Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 4. Győri Imre Nyírtasson A zárszámadó-tervtárgyaló közgyűlés résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) mezőgazdaság az elmúlt években jól vizsgázott. Külö- lönösen áll ez a tavalyi — sok természeti csapással terhelt — esztendőre, amely a kérdőjelek éve volt. Sokszor feltettük magunknak a kérdést: vajon teljesítjük-e a feszített ütemet, a termelés 7— 8 százalékos növelési tervét? Mo6t — a helyzet ismeretében — nyugodtan jelenthetjük, hogy a célokat nem csak teljesítettük, de túl is szárnyaltuk. Különösen jó munkát végeztek a termelőszövetkezetek, amelyek 12—13 százalékkal növelték 1977-ben a termelést. És ez már olyan eredmény, amelyre a világon is alig akad példa. Ebben a sikerben benne van a háztáji és kisegítő gazdaságok munkájának gyümölcse, vagyis felsorakozik e mögött a pótlólagos munka is. 1977 azt eredményezte: mezőgazdaságunk nem maradt el a céloktól, s nem csak behozta az 1976-os lemaradást, de azon túl is adott az ország asztalára. Ez jó alap az idei évre. A negyven mázsa búza, a közel 50 mázsás kukorica, vagy — Szabolcsban maradva — az almatermesztés nagyszerű eredménye után idén újból többet kell termelnünk. Ehhez még jobban, okosabban, szervezetten, nagyobb hatásfokkal szükséges dolgozni — amint azt az önök idei tervét ismertető közgyűlési beszámolója is jól hangsúlyozza. Akik a munkát . végzik, azokra nagy felelősség hárul. Ám jó, hogy érzik és tudják: van értelme a jobb munkának. A nagyobb eredményekhez van megfelelő gép és eszköz, jó szakmai vezetés, és ami nem utolsósorban fontos, jó a munkához a kedv. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mezőgazdasági termelés köz- gazdasági szabályzói is a jobb munkára ösztönöznek, akkor bizakodással tekinthetünk az idei munka elé. Egyet azonban látnunk kell: a tegnapi erőfeszítéseink a nagyobb célok eléréséhez ebben az évben már nem lesznek elegek. Szükségünk van a nagyobb akarásra, a tudomány széles körű alkalmazására, a korábbi tapasztalatok mélyebb elemzésére. Olyan követelmény ez mindannyiónk számára, amely következetesebb tevékenységet tételez fel a Központi Bizottságtól, a megyéktől, a járásoktól lefelé. Ha jobban akarunk élni, áhhoz munkában és szervezettségben is utói kell érnünk a fejlettebb országokat. Köztudott: mi még a közepesen fejlett országok sorába tartozunk — ami a gazdálkodást illeti. Ebben a sorban a mi népünk jobban él az átlagosnál. Ezért is kell tudnunk, hogy ha meg akarjuk tartani a fejlődés jelenlegi ütemét, akkor többet, de elsősorban jobban kell dolgozni. Ha ezt megtesszük, akkor használjuk ki a szocializmus által kinált lehetőségeket. Ezen az úton sok-sok küzdelem vár ránk. Küzdelem az időjárással — amit alig tudunk befolyásolni. De küzdelem a saját szubjektív hibáinkkal szemben is. Ez természetesen nehéz feladat. Megnyugtathat azonban mindenkit az a tény, hogy nálunk a termelőszövetkezeti tag látja munkája eredményét. A mi országunkban elképzelhetetlen az, ami a fejlett tőkés országokban nagyon sokszor természetes, hogy például nem veszik át a tejet és más termékeket, s azt bizony sokszor csak az árokba lehet önteni. Vagyis hazánkban nincs és nem lóhet létbizonytalanság. A magyar paraszt munkája egyre nagyobb szerepet játszik szocialista társadalmunk életében és ez a szerep a jövőben sem fog csökkenni. A megnövekedett vásárlóerő itthon is több élelmiszert igényel, de mezőgazdasági termékeinkre a külföldi piacokon is jó üzleteket tudunk kötni. 1977-ben jól vizsgázott a magyar mezőgazdaság, ezen belül Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága is, amely tájat még negyedszázada is mint a sivó homok, a szellemi elmaradottság világát emlegetett az irodalom. E táj embere az értéktelen homokon virágzó almáskerteket hozott létre, nagy hozamú burgonyát, dohányt, kukoricát termel és mind több szarvasmarhát, juhot és zöldséget ad az ország ellátására. A közelmúltban pártunk Politikai Bizottsága megtárgyalta Szabolcs-Szatmár és a megye gazdasága helyzetét. Megállapította, hogy a megye dolgozói, vezetői nagy felelősséggel és hozzáértéssel működnek közre a táj gazdagításán. Olyan termékeket honosítottak meg, amelyek jelentősen hozzájárulnak népünk ellátásához, az exporthoz is. Ez bizonyság arra, hogy az út, amelyen a megye jár, jó. Ez a törekvés sok bíztatást ad a jövőre nézve. 1978-ban annak tudatában dolgozzanak, hogy ez a munka adja hazánk becsületének fedezetét itthon és külföldön is. Nem kevés a gondunk, de törekvéseink jók, munkánk eredményes. Ezt nem csupán barátaink szavából, de ellenségeink magatartásából is érezzük. Sok minden bizonyítja, hogy a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélye növekszik, mindennapi becsületes munkánk — benne az önök munkája Is — hozzájárul ahhoz, hogy békében, nyugodt körülmények között élhetünk, dolgozhatunk, hogy nálunk nyugalom, rend és kiegyensúlyozottság van. minden gondunk ellenére bizakodva tekinthetünk a jövő elé. Győri Imre felszólalása befejeztével jó eredményeket kívánt a termelőszövetkezetnek, jó egészséget és személyes boldogságot a közös gazdaság tagságának. A Központi Bizottság titkárának nagy tapssal fogadott felszólalása után a közgyűlés résztvevői elfogadták a termelőszövetkezet új alapszabályát. Győri Imre és a társaságában lévő vendégek ezt köver tőén baráti beszélgetésen vettek részt a tsz vezetőivel és szakembereivel, ahol a Központi Bizottság titkárának a szövetkezet termékeiből ösz- szeál'lított ajándékkosárral kedveskedtek. A vendég ezt követően megtekintette a szövetkezet konzervüzemét és százvago- nos alma tárolóját. A Központi Bizottság titkára az esti órákban elutazott megyénkből. Készül a záródokumentum Belgrádban 0 kővetkező találkozó színhelye: Madrid Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részt vevő államai képviselőinek belgrádi találkozóján a szerkesztő bizottságokban folyik a munka a záródokumentum megszerkesztésén. Gyakorlatilag megállapodásra jutottak abban, hogy a belgrádihoz hasonló következő találkozót 1980-ban Madridban tartják. Egyetértés alakult ki arról, hogy szakértői tanácskozást hívnak össze, és ezen kidolgozzák az államok közötti vitás kérdések rendezésének mindenki számára elfogadható módszereit. Ezenkívül európai „tudományos fórumot” készítenek elő. A záródokumentum további fejezeteinek elkészítése mint ismeretessé vált — nagy nehézségbe ütközik. Az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország küldöttsége a szerkesztő munka folyamán kísérletet tett az állam- és kormányfők által 1975-ben Helsinkiben aláírt záróokmány felülvizsgálatára. Az ilyen próbálkozásokat a szocialista országok képviselői határozottan visszautasítják. Minden, amit az országaink legfelsőbb vezetői által aláírt záródokumentum tartalmaz — jelentette ki a plenáris ülésen Julij Voroncov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője — nagy jelentőségű napjainkban, s az lesz a jövőben is. A záróokmány, az érdekek kiegyensúlyozásával, mindazok közös kincse, akik az enyhülésért lépnek fel. Az államok hosszú távú akció- programját tartalmazza az európai biztonság megszilárdítására és az együttműködés kiszélesítésére. Szál jut—6 Urvilágcsúcs! Napi külpolitikai kommentár Somoza végnapjai Az égéshez szükséges oxidálószert is sikeresen áttöl- tötték a Szaljut—6 tartályaiba a Progressz teherszállító űrhajóról. Már csupán egy művelet van hátra, az összekötő vezetékek kifuvatása, annak ellenőrzése, hogy e vezetékekben nem maradt-e üzemanyag, illetve oxidálószer. Ezt követően a Szaljut —6 űrhajósai, Romanyenko és Grecsko akár búcsút is vehetnek a teherűrhajótól. Bár az űrhajósok nem kényszerültek beavatkozásra, a tankolási művelet, amelyre az űrhajózás történetében először került sor, komoly megterhelést jelentett számukra. Ennek ellenére kitűnő hangulatban és ugyanilyen jó egészségi állapotban vannak és jutott idejük tudományos megfigyelő munkára is. Szinte teljes csendben ugyan, de a Szaljut—6-on megdőlt^ egy nem hivatalos világcsúcs is: immár az űrállomás fedélzeti mérnöke Georgij Grecsko az, aki a legtöbb időt töltötte a világűrben. Eddig a Skylab amerikai űrállomás harmadik személyzetének három tagja volt az élen, 84 napos időtartammal. Grecsko a Szojuz— 17 űrhajóval már járt a Szaljut—4 űrállomáson, akkor harminc napot töltött egy- végtében a világűrben, most pedig már december 10-e óta kering ismét a Föld körül. Bár az űrhajózásban nincsenek világcsúcsok, a földi irányító központ tréfásan üdvözölte az „űrveteránt”. Q lszámították magukat a nicaraguai bérgyilkosok fel- bújtói: Pedro Joaquin Chamorro meggyilkolásával nem az ellenzéki tömörülést fosztották meg vezérétől, hanem fellobbantották a diktatúra létét fenyegető népharag lángját. A több, mint három hete Managua, a főváros központjában négy reakciós kubai emigráns által szitává lőtt főszerkesztő washingtoni elképzelések szerint a békés átmenetet biztosította volna a somozák csaknem négy és fél évtizedes kíméletlen terrorjából a liberálisabb, polgári demokrácia felé. A washingtoni terveket keresztülhúzta a merénylet. Tulajdonképpen teljesen mindegy, ki bérelte fel a gyilkosokat: Anastazio Somoza, a diktátor, vagy a parlament elnöke, aki közismerten szívesen felcserélte volna tisztségét a korlátlan hatalmú önkényúrral. Tény, hogy Latin-Amerika legfélelmetesebb és legrégibb diktatúrája a jelekből ítélve végóráit éli. A sztrájkmozgalom szinte az élet minden területét megbénítja: nem működnek a kórházak, bezártak a boltok és a bankok, akadozik a villanyenergia-termelés, olajhiány fenyeget, leálltak a vasútak és a városi autóbuszok, megbénult a gyárakban a termelés. Somoza számára két lehetőség kínálkozik: vagy szabad kezet ad a kegyetlenségéről hírhedt magánhadseregének, a nemzeti gárdának, hogy a legbrutálisabb eszközökkel törje le a sztrájkmozgalmot, vagy sürgősen gondoskodik utódjáról. Az ellenzék egysége ma még törékenynek tűnik. Radikális szárnyát az ország északi részében sikerrel csatázó sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, az FSNL gerillái képviselik. Az UDEL, a demokratikus unió a felszabadításért valamennyi legális és illegális ellenzéki erőt, köztük a kommunistákat tömöríti. Chamorro, a diktatúrát élesen bíráló La Pren- sa című lap főszerkesztője néhány hónapja állt az UDEL élén. Most alighanem elérkezett az ideje annak, hogy a két ellenzéki tábor szorosra fűzze sorait. több, mint négy évtizedes Somoza-diktatüra — stílszerűen — egy politikai gyilkossággal ásta meg a sírját. A Nicaragua két és fél milliós népét valósággal rabszolgasorban tartó diktátort ma már nemcsak országában, hanem az önkényuralmát dollármilliókkal támogató Egyesült Államokban is „leírták”. Az azonban elképzelhetetlen, hogy az USA a stratégiailag fontos közép-amerikai országot sorsára hagyja. Más szóval: lehetséges, hogy csak a kényelmetlen cégtábla változik, a lényeg azonban marad. Mindenesetre: a kibontakozás kulcsát nemcsak az ellenzék őrzi. .Másolata Washingtonban található. Gyapay Dénes □ Testvérháború Indokínában Miért indított háborút a nyolcmilliós Kambodzsa régi fegyvertársa és szomszédja, az ötvenmilliós Vietnam ellen? A kérdésre egyelőre még csak keresi a választ a világsajtó. Kambodzsa ugyan, is — lassan három évvel az amerikabarát Lón Nol- rendszer bukása után — ma is hermetikusan elzárkózik a külvilágtól. A közvetett információk azonban arra vallanak, hogy Kambodzsa kitart a maga sajátos és a történelemben mindeddig egyedülálló modellje mellett, miközben külpolitikájában egyértelműen Kína-barát irányvonalat követ. „Tisztogatási" kampány Kambodzsában Mi is történt Kambodzsában az 1975. áprilisában kivívott győzelem óta, amikor a kommunisták vezette „vörös khmerek” megdöntötték