Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG I 1978. február 11. Választási láz Franciaországban Teljes hevességgel folyik Franciaországban a vita a választási kampány legfőbb politikai kérdései körfii — holott maga a kampány hivatalosan csak február 19-én kezdődik. A vita és a szenvedély nagyon is ért­hető. Franciaország- háború utáni történetében talán legjelentősebb választási kampánya előtt áll. Ráadásul maga a választási rendszer és a különböző politikai erők egymás közti viszonyának bonyolultsága szinte naponta vet fel újabb és újabb problémákat. Eredményes magyar-líbiai gazdasági tárgyalások Kommentár Sziad Barré barátai . M em furcsa? Amikor a szomáli hadsereg egy­ségei légierő, tüzérség és rakétafegyverek támogatá­sával megkezdték offenzívá- jukat Etiópia ellen, bizonyos országok legföljebb a harcok­ról adtak hírt, az esemény elemzésével adósak marad­tak. Ugyanezekben az orszá­gokban a lapok, a rádió- és tv-műsorok most Addisz Abeba állítólagos hódítási szándékát keményen ostoro­zó hírmagyarázatoktól han­gosak. Pedig mindössze az történt hogy az etióp ideiglenes ka­tonai kormányzótanács elér­kezettnek látta az időt az or­szág területére betolakodott ellenséggel szemben a kon­centrált ellentámadásra. A katonai kormányzóta­nács többször is késznek mu­tatkozott a konfliktus békés rendezésére, ha a szomáli erőket kivonják az etióp tar­tományokból. Sikertelenül. Holott a mogadishui hadsereg — és nem a Nyugat-szomáliai Felszabadítási Front gerillái, miként azt szerették volna a világgal elhitetni — mélyen benyomult Etiópiába. Szomáliát Szaúd-Arábia és mások nyilvánvalóan beug­ratták a szomszédos Etiópia elleni agresszióba. Mogadis- hut feltehetően könnyen rá­bírták „Nagy-Szomália” na­cionalista illúzióinak táplálá­sával az évszázados csata­bárd kiásására. Csakhogy a számításba hiba csúszott: le­becsülték Etiópia haladó erő­it és természetes szövetsége­seit, akik nem először a kö­zelmúlt históriájában, az ag­resszió áldozatainak segítsé­gére sietnek. Sziad Barré szomáli elnök most országa elleni támadás tervével kilincsel újabb fegy­verekért és támogatásért. Sajnálatos, hogy bizonyos NATO-körökben és egyes arab országokban meghallga­tásra talál. Vajon kik fenyegetik Szo­máliát? Senki: az etióp ellen- támadás csupán az agresszor kiszorítását tűzte ki célul. Gy. D. Pénteken Budapesten befe­jeződött a magyar—líbiai gazdasági együttműködési vegyes bizottság negyedik ülésszaka. A tárgyalásokon áttekintették a magyar—líbi­ai gazdasági együttműködés eddigi eredményeit, és to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit, elsősorban a hírközlés, a közlekedés, a vízügy, a mezőgazdaság és a műszáki- tudományos együttműködés területén. Kereskedelmi for­galmunk az elmúlt öt év álatt mintegy két és félszeresére emelkedett és 1977-ben elérte a 27,6 millió dollárt. 1977. évi kivitelünk 65 százalékát élőállat- és hússzállítások, 20 Befejeződött a harci tevé­kenység a szovjet fegyveres erők belorusz katonai körze­tének nagyszabású hadgya­korlatán. Mihail Zajcev harc­kocsizó vezérezredes a. körzet parancsnoka, a gyakorlat ve­zetője szerint az alakulatok kiválóan hajtották végre fel­adatukat, megfelelő tanúsá­got adtak kiképzésük magas szintjéről, bebizonyították, hogy jól értenek a korszerű haditechnika kezeléséhez és igen jól oldották meg a kü­lönböző fegyvernemek együtt­működésének feladatait. A gyakorlaton mintegy 25 000 katona vett részt — gépkocsizók, lövészek, harc­kocsizok, légideszant-egysé- gek, ejtőernyősök, tüzérek, Addisz Abeba-i diplomáciai források szerint a Szomáliái csapatok ellen indított etió- piai ellentámadás újabb stra­tégiai fontosságú állások fel­'A Magyar Nemzeti Bank pénteken Londonban 100 millió USA-dollár összegű kölcsönmegállapodást írt alá közép- és távol-keleti ban­kokból szervezett bankcső­százalékát pedig textiliáik al­kották. Fontos exportcikke­ink továbbá az ipari fogyasz­tási cikkek; Műszaki-tudo­mányos együttműködésünk keretében jelenleg 173 ma­gyar szakértő dolgozik Líbiá­ban. A tárgyalások befejeztével a két delegáció vezetője: dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Abu Bakr Ali el Sherif kereskedelmi minisz­ter a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban aláírta az ülésszak jegyzőkönyvét. A líbiai minisztert fogadta Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Púja Frigyes külügyminiszter. helikopteresek, repülők. Az alakulatok két csoportra oszoltak: „dél” támadást haj­tott végre észak ellen, az „északi” fél azonban nemcsak megállította a meglepetés­szerű támadást, hanem gyors ellentámadásba ment át és több napos harcban végül is felmorzsolta a támadó fél el­lenállását. Az alakulatok ez­zel megmutatták, hogy a szovjet fegyveres erők felké­szültek váratlan támadás el­hárítására, leküzdésére és képesek megsemmisítő csa­pást mérni az esetleges tá­madóra. A gyakorlatot tíz ország, köztük számos NATO-tagál- lam megfigyelői tekintették meg adására kényszerítették a visszavonuló ellenséget. Csü­törtökön Mogadishuban be­jelentették, hogy a Szomáliái kormány általános mozgósí­tást rendelt el. porttal. A kölcsönnyújtásban arab, japán, honkongi és irá­ni bankok vesznek részt. A Magyar Nemzeti Bank a köl­csönt exportkapacitásokat bővítő beruházások finanszí­rozására használja fel. A mi a választási rend­szert illeti: emlékez­tetni kell arra, hogy az első fordulóban, március 12-én az egyes pártok külön indulnak; ekkor abszolút többség kell a győzelemhez. Egy héttel később, március 19-én a második fordulóban azokban a körzetekben kerül sor választásra, ahol nem született abszolút többség. Itt már a jobb- és baloldal párt­jainak egymás közti szolida­ritását teszik próbára. Hiszen a második menetben a jobb­vagy baloldali siker csak úgy lehetséges, ha az adott kör­zetben gyengébben szereplő jelölt a másik javára vissza­lép, és ezzel mintegy „átad­ja” szavazatait. Ami a jobb- és baloldal pártjainak egymás közötti vi­szonyát illeti, azt mindkét táborban a későbbi szövetség lehetőségét nyitva hagyó erő­próba jellemzi. Emlékezetes, hogy mióta a kommunisták és szocialisták között a balol­dal közös programjának idő- szerűsítésével kapcsolatos Kreisky kancellár szerdán este televíziós interjúban megerősítette azt a korábbi feltételezést, amely szerint Salzburgban létrejöhet egy Szadat—Peresz találkozó. Mint az osztrák kormányfő elmondotta, a véletlen kö­rülmény — Szadat egyiptomi elnök salzburgi villámlátoga­tárgyalások megszakadtak — a KP fő célkitűzése a balol­dalon belüli erőviszonyok megváltoztatása. A jelenlegi közvélemény-kutatások a két baloldali pártnak együttesen 52—54 százalékos többséget jósolnak. Ebből 32 százalék körül van — e felmérések szerint — a szocialisták ará­nya Az erőviszonyok meg­változtatásának feltétele te­hát az, hogy a kommunisták az első fordulóban a jósolt 21—22 százaléknál lényegesen több szavazatot kapjanak. A KP álláspontja szerint már­cius 12-én dől el, hogy rá le­het-e szorítani Mitterrand szocialista pártját az igazi társadalmi változások meg­valósítására baloldali győze­lem esetén. A baloldali többséget jó­soló előre jelzések az utóbbi napokban ki­élezték a vitát az esetleges baloldali kormánytöbbség jellegéről. A KP egy 21 tagú kormányban 7 tárcára tarta­na igényt. A szocialisták sze­tása, valamint a szocialista internacionálé vasárnap Bécsiben megnyíló tanácsko­zása, amelyen Simon Peresz vezeti az izraeli küldöttséget — lehetővé teszi, hogy az egyiptomi államfő megismer­je az izraeli ellenzék állás­pontját a közel-keleti rende­zés kérdésében. rint a megválasztott parla­menti képviselők arányát kellene figyelembe venni, mi­után ezt kedvezőbbnek ítélik a maguk számára. Ennél is lényegesebb nézetkülönbség, hogy az esetleges baloldali kormány programjából a többségében bízó Mitterrand szerint a szocialista párt el­gondolásai, a KP véleménye szerint viszont a közös prog­ram alapján kell dönteni. Éles a szemben állás a má­sik táborban, a politikai jobboldalon is. A Giscard köztársasági elnök mögött felsorakozó polgári reform­pártok jelöltjei „Unió a fran­cia demokráciáért” (UFD) el­nevezésű közös listán indul­nak az első fordulóban. A Giscard ellenlábasa, Chirac által irányított gaulleisták (RPR) külön indulnak. A jobbszárnyon is a március 12-i forduló szabja majd meg a belső erőviszonyokat. És ezzel azt is, hogy egy héttel később milyen feltételek mel­lett jöhet létre szövetség a baloldallal szemben. A francia választások egy másik különle­gessége, amelyről az elmúlt napokban sok szó esett: a köztársasági elnök személye. Most márciusban ugyanis csak parlamentet választanak, köztársasági el­nököt nem. Az 1974-ben hét esztendőre megválasztott Giscard d’Estaing tehát ak­kor is köztársasági elnök marad, ha a baloldal győzne a választáson. Giscard kény­telen volt közölni: az alkot­mány nem teszi lehetővé a köztársasági elnöknek, hogy baloldali győzelem esetén megakadályozza egy szocia­lista—kommunista program végrehajtását. Nem elképzel­hetetlen persze, hogy a köz- társasági elnök ilyen körül­mények között lemondana hivataláról. Most, alig egy hónappal a francia választások első for­dulója előtt mindez termé­szetesen csak feltételezés. Ha a közvélemény-kutató intéze­tek statisztikái pillanatnyilag baloldali többséget jósolnak is — az esélyek valójában teljesen nyitottak. —i. —e. Befejeződött a belorusziai hadgyakorlat Etiópiái ellentámadás Hz MNB kölcsönfelvétele Szadat—Peresz- találkozó Salzburgban Paraguay Csecsemők szögesdrót mögött A közelmúltban újabb beadványt jut­tattak el az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságához. A doku­mentum ijesztően hosszú névsorokkal iga­zolja, hogy Paraguay börtöneiben több száz olyan fogoly sínylődik — nem egy közülük hosszú esztendők óta —, aki ellen soha semmiféle eljárást nem folytattak le. Eb­ben a kis dél-amerikai országban ma is napirenden van, hogy valakit „politikai okokból” letartóztatnak, — az nyomtalanul és véglegesen „eltűnik”, — hangoztatja a beadvány, amelyet tizenhét neves para­guayi értelmiségi írt alá. Az okmány — minit tipikus jelenségre — hívja fel a figyelmet Selva Ramirez de Viliágra asszony esetére, aki ellen soha nem emeltek vádat, akit áldott állapotban hurcoltak el és akivel mindmáig a hírhedt emboscadai koncentrációs táborban él a most másfél éves, szögesdrót mögött szüle­tett gyermeke... Az ország börtön- és „igazságügyi” vi­szonyairól a közelmúltban első kézből sze­rezhetett tudomást a külvilág. A nemzet­közi szolidaritás ugyanis tizenkilenc év rabság után kiszabadította Antonio Maida­nát, a Paraguayi Kommunista Párt elnö­Paraguay — állam Latin-Amerika szívében. (Terra-térkép) két és két társát. Maidana egy moszkvai szanatóriumban, ahol kitűnő orvosok pró­bálják helyreállítani a szenvedések nyo­mán megrendült egészséget, elmondta: másfél évtizedet teljes elszigeteltségben kellett tölteniük, jórészt sötét magánzár­kában, ahol újságról, rádióról, vagy akár papírról, ceruzáról szó sem lehetett. Egy másik fogoly az emboscadai tábor­ban szemtanúja volt annak, mint mérnek egy haladó személyiségre százhúsz (!) kard- lapütést. Ebben a szerencsétlen országban min­den hivatali szobában, sőt minden szóra­kozóhelyen és üzletben egy kövérkés vö­rösesszőke férfi, Alfredo Stroessner elnök képe néz szúrós tekintettel a látogatóra. A bajor sörgyáros most hatvanöt éves fia csaknem negyedszázada, huszonnégy esz­tendeje került hatalomra Paraguayban, természetesen katonai puccsal. Stroessner akkor a tüzérség legmagasabb rangú tá­bornoka volt. Az alkotmány szerint az ország „pol­gári, parlamentáris demokrácia”, gyakorla­tilag azonban több mint három évtizede tart a rendkívüli állapot, hiszen már Al­fredo Stroessner elődje sem a kilencszáz- ezer szavazásra jogosult állampolgár vok- sával került hatalomra, hanem a fegyve­rek — és az amerikai támogatás — segít­ségével. Paraguay egyébként csak a lakosság számát illetően kis ország (mintegy két és fél milliós lélekszám), területe nagyjából akkora, mint a Német Szövetségi Köztár­saságé. A spanyoloktól már 1811-ben meg­szerezte a függetlenséget, de földrajzi hely­zete — ütközőpont Latin-Amerika két egy­másra hagyományosan féltékeny „nagyha­talma”, Argentína és Brazília között — sok szenvedést zúdított az ország lakosságára. Az emlékezetes, pusztító „hatéves háború” alatt (1864—1870) az ország egymillió-két­százezer halottat vesztett, népessége felét! 1954 ősze, Stroessner tábornok hata­lomra jutása óta Paraguay afféle családi terrorvállalkozás, ami a kiterjedt famíliá­nak és még kiterjedtebb baráti körének valószínűtlenül nagy aranyesőt, a népnek pedig hihetetlen sanyarú sorsot hozott. . Az elnök egyik nővére a főváros, Asuncion legnagyobb áruháza, a La Rio­jana tulajdonosa. Ez az áruház egyebek között arról híres, hogy import áruit vám nélkül szerzi be és ezzel eleve térdre kényszeríti az áruit sokkal nagyobb költ­séggel beszerző konkurrenciát. Dominguez Valentino, az elnök veje — ugyancsak egyebek között — az ország egész lottó- és totóhálózatának korlátlan ura és haszon- élvezője. A család tagjai gyárak, szállo­dák, légitársaságok, kormány-, katonai és egyéb tisztségek hosszú sorát birtokolják. A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung bir­tokába jutott adatok szerint „Paraguay nemzeti jövedelmének legalább negyven százalékát a nemzetközi jog szempontjából illegális üzletek (csempészés, kábítószer- és prostitúcióhálózat stb.) teszi ki és ennek az irdatlan összegnek legalább nyolcvan százalékát az államfő famíliája zsebeli be”. A német származású Stroessner nem csak a háború alaftt, de az antifasiszta ha­talmak győzelme után sem titkolta, hogy politikai példaképe a hitleri Harmadik Bi­rodalom volt. A náci összeomlás után fa­siszta főkorifeusok egész sora nyert mene­déket praguayi elvbarátainál, köztük — most már bizonyítottan — Dr. Josef Men- gele, Auschwitz orvosihóhéra, akit Nürn- bergben halálra ítéltek. Mengele 1959 má­jusában lépte át az ország határát, állam­polgársági igazolványa száma 809 és Asun­cion, a főváros közelében, egy San Antonio nevű, katonák által őrzött villanegyed­ben él. A rezsim rémtettei ellen világszerte növekszik a tiltakozás. Paraguay­ban is, másutt is egyre több neves személyiség hangoztatja: Alfredo Stroess­ner egy nap alatt megbukna, ha megvon­nák tőle a washingtoni támogatást. Abban a fővárosban azonban, ahol oly szívesen szónokolnak emberi jogokról, a rőthajú diktátor a jelek szerint ma sem számít „persona non grata”-nak... H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom