Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

1978. január 5.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

TÖBBSZÖRÖS ÜJlTÓ. Farkas Endre gépszerelő öt újítását fogadták el és vezették be a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság ilonata- nyai üzemében. Most készül a műhelyben a nyesedékkihordó szerkezet, amelyet egy társával készített, traktorra szerelve a gyümölcssorok közül a levágott gallyak kihordására szolgál. (Elek Emil felvétele)

JANUÁRTÓL ÚJ ÚTON

„Ez jobbat ígér...“

Érpataki vélemények a

TENGERI, KUKORICA, MÁLÉ: EGY ÉS UGYANAZ. MA MÁR TAKARMÁNY,

DE A TENGERILISZTBŐL FŐZTEK PULISZKÁT, ETTÉK TEJJEL, KÁPOSZTÁVAL, HAGYMÁS ZSÍRRAL, SÜTÖTTEK ÉDES MÁLÉT ÉS KELLETT A KUKORICA- LISZT A KENYÉRSÜTÉSHEZ IS. MINDEZT CSAK AZÉRT ÍRTAM LE, HOGY NÉMI KÉPET ALKOTHASSON MAGÁNAK A „MÁLÉMALOMRÓL” AZ, AKI A TENGERI KORÁBBI SZEREPÉRŐL MÁR SEMMIT SEM TUD.

Beszámoló taggyűlés előtt a MOM-ban

A mozdulattól az exportig

Kéretlen

tanácsadók

i ne hallotta volna már a régi anekdotát, amelyben a pásztor elmegy a varázslóhoz, s tanácsot kér, mit tegyen, mert a nyája fele elhullott. A varázsló megkérdezi: „A folyó melyik partján szok- tad legeltetni azokat a birkákat?” „A bal parton”, volt a válasz. „Elég baj”, mondta a varázsló. „Legeltesd a jobb parton!” Kis idő múlva ismét jön a pásztor. Megint elhullott a nyáj fele, ismét a „szakszerű” kérdés: „A dombtetőn, vagy a domboldalon folyik-e a legeltetés?” „A dombtetőn.” „Baj, baj, a domboldalon kellett volna.” Itt is elhullott a nyáj fele. Ismét a kérdés: „A domb melyik oldalán legeltetsz?” „Az északin”. „Menj át a délire!” így folyik a dolog, mígnem az összes birka elhullik. Amikor megtudja: boszszankodva legyint a varázsló: pedig még mennyi

jó tanácsom lett volna!

Ne tagadjuk, vannak vállalatainknál is ilyesféle jó tanácsadók! Most nem a nagy tapasztalattal rendelkező idősebb mérnökökre, közgazdászokra gondolok, akik ebben a munkakörben dolgoznak. Inkább azokra a kéretlen tanácsadókra, akik, mint a vállalati veze-- tők egyikét-másikát jól ismerő emberek, fülbesűgá- sokkal adnak tanácsokat, amelyek legtöbbször nem a vállalati kollektíva, vagy a népgazdaság, hanem csoportok, vállalati klikkek érdekeit szolgálják. S ha ügyesen művelik ezt a tevékenységet, károkat okoznak a köznek, ha nem is kergetik teljes csődbe a vállalatot.

Milyen feladatra vállalkoznak ezek a mai vállalati varázslók? Képzettsége válogatja. A jogászok például szívesen tárnak föl olyan kiskapukat,- amelyeken keresztül meg lehet kerülni a korlátozó rendelkezéseket. Némely vállalatnál vagy szövetkezetnél örülnek is a vezetők az ilyen tanácsoknak, mert úgy vélik, jó szolgálatot tesznek vállalatuknak. Mondjunk egy példát is erre. A téesz- egyesülések egy része nép- gazdasági szempontból is indokolt volt. De akadt néhány olyan, amelynek egyetlen célja az volt, hogy a túlságosan magas jövedelmű, jó téesznek a gyengével történt egyesülése révén kisebb legyen az együtt kiszámított jövedelemnövekmény, s így jóval kevesebb jövedelemnövek. mény-adót fizessen, vagy esetleg teljesen mentesüljön eme új adófajta fizetése alól. Ebben az esetben a népgazdaság károsodott, a költségvetés nem kapta meg tervezett bevételeinek egy részét.

□ legtöbb tanácsadó személyi vagy prémiumügyekben dolgozik”. Ide nem kell szakképzettség sem azt bárki meg tudja indokolni, szerinte miért jobb vezető lesz X- ből, mint Y-ból, miért kell több prémiumot kapnia V- nek, mint Z-nek. Az ilyen fülbesúgások ártanak a vállalati légkörnek, s azoknak az embereknek is, akiket érdemtelenül mellőznek mások miatt.

Mit tehet a vállalati vezetés az efféle tanácsadók ellen ? Semmiképpen sem azt, hogy a vállalati vezető — miként Odüsszeusz — megkötözi magát, hogy ne cselekedhessen a szirénhangok hallatára. S ne is dugja be fülét a középvezetőinek, mint a híres görög tette a legénységével. A hirtelen tanácsadóknak nem a fülét, száját kell bedugnia.

G. J.

A „málémalom” igazából a darálóüzem, ott van Érpatak őrtálló épületeként a község szélén. Azzal a tévedéssel álltunk meg előtte, hogy talán kovácsműhely. Lovas szekerek várakozása, kiszuperált mezőgazdasági gépek, ócska vasak keltették téves hiedelmüket.

„Az ágyat megvetették...11

Úgy mondtuk: „Ha kovácsműhely, álljunk meg, mert ott emberek vannak és mint a falusi borbélynál, a kovácsműhelyben is pereg a szó a község, a világ dolgairól.” Csak részben csalódtunk. Nem vasat vertek. A kukoricaszemeket aprította a daráló kalapácsa. Egyébként az eszmecserére ott volt a „molnár” és még vagy hatan szakszövetkezeti tagok, gazdálkodók.

A kérdés: mi a véleményük arról, hogy a szakszövetkezet 1978. január 1-től termelőszövetkezet; őszinte véleményre bírta az embereket. A talpig lisztes, bekecses-kucsmás „molnár”, Nagy Miklós kijelentette:

— Az ágyat már megvetették, aki akar, belefekszik, aki nem, tovább áll, másutt hál. Én belefekszem. Nem volt rossz a szakszövetkezet sem. Ez jobbat ígér.

Téli nap gyenge fénye csillant, a tenyerét széttáró Sző- lősi Sándor szemüvegén.

— Nem olyan egyszerű az. Az a véleményem, hogy 2—3 hold földdel jobban forgathatja magát az ember, mint majd ezután a háztájival. Hogyan lesz takarmány ezután az állatoknak?

Olyan az emiber, mint a gyenge fa: nem a szél ellenébe, a szél irányába dől, ha nincs támasza. Papp Miklós is kap az előtte szóló érvein.

— Kétezer öl kukoricában 4 mázsa babot termeltem köztesként. Honnan lesz babom, ha a tsz vegyszerezi a tengerit?

Igazodni a korszerűhöz

A „molnár”, a darálóüzem vezetője — nem hiába múltak el felette az évek — bölcs és tisztán látó. Szőlősire rámondja: nyugdíjas, nem az ő érvei a döntők. Papp Miklóst nyugtatja:

— A háztájit nem vegy- szerezik, azt majd úgy csinálják, hogy jó legyen. Egyébként is a falu 99 százaléka a tsz mellett van. Helyesen, mert most ezt az időt éljük. Ehhez keli igazodni. Mert ha esik az eső, fel kell venni az esőkabátot, aki nem veszi fel, bőrig ázik.

Peregnek a szavak szaporán, mint a tengeriszemek a garatba. Kerekedik a véleményazonosság. Ez Nagy Györgynére emlékeztet, akivel egy órája, hogy beszélgettem a központi major do- hánysimitójából átalakított, papírdobozt gyártó üzemben.

— Persze, hogy jobb lesz a tsz. A tszcs is jobb volt, mint azelőtt. Azelőtt úr dolgában négy napot kapáltunk, hogy aratnivalót kapjunk. Apám, a húgom, meg én 12 nap úrdolgát végeztünk ingyen, hogy kenyerünk legyen. Most ? Nézze mit reggelizünk. Disznótorost.

Málémalom, életmalom. Mint őrölt az idő Érpatak felet, az már tudott. Hogyan őröl majd, az még csak terv. Nem lehet a községre például úgy gondolni, hogy ne jusson az ember eszébe: az országban 1944-ben egyedülálló esemény volt, hogy gróf Des- seffy dobra verte birtokát és a helybeliek eladták a párnát is a fejük alól, hogy földet vegyenek.

tsz-ről

— Akkor a vagyon volt minden. Arra törekedtünk. Most meg arra, hogy jól éljünk.

28 és 15

A vett föld, a megkoplalt föld, az emberek érzésvilága a fejlődésnek nem engedett olyan utat, mint másutt. Amikor másutt termelőszövetkezetek alakultak, Érpatakon csak két szakszövetkezet. Amikor másutt már 28 mázsa búzát termett egy hektár föld, Érpatakon csak tizenötöt.

Telepítettek 309 hold gyümölcsöst, 200 ölenként adták össze a szakszövetkezeti tagok, de nem volt erejük, idejük az ápolásra, és hogy ki ne pusztuljanak a fák, átadták a nagykállói termelőszövetkezetnek.

— Visszakaptuk. Tizen már metszik a fát. Egy traktor, egy kombájn beszerzése mennyi meggyőző munkát, erőfeszítést igényelt. Nemigen van már annak tudója, miként csaptak össze az érvek és ellenérvek.

— Nem volt már szükség nagy meggyőző munkára, hiszen évekig készítettük elő az embereket erre a lépésre.

Az előkészítés, a szavak mellett az érv: dohánypajták sora, 12 traktor, 3 teherautó, négy gabonakombájn, két dohányültető és -betakarító, a Sirokkó-szárítók, a 4 millió árbevételt adó melléküzemági tevékenység is.

— Sok az öreg, akik már nem csak a földet nem tudják megművelni, de támogatásra is szorulnak. 170 nyugdíjasunk, járadékosunk lett azzal, hogy kimondtuk a tsz- gazdálkodást.

Gépek 15 millióért

A tsz neve Rózsa Ferenc. Ez volt a szakszövetkezeté is.

— 2240 hektár a tsz területe. 300 hektár lesz a háztáji, 500 hektáron már az őszi kalászosokat elvetettük, termelünk kukoricát, dohányt, csillagfűrtöt. Ügy tervezzük, 1982-ig 15 millióért vásárolunk gépeket, növeljük a terméshozamokat, a munkadíj teljes összege már az idén megduplázódik.

Seres Ernő

A pártélet jelentős eseményeire, a beszámoló taggyűlésekre készülnek megyénk kommunistái. A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában a pártmunka középpontjában 1977-ben a gazdasági munka hatékonyságának elősegítése állt. Itt elérték, hogy a műszakszám átlaga 2,1-re nőtt. A nagy értékű gépek általában három műszakban üzemelnek. Ehhez szerelőkről is gondoskodtak. Gépkihasználtságuk 70 százalékos, de még ezt is lehet fokozni — halottuk az egyik pártcsoportban. Az itt dolgozó kommunisták pártmegbízatása a jövőben éppen ennek előmozdítása lesz.

A MOM-ban a közelmúltban lezajlott pártcsoport- gyűléséken 82 kommunista mondott véleményt a saját, illetve a csoport tagjainak munkájáról. Megállapították: mindenkinek volt pártmegbízatása, amit az esetek döntő többségében teljesítettek is. A tervek megvalósulása mellett jelentős sikereket értek el a készletgazdálkodásban, az energiatakarékosságban, a gyártáselőkészítésben és a selejt csökkentésében.

A szemüveg és a plasztiklencse gyártásánál tovább növelték az exportot. A vízóra készítésénél az üzem- és munkaszervezés területén jelentkező előrelépés egyik ténye a mozdulatelemzéses termelési módszer, amely jelentősen mérsékli a veszteségidőket. A csepeli felhíváshoz való csatlakozás, valamint a vasascentenáriumra

tett felajánlás 260 ezer darabbal több szemüveglencsét jelentett. A vízóra gyártásánál plusz húszezer darabbal vállaltak többet. Ez pénzben 15 millió forint pluszbevételt jelentett. Plasztiklencséből százezer darabbal gyártottak többet. Ez is hozott 4 millió forintot.

Most a beszámoló taggyűlés előkészítő szakaszában meghatározták a kommunisták következő évi feladatát is. Mivel az ötéves terv első két éve a termelés nagymérvű felfutását eredményezte, ezért 1978-ban az elért eredményéket stabilizálják. Ez lesz a kommunisták egyik feladata. így készülnek fel a tervidőszak utolsó két évére, amelyekre a termelés további fokozása és a gyártmányszerkezet változása lesz a jellemző. Ezt a gyárnak létszámemelkedés nélkül, jobb üzem- és munkaszervezéssel, a belső tartalékok feltárásával kell elérni.

Tartalmasabbá váltak , a gyárban a pártélet más területei is. Elmondták az egyik pártcsoportban, hogy az információáramlást rendszeresebbé tették. Ez azt is eredményezte, hogy a szocialista brigádok élete jelentős változáson ment át.

Szükségessé vált a közművelődési bizottság életre hívása. A gyár 41 szocialista brigádjának tagjai nemcsak az ifjúsági klubban tevékenykednék. Kirándulásaikon járják az országot, a megyét, bővítik általános és szakmai ismereteiket.

S. I.

A

mikor az óra az év utolsó napján elérte az éjfélt, a lakótelep nagy terére néhány piros rakéta érkezett. Máig sem derült ki, hogy ez intézményes, állami tűzijáték volt-e, mindenesetre „sziporkázó” ötleteket szült. Néhány gyerek — lehet, hogy nem is először, lehet, hogy nem is mind gyerek — meggyújtott csillagszórókat röpített a rakéták után. Az utolsó rakéta még el sem aludt, máris szikrázott az egész tér.

Ám a csillagszóró hamar elég. A látvány pedig olyan szép volt, hogy akik folytatni akarták — sok helyen még állt a karácsonyfa —, meggyújtott gyertyákkal folytatták az újévüdvözlést. Nagy tér közepébe hullottak, nem jelentettek tűzveszélyt, itt még építkezés folyik, park sincsen, a meztelen terepen elpislogtak a gyertyák.

Aztán reggel lett és elkezdődött az új esztendő első hétköznapja. Megjelentek a téren az építőmunkások, ástak valamit, aztán a kezüket melengetni meggyújtották a szokásos kis tábortüzüket.

Rengeteg gyerek ténfergett a téren. Láthatóan nagy részük az éjjel ledobott és esés közben elaludt gyertyákat keresgélte össze. Áramszünet idején is kell az még valamire. Meg szemét se legyen a víg mulatság után. Akadt kisfiú — az iskoláknak is vakációja volt még — aki szinte brigádvezetőként irányított és kitalálta, hogy a gyertyacsonkokat dobják be az építők máglyájába. Szépen fellobbant az ilyenkor, kékes lánggal lobogva.

Egyszer csak — már nem lehet tudni, ki kezdte —, egy kidobott fenyő került a tűzre. Kidobták valahonnan, de hát szemét ne legyen és milyen szép lángot vet!

Hamarosan vadászat indult a gödrökbe dobált, panelek mellé tűzött elhasznált karácsonyi jelképek után. Volt elég, mint kiderült. Lobogott a tűz vidáman. És körülötte még vidámabban álldogáltak az ásást hamar felfüggesztett munkások.

Akkor egy kisfiú odament hozzájuk és az egyikük kezében lógó csákányra mutatott:

— A bácsik mit játszanak?

N éhány másodpercre csend lett a téren. Aztán a melegedők hirtelen megköpdösték a markukat és nagy szorgalommal ásni kezdték tovább a gödröt. Talán még most is ásnak, változatlan buzgalommal.

□