Lón Nol reakciós rendszerét? Épp most. a vietnami—kambodzsai konfliktus kapcsán erősítette meg a hanoi kormány egyik nyilatkozata azokat a korábbi nyugati sajtójelentéseket — amelyeket sokáig kétkedve fogadott a világ —, hogy sok ezer Kambodzsában elő vietnami esett áldozatul annak a „tisztogatási” kampánynak, amelyet a kambodzsai vezetés folytat a régi rendszer vélt és valódi támogatói ellen. Ezektől a módszerektől kezdettől fogva gyökeresen különbözött a hanoi vezetés türelmes, megbékélésen alapuló politikája. Ennek ellenére gyakorlatilag már a Lón Nol-rendszer megdöntésének másnapján megkezdődtek a fegyveres összetűzések a kambodzsai —vietnami határon. Történelmi okok? Hogy az amerikaiak ellen folytatott közös harcban létrejött fegyverbarátság ilyen hamar felbomlott, abban szerepe van a délkeletázsiai történelmi múlt terhes örökségének is. A kambodzsai és a vietnami feudális rendszerek évszázadokon keresztül harcoltak egymás ellen, és a létszámban kisebb khmer népet állandóan fenyegette a nemzeti megsemmisülés veszélye. Sajnos, a khmer vezetők nacionalista érzelmei akkor is döntőnek bizonyultak, amikor az -amerikaeHe- nes közös felszabadító háborúban kivívott győzelem után minden lehetőség megvolt arra, hogy örökre száműzzék a két nép kapcsolatából a viszályt és a gyűlölködést. Csupán a vietnami kormány türelmének köszönhető, hogy egészen a múlt év végéig nem került a nyilvánosság elé a megújuló, és egyre súlyosabb pusztításokat okozó kambodzsai betörések ténye. Tavaly december végén azonban már olyan súlyos veszteségeket okoztak a kambodzsai támadások, hogy ViPuja Frigyes (Folytatás az 1. oldalról) akció indítéka kétségtelenül az, hogy Etiópia progresszív gondolkodású vezetői — élvezve a nép széfles körű támogatását — a szocialista fejlődés útján kívánnak haladni és máris gyors ütemben valósítják meg a gazdasági struktúra és a társadalmi felépítmény gyökeres átalakítását. Ezért törekszik a nemzetközi reakció minden eszközzel a haladó etióp rendszer megdöntésére. — Afrika független államai között talán Angolának kellett a legsúlyosabb problémákkal megbirkóznia. A fiatal köztársaság már túljutott a kezdeti nehézségeken, s a gazdasági élet irányításának megszervezésén, a helyi szakemberek kiképzésén, a konszolidáció folyamatának gyorsításán munkálkodik. Angola népe az MPLA- Munkapárt I. kongresszusa etnam kénytelen volt katonai erejét bevetni. Kína magatartása Kína, a térség legjelentősebb állama félreérthetetlenül jelezte, hogy Kambodzsa oldalán áll. Ezt bizonyította az a látogatás is, amelyet Ten Jing-csao asszony, Csou En-laj özvegye tett nemrégiben Kambodzsában. Igaz, a politikus asszony — aki egyébként a Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke — Phnom Penh-i beszédében tartózkodott attól, hogy agresszióval és a khmer nép függetlenségének eltiprásával vádolja Vietnamot, mint ahogy azt a kambodzsai vezetés tette. Vietnam — akárcsak Kambodzsával — jó kapcsolatokra törekszik a kilencszázmilliós Kínával is. A vietnami külügyminiszter a térség négy másik fontos országában, ugyancsak a jőszom- szédság szellemében folytatott sikeres tárgyalásokat a közelmúltban. (K.) nyilatkozata határozatainak megfelelően eredményes folytatja a gazdaság helyreállítását, valósítja meg a nemzeti újjáépítés programját. Az angolai nép függetlenségi harcának győzelme történelmi jelentőségű Afrika népeinek szabadságharcában, mert nélküle bizonyára jó időre megtorpant volna a felszabadító mozgalom a földrész déli részein. — A Mozambiki Népi Köztársaság társadalmának átalakítása is gyors ütemben folyik. A FRELIMO III. kongresszusa világosan kijelölte az utat. Mozambik — Angolához hasonlóan — frontország, azaz a dél-afrikai felszabadító mozgalmak egyik hatékony támogatója, segítséget nyújt a zimbabwei szabadságharcosoknak, rendelkezésükre bocsátja területét, menekültjeiket befogadja és védelmet biztosít számukra.
