Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Művészeti csoportjaink A gyermekrajztól az alkotótelepig A táncosok bálba mennek A művelődés központja Nagykállóban Valamikor templom volt a műterem. Apró tornyocska hirdeti a tetején a múltat — és hatalmas ablakok a jelent. 1973-ban kialakítottak itt egy tágas (100 négyzetméteres) műtermet a nyírbátori művelődési központ képzőművészeti stúdiója számára. A városban 1971 óta működik ez a stúdió — és az eltelt évek munkája nyomán 1977-ben „Kiváló együttes” címmel tüntették ki őket. — Ot csoportunk van: három gyerekcsoport, egy a fiataloké, egy pedig a rajztanároké — sorolja Makrai Zsuzsa, a művelődési központ főelőadója, a stúdió vezetője, lelke-mindenese. — A pedagóguskörrel kezdődött 1971- ben. Én 1970-ben kerültem a művelődési központhoz, előtte öt évig tanítottam Nyír- mihálydiban. Elvégeztem a rajz szakot félig Egerben, félig Nyíregyházán. Tizennyolcán végeztünk levelezőn és köztünk vetődött fel a gondolat: ne széled jünk szét egészen, időnként találkozzunk, dolgozzunk együtt. 1971-ben rendeztük az első alkotótelepet Nyírvasváriban, meglehetősen kezdetleges körülmények között, de annál nagyobb lelkesedéssel. A vaságytól az élelemig mindent mi vittünk a helyszínre ... Azóta nagyot változott a minden évben megrendezett alkotótelep: a balkányi tanyai kollégiumban kiváló körülmények között dolgozhatnak nyáron a rajztanárok. Alaposan megnövekedett a stúdió is, hiszen a pedagóguskör után megalakították az ifjúságit, majd a gyerekköröket is. Kezdetben Horváth János festőművész irányította a munkát, később Lakatos József egy évig, majd három esztendeig Tenk László, 1975 ősze óta pedig Bodó Károly festőművész és Szabó László grafikusművész vezeti a „nagyok” köreit, Makrai Zsuzsa pedig a gyerekekét. — Nagyszerű dolognak tartom a stúdiót — mondja Sárost Attila, a Nyírgyulaji Általános Iskola rajztanára. Megáll kezében a karctű, a rézlemezen virágcsendélet körvonalai villannak. — Kezdettől fogva ide járok és azt hiszem, csak elzavarni lehetne... A legnagyobb hasznát abban látom, hogy találkozásainkon valóságos szakmai továbbképzést tartunk akar- va-akaratlan. Gyakorta előkerülnek a rajztanítás gondjai, tanulunk egymástól módszerben, felfogásban egyaránt. Egymást inspiráljuk, ötleteket adunk-kapunk. Mintegy mellékesen említi beszélgetés közben: most rövid az ideje, csak délig marad, mert délután órája lpsz és haza kell karikáznia Nyír- gyulajba. Nagy Lajos, aki Nyíregyházáról utazik ki péntekenként, tanárképző főiskolás volt, amikor először bekapcsolódott a stúdió munkájába. — A Nagykállói Budai Nagy Antal Szakközépiskolában tanítok rajzot a leendő óvónőknek. Pénteken szabadnapom van és rendszeresen kijárok a stúdióba. 1972- ben a berkeszi alkotótáborba hívott meg először több hallgatóval együtt Horváth János, aki tanított bennünket a főiskolán. Idővel a szobrászat felé fordultam, s itt is jó alkalmam van a mintázásra — int az agyagfej felé, melyen nem nehéz felismerni alkotójuk vonásait. Bár a fiatal tanár erről szerényen hallgatott, Bodc Károly festőművész hozzáteszi : — Lajosnak távolabbi tervei is vannak, és azt hiszem, sikerülni is fog neki, hogy előbb-utóbb kiemelkedjen az amatőrök közül. Van néhány ilyen stúdiótagunk — de nem ezt tartjuk a legfontosabbnak a munkánkban! Úgy vélem — és ebben Szabó Laci is megerősíthet —, hogy a rajztanárok stúdiójában elsősorban a szemlélet formálása, a kísér-» letező kedv élesztőse, kiélésének lehetősége a leglényegesebb! Az, hogy új technikákat ismerhetnek meg, gyakorolhatnak, állandóan fejleszthetik magukat. Egy apró példa arra, milyen kisugárzó hatása lehet ennek: amikor itt.lehetőséget kaptak a linómetszésre, sokan nyomban elkezdték otthon, az iskolájukban is — és a gyerekek is megtanulták, megszerették. Mindezek mellett persze az is cél, hogy segítsük azokat, akik tehetségben-am- bícióban többre képesek ... Nem unatkozó rajztanárok gyülekezete hát a stúdió: rendszeres munka folyik, olykor kemény vitákban kritizálják egymás grafikáit, festményeit — és a főszabályhoz tartja magát mindenki : sértődésről szó sem lehet. A „Kiváló együttes” oklevél meghozta a rendszeres anyagi támogatást is a stúdiónak — eddig ugyanis csak „félhivatalosan” fordíthatott rá pénzt a művelődési központ, meg az időnkénti tanácsi támogatásokból futotta felszerelésekre, anyagra vagy az alkotótelep költségeire. Idán 30 ezer forintot kapunk az alkotótelepre a városi tanácsitól. Emellett megemelkedett a költségvetésünk is, úgyhogy többet fordíthatunk a stúdióra. Koncsek Pál, a művelődési központ igazgatója kissé rezignáltan mondja: — Jócskán bizonyítania kellett a körnek, mire hivatalosan is „befutott” ... — Azt tervezzük, hogy még ebben az évben létesítünk egy égetőkemencét, meg korongokat vásárolunk: a kerámiával is szeretnének megismerkedni a stúdió tagjai. Az ifjúsági csoportban lényegesen gyorsabb a cserélődés, mint a rajztanároknál, hiszén két-három év után többségük elkerül Nyírbátorból. Van, aki ma bútortervezőnek tanul Sopronban, vannak rajz szakosok a főiskolákon, és persze olyan is akad, aki pusztán kedvtelésből rajzolgatott a körben egy ideig. Jó páran viszont már visszatértek: rajztanári diplomával a zsebükben a felnőttek közé kerültek ... Talán lesz olyan is idővel, aki a legkisebbek között kezdett a három gyermekcsoport valamelyikében. — Körülbelül nyolcvan gyerek tagja a csoportoknak, 7 éves és 14 éves egyaránt van közöttük. Makrai Zsuzsa körbemutat a műterem falain, a több tucatnyi színes gyermekrajzon el-elkalando- zik a szem, gyönyörködik a játékos, vidám metszetekben, krétarajzokban. Valóságos mesevilág elevenedik meg: ott van a kiskakas a gyémánt félkrajcárral, az óriás, a sárkány, vagy a királyfi... — A programunkban szerepel tárgyak rajzolása-festé- se, élmények papírra vetése vagy linóleumba metszése, különféle technikák megismerése egyaránt. A legkedveltebb foglalatosságunk azonban a népmese-, népdal- illusztrációk készítése — itt szabadon szárnyalhat a gyerekek fantáziája, irodalmi hősöket alkothatnak az általuk elképzelt külsővel, játszadozhatnak a formákkal, színekkel. A gyerekmunkák legutóbbi sikerének Szlovákia volt a színhelye: az úgynevezett „Fantázia-bienmálén” szerepeltek. Tizenhét ország több 100 gyermeke küldött rajzot — kilenc nyírbátori általános iskolás munkája is bejutott a kiállításra! Az indiai Shan- karban évente megrendezett világkiállításon is szerepeltek már közülük! — Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy az iskolán kívüli vizuális nevelés valódi műhelyévé váljon a stúdió a gyerekek számára. Célunk: fejleszteni bennük az érzelmi, értelmi, esztétikai igényességet, alkotó embereket nevelni. Tarnavölgyi György Aznap így festett a művelődési központ programja Nagykállóban: a Kállai kettős néptánccsoport utánpótlásának apróságai próbáltak délelőtt, a 300 órás növényvédelmi tanfolyam hallgatói jegyzeteltek 9-től délután 3- ig, két szobában iskolások pötyögtettek bizonytalan dallamokat a pianínókon, este német nyelvtanfolyamon gyakorolták a „derdidaszt” felnőttek és gyerekek, próbát tartott a Krúdy nevét viselő irodalmi színpad, munkálkodtak a szabó-varró tanfolyam résztvevői, meg a barkácsolók, megkezdték a tanulást a segédmotoros tanfolyam beiratkozottjai, 6-tól 8- ig vetítést tartott a mozi és egy TIT szabadegyetemi előadást is meghallgathattak az érdeklődők a társadalomtudományok témaköréből. Ezen kívül tucatnyi lézengő. mit-kezdjek-magammal hangulatú fiatal ácsorgott a művelődési ház előtermében, unottan löködték a zöld posztón a biliárdgolyókat. Ugyanis nincs helyiség áz ifjúsági klub számára. Szűk hely, gazdag program — Sajnos, állandó helyiséggondjaink vannak .— panaszolta Hamvas László igazgató. — összesen huszonhat csoportunk van: tanfolyamok, szakkörök, művészeti csoportok. Örök gondunk, hogyan egyeztessük az időt, hogy mindenki tarthasson foglalkozást legalább heti két' alkalommal ... Mindössze három erre alkalmas helyiségünk van! Húszmillióba került a művelődési központ — ám az egyik szárnyát nem használják művelődési célokra: ott rendezkedett be • az MHSZ. Oda került a szép, világos kiállítóterem és nyolc' kisebb helyiség — éppen az, ami a művelődési központnak any- nyira hiányzik. Mert az egy- termes művelődés már kiment a divatból... — A szűkös hely ellenére gazdag a programunk, hiszen az. említett csoportok munkája mellett a nagytermünk sem üres: havonta egyszer beatkoncertet hallgathatnak a fiatalok, neves együttesek lépnek színpadra, a színházi évadban bérletes előadásokat tekinthetnek meg, itt rendeztük 1977-ben is a néptáncfesztivált, idén tavasszal megyei úttörő kulturális seregH a egy hosszú hajú legényt meglátok, máris felháborodom. Nem a hosszú haj miatt. Csak azért, mert mindig az az egy jut eszembe, akivel a nyáron az a majdnem tragédiával végződő eset történt. Kegyetlen forróság volt. Aki csak tehette, igyekezett víz közelébe. Egy pár napot én is a Tisza partján töltöttem. Korai kánikula volt, de a víz még hideg. Úsztam néhány tempót, aztán a forró parti homokba feküdtem. Vacogott a fogam. A közelemben egy ötven év körüli, enyhén kopaszodó férfi hasalt. Nézte a vízben lubickoló gyerekeket. — Imádom a gyerekeket — szólt és közelebb jött. — A feleségem is. Nekünk ugyan nincs gyerekünk, de a bérházban, ahol lakunk, minden gyerek a miénk. A gyerekek a feleségemet „mamikának”, engem meg „papának” szólítanak. Igaz, csak a gyerekek, a kamaszok már nem. Én nem is tudom, mi van egyikkel-másikkal. Nem olyanok, mint voltak 10—12 évvel ezelőtt. * Akár hiszi, akár nem, ezektől a hosszú hajú, rongyos nadrágot viselő, mezítlábas fiúktól, majdnem kopasz lányoktól szinte félünk. Magának van gyereke? szemle lesz, május táján a megye színjátszói találkoznak nálunk ... — sorolja az igazgató, és máris az idei el- képzeléseknél-terveknél járunk. Arra a kérdésre, hogy mit tart az év legfontosabb feladatának a művelődési központ munkájában, rögtön kész volt a válasz. Szerződéses együttműködés Szeretnénk tovább folytatni azt a kapcsolatkiépítést, amit 1977-ben elkezdtünk a község üzemeivel. Három együttműködési szerződést már megkötöttünk, a többit előkészítettük, hogy idén tető alá hozhassuk. Ezek a szerződések fontosak számunkra is, és úgy vélem, az üzemek számára is. A művelődési központ látogatói náluk dolgoznak — azonos hát a célunk. Mi például segítséget nyújtunk a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz: a tervezéshez és a megvalósításhoz egyaránt. Ismeretterjesztő előadásokat szervezünk a dolgozók számára, ha igénylik, vagy vetélkedőket. Azt is tervezzük: jólenne például egy-egy üzemi kirándulás előtt az elutazókkal megismertetni azt az országot vagy tájat, ahová készülnek ... Tavaly érdekes kísérletbe kezdtek: a Magyar Posztó nagykállói üzemében végigkérdeztek több száz munkást, hogy milyen érdeklődésű, mit szeret, mit" csinálna szívesen a művelődési központban. A kérdőívek feldolgozását most végzik — ennek alapján hű képet várnak a népművelők arról: mit tehetnek, mit kell tenniük a valóban tartalmas munkásművelődésért. Van miből gazdálkodni Nagykállóban egy hónappal ezelőtt alakult meg a nagyközség „közművelődési tanácsa”. Ez a 27 tagú testület negyedévenként ülést tart — értékelik egy-egy időszak, közművelődési feladatait, eredményeit. Ez bizonyára nem lesz haszontalan foglalatosság, hiszen minden üzem, szervezet, intézmény képviselteti itt magát: így igyekszenek összefogni a falu szellemi és anyagi erőit. — Igen. Van. Két kisfiú. A férfi szeme felcsillant. Hangján érezni lehetett, hogy irigykedik. — De maga biztosan nem hagyja, hogy a gyerekei ízléstelenek legyenek. Igaz, ők azt mondják, hogy csak mo- dernebbek, mint mi voltunk. — Van benne kis igazság. Modernebbek. — Csakugyan azt hiszi? — kiáltott fel. — Rakétakorban élünk. — kezdtem volna, de az idegen bosszús kacajával félbeszakított. — Modernség! Hát mi a modernség? A hosszú haj? A rongyos, koszos nadrág, a retkes láb? A mosdatlanság, a tiszteletlenség a modem? — Nem mindegyik ilyen ... — de nem tudtam a mondatot befejezni, mert mögöttünk a parti füzesben nagy zenebona támadt. Egy csapat hosszú hajú, rongyos nadrágú legény és majdnem Az anyagiakhoz érve érdemes leírni: 1 millió 676 ezer forinttal gazdálkodik idén a művelődési központ. Ebből egy és negyedmillió a tanácsi támogatás, a többi pedig saját bevétel. A kiadások bőségesek: a különféle csoportok vezetőinek például 300 ezer forintot fizetnek ki tiszteletdíjként, 120 ezret szánnak a fellépő hivatásos művészeknek, 60 ezerbe kerül októberben a néptáncfesztivál és így tovább. (Zárójelben jegyzem meg: a példaként emlegetett nagykállói „össz-szövetkezeti kulturális társulás” körül gondok vannak. Jó lenne tisztázni végre: hogyan is áll a társulás szénája...) Szót kell ejteni a művelődési központ irányító tevékenységéről is, hiszen járási központ, összesen négy művelődési ház, három klubkönyvtár tartozik hozzájuk — módszertani segítséget nyújtanak számukra. Havonta egyszer minden helyre eljut a nagykállói központ képviselője, s a helyszínen beszélik meg a' gondokat, terveket. Az ellenben már szomorú tény, hogy volt olyan nap, amikor végigjárták az összes intézményt és egyetlen helyen sem találtak nyitott ajtót a járás művelődési házaiban ... Tanyanapok — Ebben az esztendőben is rendezünk tanyanapokat a járásban: kettőt a kállósem- jéni, egyet-egyet pedig a nagykállói és a balkányi tanyavilágban. Ezeken egész napos program várja az érdeklődőket — és azt hiszem, hosszú időre szóló élmény marad az ott élők számára. Fellépnek a tanyai vasárnapokon a nagykállói művelődési központ neves művészeti csoportjai is: a Krúdy színpad (munkásfiatalok együttese), a Vox Humana irodalmi színpad és a Kállai kettős néptáncegyüttes. E három csoport számára 1978 fontos esztendő:1 országos minősítésen vesznek részt — remélhetőleg sikerrel. — Érdekességképpen hadd említsem meg befejezésül: a táncosaink február végén bálba mennek Kassára ... Kállai kettőssel! kopaszra nyírt lány, bőgette a táskarádiókat. — No, tessék! — kiáltott felháborodva. — Farkast emlegettünk, meg is jelentek. A banda élén pufók legény állt, aki magyarnak tűnő, de számomra érthetetlen nyelven magyarázott. Aztán a legény megindult. Azt hittem, kérdezni akar valamit. De csak köztünk ment el és ránk rúgott egy csomó homokot. — Micsoda viselkedés ez? — méltatlankodtam. — Ez virtus — vigyorgott —, ha tudni akarja. A vízhez ment, retkes lábát belógatta rövid ideig. Majd újra közöttünk elhaladva, ismét homokot rúgva ránk, a bandához ment. — Érti, mit beszélnek? — kérdezte suttogva a szomszédom. — Nem — rántottam mega vállamat —, csak a virtust értettem. De ne vonjon le belőle következtetést. Sokkal több rendes fiatalt láthat. Lakatos Hajni 5. osztályos linómetszete, amely szerepelt az V. Fantázia Biennálcn a szlovákiai Túrócszentmártonban. T. Gy. Papp Zoltán Sándor VIRTUS 1978. január 29
