Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

ÍXV. évfolyam, 6. szám ARA: 80 FILLER 1978. január 7., szombat MA Meddig nő az ember? (2. oldal) Otthon fiataloknak (3. oldal) 11 korona és a koronázási ékszerek ünnepélyes átadása Budapesten Pénteken délután négy órakor az Országház kupola- csarnokában ünnepélyes ke­retek között került sor a ma­gyar korona és a koronázási ékszerek átadására. A magyar és az amerikai himnusz elhangzása után Cyrus Vance, az Amerikai Egyesült Államok elnökének személyes képviselője, kül­ügyminiszter, — aki pénte­ken érkezett meg Budapestre — beszédet mondott. Cyrus Vance beszéde Mélyen tisztelt elnök úr! Magyarország népé! Amerika a népek nemzete. Ezt sokszor mondják, hiszen mi a világ minden tájáról ér­kezett emberek hozzájárulá­sával nőttünk és gyarapod­tunk. Bátorítást és ösztönzést merítettünk mindazoktól, akik más nemzetekből jöt­tek, hogy Amerikában tele­pedjenek le, vagy segítsenek bennünket. Két évszázad során a ma­gyar és az amerikai nép sor­sa gyakran összefonódott. Fi­atal köztársaságunk, amely függetlenségi harcát vívta, hálával fogadta Kovács Mi­hály ezredest, aki segített George Washington tábornok lovassági alakulatainak meg­szervezésében és kiképzésé­ben. Kovács ezredes életét áldozta az amerikai függet­lenségért Dél-Karolinában, a charlestoni csatában. A kora­beli magyar lapok részletesen beszámoltak Amerika függet­lenségi harcáról. Alig fél évszázaddal később az amerikaiak tanúi voltak a Magyar Köztársaság megala­kulásának. Köztársaságunk nemcsak elismerte a Magyar Köztársaságot, hanem az egyetlen ország volt, amely diplomáciai követet küldött kormányához. A köztársaság eltiprása után Amerika tárt karokkal fogadta e harc leg­nagyobb hősét, Kossuth La­jost. E nagy férfiúnak és esz­méinek hatása érezhető az ő büszke nevét viselő megyék­ben, városokban és falvak­ban. Egy évszázaddal ezelőtt az új föld és az Egyesült Álla­mok által kínált új lehetősé­gek vonzása jeladás volt Ma­gyarország sok lakója számá­ra. Valóban a Magyarország- rói az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás felső nagy hulláma — amely az első világháború kezdetéig /tartott — magyarok tízezreit sodorta országunkba. Föld­művesek, szakmunkások és üzletemberek lettek, tudó­sokká, kiemelkedő művészek­ké váltak. 1944-iben, ahogy a frontvo­nalak mind nyugatabbra hú­zódtak Magyarországon, Szent István koronáját és a koronázási ékszereket a ko­rona őrei Budapestről — ahol azokat hagyományosan őriz­ték — Nyugat-Magyarország- ra vitték. 1945 márciusában az őrség azokat magyar föld­ről Ausztriába vitte. Később megőrzésre átadta a koronát és a koronaékszereket az Egyesült Államok hadserege alakulatainak. Mi ezt a fele­lősséget annak tudatában vállaltuk, hogy a korona a Apró Antal beszéde Tisztelt Külügyminiszter Ür! Tisztelt Szenátor és Kép­viselő Urak! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntőm Cy­rus Vance külügyminiszter urat, mint James Carter el­nök úr személyes képviselő­jét, a koronát és a koronázá­si ékszereket hazánkba elkí­sérő küldöttség vezetőjét. Tisztelettel köszöntőm a sze­nátor és képviselő urakat, az Egyesült Államok népét képviselő küldöttség minden tagját. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm egész népünk képviseletében megjelent honfitársaimat, államunk ve­zető testületéinek tagjait, a társadalmi szervezetek kül­dötteit, a magyarországi egy­házak vezetőit, a magyar munkások, parasztok, alkotó értelmiségiek jeles képviselő­it, ünnepségünk minden résztvevőjét. Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság országgyűlése és más vezető testületéi nevében átvehetem Cyrus Vance és Apró Antal kézfogása a korona és a ko­ronázási ékszerek átadása után. Apró Antal válaszbeszédét mondja. Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, né­pünk e felbecsülhetetlen ér­tékű nemzeti ereklyéit. Je­lenlévő honfitársaim bizonyá­ra egyetértenek velem, ami­kor azt mondom, hogy a ma­gyar nép régi kívánsága tel­jesül ebben az ünnepélyes pillanatban. Az államforma, a társadal­mi rendszer gyökeres meg­változása nem csökkentette népünk tiszteletét és megbe­csülését államiságunk ezen ezeréves jelképei iránt. Ha­zánk lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a korona és a ko­ronázási ékszerek végérvé­nyesen visszakerülnek Ma­gyarországra. Engedje meg, tisztelt kül­ügyminiszter úr, hogy ezen ünnepélyes alkalomból kife­jezzem nagyrabecsülésemet James Carter úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, s az önök kormá­nyának azért a döntésükért, hogy visszaszolgáltatják Ma­gyarországnak a koronát és a koronázási ékszereket. Ugyancsak nagyrabecsülése­met fejezem ki az Egyesült Államok népének, a szenátus és a képviselőház tagjainak, s mindazoknak a személyisé­geknek, akik állásfoglalása­ikkal, tanácsaikkal elősegí­tették, hogy sor kerülhetett erre az ünnepélyes esemény­re. Amint ön is utalt rá be­szédében, külügyminiszter úr, a magyar nép történelme bővelkedik dicső fejezetek­ben és nehéz megpróbáltatá­sokban. Harminchárom évvel ezelőtt egy tönkretett, ezer sebből vérző ország siratta hatszázezer halottját. Az an­tifasiszta koalíció győzelme a II, világháborúban, Magyar- ország felszabadítása az el­nyomás alól új lehetőségeket nyitott meg népünk előtt. Nem feledjük, soha nem fe­ledhetjük, hogy honnan in­dultunk, és ezért jogosan va­gyunk büszkék az azóta megtett útra. Még ma is sok megoldatlan feladattal birkó­(Folytatás a 4. oldalon) magyar nép tulajdona. En­nek a történelmi és egyházi kincsnek, amely csaknem ezer évig központi szerepet játszott a nemzet történelmé­ben, Magyarországon a he­lye, ahol az ország népe tisz­telettel adózhat neki. Carter elnök levelet inté­zet az önök elnökéhez, amely­ben megállapítja: „A büszkeség őszinte érzé­sével tölt el, hogy visszaad­hatom Magyarország népének ezt a felbecsülhetetlen érté­kű kincset, amelyet megóvni a második világháború ször­nyű pusztítása óta az Egye­sült Államok számára meg­tiszteltetés volt. Ebben a tettben én a két nép hagyom mányos barátságának meg­erősítését látom.” A korona visszaadása tük­rözi népeink és kormányaink kapcsolatainak fejlődését és találkozik a magyar nép nem­zeti törekvéseivel. Hisszük, hogy ez erősíti a helsinki zá­róokmány szellemét, amely mellett az amerikai és a ma­gyar nép alapvetően elköte­lezte magát. Elnök úr! Nekem jutott az a rendkí­vüli megtiszteltetés, hogy Carter elnök és az Egyesült Államok népe nevében — akiket itt az Egyesült Álla­mok kongresszusának több kiváló tagja, valamint más neves és tiszteletben álló amerikai állampolgár képvi­sel — Szent István koroná­ját visszaadjam Magyaror­szág népének. Cyrus Vance beszéde után átadta a koronát és a koro­názási ékszereket. A beszéd­re Apró Antal, az országgyű­lés elnöke válaszolt és átvet­te a nemzeti ereklyét. Apró Antal beszédében a következőket mondotta: A dolgozok tevékeny közreműködésével Áz idei feladatokról tárgyalt a szakszervezetek megyei tanácsa December 6-an Nyiregyhá- •zán kibővített ülést tartott a Szakszervezetek Szabolcs- Szatmár megyei Tanácsa, amelynek munkájában részt vett és felszólalt dz. Tar Im­re, a megyei pártbizottság első titkára és Koszorús Fe­renc, a SZOT elnökségének tagja, a vasutas-szakszerve­zet főtitkára. A testület meg­tárgyalta a szakszervezetek tevékenységének 1977. évi főbb tapasztalatait és megf határozta az 1978-as esztendő megyei gazdaságpolitikai fel­adatait. Elhangzott: a dolgozók ha­tékony közreműködése nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy megyénk gazdasága 1977-ben dinamikusan és tervszerűen fejlődött. A gazdálkodásban jelentős szerepe volt a terme­lési eszközök gazdaságosabb hasznosításának, a tartalékok feltárásának, a munka minő­ségi javításának. Építőmunkánk eredményes megvalósításában nagy sze­repe volt annak, hogy a cse­peli felhívás alapján a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére széles körű verseny bon­takozott ki, amelyben me­gyénkben 95 ezren vettek részt! A megyei pártbizottság az 1978. évi gazdaságpolitikai feladatok meghatározásánál az intenzív gazdálkodásra hívta fel a figyelmet. Az ed­digi pozitív tendenciák bizo­nyítják, hogy céljaink reáli­sak, teljesíthetők. A további dinamikus fejlődés, a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek javulása a termelé­kenységtől, a gazdasági haté­konyságtól, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erő­források ésszerűbb, takaréko­sabb felhasználásától, a piaci igényekhez jobban igazodó termeléstől függ. — Jól indult 1978 — hang­súlyozta az SZMT elnökségi beszámolója —, mert dolgo­zóink máris jelentős szám­ban csatlakoztak a Láng gyáriak felhívásához. Dr. Tar Imre felszólalásá­ban kifejtette, hogy 1977. évi munkánkkal megalapoztuk az V. ötéves terv harmadik, döntő évét. Am ez nem jelen­ti azt, hogy az idei esztendő könnyebb lesz, mint az előző. A külgazdasági tényezők, a kereslet és kínálat nagyfokú ingadozása nehezíti a dolgot, de szervező, irányító és ter­melőmunkánk korszerűsí­tésével tudjuk a leghatáso­sabban elhárítani a nehézsé­geket. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban gyorsab­ban kell termékszerkezetet váltani; a szocialista és a ka­pitalista piacon a kereslethez jobban igazodó, versenyképes áruval keli jelentkeznünk. Szólt a megyei pártbizott­ság első titkára arról is, hogy a meglévő üzemek bővítése, rekonstrukciója mellett új üzemek települhetnek a jövő­ben is megyénkbe. Még mint­egy tízezer — főként női — munkaerő igénybevételével — zömében a szatmári, bere­gi részen — számolhatunk. Ahhoz, hogy a dinamikus fejlődést biztosítani tudjuk, a fő hangsúlyt a minőségi ter­melésre kell helyeznünk. Jobban ki kell használni ter­melési eszközeinket és a munkaidőt. Az ésszerűbb ta­karékosságban, az üzem- és munkaszervezésben, a mun­kafegyelem további javításá­ban még óriásiak a tartalé­kaink. Hozzászólását azzal fejezte be a megyei pártbi­zottság első titkára, hogy a feladatok nagyok, de me­gyénk dolgozó társadalma ál­dozatkész munkával képes azok megvalósítására, sőt túl­teljesítésére is. A vitában Koszorús Ferenc a szakszervezetek gazdálko­dást segítő tevékenységének emberi oldalát vizsgálta. El­mondta: Szabölcs-Szatmár­ban a feladatok is sajátosak. A termelés intenzív szaka­szába való átlépés a termelés technikai, technológiai olda­lának jobb biztosítását is je­lenti. Ehhez járulnak a bér­kérdések a szociális juttatá­sok és mindehhez kell a cse­lekvő ember részvétele, az üzemi demokrácia kérdései­nek szélesebb körű értelme­zése, a döntésekbe való aktí­vabb beleszólás; egyszóval a jó munkahelyi közérzet ki­alakítása. A megye fiatal munkásosz­tályának mindezt meg is kell tanulni. Legszélesebb fóru­mai ennek a szakszervezeti és brigádmozgalom keretei között jöhetnek létre. A gondok közé sorolta a 40 ezer megyén belüli ingázót, akik ma még kisebb mérték­ben növelhetik szakmai, po­litikai, általános műveltségü­ket, mint azt a ma és a hol­nap még bonyolultabb tech­nikája megkívánja. A megye bérszínvonala sem segíti még mindenben a dinamikusabb fejlődést. Ezek megoldására intézkedések szükségesek. Er­re a dolgozók áldozatkész munkával, a munkaverse­nyekben elért sikerekkel vá­laszolnak. A teljesített ter­vek biztosítékot jelentenek arra, hogy az életszínvonal Szabolcs-Szatmárban a jövő­ben is dinamikusan fog fej­lődni. Az ülésen heten szólaltak fel, amelyekre Havacs József, az SZMT titkára válaszolt. Ipari szövetkezetek: 370 lakás Háromszázhetven lakás át­adását tervezik 1978-ban a megye területén az építőipa­ri, illetve építéssel is foglal­kozó ipari szövetkezetek. Mindemellett i6, ebben az év­ben is fontos feladatnak te­kintik a lakosság lakáskar­bantartási, javítási és felújí­tási igényeinek kielégítését is. A KEMÉV munkásai a télen is építik Záhony körzet ivóvízhálózatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom