Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
1978. március 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nemcsak papírral E a sem ritkaság, hogy az új embert, a gyárba, a vállalathoz jelentkező papírjától függetlenül levizsgáztatja jövendő főnöke, csakhogy ez a vizsga nem megy életre-halálra, hiszen a jelentkező tucatnyi más hely között válogathat. Ezért szinte törvényszerűen megnőtt a papír szerepe. Aki birtokolja, legyen frissen végzett szakmunkás vagy diplomás, úgy véli, egyenesben van, nem érhetik meglepetések, hiszen ő tud: papír bizonyítja. Soha sem tanultak annyian hazánkban, mint napjainkban. A jelenlegi tanévben 109 ezren járnak az ötvenhat felsőoktatási intézménybe, s mivel sikerült a tervezettnél valamivel több szakmunkástanulót fölvenni az első évfolyamra, számuk pneghaladja az 58 ezret. A középiskolák osztálytermeit 364 ezren népesítik be, s mert az oktatási kiadások a nemzeti jövedelem majdnem négy százalékát — forintban kifejezve, tizenkétmilliárdnál többet — emésztik fel. Nem lehet közömbös, nem magánügy, mi áll, vagy mi hiányzik a papír mögött. Mégis, nem csekély azok tábora, akik a papírt vélik egyedül fontosnak, s alkalmazók, alkalmazottak egyaránt lelhetők ebben a táborban. Igaz, hallatszanak kritikus hangok is, így az a vélemény, hogy a képzés mennyiségi adatai eltakarják a tudásszintek meghökkentő különbözőségét, illetve, hogy a papír bizonyította ismeretek meglehetősen távol állnak a gyakorlatban szükségesektől. Joggal gyanítjuk: a papír túlzott jelentősége elválaszthatatlan az élőmunka — mind a szellemi —, mind a fizikai munka — széles körben föllelhető pazarló hasznosításától, a munkaerőgazdálkodás alacsony színvonalától, de még korábbra tekintve, a pályaválasztás és a pályaalkalmasság buktatóitól. Ne tűnjék csúf anyagiasságnak, pusztán a példa kedvéért érvelünk a forintokkal: tisztességes havi jövedelem kerekedhet azokból a forintokból, melyeket egy esztendőben egy-egy hallgatóra költ a felsőfokú oktatásban az állami költségvetés. Ez az összeg ugyanis meghaladja a 36 ezer, tehát a havi háromezer forintot! Mégis, a végzettek 16—33 százaléka — amint azt vizsgálatok föltárták — már eleve nem a szakmájának megfelelő területen helyezkedik el, s később tovább növekszik a pályát elhagyók aránya. A munkahelyek többségén meghökkentő eseteket sorolnak arról, mi mindent nem ismert, tudott az, akinek a papírjai tökéletesen rendben voltak, amiből némi logikával a képzés gyengeségeire következtethetünk. Következtetnünk kell ugyanakkor ezekből a történetekből arra is, hogy a cégeknél — tisztelet a kivételnek — minden tekintetben kész embereket várnak, igényelnek, olyanokat, akiknek a kisujjában van a szakma csínja-bínja. E kettős hiba vezet #azután az előítéletekhez, a’bizalmatlansághoz, a kielégítetlenséghez. Türelmetlen az, aki a papírt fölmutatta, s az szintén, akinek fölmutatták. A munkaadó státusokban gondolkodik, a munkavállaló feladatokban. Ez ismét ütközési pont. S fonható a szál, hiszen lelni közömbösséget — mindkét oldalon! •— szakmai féltékenykedést, tunyaságot a továbbképzésben, bürokratizmust a szaktudást gyarapító tanfolyamoknál, el- hirtelenkedett pályaválasztást éppúgy, mint mániákus bizonyítványgyűjtést. □ onyolult teendők sokasága kínálja tehát a megoldást, a javulást, a kép kedvezőbbé tételét. Egy valami, az alapelv azonban kikezdhetetlen, megmásíthatatlan: a társadalomnak nem bizonyítékokra, hanem tudás termelte teljesítményekre van szüksége. A papír formai igazolása annak, amit ténylegesen a gyakorlat minősít. S mert a gyakorlat figyelmeztető jelek seregét tárja elénk, indokolt az irányváltás sürgetése: papír és tudás, formai és valóságos ismeretek együttes mérlegelésének, erkölcsi, anyagi elismerésének szorgalmazása. V. T. „A birkanyírás március 29-én Tiszakóródon kezdődik’’. Csizmadia József, a homoki gyepre alapozott juh- tenyésztési társulás ügyvezető igazgatója közölte a hírt. De, hogy többet is tudjunk a dologról: beszereztek két ESA—12/200-as szovjet gyártmányú juhnyíró gépet, amelyeknek együttesen 24 nyírófeje van. Szerveztek egy brigádot és az járja majd a megye juhhodályait és nyír. Eddig 30 ezer birka „megko- pasztására” kötöttek szerződést. A 30 ezer birka „tavaszi vetkőztetése” durván 120 tonna gyapjút jelent, amelynek 12 millió forint az értéke. Nyírják a birkákat, tehát tavasz van. Tartják a nö- vényvédőgép-szemlét. Ennek megtekintésére a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezet irodájától nem kell messzire menni. A gépműhely közvetlenül a major bejáratánál van. ott sorakoztatták fel a 11 kertitoxot. Hogy mennyire jól dolgoztak a szerelők, azt a nyakunkba kapott hideg zuhanyból is tudjuk. A permetezőgépek szórófejeit tiszta vízzel próbálták ki, vízfüggönyt létesítve. — A hét végén már permetezünk — mondta Tóth Gyula főagronómus — ezért mindent alaposan át kell vizsgálni, nehogy munka közben érjen majd bennünHét végén megkezdik a g yiimöicsfák első permetezését, megtartották a kertitoxok gépszemléjét. (Hammel József felvételei) erdei fenyőt, akácot. A homok természete olyan, hogy egy tagban szinte szakaszosan váltani kell a fa nemét. Ezen a részen itt szélen tölgy lesz. odébb fenyő, s a homok tetején akác. A zöldellő homoki gyepet nézzük, az intenzíven fejlődő juhászat legelőjét. Később a Páskom majorban járunk. Egy hajdan szerfás sertésistállóban 1030 bárány béget ránk. A húsvéti pecsenyének valót. 400-at már elküldték exportra, a hodályban lévők nagy része tenyészállat marad. — Egyre jövedelmezőbb ez az ágazat. Tavaly 8 millió forint volt az árbevétel, és több mint 1 millió a nyereség. Most nagy tervek megvalósítását készítik elő. A juh- tenyésztési társulást — jelenleg lt tsz tartozik hozzá 18 ezer anyajuhállománnyal Menjünk a határba! Nyírbogáti szemle, kellemes kitérővel szobás és négy minigarzon készül másfél millió forintos költséggel. A minigarzonokat a nőtlenek kapják, többet ér, mint egy albérlet. De nem ezek az első lakások. Az első kettőt 1969-ben építettük és májusban, ha ezeket is átadjuk, már 17 szolgálati lakásunk lesz. Néhány kilométer a termelőszövetkezet központjától és most már tényleg majdnem a határban vagyunk. Nyírgelse falu végén (Bogáttal nagyközséget, közös gazdaságot alkot) a dohányosokat lepjük meg munka közben. Nagy fóliasátrak alatt (az összes terű-' let háromezer négyzetméter), nem melegágyat raknak, csak „megágyaznak” a dohánymagnak. — rendszer rangúra kívánják emelni. — 1978-ban továbhnfoly • tatjuk az intenzív gyeptelepítést 641 hektáron — a társuláshoz tartozó termelőszövetkezetek területén — új gyepet telepítünk, 193 hektáron felújítást végzünk. Tovább növeljük az anyajuh- létszámot és korszerű, de olcsó hodályokat építünk. A gyors iramú fejlesztésből láttunk is valamit. Azoknak az olcsó és praktikus ho- dályoknak az építését, amely • nek építőanyagát nagyrészt megtermi a nyírbogáti határ. A 600 férőhelyes istálló tartószerkezete akácfából készült, teteje nád. Az egész így csak félmillió forintba kerül és gépesíthető. Ú3 LENDÜLETTEL Fiatalítják a gyümölcsösöket Szabolcs-Szatmárban harminchatezer hektár a gyümölcsültetvények területe. Ebből 28 ezer ötszáz hektár f téli alma. A nagy felületű gyümölcsösnek nagy az értékképző hatása is, mind a mezőgazdasági nagyüzemekben, mind pedig a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. A megyei almáskertek részben elöregedtek, megértek a kivágásra. Ezt a célt szolgálja a hetvenes évek elején kezdődött nagyméretű gyümölcsrekonstrukció is. Az elmúlt évig a szabolcsi gazdaságok 4500 hektáron végeztek kivágást, illetve új telepítést, amiből négyezer hektár a téli alma. Tavaly és tavalyelőtt visszaesett a rekonstrukció, a telepítési kedv. Az említett két évben a nagyüzemek a tervezett területnek alig a kétharmadát telepítették el, aminek oka a kedvezőtlen időjárási tényezők mellett a szaporítóanyag részbeni hiánya is. Ez erősen éreztette hatását. A telepítés stagnálása a kistermelőknél még erősebben jelentkezett. Ebben az évben komoly kivágás indult szinte mindenütt a megyében. A megyei tanács már több száz hektár rosszul termő, öreg ártéri és más területen lévő gyümölcsfák kivágását és ezek helyére új telepítés engedélyét adta. Természetesen a kivágást és a telepítést ésszerűen kell végezni úgy, hogy a gazdaság termése ne csökkenjen: folyamatosan vágni az öreget, s ültetni a fiatal fát. Oltvány most van, de ez nem jár együtt a gondtalan telepítéssel, mert az alany- és fajtaválaszték nem kielégítő. Aki mindenáron telepíteni akar, kénytelen megvenni az éppen kapható alanyra oltott fajtát. Ez egyáltalán nem kedvező előjel a telepítőnek, pedig évente ezerötszáz hektár gyümölcsös telepítésére van szükség ahhoz, hogy 1990-ig — szintentartás mellett — 17—18 ezer hektár új telepítésű gyümölcsös legyen a megyében. A mezőgazdasági nagyüzemek ezekben az években alapozzák meg a következő évtizedek almatermését, de nem mindegy hogyan. Sok függ az ültetéstől. A szakirodalom úgy tartja, legjobb az őszi telepítés, azonban szükség van a tavasszal elültetett fákra is. A frissen telepített gyümölcsöst nem lehet mellékesen kezelni. Ugyanolyan gondos — ha nem gondosabb — munkát igényel, mint nagyobb testvérei a már termő fák. Nagy meny- nyiséget már produkált a megye. Ennek az állandósítására van szükség, amit az új telepítésű, intenzív koronaformával rendelkező gyümölcsfák szintén tudnak, sőt még többet is. A mennyi ség mellett a minőség szintén döntő. A jó minőségnek pedig függvénye a telepítéstől a termőre fordulásig és utána is a hozzáértés, a gondos kezelés. Sípos Béla két meglepetés. A gépek, mint az látható, rendben vannak. A kertek is. — Mondják: — Kisebbnagyobb hiba mindég adódik, de van úgy is, hogy egy- egy alkatrész beszerzése szinte lehetetlen. A T. 100-as erőgép például három hóna-* pig állt szétszedve egy csapágy miatt. Bejártuk az országot, minden ismert céget, de csapágyat nem kaptunk. Nagyon drága alkatrész ez nekünk, a termeléskiesésről nem is beszélve. A dücskőket (kivágott fák töve) a T—100- sal húzatnánk ki. Nem tehettük, nem tehetjük, a munka marad és ennek nyoma a határban látszik. Akkor menjünk a határba. Közben megtudom: felgyorsult a termelőszövetkezeti szolgálati lakások építése is. Ez azért érdekes, mert nemcsak az 5400 hektáros terület, de a lakások és még sok más dolog jelzik igazán, hogy egy nagy üzem területén járunk. Nézzük a lakásokat. — Most három két és félHatalmas fóliasátrak alatt készül a dohánypalánták ágyasa. Csípős, hideg szél fúj, kavarja a szántások sorát, de a nyugdíjas brigád makkot vet. Goda János a brigádvezető adott számot a már bevég- zett feladatról. Szépen haladnak. — Idén 120 hektár erdőt telepítünk — diktálta jegyzetfüzetbe — vöröstölgyet, A z egész szombat reggel kezdődött. Tizenkettőkor ideges lettem, kettőkor úgy éreztem, hogy megőrülök, négykor már a falra szerettem volna mászni, végül hatkor elhatároztam magam. Fél óra múlva a rendelőintézet fogászatán kötöttem ki, sálba bugyolált arccal. A váróban öt szenvedő ember ült: egy lehajtott fejű fiatalember, egy középkorú férfi, aki mohamedán paphoz hasonlóan kétrét görnyedve hajbókolt, egy szomorú szemű fiatal lány, egy bizonytalan korú hölgy és végül egy töpörödött kis öregember. Leültem, vártam a soromra, s ekkor minden bevezetés nélkül átült hozzám a töpörödött kis öreg. Együttérző hangon szólt: — Melyik? — A bal alsó záp... — Csak egy? Drága barátom ez csak magának tűnik úgy, hogy csak egy. Lefogadom: minimum öt! V VíKubelkä ||f. m Az együttérző Nem ellenkeztem. De aztán belátta í. hogy az öregnek igaza van. Valóban úgy éreztem, hogy minden fogam fáj. Az öreg felvillanyozódva folytatta: — Szerintem magának nincs is olyan nagy baja. Ellenben a velünk szemben ülő fiatalembernek már régen rossz. Csonkolás nélkül nem ússza meg. A hölgynek és a hajlongós férfinak egyszerűen kirántják a fogát, a kis csitri tömést kap. — A kisöreg valósággal felborzolta az idegeimet. Dühösen rászóltam: — És magának melyik fáj? Az öreg szája széles mosolyra nyúlt, a szeme valósággal felragyogott: — Nekem? Nekem egyik sem. — Hogy-hogy nem?! — Fogatlan vagyok — nevetett jóízűen az öreg. — Nézze... — Jó ég! De hát mi az ördögnek van itt? — Én? Hát egyszerűen azért, hogy örüljek, amiért a fogaim már nem háborgatnak. Fordította: Baraté Rozália Másfél millióért a szakembereknek új szolgálati lakások épülnek. Határjárásra indultunk, sikerült is az út. némi kitérőkkel. De így kerek a kép. Nyírbogáton az idei év terveinek sikeres teljesítéséért a tél utolsó napján, március 20-án, minden mozgásban volt. Seres Ernő Ezekhez a bárányokhoz hasonlókból még több mint ezer béget az istállóban.
