Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

1978. február 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Reggeli pontosság M egyénkben talán egyedülálló kezdeményezést ve­zettek be január 2-án az egyik nyíregyházi vál­lalatnál. A porta mellett egy táblát szegeztek a falra, és ide kerül azoknak a neve, akik késve érkeznek munkába. Az első napon hét név szerepelt a táblán, a másodikon kettő, a harmadikon csak egy. Azóta szinte érintetlen a tábla. Tudnak pontosabbak lenni... Szó sincs arról, hogy a vállalat alkalmazottai fe­gyelmezetlenek, vagy notórius késve érkezők voltak. Csupán néhányan néha tíz—húsz percet késtek, okkal, vagy ok nélkül. Pedig a vállalat a feladatokat csak fe­gyelmezett munkával tudja teljesíteni... Az egyik vasas üzemben reggel és este is szigorúan veszik a blokkolásit. Ennél a vállalatnál csaknem egy éve a bérszámfejtés egyik alapja a blokkolóóra szalag­ja. Késés miatt levonják a napi bér egy részét. Persze a levonással még nincs minden elintézve, többszöri ké­sés esetén a fegyelmi felelősségre vonás sem marad el. A másik szabolcs-szatmári nagyvállalatnál jelenléti ívet használnak. A beírás pontosságát mindenkinek a lelkiismeretére bízzák, azonkívül az osztályvezetők időnként ellenőrzéseket is tartanak. A lelkiismeretre joggal apellálnak, itt a késés olyan ritka, mint a fehér holló. Felgyorsult élettempónk nagy iramot diktál, főleg a fiatal édesanyáknak, meg azoknak, akik egyedül ne­velik gyermeküket. Torlódás van a bölcsőde, vagy az óvoda szűk előterében, késik a busz, kimarad a járat, lehúzzák a sorompót... Érthető, vagy legalábbis rész­ben érthető magyarázatok. Ne legyen szükség magyarázatokra, a pontos meg­jelenés mindenkire vonatkozik. A torlódás, a késés csökkenthető a lépcsőzetes munkakezdés jobb meg­szervezésével. A kapkodás, a rohanás (és a késés) ak­kor is elkerülhető, ha reggel egy kicsit korábban csörög az óra ... Nábrádi Lajos (Túl)öltözködünk ? T-ujjú pulóver, import mohair kardigán, keki ru­ha, selyemgarbó, valódi farmernadrág — a női ruhatár legkedveltebb és tegyük hozzá, talán legdrágább hétköznapi ruhadarabjai. Ahhoz, hogy di­vatosak, kényelmesek, kétség sem fér. S ezek a termé­kek túlnyomó többségükben importból származnak, így az áruk is ehhez mérten elég magas. Közismert dolog, hogy a nők szeretnek szépen és divatosan öltözködni, lépést tartani a legújabb divat- irányzatokkal. Ez önmagában véve nagyon hasznos; a baj ott kezdődik, ha ez az öltözködési vágy kimondatlan versennyé válik a hivatalok, intézmények, üzemek hölgydolgozói között. Nemegyszer látni, hogy a vasta­gabb pénztárcájú vásárló a fogyasztói ára alapján ítéli meg az áru minőségét. Egyik vállalatunk adminisztrátora mondja: „Ha az ember el akarja fogadtatni magát, Véleményét a többi­ek előtt, külsőleg is állni kell a versenyt a szépségápo­lásban, az öltözködésben.” Egy másik üzem termelés- irányítója így vélekedik: „A munkájával tűnhet ki va­laki, a munkaköpeny mindenkin egyformán áll. Ha le­telik a nyolc óra, az öltözőből általában jól öltözött nők jönnek ki. Hogy esetleg nem az utolsó divat szerint szabták a ruháját? Ez mindegy, a munkája a mérce.” Diáklány az egyik szakközépiskolából: „Szinte min­denki farmert, pulóvert hord a köpeny alatt. Talán csak a farmer márkája ad okot a megkülönböztetésre, in­kább az „lóg ki” közülünk, aki túlságosan is öltözkö­dik. Színházba is egyszerű öltözékben megyünk.” Ügy tűnik, a munkaköpeny általában betölti fel­adatát: az egymást túllicitáló divatversenyt kizárja. A nem (túl nemes „verseny” kialakulására ott nyílik al­kalom, ahol köpeny nincs, s a hasonló munkát végzők a nap nyolc óráját egymás közelében töltik le. Az ilyen munkahelyen adódik mindig néhány perc (bárcsak va­lóban annyit fordítanának erre!) az új ruhadarabok megbeszélésére, sok esetben sorra próbálgatására is. Arról azonban már kevesebbet beszélnek, hogy a csa­ládi költségvetésben nem borult-e fel az egyensúly egy- egy drágább ruha, bunda, csizma után. Mert sokszor nem is az a cél talán, hogy legyen még egy a pulóve­rek között, hanem megvette a kolléganő, ne maradjak le én sem. (A ruhákat a mai tartósságuk mellett ugyan­is már nem azért tesszük félre, mert elkopott, hanem mert meguntuk.) Vigyázni kell tehát a divat szeszélyeire. Mert nem­csak a munkahelyen, hanem a családon belül, a kisebb és nagyobb testvérek közt is tapasztalhatunk ilyen ver­sengést. Ennek a túlilicitálásnak pedig csak a családi költségvetés látja kárát. Tóth Kornélia Kétezer tonna az új mosogatóporból Növekvő termelés Nyírbátorban A nyírbátori növényolaj- ipari vállalat 1978-ban egy- milliárd 46 millió forintos tervet teljesített. Az export­terv 371 millió forint. Napra­forgóolajból ebben az évben 20 ezer tonnát, mosóporból 28 ezer tonnát, gyertyából 1325 tonnáit állítanak elő. Az exporttervben jelentős a nyugati országokba küldött áru mennyisége, 13 200 tonna étolaj. A demokratikus or­szágokba 3 ezer tonna olajat exportálnak. A gyár mun­káskollektívája a januári ter­melési tanácskozásokon tár­gyalta a tervet. Ügy határoz­tak: csatlakoznak a Láng gépgyári felhíváshoz mind a belföldi és exporttervet túl­teljesítik, és javítják a minő­séget. A nyírbátori üzem terme­lésében jelentős helyet foglal el a mosóporok gyártása. 28 féle mosóport készítenek. A gyántmányskála most az új mosogatóporral gazdagodott, amelyből ebben az évben 350 grammos kiszerelésekben kétezer tonnát készítenek. Csattognak a metszőollók Tél a gyümölcsösben A Nyírtassa Állami Gazda­ság cirbeszi kertjében — amelyben száztíz hektár almaültetvény van — tizen­hatan dolgoznak. A hó nagy pelyhekben hull, a szél ren­díthetetlenül fúj. Ilyen idő­ben nem esik jól a munka, valahol fűtött helyiségben az igazi. — Most mi is gyakrabban vonulunk fedett, meleg hely­re — mondja Angyal István, a Mohácsi Mátyás gyümölcs- termesztő Szocialista Brigád vezetője. — Decemberben kezdtük a metszést és már jóval túl vagyunk a kertben a metszés felén. Sokat segít a stabil háromlábú alumini­um állvány. Erről könnyen és gyorsan metsszük a fa csúcsát is. Mintegy bizonyításként a brigádvezető bátyja, Angyal Mihály feláll az állványra és minden különösebb nyújtóz­kodás nélkül megmetszi a fát. De nemcsak a metszőol­lók csattognak a kezekben. Nagyon fontos munkaeszköz még a fűrész, amellyel a vas­tag ágakat is könnyedén le­vágják. A legidősebb metszők közé tartozik Kerekes János, aki igaz, még csak ötvenhat éves, de már húsz éve annak, hogy először kézbe vette az ollóit. — Jó] halad a metszés — mondja Kerekes János —, csak ne lenne hideg. Vala­mit segít a forró tea. A ker­temben nekem is van tizenöt almafám, amit márciusban metszek. Tavaly közel negy­ven mázsa termett. Két va­sárnap megszabadítom őket a felesleges vesszőtől, gally­tól. A gazdaságban négyszáz­nyolcvan hektár az almate­rület. Január elejétől átlago­san százharmincán metszik naponta — tájékoztat Kovács Balázs igazgatóhelyettes. — Gazdasági dolgozók, kertészeti törzsbrigádok, nö­vénytermesztők, traktorosok fogtak ollót és metszenek. Az előző évhez viszonyítva most jobban állunk. A márciusi le­mosó permetezés megkezdé­séig minden almafát meg­metszünk. Számításaink sze­rint még harminc munka­napra van szükség. A met­széssel egy időben folyik a nyesedék összeszedése is. Dolgozóink naponta tíz, sőt egyesek tizennégy termőfa- egységet is megmetszenek. Tervezik a metszés gépesí­tését. A meglévő fűrészgépen kívül megrendeltek több gar­nitúra pneumatikus metsző­ollót, amit traktorra lehet felszerelni. Jövőre már ezzel metszenek. A munkaidő is hónapról hónapra növekszik. Míg januárban csak hét órát dolgoztak a metszők, addig februárban már nyolc és fe­let. — Fontos feladat ebben az évben az almafa metszése — folytatja az igazgatóhelyet­tes, — hiszen a tavalyi nagy fuzikládiuimfertőzés metszés nélkül ebben az évben is éreztetné hatását. Mind a mennyiség, mind pedig a minőség szempontjából oda kell figyelnünk erre a mun­kára. Most tudjuk és kell is megalapozni az őszi nagy termést, és annak minőségét. Alumínium állványokról metszik a fákat az almáskertben. LEHETNE JOBBAN? fl kiszolgálás A megye további dina­mikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasá­gi munka színvonala, ho­gyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erő­forrásokat. Csak a terme­lékenység növelésével, a termék- és termelésszerke­zetnek az eddiginél gyor­sabb ütemű változtatásá­val lehet a piaci igények­hez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. decem­ber 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkáso­kat és vezetőket, hogy le­hetne jobban dolgozni, gaz­dálkodni. — Áprilisban lesz egy éve, hogy hivatalosan meg­nyílt a szalonunk. Minden várakozást felülmúlva, könnyen és gyorsan elfo­gadták szolgáltatásainkat a kisvárdaiak és a környék­beliek. Igen, így kell mon­danom, hogy a környékbe­liek, mert Fényeslitkéről, Komoróról, Mándokról, sőt még Vásárosnaményból is járnak hozzánk mosatni, vagy bérágyneműért. — Szolgáltatásaink sze­zonális jellegűek. Persze ezt nem mi szabjuk meg, hanem az évszakok hoz­zák. Most legtöbb a vegy- tisztításra behozott téli.- és. tavaszikabát, valamint a piperemosás. A bérágyne­műre a szezonális jelleg nem mondható el. Állan­dóan óriási a kereslet ezek iránt, és ha kétszer ennyi lenne belőle még azt is elvinnék. Várhatóan bővül­ni fog ez a szolgáltatásunk. Megszerették és keresik a vevőink. Lehetne több garnitúránk is. — A szalonjellegből adódik, hogy az itt dolgo­zóknak mindent csinálni SÁROSI lAszlóne kell. Ha kell vasalni, ha kell kiszolgálni. Mindenki­nek egyformán érteni kell az ügyfelek nyelvén, mert ki tudja mikor kerül a pult mögé. Nagyon fiatal az üzletünk, igazán nagy ta­pasztalatokkal még senki sem rendelkezik a dolgozók közül. De hamar belejöt­tünk, amit bizonyít az is, hogy reklamációra eddig nagyon kevés alkalommal került sor. Csatlakoztunk az „Add a neved a munkád mellé” mozgalomhoz, és egyre többen jönnek visz- sza, akik kérik, hogy az a dolgozó tisztítsa a ruháit, aki korábban. — Ügy érzem a nyolc órai munkaidő-kihasználá­son lehetne javítani. Gon­dolok itt az egyes munka- folyamatok jobb összehan­golására, összekapcsolásá­ra. Ezen csak mi tudunk segíteni, és teszünk is en­nek érdekében. Kihasznál­juk a korszerű, automata mosógépeink, vasalóink ka­pacitását, és szolgáltatása­inkat a jövőben még job­ban megismertetjük ügy­feleinkkel. Ha ezt végre tudjuk hajtani, úgy hisszük teljes lesz az általunk ad­ható lakossági szolgáltatás. Elmondta: Sárosi László- né, a Nyírségi Patyolat Vállalat kisvárdai szalon­jának csoportvezetője. Lejegyezte: Sípos Béla A megyében a termelő­szövetkezeti mozgalom bölcsői a földbérlő- szövetkezetek és a földműves­szövetkezetek voltak. 1945- ben néhány kísérlet történt ugyan termelőszövetkezet alakítására, de ténylegesen 1948-ban jönnek létre olyan termelőszövetkezetek. ame­lyek tevékenysége nyomon kísérhető, alapokat, mintát és példát adtak. 1945. június 3-án a Nyírte­lekhez tartozó Belegrád ta­nyán a gróf Dessewffy-féle szeszfőzdét és keményítőgyá­rat vették át és üzemeltették szövetkezeti alapon, Vásáros- naményban 1945-ben a Népi Fogyasztási Szövetkezet osz­tott rézgálicot, kölcsönözte a föld juttatással kezükre adott gépeket, ugyanott a Vásáros- naményi Általános Munkás­szövetkezet a Braun-tégla- gyár munkásainak kezdemé­nyezésére a téglagyár műkö­dését kezdette el. Nyírcsászá­riban (jó félszáz gazda) a földművesszövetkezet kere­tében szántottak, bércsép- lést végeztek és üzemeltették a szeszgyárat. Nyírgelsén, Nagyvarsány Szabadságta­nyán. Nyírmada-Cserepes- és -Fényestanyán alakultak földművesszövetkezetek. Az MKP 1948. áprilisi szö­vetkezeti irányelvei a paraszt­ság önkéntességét és türelmes átnevelését adták felalada- tul. Nyíregyházán 1948. novem­ber 7-én alakult meg az első közösen termelő III. típusú tszcs, táblás műveléssel. A Bethlen utca 24. számú ház­ban, az akkori DÉFOSZ szék­házban értekezletre ültek ösz- sze a város akkori vezetői: Pálfy Ernő főispán, Palicz Mihály alispán, Csemyánszky Imre városi főjegyző. Hidasi Ferenc országgyűlési képvi­selő, az értekezlet összehívó­ja ás előadója, Persay György gazdasági felügyelő, dr. Bár­dos Jánosné MOSZK-szerve­ző, Sajben András földmű­vesszövetkezeti ügyvezető. Bi- ri András, Sztankó András, id. Takács László, a földbér­lő közösen termelő III. típu­sú termelőcsoport vezetői. A beszámolóból megtud­juk, hogy: „...ősszel egy táblás művelésű csoport ala­kult 163 kh-án”. Az őszi munkát már közösen vé­gezték. „A megyei és városi vezetőséget azért hivattam itt össze, hogy megkérjem őket arra: tekintsék ezt a csopor­tot a szemük fényének, mi­vel a haladás útjára lé­pett ... anyagilag, tanácsok­kal ... mindenben támogas­sák. A földjükön nincs épü­let... nagy hiba”. Pálfy Ernő így nyilatkozott: „Amikor ez a csoport ala­kult, nem tudták azt. hogy ez milyen nagy dolog és sokan ma sem tudják ennek jelen­tőségét; éDpen ezért ennek a csoportnak minta csoportnak kell lennie, mert igen sok parasztember várakozással tekint a csoport elé. Nyíregyháza tőszomszédsá­gában, Nyírpazonyban a föld­művesszövetkezet keretén be­lül alakult közös termelőcso­port 1948. november 6-án, a Miskolci- és Szakolyi-féle kis- haszonbérleti területen. 10 taggal. A csoport először hat tagból alakult a Miskolci fé­le ingatlanon. „A földet fel sem osztották, akik ezt a te­rületet kapták, már előre el-' határozták, hogy közösen fognak gazdálkodni. A Sza­kolyi-féle terület igénybevé­tele után nőtt a tagság lét­száma. Eleinte tájékozatla­nok és tapasztalatlanok vol­tak az emberek, sőt volt kö­zöttük egy „áruló” is — ír­ja a korabeli megsárgult fel­jegyzés, ami a napokban ke­rült elő a megyei levéltár­ban, — de a kizárása után a csoport megerősödött. A sok értekezlet után tájékozot­takká váltak, önbizalmuk megnőtt. „Kucsera László volt az első elnök. Volt egy pár lovuk is, de valameny- nyien nincstelen és szegény emberek, ezért a községben jelentkező napszámmunkára elsősorban ők fognak számí­tásba jönni.” Hitelt is kér­tek 5 db kézi kapára, 6 db vasvillára, 6 db kaszára és 300 lapméter lecementezésé- hez 5000 Ft-ot, 175 db hizla­lásra alkalmas sertés, ennyi fért el az istállóban. ezért ennyit. A csoport 10 tagjáról a bírónak jó volt a vélemé­nye!” A z MDP Szabolcs megyei Bizottsága 1948. decem­ber 21-i ülésének jegy­zőkönyvéből tudjuk meg, hogy 1949. január 3-ig „43 szövetkezetben fogják vég­rehajtani a demokratizáló közgyűléseket és részben a fúziót”. 130 földművesszö­vetkezet volt ekkor Szabolcs­ban és 70 Hangya- és 73 Hi­telszövetkezet. A fúzióra, vagyis a földműves- és ter­melőszövetkezetek, valamint a földműves- és Hangyaszö­vetkezet demokratizálás utá­ni fúziójára azért volt szük­ség, mert — írja a jegyző­könyv — „az az általános je­lenség mutatkozik, hogy a jól működő szövetkezetek kapitalista szervekké kezde­nek válni”. Szabolcs-Szatmár megye mai területét véve figyelem­be kifejezetten saját kezde­ményezésből 1948 őszén 14 termelőszövetkezet alakult, engedélyt 1949 elején kaptak. Gyarmathy Zsigmond Harminc éve történt Kölcsön öt kapára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom