Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
Védettség A z egyik dolgozót ötvenedik születésnapja alkalmából köszöntötték munkatársai. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az idősebbek sorba kérdezték egymást: „Te hányas is vagy? Hányadik ikszet taposod már?” A társaság legidősebb tagjának megjegyezték: — „Jó neked, te már védett korban vagy.” Nálunk a Munka Törvénykönyvében egy külön passzus szól arról, hogy a nyugdíjkorhatár előtti öt évben a dolgozónak csak különös indokkal lehet felmondani. Jó dolog, hogy a nyugdíj előtt állókat a korral járó fáradtság mellett nem nyomja annak a gondja, hogy valamiért elbocsáthatják. Kégen nálunk is, de nem egy fejlett országban még ma is iparkodnak elbocsátani az ötven éven felülieket, különösen, ha teljesítményük erősebben csökken. Ma hazánkban nem csak addig kell az ember, amíg ereje teljében van. Rendszerünk humanitása, ember- központúsága kívánja, hogy így legyen. Az idős férfi, aki már elérte a védett kort, így válaszolt: „Én már vagy harminc éve védett vagyok.” „Igaz. igaz” — helyeselték a társaságban. Alkotmányunk az alapvető jogok közé sorolja az állampolgárok munkához való jogát. Alaptörvényünk nemcsak* elvben deklarál, mindenkinek módja van a jogokkal élni, mert van munkaalkalom. E feltevés szerint a védettség így az egész társadalomra kiterjed. Nagyszerű vívmány ez a „védettség”, de némi szeplője is van. Sokan nemcsak élnek, hanem vissza is élnek vele. Ezt a jogot minden esetben a jól végzett munkának kellene kivívnia. Sajnos, ez még nem általános. Most elsősorban nem azokra a kevesekre gondolok, akik talpnyalással, a munka he- lvetti sürgölődéssel-forgolódással szereznek maguknak védettséget, hanem azokra — elég szép számmal vannak —, akik nem lehetnének védettek, mert munkájukkal erre nem szolgálnak rá. Tudjuk, sokan vannak, akik teljes fizetést — sőt prémiumot is — vesznek fel, munkájuk munkaidő-kihasználásuk pedi" 70—80 százalékos; ezt már statisztikai felmérések is kimutatták. Ennek az okai igen szerteágazóak, vezetők és beosztottak oldaláról egyaránt. Az okok nagy csokrából csupán két dolgot említenék: a személyre előírt követelmények és az ellenőrzés hiányát. Egy példa: a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek között vannak olyanok, amelyek a vezetés megerősítésével egy-két év alatt a jók sorába kerültek, de sokkal több az ellenkező eset. Államunk jelentős összegeket for. dít — helyesen — azoknak a szakembereknek a külön dotálására, akik a gyenge szövetkezetekben vállalják a nehéz munkát. Nagy összegeket fizettek ki egyenlősdi alapon. Eddig a szakemberek számára nem határozták meg konkrétan azt a célt, amiért a plusz pénzt megkaphatják. Általános — nem megfogható — követelményt itt-ott megszabtak. De ez kevés volt a munka értékeléséhez. Most az illetékes szervek egy olyan szabályzaton dolgoznak, amelyben leírják a teljesítendő feltételeket. Nyilvánvaló, hogy minden termelőszövetkezet esetében ezt a helyszíni adottságokhoz kell igazítani. Elképzelhető, hogy az egyik szövetkezetben az előző három év átlagához mérten elégséges a négy-öt százalékos előrelépés, máshol a nyolc is kevés. Ha van egy reális mérce, akkor le. hét ellenőrizni, lehet az eddigi fix- támogatást -tól-ig kezelni, a teljesítés mértékében. Ha pedig hosszú időn át, bizonyíthatóan vezetői okokból stagnál a szövetkezet, ne az legyen az intézkedés — mint ma még sok esetben —, hogy az ilyen szakember egy újabb gyenge tsz-ben kap még magasabb fizetésért megbízatást. Viszont aki helytáll, munr kájának van eredménye, annak legyen becsülete, az irigyek ne fúrhassák meg csak azért, mert jól keres. Lehet, hogy más területről jobb példát is hozhattam volna, szinte biztosan tudom, hogy nem ez. a legégetőbb gondunk. Csupán az indokolatlanul végtelen türelem, az elnézés, az általános egyenlő védettség ellen példálóztam. CíHtl Vasárnapi INTERJÚ Guthy Lajossal, az ISG mátészalkai gyárának párttitkárával a kommunista példamutatásról Ön tizennégy éve párttag, nyolcadik esztendeje a pártszervezet titkára. Szakmája géplakatos. 1972 óta a tmk művezetője. Ha csak teheti, műszak végén mindig végigjárja a felügyelete alá tartozó munkahelyeket. Miért? Megszokásból vagy kötelességből? a 157 milliós termelési tervét ha csak 320 ezer forinttal is, de túlteljesítette. Év közben ezért nagyon meg kellett küzdeni. Éppen az új termékszerkezetre való áttérés miatt, melyet még időnkénti anyaghiány is nehezített. Itt vártuk azt a pluszt a párttagoktól, ami nélkül mindez nem sikerült volna. — Is, is. Ebben a gyárban nőttem fel. 1956 óta dolgozom az ISG-ben. Tanulóként kezdjem, 1970-ig géplakatosként dolgoztam. Azok a munkatársak, akikkel korábban egy mun- icapadon dolgoztam, most a beosztottjaim. Korábban úgy alakítottuk ki a munkarendet a műhelyben, hogy minden műszak vé- ■gén összejöttünk. Megbeszéltük a nap eseményeit és a következő napi feladatokat, újra ellenőriztük a gépeket. Ha rendben találtunk mindent, elköszöntünk. Ha valami javítani való akadt, együtt maradtunk benn. így aztán megszoktam. És ez, mint művezetőnek, kötelességem is. Miért tartja szükségesnek munka végeztével az ellenőrzést? — Mit szólnának a munkások, ha éppen én hanyagolnám el. aki mondom, hogy mindenki rendben hagyja el a munkahelyét? Nékem a véremben van már. Természetesen más oka is van. A gyárban hozzám tartozik a préslevegő-ellátás. Nélküle megállna az „élet”, a termelés. Gondolni is rossz rá. Nem működnének a nagy értékű peremfúró gépek, radiálfúrók, esztergapadok, semmi. Hozzám tartozik a gépkocsipark, az elektromos targoncák javítása és a készterméket minősítő gép javítása, karbantartása. Egy fél vagy egy órai kiesés is megbénítaná a gyár termelését. Pénzben nehéz kifejezni, 1 óra üzemkiesés préslevegő-hiány miatt 3—400 ezer forintba kerülne. Nem is szólva a következményekről. Akkor itt kétszeresen szükség van a kommunista példamutatásra. Hogyan ítéli meg az itt dolgozó párttagok helytállását? — Korábban egyetlen kompresszor állt rendelkezésünkre a préslevegő-ellátáshoz. Ez a masina gyakran elromlott. Ilyenkor éjt nappallá téve dolgoztunk a hétvégeken azért, hogy hétfőn a gyár teljes kapacitással termelhessen. Kikre számítottunk elsősorban? A kommunista munkásokra. Ez nemcsak az ott dolgozóknak volt az érdeke, hanem az egész gyárnak. És hívásunkra jöttek a szerszámgép-felújító csoportból is, más üzemrészből is. Ha szükséges, most is segítenek. Párttagok, szocialista brigádvezetők. Olyan géplakatosok, mint Helmeczi József. Micskei Béla, Kosa Gábor. Műszakon kívül is bejöttek, hogy a termelés le ne álljon. — Érzik a felelősséget. Ebben is megnyilvánul a példamutatás. Említhetem az 1976-v os nehéz esztendőt, amikor értékesítési gond-' jaink voltak. Küszködtünk, próbáltunk javítani termékeinken. Hiába. Nem volt piacuk. Ez aggodalmat váltott ki a dolgozókból, nem kevésbé a kommunistákból. Kitől várták a megoldást? Több fórumon tárgyaltunk a lehetőségekről, míg végül a vállalatvezetőség segítségével 1977-ben sor került a termék- szerkezet átalakítására. — Elmondani így utólag könnyű, de végrehajtani annál nehezebb volt. És ebben kellett aztán igazán helytállni. Példát mutatni, tanítani, a kishitűeket meggyőzni, a kétkedőkbe lelket .önteni. Kezdeményezni, kijutni a bajból. így került Mátészalkára a most már exportra is gyártott gőznyomás- csökkentő és a nagy méretű szelep profilja Budapestről. — Gondunk volt a gyártmánytelepítéssel. Naponta kellett a központba telefonálni, te- lexezni a gyár kommunista vezetőinek, küldjék már azt a tervdokumentációt, meg a gépeket. hogy megkezdjük a telepítésüket és persze az új termékek termelését. Veszélyben volt a III. negyedéves terv teljesítése. A szerelőcsoportban dolgozó kommunisták szombati, vasárnapi műszakot szerveztek. Átsegítették a gyárat a fő gondon. Nem egy olyan emberünk van, mint Póti Pál, aki munkásőri szolgálat után jött be dolgozni. A ön szerint egy párttag miben mutasson w példát? — Elsősorban a munkában, • s annak a plusznak a vállalásában és teljesítésében, amiért párttag, amit elvárnak tőle. Pártszervezetünknek 41 tagja van. Ebből 20 a fizikai munkás, 7 a műszaki; mérnök, technikus, a többi alkalmazott vagy adminisztratív munkakörben dolgozik, Értékrendünk szerint az első és legfontosabb, hogy mindenki a saját munkáját végezze el becsületesen. Ez a megítélés alapja is. Szerintem a nehézségeket leküzdöttük. Ezt az is bizonyítja, hogy félezres létszámú üzemünk tavaly 4} Milyen plusz helytállásra gondol? — Eget rengető dolgokat ne várjon. Közismert, hogy az emberek félnek minden újtól. Itt is idegenkedtek az új termékek gyártásától. Tartottak attól is, hogy kevesebb lesz a keresetük. Závarókra gondoltak, amikor az átcsoportosításra sor került. Azt gondolták, fejetlenség lesz. És persze tartottak a magasabb követelményektől. Nem bíztak magukban, hogy teljesíteni tudják azokat. Ott álltunk az emberek mellett. Magyaráztuk terveinket,, taggyűlésen, különböző fórumokon. Tájékoztattuk őket a gyár előtt álló részletes feladatokról. Az új gyártmányok megismerésére kiváló dolgozóink közül többet Pestre küldtünk. Megismerték, elsajátították és itthon megtanították a többiekkel a fogásokat. Közöttük szép számmal voltak párttagok. Ennek köszönhető, hogy megértettek bennünket, sikerült a gyártmánytelepítés és a terv teljesítése is. A Nem könnyű feladat a munkássá neve- w lés, a munkás utánpótlás. Önöknél milyen szerepűk van ebben a párttagoknak? — Gyárunkba- tizenkét környező községből és faluból járnak dolgozni. Szándékosan nem mondom, hogy munkások. Sok közöttük a kétlaki, a szakképzettséggel nem rendelkező. Évek is eltelnek, míg hozzászoknak az üzemi rendhez-fegyelemhez, az itteni légkörhöz és a munkafogásokat elsajátítják. Korábban gyakran előfordult, hogy néhányan italosán jelentkeztek a portán vagy dugva, üvegben belopták a pálinkát. Sajnos még párttag is! -Itt nehezebb a munkássá nevelés, mint egy ipari tradíciókkal rendelkező városban. Sokan kezdetben átszállóhelynek tekintették a gyárat. Évente 8—10 segéd- és szakmunkást kellett felelősségre vonnunk italozás és más fegyelemsértés miatt. Különösen a fiatalokkal, kezdőkkel volt sok gondunk. Kezdtük a nevelésüket beszélgetéssel, beosztottuk őket egy-egy jó szakmunkás mellé, párttagokhoz. A renitenskedőket felelősségre vontuk. L. B. marós ittasan jött be. Fegyelmit kapott. T. L. munkaidő alatt szökött ki italért. Űtközben baleset érte. így jöttünk rá a fegyelemsértésre. Felelősségre vontuk. Volt olyan fiatal is, aki úgy nyilatkozott, hogy amit a gyárban keres, az neki csak zsebpénz. Nem csodáltuk,- mert többnek itt állt a parkírozóban, a gyár előtt a szülőktől ajándékba kapott Zsiguli, Skoda. Nos, ezeket a fiatalokat is meg kellett ne*, vélni, s megnyerni úgy, hogy ne ellenük tegyünk és jó munkásokká váljanak. Ez volt a nehezebb. Azt sem tudtuk, hol. mivel kezdjük. Pártszervezetünk kezdeményezésére az ifjúsági bizottság szociológiai felmérést végzett a gyári fiatalok helyzetéről, gondjairól. Megvizsgáltuk keresetüket. — Patronáló mozgalmat szerveztünk. Minden ipari tanulót, fiatal, kezdő munkást képzett szakmunkások, kommunisták mellé osztottunk be. ök is felelősséget vállalnak a fiatalok szakmai, politikai fejlődéséért, a munkában való helytállásukért. Ebben a mozgalomban is a párttagok járnak elöl jó példával. Az eredmény? Tavaly például egész évben csupán 3 munkást kellett felelősségre vonni italozás miatt. Egy párttag volt közöttük akivel a pártvezetőség külön is elbeszélgetett és felelősségre vonta. Míg 1976-ban 106 munkás lépett ki a gyárból, tavaly már csak 70. Szilárdabb lett a munka- fegyelem. Ennek a feltételeit a kommunisták kovácsolták ki személyes példamutatásukkal, áldozatvállalásukkal. Természetesen nem egyedül a párttagok végzik ezt a munkát. Ott vannak a fiatalok nevelői között a szocialista brigádok, azok vezetői, a törzsgárda tagjai, a kiváló szakmunkások sokasága. .— Enyhítettünk a bejárók gondjain, 2 autóbuszt vásároltunk. Háztól házig szállítjuk őket. Ezzel rövidült a bejárási idő és kiiktattuk azt a holt időt is, amit korábban várakozással töltöttek a vasútállomáson. Ki így, ki úgy. £ A kommunisták példamutatásának egyik ” mércéje a közéletben való aktív részvételűk. Ebben mit mutat a mérleg? — Egyértelműen pozitív a kép. Választottakként ott vannak a városi pártbizottságban vagy a vb-ben, a tanácsi és a tömegszervezetekben és mozgalmakban. Kövendi Lajosné és Opre Lászlóné népi ülnökök. A városi vb tagja Fazekas László, a NEB-ben dolgozik Andorkó Zoltán és Varga László. Hat párttagunk: Póti Pál, Skáleczki Endre, Fazekas László, Székely István, Maródi Lajos, Horváth Lajos a munkásőrségben teljesítenek szolgálatot. Seres Miklós a városi párt-vb tagja. Pártbizottsági tagként dolgozik Gáldi Dezső igazgató. Szolnok Istvánná a városi párt-vb tagja, Bíró Sándor a népfrontban tevékenykedik. A visszajelzések azt igazolják, hogy becsülettel teljesítik közéleti megbízatásaikat. Ezért főleg erkölcsi elismerésben részesültek. Persze itt is akad olyan, aki a példamutatásban nem jeleskedik. Velük szemben sem lehetünk elnézőek. A A párttag példamutatásának fontos kritériuma, hogy tanul, rendszeresen képezi magát politikailag és szakmailag is. Némely pártszervezetekben tapasztalni, hogy lebecsülik a tanulást. Mi a helyzet önöknél? — Sajnos korábban nálunk is előfordult a tanulás lebecsülése. Néhány párttagunkat csak hosszas rábeszélés után sikerült rábírni. hogy végezze el a nyolc általánost. Miután belekóstoltak a tanulásba, később ők agitálták azokat, akik elmaradtak. így értük el, hogy már csak két 50 év körüli elvtársunk van, akinek nincs meg az általános iskolai végzettsége. A párttagok többsége érettségizett vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik. Huszonnyolcán vesznek részt pártoktatásban, a marxista—leninista esti egyetem általános tagozatán, a szakosítón, a speciális tanfolyamon és az 1 éves pártiskolán összesen tízen tanulunk. Állami oktatásban, középiskolákon öten, vezetőképzőn és különböző tanfolyamokon is többen. A két gyesen lévő kismamán kívül minden párttagunk részt vesz valamilyen politikai, szakmai képzésben. A Milyen a párttagok példamutatása a szocialista brigádokban? — Huszonhét szocialista brigádunkban pontosan 27 párttag dolgozik. Ezek közül öt brigádvezető. Példás helytállásuk eredménye is, hogy több brigád aranykoszorús lett vagy elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet. Kommunista munkások kezdeményezték itt 1969-ben az első szocialista brigád megalakítását. Újításaikkal, kezdeményezéseikkel jelentősen hozzájárulnak a brigád sikeréhez-. Madácsi István esztergályos kezdeményezte például az Ady Endre brigádban a hulladékanyagok felhasználását. Esztergatokmány- helyettesítő újításával 20 ezer forint megtakarítást értek el. A brigádókban több kommunista újító van. Párttag munkások kezdeményezték az önmeózás alkalmazását a Kör- möndi-brigádban és a csapgyártásnál. Ezzel jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy javult a termékek minősége, és a múnkát rövidebb idő alatt végzik el. A legtöbb párttag a vállalat kiváló brigádjában dolgozik. 0 Ön melyik brigádnak a tagja? — A Landler Jenő géplakatos Szocialista Brigádnak. Ez is a vállalat kiváló brigádja. Még 1969-ben alakult. Úgy hozta a helyzet, hogy alapítója lehettem. Akkor vezetője voltam. most tagja. De tőlem éppen úgy elvárják a példamutatást, a kezdeményezést, a helytállást a munkában, a magánéletben és a közéletben, ha nem jobban, mint a többiektől. A Úgy tudom, munkásör is. Mióta és miért w vállalta? — A munkásőrségnek 1963 óta vagyok tagja. Parancsnokhelyettes vagyok. Egységünkben több gyári kommunista teljesít szolgálatot. Ezt szabad időben végzik. Példásan. Én 17 évesen éltem át az 1956-os ellenforradalmat. Ámít akkor láttam és tapasztaltam, azok után fogadtam meg, ha szükséges, fegyverrel is szolgálom társadalmunkat. Ezért vállaltam. A Miért tartja fontosnak a kommunista példamutatást? — Elsősorban azért, mert az ember valójában személyes tetteivel, cselekedeteivel bizonyíthatja elkötelezettségét ügyünk mellett. £ Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. január 29.
