Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

1978. január 29 ..Családtervezés: házaspárnak arra vo­natkozó elhatározása, hogy hány gyerme­kük legyen.” — így határozza meg a fogal­mat a Magyar Értelmezd Szótár. Ha férj­feleség közös joga a döntés, vajon nézheti-e nő és férfi más szemszögből a kérdést? Másként mérlegel-e a gyermekek számá­nak meghatározásánál az anya, mint az apa? Miben kell alkalmazkodniuk a házas­társaknak egymáshoz? Tehát: milyen a családtervezés női szemmel? Kérdések, melyekre asszonyoktól kértünk választ. • A szülész­nőgyógyász Dr. Petruska Sára adjunk­tust a nyíregyházi megyei kórház szülészetén először, mint orvost kérdezem: van-e s mekkora a jelentősége an­nak, hogy a nők eldönthetik, mikor és hány gyermeket akarnak? — Ennek óriási a jelentő­sége. Korábban nem egy há­zasságot vagy házasságon kí­vüli szerelmet tett tönkre a nem kívánt terhességtől való félelem. Mégis meg kell mon­dani, hogy a fogamzásgátló, amely egyébként századunk nagy vívmánya, nem mente­síti minden tehertől a nőt. Mert mit várnánk- el ezektől a szerektől? Hogy széles kör­ben és hosszú távon alkal­mazhatók legyenek, s hogy teljes biztonságot nyújtsa­nak. Valamennyi követel­ménynek ma még egyetlen óvszer sem tesz eleget. Ebből egyértelműen következik, hogy a családtervezésnél a nők nagyobb terhet vállalnak mint a férfiak. — Mégis egyre több nő él a fogamzásgátlás lehetőségé­vel. — Pontosabban: egyre több asszony. Mert a házas­ságon kívül élők — főleg a tizenéves lányok — megle­pően tájékozatlanok e te­kintetben, ezért sajnos so­kaknál kerül sor művi meg­szakításra. Mint orvos, igen károsnak tartom, hogy. fiatal lányok — tudatlanságból — kiteszik magukat annak a ve­szélynek, hogy pár év múlva, amikor már örömmel fogad­nák a gyermeket —■ nem es­nek teherbe. A legtöbben például nem tudják, hogy ha egy-egy alkalmi szexuális kapcsolat után 24 órán belül felkeresik a szakorvost, a terhesség bekövetkezése még megelőzhető. Többet tehetne az iskola is — részben a ta­nulók felvilágosításában, részben pedig a szülők szem­léletének alakításában. — Mint nő, hány gyerme­ket tart ideálisnak? — Nekem sajnos csak egy fiam van. Egész életemben tanultam, s a kisebb gyermek mindig csak későbbre ma­radt. De mint jövendő nagy­mama, három unokát szeret­nék ... A kismama A megyei kórház szülé­szetén most is telt ház van. Az egyik kórteremben meg­szólítom a kismamákat: — Tervezték a családot? — Dömötör Istvánná válaszol legszívesebben. — Mi igen. Igaz, eredetileg kicsit máshogy. Úgy szeret­tük volna, ha egymás . után három gyermekünk születik. Sajnos, nem így sikerült. A nagyobbik fiam, Zoltánka már 4 éves és csak most jö­hetett Gáborka. A terhessé­gemmel hat hónapot kórház­ban feküdtem. Még nem tet­tünk le a harmadikról, de azt csak úgy vállalhatom, ha elő­zőleg megbeszélem a kezelő­orvossal, s alaposan kivizs­gáltatom magam. — Az első kisfiú is a csa­ládtervezés alapján született? — Amint összeházasodtunk, mindjárt akartunk gyereket. Pedig építkeztünk is. össze­fogott a család, s aránylag gyorsan tető alá került a ház. Mire megérkezett a kisfiú, beköltözhettünk saját ottho­nunkba. Fel sem vetődött bennünk, hogy az építkezés miatt „elhalasztjuk” a szülést — Pedig sokak szemlélete, hogy: még ez kellene, még az kellene, a trónörökös ráér később jönni. Az ilyen felfo­gással tehát nem ért egyet? — Szerintem mindenki ak­kor szüljön, amikor a legna­gyobb szeretettel képes várni az utódot. Mi hárman va­gyunk testvérek, a férjemék öten. Mindkettőnk számára természetes a nagy család. Szeretem a piciket, nem csak a magamét, a másét is. Ezért lettem bölcsődei gondozó. — Persze nem elég eldön­teni, hogy hányat akar az ember. A körülményeket is meg’kell teremteni. Mi is úgy rendeztük be a lakást, hogy megfeleljen négyünknek, vagy akár egyszer majd esetleg ötünknek. A fiúk szobájába olyan bútort választottunk, hogy később se kelljen kicse­rélni. A faliképeket magam készítettem. Az anyukajelölt Sályi Gyuláné, a papírgyár szakmunkása ezekben a hó­napokban a kismamák kö­zött dolgozik. Édesanyajelölt. Április végére, május elejére várja a babát. Lakásviszo­nyaikról, otthoni körülmé­nyeikről szólva elmondta, egyelőre a szülőknél laknak: Van egy külön szobájuk. Az Dömötör Istvánná Dr. Petruska Sára elég lesz addig, amíg nem lesz saját otthonuk. A vállalat megígérte, hogy segít, kb. 1980-ban megkapják a két­szobás, vagy 2+1-es lakást. — Elférnek majd hárman is együtt? — Úgy gondolom, ha szü­léink sokkal rosszabb körül­mények között fel tudtak ne­velni több gyermeket, akkor mi, mai fiatalok, miért ne tudnánk? Azt szeretnénk, ha a három gyerek egymás után jönne. — M+rt éppen három? — Az anyagi körülménye­ink megengedik, hogy ennyi­re vállalkozzunk. Szerintünk a több gyermek jobban össze­tartja a családot. — Mint szakembernek és mint nőnek mi a véleménye a ma használatos fogamzás- gátlókról? — Nagyon várom, hogy forgalomba hozzanak olyan óvszert, amit a férfiaknak kell szedni. Ma még ugyan­is a családtervezés gyakorlati része a nőkre nehezedik. Ter­mészetesen a szájon át fo­gyasztható tabletták a leg­előnyösebbek, de mindegyik­nek van valami mellékhatá­sa — amely legfeljebb vala­mi más tablettával szüntet­hető meg. A nők szervezetét tehát többé-kevésbé igénybe veszik. — A papírgyár kismama­részlegébe öröm belépni. Nemcsak azért, mert derűs fiatalok közé cseppen az em­ber, hanem mert a falakon egészséges, vidám gyerme­kek fényképei gyönyörködte­tik a szemet. Az egyiken a gyár dolgozója, Márkus anyuka nézi gyengéden vi­gyázó szemmel gyermekeit, a nyíregyházi hármas ikreket. Nagy Mihályné — Lánykoromban én is el­képzeltem magamnak, mi­lyen családot szeretnék egy­szer. Három gyermek volt a vágyam. Most kettő van, 6 évek alatt vállaltam a máso­dik terhességet is. A harma­dikról sem mondtam le tel­jesen, csak a kislányom so­kat betegeskedik. Ha ő fel­erősödne, lenne még egy kis­testvér. Annál is inkább, mert a férjem és az édesanyám sokat segítenek a nevelésben. Sályi Gyuláné — A gyógyszertár, ahol ön dolgozik éjjel-nappal üzemel. Ez azt jelenti, hogy sokat van távol otthonról. Figyelembe vette ezt is a tervezésnél? A nagycsaládos édesanya Nagy Mihályné is a papír­gyár dolgozója. Betanított munkás. 35 esztendős, négy gyermeket nevel, 17, 16, 9 és 3 évesek. Borbányán laknak, kétszobás lakásban. Házassá­ga első éveiről így mesél: — Tizenhét évesen mentem férjhez. Kezdetben a szü­lőknél laktunk, három csa­lád húzódott meg a szoba­konyhában. Ott született a legidősebb lányom. Mi akkor még nem foglalkoztunk csa­ládtervezéssel. Jött a gyerek, örültünk neki. Egy év múlva jött a másik, az fiú lett, neki is örültünk. Később lett még egy kislányunk. Amikor ők hárman nagyobbacskák let­tek, szerettünk volna még egy kicsit. Az idősebbek most már tudnak segíteni, így könnyebben vagyok. — Ha mo6t lenne újdonsült házas, másként tervezné-e a családot? — Talán annyiban, hogy egymás után szülném a né­gyet. Addig legyen gyerek, amíg fiatal az ember. A gyógyszerész Üjlaki Tiborné, a nyíregy­házi Lenin téri patika gyógy­szerésze így vélekedik a té­máról: úgy gondolom, legalábbis egyelőre, ennyi elég. — A kisfiámat még egyete­mista koromban szültem. So­kan csodálkoztak is, hogy merek „belevágni” tanulás mellett, de engem az, hogy gyereket várok, még inkább ösztönzött arra, hogy bizo­nyítsak. A professzorok na­gyon rendesek, készségesek voltak. Azt mondták, ne tö­rődjek vele, ha a szülésem vizsgaidőszakra esik, bejön­nek hozzám a kórházba és le­vizsgáztatnak. Az egyetemi — Mint mondtam, édes­anyám és a férjem már egye­temista koromban is sokat segítettek. Nálunk most sincs női vagy férfimunka. Amikor ügyeletes vagyok, a férjem helyettem is ellátja a gyere­keket. Csak így vállalhatom két kicsi mellett a munkát. — Persze ha betegek ... — Ha betegek, akkor ne­kem kell otthon maradnom. Nem értem, miért nem veszik fel az apákat is táppénzre. Akkor egyik fél sem esne ki annyit a munkából. Ebben is az asszonyokat nyomja a na­gyobb teher. Cjlaki Tiborné Öt mai asszony szólt a családtervezésről, arról, milyen szempontokat vesznek figye­lembe a nők, amikor jövendő gyermekeik számában döntenek. Ha ötük véleményéből általánosítani lehet, akkor örömmel álla­píthatjuk meg: a mai nők tudatosan élnek. Jól megépített fészket akarnak. Persze még ma sem mindenkinél első a gyermek. Szép számmal vannak, akik először kényelmes lakást, esetleg telket, kocsit szeretnének, akik először szét akarnak nézni a világban, mondván, élvezzük az életet fiatalon. Mégis bizton állíthatjuk: az ifjú asszonykák több­sége fiatalon akar életet adni, gyermeket nevelni. Addig, amíg van egészsége, türel­me hozzá. A családtervezés nehezebb része ma még rájuk hárul. Hiába, a gyengébb nem­nek erősnek kell lennie! Reméljük azonban, hogy a tudomány lassanként megoldja eze­ket a problémákat is, s akkor majd nők és férfiak azonos szempontok szerint ter­vezhetik a családot. Szöveg: Kádas Viktória. Kép: Gaál Béla KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom