök, Nyilasi Judit, a Budapesti Gyermekszínház igazgatója, Orbán Vince vájár, Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröske­reszt alelnöke, dr. Ottlik Er­nő evangélikus püspök, dr. Pesta László országgyűlési képviselő, dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus, Reich Károly grafikusmű­vész, dr. Schuller Dezső egye­temi tanár, Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront főtitkárhelyettese, Szűcs Ist­vánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, dr. Zsögön Éva egészségügyi mi­nisztériumi államtitkár, a bi­zottság tagjai. Nemzetközi tiltakozó kampány a neutronfegyver ellen Sajtótájékoztató az Országos Béketanácsnál — Az utóbbi 30 év egyik legjelentősebb társadalmi ta­nácskozásának ítélte minden résztvevő a genfi nemzetközi és nemzeti CEM-kormány- szervezetek leszerelési kon­ferenciáját — mondotta Simái Mihály, aki az ENSZ- társaságok Világszövetsége elnökeként részt vett a ta­nácskozáson. Az Országos Béketanács Belgrád rakparti székházában megtartott hét­fői sajtótájékoztatón a ma­gyar küldöttek számoltak be a február 27. és március 2. között megrendezett nemzet­közi fórum munkájáról, s az elfogadott dokumentumok­ról, A tanácskozásnak neves személyiségek, köztük a pápa küldtek üdvözletét, s a részt­vevők között voltak a Béke­világtanács, valamint a Szo­cialista Internacionálé képvi­selői. A különböző ideológiai és vallási irányzatokat kép­viselő szervezetek megegyez­tek abban, hogy történelmi Időszakban ültek össze a kül­döttek a leszerelésért. Az em­beriség úgy tűnik, elodázha­tatlan válaszút elé került: vagy a békére, vagy a fegy­verkezésre szavaz. Simái Mihály szólt arról, hogy sok kérdésben vitáztak a résztvevők, s például a tő­kés szervezetek képviselői a konferencia elején a neutron- bomba kérdését nem tartot­ták fontosnak. A tanácskozás végén viszont már majdnem mindenki elfogadta azt az ál­láspontot, hogy a neutron­fegyver sajátos szerepet ját­szik a fegyverkezésben. Ha a NATO-országok hadiraktá­raiba bekerül az új tömeg- pusztító eszköz, amely elmos­sa a taktikai és stratégiai fegyverek közötti határt, ak­kor a Szovjetuniónak, a biz­tonság érdekében, hasonló eszközzel kell „válaszolni”. A vitathatatlan véleménykü­lönbségek ellenére a genfi konferencia közelebb hozta egymáshoz a békéért és a le­szerelésért küzdő erőket. A genfi tanácskozáson is el-el- hangzott, leszerelésellenes sajtópropagandáról szólt Pethő Tibor, aki az Országos Béketanács elnökhelyettese­ként vett részt a konferen­cián. Az imperialisták a Var­sói Szerződés államainak ál­lítólagos támadó szándékáról beszélnek, s ezzel „magyaráz­zák” a neutronbomba kifej­lesztését. Gyakran kap han­got az a vélemény is, hogy kárbavesznek a leszerelési törekvések, mert a haditech­nikai „szuperfejlődés” úgyis megelőzi a békés szándékúak cselekvését. Genfben az ily- képpen egyoldalúan tájéko­zott résztvevők is meggyő­ződhettek a „másik oldal” érvelésével. Lőrinc Tamás, a genfi négy munkabizottság egyikének el­nökeként számolt be a fórum munkájáról. Réti Ervin meg­jegyezte, hogy ugyancsak má­jus végén, Washingtonban ül össze a NATO tanácsa, s dönt a neutronfegyver sorsáról. A világ közvéleménye — ahogy ezt Genfben a küldöttek el­mondták — békemenetekkel, nemzetközi tiltakozó konfe­renciákkal mond nemet az új tömegpusztító eszköz európai elhelyezésének. A sajtókonferencián elnök­lő Réczei László, az OBT al­elnöke bejelentette: a béke­tanácshoz ezekben a napok­ban üzemekből, szövetkeze­tekből, egyházi szervezetek­től, a társadalom legkülönbö­zőbb rétegeiből érkeznek a neutronbombát elítélő távira­tok, levelek. Bejelentették, hogy az ENSZ rendkívüli le­szerelési közgyűlése előtt az Országos Béketanács össze­gyűjti végzett munkájának dokumentumait, s azokat át­adja a közgyűlésen részt ve­vő magyar kormánydelegáci­ónak. Hogyan lehet összeegyeztetni a nők aktív társadalmi szerepét megszám­lálhatatlan otthoni tennivalójukkal? A probléma megoldásáról Jelizaveta Zuj- kova szociológus, a filozófiai tudomány ok doktora fejti ki nézeteit. Ki viseli otthon a kötényt? Ludmilla Utkina és Szvetlána Grib az ukrajnai cserni- govi vegyikombinátban a termékek minőségét ellenőr­zi. Egyenlőség de jure és de facto A „gyengébb” nem csalá­di egyenlőtlensége marad­ványainak felszámolásáról szóló elmélkedésünket az Októberi Szocialista Forra­dalmat közvetlen követő helyzet elemzésével kell kezdenünk. A cári Oroszor­szágban még saját útleve­lük sem volt az asszonyok­nak, nevüket a férj, a csa­lád teljhatalmú ura és pa­rancsolja útlevelébe vezet­ték be. A szovjet hatalom jog­alkotása családjogilag egyenlővé tette a nőket a férfiakkal. Csakhogy a jogi egyenlőség még nem jelenti a tényleges egyenlőséget! Ennek eléréséhez előbb úr­rá kellett lenni a munka- nélküliségen, az analfabé­tizmuson és számos patri­archális előítéleten az em­berek fejében. A férfiakkal való tényleges egyenlőség az élet minden területén csupán a harmincas évek végére valósult meg a Szov­jetunióban. Ebben az országban ma minden második dolgozó, aki a népgazdaságban tevé­kenykedik, nő. A gyengébb nem jó néhány kvalifikált, jól fizetett foglalkozást hó­dított meg. Lássunk néhány példát! Az elektrotechnikai és műszeriparban a foglal­koztatottak 52 százalékát, a precíziós gépgyártásban és a rádióiparban mintegy 67 százalékát teszik ki a nők. A statisztikák szerint az or­szágban minden harmadik mérnök és jogász nő. Min­den négy orvos és tanár kö­zül három, valamint a ter­vezők és technikusok fele a gyengébb nem soraiból kerül ki A szovjet parla­A szakma is örömet ad. mentnek 475 tagja nő, ez a szám a testület képviselői­nek egyharmadát jelenti. Hi kell a boldog családi élethez? A nőknek a társadalom­ban játszott aktív szerepe és a családi kötelezettségek terhei között fennáll az el­lentmondás. Azokban a csa­ládokban, ahol gyermek van, a nőre két-háromszor több gondot ró a háztartás, mint a férfira. Nem vélet­len, hogy a szovjet törvény­hozási irányelvek azt mond­ják a házasságról és a csa­ládról: a törvényeknek elő kell segíteniük a nők hátrá­nyos helyzete maradványai­nak felszámolását, és a kommunista család kiala­kulását. A háztartási és társadal­milag hasznos munka meg­osztásának folyamata haté­konyabban megy végbe a fiatal családokban, illetve azokban, amelyekben a férj magasabb szintű képzett­séggel rendelkezik. Ezt a következtetést megerősítet­ték többek között A. Pime­nova szociológus kutatásai is, melyeket 595 leningrádi családnál végzett. A házi­munkák végzésében teljes közösséget vállal férj és fe­leség az olyan családok 10 százalékában, amelyekben a férjnek általános iskolai végzettsége van, és 29 szá­zalékában azoknak a csalá­doknak, amelyekben a férj felsőfokú tanulmányokat folytatott. A teljes munka- megosztás jellemzi azoknak a családoknak 22 százalékát, amelyekben a férj 24 évnél fiatalabb és csupán 2,6 szá­zalékát azoknak, amelyek­ben a férj 50 éves elmúlt. A Belorusz Állami Egye­tem e kérdéssel foglalkozó szociológiai kutatócsoport­ja több mint ezer férfi és nő, egy fésüsfonó kombinát, egy óragyár és egy traktor­alkatrészeket gyártó üzem munkásainak véleményét tanulmányozva szerfölött érdekes adatok birtokába jutott. Kiderült, hogy ott, ahol a férjek feleségükkel egyenlő terheket vállalnak a háztartás vezetésében, tízszer gyakrabban talál­kozhatunk boldog családok­kal, mint ott, ahol a ház­tartás vezetése kizárólag az asszony „kötelessége”. Hi a teendő ? A nők hátrányos helyzete csökevényeinek megszünte­tésében igen nagy jelentős­séggel bírnak az országos hatósugarú intézkedések. Gondolok itt például a vál­lalatoknál szervezett tanfo­lyamokra, melyek segítsé­get nyújtanak a fiataloknak a családi életre való felké­szülésben. Nagyon értéke­sek azoknak a házasságkötő termeknek a tapasztalatai, melyekben a vőlegény és a menyasszony a házasságkö­tés előtt speciális tanfolya­mon ismerkedhet meg a családi funkciókkal, a gyer­mekneveléssel, a házastár­sak kötelességeivel. Konk­rét szociológiai kutatások kimutatták, hogy például Dnyepropetrovszkban és Petrozavodszkban ez a leg­kedvezőbb eszköze az új életforma propagandájának. Nagyon hatékonyak e té­mában a rádió és a televí­zió rendszeres adásai, s a széles körű viták a szovjet sajtóban. A család lényege és funk­ciói helyes értelmezésére nevelésben nagy jelentősé­gű munkát végeznek a sza­badegyetemek, melyeken a családi élet kultúrájával foglalkozó fakultások is vannak. Én, mint a moszk­vai Lomonoszov Egyetem mellett működő szabad- egyetem rektora, állíthatom, hogy nálunk nagyon ered­ményesen, sikeresen dolgo­zik „A diákok életének és szabad idejének tudományos megszervezése” c. szeminá­rium. Különösen kihangsúlyoz­nám a Szovjetunió új al­kotmányának ezt a létfon­tosságú, programadó tételét, mely az 1936-os alaptör­vényben még nem szerepelt. Azoknak a körülményeknek Kazahsztánban, az egyik onkológiai intézetben Szó­fia Bajmakanova szülész­nőgyógyász orvos vizsgála­tot végez. a megteremtéséről van szó, melyek „lehetővé teszik, a nők számára, hogy össze­egyeztessék a munkát az anyasággal”. Ez az én véle­ményem szerint lényeges segítséget nyújt, hogy sike­resen megszabaduljunk a nők hátrányos helyzete még meglévő maradványaitól. (APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom