Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-20 / 17. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 20. Kisvárdai képeslap S zerda Lázár az öreg bútorokkal berende­zett lakásában a leg­jobban a bim-bam órát sze­rette. Egyik nap műszak után hazamenve lehevere- dett, szendergett egy órács­kát, felébredt, azt hitte nem lát jól: az óra — pihenésé­nek, alvásának, szerelmes­kedéseinek holt és mégis élő tanúja — visszafelé járt Szerda Lázár felugrott fektéből, megdörzsölte sze­mét és újból az órára né­zett. A bim-bam nagymuta­tója előbb 5 óra 50 percről 49-re, majd 48-ra, hétre, hatra, ötre ugrott. Szerda Lázár kiment a konyhába, ivott egy pohár szódát, visszatért a szobába és megnézte — mostmár félve az órát. Bim-bam — a szörnyű téboly folytatódott. Szerda Lázár megbűvöl- ten bámulta a mutatók el­képesztő játékát, s közben riadtan vette észre, hogy gondolatai is visszafelé jár­nak. A tegnap olvasott könyv táblájára nézett, a könyv tartalma kirepült a fejéből. Aludt, most álmos. Dolgozott, most meg megy a vállalathoz befelé, arról töpreng, lesz-e a büfében kedvenc sajtja, az eidámi. Előző este randevúzott Mi- ci-Macival (Ilonkával a könyvelésből) szeretett... szerelemre sóvárgott. „Jaj! Álljon meg ez a zuhanás!” — kiáltotta. Ám hipp-hopp abban az intéz­ményben termett, ahol min­den tücsköt-bogarat mon­dott kollégáira, főnökére, akit nemsokára leváltottak. Szerda Lázár arca lángvö­rös lett, szégyellte magát. Aztán barátja vigyorgott rá, aki rajtakapta, amint pénzt fogadott el egy ügy elintézéséért. Nők érkeztek, Klári, Beáta, kellemes konyhagőz közben kapott egy óriási pofont. — „Hát ez meg kinek a férje volt? .. Szerda Lázár közelebb lépett az órához, hogy jól beolvasson neki, amiért cserbenhagyta. Közben a tükörbe pillantott, látta ma­gát érettségi ruhájában, be­hunyta szemét, kinyitotta, rémülten tapasztalta, hogy rövid nadrágban van, mat­rózfelsőben, hajacskája fel­borzolva. Az órához tipegett. Na­gyon mérgesen akart kia­bálni, de már csak arra fu­totta erejéből, hogy puha, rózsaszínű fintort vágjon és bőgjön: — Oáá... oááá ... oáá ... ! Szűts Dénes Börtönbe kerültek a rablók Visszaesőként elkövetett rablás miatt vonta felelősségre a Nyír­egyházi Járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága Gajdics Ist­vánt és a fiatalkorú O. Gábort. Gajdics a bűncselekmény elkö­vetése előtt alig pár hónappal szabadult a különböző vagyon el­leni bűncselekmények miatt ki­szabott kétéves szabadságvesztés büntetéséből. Börtönkalandjait elmesélte a fiatalkorú O. Gábornak, ezért ő is a viszaesőként sújtó súlyosabb minősítéssel került a bíróság elé, mivel olyan személlyel együtt követett el bűncselekményt, akit korábban hasonló bűncselekmény miatt már elítéltek. 1977. októberének közepén egyik este együtt italoztak Nyír­bátor különböző szórakozóhe­lyein. Felfigyeltek arra, hogy B. István penészleki lakosnál több pénz van, és megállapodtak: el­veszik azt a sértettől. Késő este volt már, amikor B. István haza akart menni. Az egyik autóbuszmegállóban vá­rakozott, amikor Gajdics oda­ment hozá és felajánlotta: segít neki abban, hogy Penészlekre el­juthasson. B. István közben lát­ta, hogy egy kissé távolabb még ott áll valaki. Ez O. Gábor volt. B. István rögtön észerevette, hogy itt valami készül. Futásnak eredt és segítségért kiáltott. Gajdics és a fiatalkorú társa azonban kitartóan üldözte a menekülő B. Istvánt, aki átmá­szott a kollégium kerítésén és az udvaron belül, majd az egyik bérház folyosóján keresett rö­vid időre menedéket. Gajdics azonban ide is utána ment. „Meg akartam kérdezni, hogy miért kiabál és miért fut előlünk” — mondta a tárgyaláson. Tervük­nek megfelelően a sértettet ez­után egy elhagyott területrészre vitték, ahol kezét hátracsavar­ták, ütötték és közben elvették 1600 forintját. A fiatalkorúak bírósága Gaj­dics István elsőrendű vádlottat 5 évi szigorított börtönben végre-» hajtandó szabadságvesztésre ítélte, fiatalkorú társára pedig 1 év és 8 hónap szabadságvesztés vár a fiatalkorúak börtönében. A bíróság Gajdicsot négy, O. Gábort pedig két évre a köz­ügyek gyakorlásától is eltiltotta. A fentiek mellett Gajdicsot 1500 forint vagyonelkobzással sújtot­ta. Az ítélet nem jogerős. Dr. T. Gy. Az ATI nyíregyházi isko­lájának egyik Zsiguli gép­kocsiját kísértük „T”-betűs útjára. Kíváncsiak voltunk, hogyan közlékednek a bo­nyolult forgalomban, miként viselkednek más járművek a tanulóvezetőkkel szemben. Fekete István szakoktatót kérdeztük: — Lehet szeretni az okta­tást? — Csak nagyon lehet sze­retni — válaszolta. Elindultunk. Irány a városi forgalom. A feladat: helyes kormánytartás, ka­nyarodások, kikerülés, előzés, irányjelzés. Á városi „sűrűben" Magasított betonfallal körülvett autóparkírozók készülnek Nyíregyházán, a Jósavárosban. Szó ami szó, az építmény nem a legszebb, de bizonyára hasznos. Azaz hasznos le­hetne, ha tökéletesítenék az arra hivatott szakem­berek. A betonfal ugyan­is magas, és szinte kínálja magát arra, hogy tető le­gyen fölötte. Könnyű, hul­lámos, színes műanyagból készült alkalmatosság, amely megvédené a ko­csikat az esőtől, hótól, naptól. Másképpen mond­va: pótolná a hiányzó ga­rázsokat. Minden autósnak nagy érték a kocsija. A jármű egyben része a nemzeti vagyonnak. Óvása tehát köz- és magánérdek is. A jelenlegi jósavárosi parkí­rozók ilyen tetősítése azt jelentené, hogy több mint száz személykocsi kerül­ne az eddiginél kultúrál- tabb körülmények közé. Bizonyára nem riadna vissza senki egy kis anya­gi áldozattól sem, ha tud­ná: járműve védett he­lyen áll. A javaslat: hoz­zuk tető alá a tetőügyet, (bürget) Évente 200 ezer látogató a kultúr- parkban' Négy évvel ezelőtt hoz­ták létre a megyeszékhelyen a Sóstói Kultúrparkot. Kez­detben vidámparkból és if­júsági parkból állt az új sza­badtéri létesítmény, 1975 nyarán megépült a kiállítási csarnok, s 1976 szeptemberé­ben sor kerül' az első kiállí­tásra is. 197 -ban kezdték építeni a vadaskertet, amely 1977. március 31-én nyitotta meg kapuját. A kultúrpark a megye- székhely egyik leglátoga­tottabb helye lett, látogatói­nak száma évente meghalad­ja a 200 ezret. Különösen népszerű az ifjúsági park, ahol a hétvégi könnyűzenei esteken nem ritka a 2500— 3000-res nézőszám. A nyári hónapokon kívül főként a Nyírségi Ősz változatos ren­dezvényei — néptánc-bemu­tatók, zenei műsorok, divat- bemutatók, kiállítások — vonzzák az érdeklődőket. A város egyik büszkesége, az új kórház. (Elek Emil felv.) Néhány perc és benne va­gyunk a városi forgalom sű­rűjében. Kocsik sora suhan el mellettünk ... Később bo- torkálás a déli városrész ut­cáin, kanyarodások minden változata, balra, majd jobb­ra. Ül előttem Fekete István, az oktató szavai, mint egy­egy hadparancs, határozot­tak ... lassítás, kikerülés, irányjelző... A kormánynál ülő veze­tőnk sok gázt ad, a kocsi hirtelen felgyorsul. Az okta­tó azonnal korrigálja a hi­bákat: ... kapcsoljunk ket­tesbe ... húzódjunk jobban le, hagyjuk elmenni! Tanuló és ototató egymás mellett. Mindkettőjüknek figyelniük kell, a tanulónak azért, mert vezet, az oktató­nak azért, mert övé a fele­lősség. Ha egy gépkocsi ve­zetője nem adja meg az el­sőbbséget? Esetleg karambol, halottak, bírósági tárgyalás a következmény. Az oktató nem lehet engedékeny mun­kája során. Türelmetlen dudakoncert Előttünk tábla jelzi: „Állj! Elsőbbségadás köte­lező!” Főútvonal. Megállunk. Mögöttünk kocsioszlop gyü­lekezik. Egyesek türelmetle­nek, dudaszó hallatszik. Jókai tér. A lámpa pirosat jelez... néhány másodperc és indulás tovább. A Rákó­czi utcán előzünk, majd meg­állás tíz percnyi pihenőre... Egy gyakorlati óra véget ért, az oktatás befejeződött. A motor halk duruzsolása meg­szűnik. — Ugye nem voltam na­gyon ügyetlen? — kérdezi a tanítvány, miközben letörli homlokáról az izzadságcsép­peket. Már felszabadultan be­szél: — Ezúttal ötödször vezet­tem. Már nagyjából menne minden a rendjén, csak az a rossz, hogy olyan sokat keli kapcsolni... mert közben még ottvan a kuplung, a fék, gáz, index ... Az ATI tanfolyamain sok százak ülnek esténként az iskolapadba, hogy tanulják a KRESZ-t és a műszaki anyagot. Sok mindent kell elsajátítani, mire valaki egyedül akar kocsiba ülni. „ ... A kanyarodás előtt meg kell győződni... a porlasztó feladata ... az első kerekek dőlési szöge... a víz a falak­tól átveszi a meleget...” ők is így kezdtek... Nyíregyházán naponta mintegy negyven ATI-gépko- csival tanulnak, vagy vizs­gáznak. A tanulók, oktatók feladata nem könnyű. Szám­talan esetben rájuk dudál­nak, a legváltozatosabb jel­zőkkel illetik, sőt néhány gépkocsivezető még arról is részletesen felvilágosítja őket, hogy autózás helyett mivel kellene foglalkozniuk. Pedig illene tudni, hogy a „T”-betűs gépkocsikban két olyan ember ül, akik nem összpontosíthatják teljés fi­gyelmüket a forgalomra. Kár, hogy elfelejtették: valamikor ők is így kezdték! K. Gy Á m ■■ ft |ff> /ovo szerelői Nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek tanítják a jövő szerelőit a tiszavasvári szakmunkásképző tanmű­helyében. Képünkön Bóz László irányításával Nánási János, Kiss Sándor és Nagy Sándor műszaki vizsgára készítik elő az erőgépet. ERDŐVÉDELEM — EMBERYÉDELEM Hajsza a menekülő áldozat után ♦ KETTEN A T-BETŰS GÉPKOCSIBAN „Nem voltam ügyetlen...?' Mennyi oxigént „termel” egy fa? Magyarországot több mint másfél millió hektáron borít­ja erdő, s örvendetes, hogy a fák ültetésével egyre többet foglalkoznak a városokban, vagy Nyíregyházán is. A ha­zai erdőtudomány szép ered­ményekkel büszkélkedhet, hi­szen Kaán Károly — még a múlt században — elsőként figyelt fel a folyóvizeket öve­ző galériaerdők árvízgátló, il­letve csökkentő szerepére, s munkásságának folytatója, Mikolás Kálmán erdőmérnök jutott arra a felismerésre, hogy szomorúfűz-sávokkal kell az árvíz elleni gátakat védeni, ennek lombja ugyan­is a széllel együtt mozogva felfogja, visszatartja az ára­datot. Egy embernek 20 évig Egy százéves fa élete so­rán 18 millió köbméter leve­gőben található széndioxidot dolgoz fel, a fotoszintézis út­ján pedig 6600 kg oxigént „termel”. Minthogy egy fel­nőtt ember évenként 330 kg oxigént fogyaszt, egy száz­éves fa 20 évi oxigénszükség­letét fedezi. Megdöbbentő tény, hogy egy autó egyetlen üzemórája alatt 760 felnőtt oxigénadagját „lélegzi el”, egy lökhajtásos repülőgép indulása pedig 6000 autó óránkénti oxigénfogyasztását igényli. Magaslati illúzió Megfigyelték például, hogy a lombos fákkal övezett utak, felületek 3—5 fokkal alacso­nyabb hőmérsékletűek, mint a környezetük. Kimérték, hogy egy 50—100 méter szé­les, fákkal telepített zöld sáv 3,5—4 fokkal mérsékli a vá­rosok nyári forróságát, tulaj­donképpen néhány száz mé­terrel magasabban fekvő hű­vösebb település illúzióját kelti. Az aszfalt és beton, il­letve a zöldövezetek feletti légrétegek hőmérséklet-kü­lönbsége folytán felfrissülést hozó légáramlat hatol a túl- hevült utcákba és lakásókba. Porszűrő tölgyes A fasorral szegélyezett út mellett — mérések tanúsít­ják — egyharmad-egyötöd- nyi a levegő portaltalma, mint a fák nélküli utak men­tén. Egy hektár fenyőerdő évente 32—42 tonna port köt le, ugyanakkor egy hektár tölgyerdő 60 tonna port szűr ki a levegőből, egy szabadon álló nagy koronájú fa pedig egymaga évi 25 mázsa por­tól mentesíti környezetét. A fák különös adottságú szélfo­gók és zajtompítók is. A vi­har vagy forgószél erejét ma­gasságuk huszonötszörös tá­volságára is tompítják, a nagy városok közlekedési és más zajait már egy 60—80 méter széles fa- és bokorsáv is lé­nyegesen csökkenti. i * '' >!'''' vív 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom