Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. január 5. Árak, adók, dotációk (3.) A világpiac nyomása A politika elsődlegességé­nek megfelelően, a viszonyla­gos árstabilitásra helyezzük a hangsúlyt, és csak igen visszafogottan éltünk és élünk az áremelés gazdasági fejlődést pezsdítő lehetőségé­vel. Mindezek ellenére szán­dékainktól függetlenül — de tervszerűen és nem spontán módon — a fogyasztói ár­színvonal növekedési üteme gyorsult az utóbbi években. Vegyük közelebbről szemügy­re, hogyan alakult hazánk és a fejlett tőkés országok fo­gyasztói árszínvonala utóbbi években. az fogyasztói Arak alakul As a (Az éves növekedési ütem " ,,-ban) Ország 1971 1972 1973 1974 1975 1976 Magyarország 2,0 2,9 3,3 1,8 3,8 5,0 Ausztria 4,7 6,3 7,5 9,5 8,5 7,3 Belgium 4,3 5,5 7,0 12,7 12,7 9,2 Egyesült Királyság 9,4 7,1 9,2 16,0 24,3 16,5 Franciaország 5,5 6,2 7,3 13,7 11,8 9,2 Hollandia 7,6 7,8 7,9 9,7 10,2 8,8 NSZK 5,3 5,5 6,9 7,0 6,0 4,5 Olaszország 4,8 5,7 10,8 19,1 17,0 16,8 Svájc 6,6 6,7 8,7 9,8 6,7 1,7 Svédország 7,4 6,0 6,8 9,9 9,8 10,3 Egyesült Államok 4,3 3,3 6,2 11,0 9,1 5,8 Tíílzóc nrczóirnl/ őélotro c n C ti n o 11 Q 11 c o n A hazai számsorhoz hozzá- vehetjük az 1977-es 3.8—4,0 százalékra előirányzott ár­színvonal-növekedést, amely minden bizonnyal — a ked­vező zöldségár-alakulás ered­ményeként — még a 3.8 szá­zalékos minimumnál is ki­sebb lesz. A magyar áremel­kedés mértéke hullámzó, ér­ződik rajta az árszínvonal visszafogására irányuló tö­rekvés, de a valamelyest fel­gyorsult növekedési ütemet ez csupán fékezni tudta, tel­jesen megállítani nem. Szá­maink így is kiállják a nem­zetközi összehasonlítás pró­báját. A tőkés országokban az infláció 1974-ben érte el csúcspontját az energiahor­dozók és a nyersanyagok árá­nak robbanásszerű növekedé­se miatt. Hazánkban ugyan­ebben-az évben volt a legki­sebb mértékű az utolsó hat esztendő árnövekedése. Ta­valy a legtöbb tőkés ország­ban az áremelkedés üteme valamelyest mérséklődött az előző időszakhoz képest'. Az 1971—1973-as növekedési ütemet azonban többnyire még így is erősen meghalad­ja. Az USA és az NSZK ta­valyi viszonylag mérsékelt árnövekedése jórészt a vá­lasztási előkészületek „ered­ménye”. A külföldi kalandozás után térjünk vissza a hazai vizekre. A fogyasztói árszín­vonalnál lényegesen gyor­sabban növekedtek nálunk a termelés és a forgalom költ­ségei. A költségnövekedésben a világpiaci áremelkedés volt döntő hatású. Szocialista tervgazdálkodásunk e hatá­sokkal szemben nem tehetet­len és nem is tétlen. A tő­kés világpiaci áremelkedések belföldi árszínvonal-növelő hatását többféle módszert kombinálva fékezzük le. — Módosítjuk pl. a valu­taárfolyamot, felértékeljük a forintot az inflálódó tőkés devizákhoz képest. Ez ellen­súlyozza az általános infláci­ós hatásokat, ami nem cse­kélység, de érzéketlen a világ­piaci árarány-módosulások iránt. — A belföldi árszínvonal­ra az gyakorolja a legna­gyobb nyomást, hogy az im­port áremelkedések hatását nem tudjuk teljes mértékben áthárítani az exportárak emelése révén külföldi vevő­inkre. Egyértelműen jelzi ezt az a tény, hogy 1973 és 1975 között 15 százalékkal romlot­tak a külkereskedelmi csere­arányok. (1975-től szocialista piacokon is fokozatosan nö­vekednek külkereskedelmi veszteségeink.)- — A világpiaci árnyomást import ártámogatással csilla­pítjuk. Az import ártámoga­tások — költségvetési kiadá­sok — mértékét az állam te­herviselő képessége határoz­za meg.-A világpiaci áremelkedések tehát — bár visszafogottan, de — emelik a belföldi ár­színvonalat. Hasonló irány­ba hat a termelési költségek növekedése is. Mindenek­előtt növekszik a termelési költségek kétharmad részét kitevő anyagköltség. Az anyagköltségek növekedése részben az import áremelke­dések következménye. De hozzájárul ehhez az értéke­sebb. igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs ter­mékek növekvő felhasználá­si aránya is. A fejlesztések sem mindig csökkentik, nem­egyszer növelik a termelés költségeit. A házgyári laká­sok. a könnyűszerkezetes is­kolák, üzletek drágábbak a hagyományosoknál. De a nö­vekvő igények az ismert munkaerőhiány miatt csak ilyen korszerűbb és költsége­sebb módon elégíthető ki. Az egészséges, biztoságos, kultu­rált munkafeltételek létreho­zása többnyire ugyancsak nö­veli a termékek önköltségét. Kovács József VIZSGAHANGULAT A FOLYOSÓK Ü zemmérnökök lesznek Nagy zsibongás fogadta a belépőt a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola egyik épületében: sö­tét öltönyös fiatalok tódulnak ki a teremből, néme­lyikük a szája szélét rágta az idegességtől, mások nyugodtabban nézelődtek. Többen izgatottan tár­gyalták az esetet: egyikük pórul járt az írásbeli fel­adat megoldása közben. Elcsípte a tanár, midőn puskázott __ Jöhet a szóbeli — Nagy pech, hiszen ez csak a beugró volt a vizsgá­ra — mondta Sipos István, az egyik vizsgázó. — Tíz kérdést kaptunk, és aki leg­alább hatra jól válaszolt, to­vábbmehet: vagyis megírhat­ja a másik írásbelit... — Ha az is sikerül, akkor pedig jöhet a szóbeli — egé­szítette ki a melette álló Makai István. — Kemény vizsga, az biztos: az egyik legnehezebb tárgyunk má­sodévben a „kalorikus gé­pek” ... Ráadásul ez az első vizsgánk ebben a félévben. Mindketten másodéves gé­pészhallgatók. Sipos némi vargabetűvel került a mező- gazdasági főiskolára: két évig katonai főiskolára járt, aztán egészségi okokból ab­ba kellett hagynia. Amikor pedig jött a lehetőség, hogy felvételi nélkül elkezdheti itt az első évet, nem' habozott. — Én már eleve erre a pályára készültem — mond­ta társa. — Miskolci vagyok. Putnokon végeztem a mező- gazdasági szakközépben, utá­na jöttem ide. Most éppen a „felezővo­nalnál” vannak: harmadik félévüket zárják, s ha min­den sikerül (összesen öt vizs­gájuk van), akkor megkez­dik a másik hármat. Tóth Erzsébet viszont, aki számvitelből vizsgázott ott- jártunkkor, már erősen kife­lé tart: harmadéves, idén végez. — Nem volt könnyű vizs­ga, de sikerült — mondta a teremből kijövet. — Ötöst kaptam, összesen négy vizs­ga van ebben a félévben. Remélem, hozom az eddigi formámat: az átlagom né­gyes fölött volt... Szakdolgozat, államvizsga, munkahely Az új esztendő bőséggel kínál tennivalót számára: a szakdolgozat elkészítése, majd az államvizsga — és nem utolsósorban az elhe­lyezkedés. Üzemszervezés szakos, ami még újdonság­számba megy, hiszen csak 1973-tól képeznek üzemszer­vezőket a főiskolán. — Van is ezzel épp elég baj. Sok téeszben nem tud­ják, mit kezdjenek az üzem­szervezővel, és egész mást kell csinálnia, mint amit szeretne és tudna. Én is tar­tok egy kicsit ettől. Már most utána kell nézni az ál­lásnak, ha nem akarunk hoppon maradni. Mert ami igaz, igaz: már a hivatalos pályázatok kiírása előtt fog­lalt jó néhány állás ... Ne­kem is vannak elképzelése­im, de erről még korai len­ne beszélni. Nagy Sándor ugyancsak itt vizsgázott — neki közepesre sikerült. Yissza Újfehértóra — Körülbelül ezt is remél­tem, így hát elégedett va­gyok. Már a következő vizs­gára kell gondolnom... Én is hasonló dolgok elébe né zek, mint Erzsi, de keve sebbnek tűnnek a gondjaim. A szakdolgozatom jó része ugyanis készen van ugyanebből a témából írtam egy tudományos diákköri dolgozatot tavaly. Ezt kell kiegészítenem, átgyúrnom Tunyogmatolcson voltam kint emiatt jó párszor: a háztáji tehéntartás felől vizsgálódtam a gazdáknál... Ami pedig az elhelyezkedést illeti: én ösztöndíjas va­gyok. Az otthoni, újfehértói Lenin Tsz-ben fogok dől gozni. Lesz munkám bőség­gel, hiszen viszonylag új a tsz — szakszövetkezetekből alakult két éve ... Egyik cigarettáról a má sikra gyújt az egyik főisko­lás a folyosón, idegesen la pozgat a könyvben a másik, bár ő is tudja, hogy ez már nem sokat használ, fel s alá ődöng a harmadik, viccet mesél a negyedik. Vizsgahan­gulat. Aztán nyílik az ajtó, kilép az irigyelt: ő már túl van rajta, akárhogy is... Tarnavölgyi György Egy év műveinek sikere KÁDAS ISTVÁN KIÁLLÍTÁSÁN „Bábel-torony épül” — nyüzsgő hangyaboly a ma­gasba nyúló kolosszális épít­mény körül, csonkán mere- dez a torony. Ám fölötte, az Ember által örökké vágyott magasban két földi ember­űrhajó kezet nyújt egymás­nak. A huszadik század Bá- bel-tornya felépülni lát­szik ... Kádas István képein szin­te kivétel nélkül ez a gondo­latgazdagság uralkodik. Né­zői olyan áramkörbe kerül­nek kiállításán, melyben ők is „jó vezetővé” válnak — hogy én is techftikai hason­lattal éljek. Kádas Istvánt ugyanis a technika, ponto­sabban annak veszélyei, az ezzel kapcsolatos emberi fe­lelősség izgatja. „Noé bárká­ja” című képén például vilá­gos a gondolatmenet: gépron­csok süllyednek a hullámok­ba, testek vergődnek, de van túlélő, lennie kell egy új Noé­nak. Tudatában van annak is, hogy a jelen iszonyú ve­szélyekkel terhes az emberi­ség jövőjére nézve, nem pusz­tán politikai-katonai kérdés például a SALT-tárgyalás. Az utóbbi címet viselő ké­pén a michelangelói Ádám pózában nyújtózkodik fegy­verek, gépek elözönlő árada­tában a Rossz — a rombolás életszikrájára vár? Szívesen fordul a mitoló­giához a művész, legyen az görög vagy keresztény — örök példákkal érzékeltetve, hogy a múlt, a jelen és a jö­vő elválaszthatatlan egységű. Súlyos témájú képein is átér­ződik azonban az az optimiz­mus, mely ugyanúgy sajátja az Embernek, mint a szépre vágyódás... Feltétlenül említést érde­melnek Ady-illusztrációi. hi­szen az „Illés szekerén” il­lusztrációja talán tárlata leg­jobb alkotása. A halott köl­tőt az égbe ragadó 'szekér lendülete mélységes rokon­ságban van „űrképeivel” — a gondolati áramkör egy percre sem szakad meg. Ugyanígy egységes a kiállí­tás képeinek színvonala is! Változatos technikája is fel­hívja magára a figyelmet, hiszen az alukarcoktól a szi­tanyomatig sokfélével kísér­letezik: sikerrel. Kiállításán a Jósa Múzeumban az utób­bi egy év művei láthatók, melyeket Nyíregyházára ke­rülése óta alkotott. Jóleső ér­zés végigtekinteni a fiatal művész tárlatán: sokat nyert Szabolcs-Szatmár képzőmű­vészete! (tarnavölgyi) Több hónapos tárgyalás után a Nyíregyházi Járásbíróság a kö­zelmúltban hozott ítéletet Dul­jánszki Mihály és 8 társa bűn­ügyében. A gyár dolgozóinak volt egy jogszabály adta lehetőségük arra, hogy a hulladék, de még felhasz­nálható gumiszőnyeghez olcsón hozzájussanak. Amennyiben a legyártott szőnyeg mérete és minősége olyan volt, hogy azt kereskedelmi forgalomban osz­tályos áruként értékesíteni nem lehetett, akkor e hulladéksző­nyegeket a gyár területéről ki­szállították egy üzletbe, ahol a gyár dolgozói az árut olcsón vá­sárolhatták meg. Duljánszki Mihálynak ez a le­hetőség adta az ötletet, hogy a gyár területéről I. osztályú sző­nyeget, mint hulladékot vigyen ki, s azt a saját hasznára érté­kesítse. Az első alkalom 1975. év első felében adódott, amikor is Dul­jánszki az ellenőrzés lazaságát kihasználva 1 tekercs — 8700 fo­rint értékű — gumiszőnyeget ho­zott ki, s azt a gyár területén Póruljárt gumiszőny cgtol vaj ok lévő úgynevezett műszaki raktár­ba szállította. Az árut Tomasov­szky Sándor raktáros fogadta, s természetesen tudta, hogy miről van szó, mivel Duljánszki elő­zetesen tájékoztatta elhatározá­sáról. A műszaki raktárban T. Géza és M. János közreműködésével feldarabolták a lopott szőnye­get, majd egy későbbi alkalmas időpontban kiszállították a gyár területéről. A feldarabolásban való közreműködésért T. Géza és M. János egy-egy darab szőnye­get kapott, a többit pedig Dul­jánszki az ismerőseinek, de a sa­ját hasznára értékesítette. A sikeren felbátorodva Dul­jánszki Mihály 1976 elején újabb 3 tekercs, 16 000 forint értékű szőnyeget hozott ki a szőnyeg­készítő üzemrészből és azt a H. László kezelésére bízott raktár­ba szállította. E szőnyegeket B. Mihály segítségével darabol­ták fel, majd szállították ki. Duljánszki ezeket is értékesítette, de nem felejtkezett el segédke­zet nyújtó társairól sem. A legjelentősebb mennyiségű és értékű szőnyeg eltulajdonítá­sára 1976. nyarán került sor. En­nek az 5 tekercs — 32 000 forint értékű — szőnyegnek a kiszállí­tását már alaposabban tervezte meg Duljánszki. Az 5 tekercsből 3 tekercset egy orvosnőnek adott el, aki 2000 fo­rint borravalót fizetett a vi­szonylag olcsón vásárolt sző­nyegért. A borravalót az I. ren­dű vádlott a társai között igaz­ságosan elosztotta, sőt egyiküket —másikukat még szőnyegdara­bokkal is megajándékozta. Az utolsó alkalom 1977 január hónapban adódott. Ekkor Dul­jánszki 3 tekercs 30 000 forint ér­tékű I. osztályú szőnyeget hozott ki a szőnyegkészítő üzemrészből, azokat S. Béla raktárába szállí­totta ideiglenesen. Néhány nap múlva Tornyai Gyula gépkocsi- vezető szállította ki Tomasovszky és T. János közreműködésével. Sorozatos cselekményeikkel a vádlottak a gumigyárnak mint­egy 86 000 forint kárt okoztak, melyből a lefoglalás során egy kisebb rész megtérült. Felvetődik a kérdés, hogy a vádlottak hogyan tudták olyan hosszabb időn keresztül folytat­ni bűnös tevékenységüket anél­kül, hogy üzelmeikre fény derült volna. A Taurus gumigyárban az ellenőrzés területén sok hiá­nyosság volt, mivel senkinek nem tűnt fel, hogy Duljánszki az osztályos minőségű szőnyege­ket munkaidő alatt lopta ki a szőnyegkészítő üzemrészből és szállította ideiglenesen olyan raktárakba, ahol szőnyegeket egyébként is tilos volt tárolni. Ugyancsak elmulasztották elle­nőrzési kötelezettségüket a gyár­kapunál szolgálatot teljesítő sze­mélyek, mivel egyszer sem vet­ték észre, hogy a .gépkocsikkal lopott árut szállítottak ki. A Nyíregyházi Járásbíróság Duljánszki Mihály, Tomasovszky Sándor és Tornyai Gyula vád­lottakat jelentős érték tekinteté­ben folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt mint társ­tetteseket, a többi vádlottat foly­tatólagosan elkövetett lopás bűn­tettében részben mint társtette­seket, részben mint bűnsegédeket mondta ki bűnösnek. Duljánszki Mihályt 2 év, Toma- sovzsky Sándort 1 év 2 hónap, Tornyai Gyulát 10 hó szabadság- vesztésre ítélte. Duljánszkit 5, Tomasovszkyt 3, Tornyait 2 év­re eltiltották a közügyektől, s mindhármukat pénzmellékbün­tetéssel is sújtották. B. Mihályt, H. Lászlót súlyosabb felfüggesz­tett szabadságvesztésre és pénz­mellékbüntetésre ítélték, a többi vádlott jelentősebb összegű pénz­főbüntetést fizet. Dr. Márián Zoltán ügyész § Hb?ZÁSZÓLÁ$ Engedményt kapnak a lakók A Kelet-Magyarország 1977. december 21-i szá­mában „Húsz fok alatt” címmel megjelent cikkre közlöm a Tisztelt Szerkesz­tőséggel, hogy a fűtési hő­mérséklet elégtelensége há. rom éve, a lakás Átadása óta ténylegesen fennáll. A lakás kivitelezését a SZÁ- ÉV, bonyolítását pedig a NYIRBER végezte. A hi­bát tervezési, vagv kivitele­zési hiba okozza, nem pe­dig fűtési elégtelenség, amit bizonyít az, hogy a Zalka Máté utcában 271 la­kást fűtünk, és csak négy lakás fűtésének hőmérsék­letével van probléma. A lakások nem üzemünk kezeléséhez tartoznak, OTP-értékesítésű lakások, saját tulajdont képeznek. A hiányosságok felszámolásá­ra az OTP helyi fiókját le­vélben értesítettük, a lakó­kat erről tájékoztattuk, és a hiba kijavításáig a lakók részére fűtési díj térítésé­ben engedményt eszköz­lünk. Tóth Sándor üzemvezető Mátészalkai Városi Tanács VB Költségvetési Üzeme Megjegyzésünk: Öröm­mel vettük, hogy ilyen gyorsan reagáltak a fűtés felelősei, méginkább an­nak, hogy a „fűtési díj té­rítésében engedményt esz­közöltek.” Kevésbé örven­detes, hogy a „fűtési hő­mérséklet elégtelenségével” együtt a hivatali nyelv ilyen mérvű „elégtelensé­ge” is fennáll. Mindeneset­re azt kívánjuk a Zalka Máté utcai lakóknak, hogy az OTP is ilyen gyorsaság­gal intézkedjen, ha már „a hiányosságok felszámolásá­ra értesítették’.’, mivel az olcsóbb fűtés nem mele­gebb egy jottányival sem... .. »■ Csorog a telefon... írtam egy bíráló cikket Csörög a telefon ...” cím­mel és utóiért az újságíró­végzet: hely és cím nélkül panaszkodtam, így azok vették magukra a történte­ket, akiket pedig nem is il­let. A vak, vagy csökkent- látó telefonközpont-keze­lőkről van szó, akik túlnyo­mó többségükben hibátlanul látják el munkájukat. Ha­bár — ezt a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetsé­ge megyei szervezetének 'titkára, Varró János mond­ta — akadnak akik rosszul dolgoznak. Ezeket azonban figyelmeztetik, s ha ez sem használ, más eszközhöz fo­lyamodnak. Tudom, érthetően érzé­keny emberek azok, akiken akaratomor kívül ütöttem, amikor a perceken át hiába csörgő telefonokról szóltam. Pontosabban — ebben az esetben — a városi tanács telefonközpontjáról. A gond azonban ennek ellenére is gond, a tény pe­dig tény i irad: hosszú, idegőrlő perceken, félórákon át leshetjük a szerencsét, míg a hívott központ jelent­kezik. Gyakran műszaki hi­ba miatt csavarodik őszbe a hajunk — kicsi a Crossbar, gyengécskék az alközpontok, hiányos a karbantartás —, de a központkezelők sem állnak mindig hivatásuk magaslatán. Erről Varró Já­nos bőven mesélt. Végül: elnézést kérek azoktól, akiket oktalanul sértettem, de kérem azt is, hogy akinek inge, azért ve­gye magára... Speidl Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom