Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
1978. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kezdeményezők MINDENFAJTA GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGNÉL döntő erőforrás a 'kezdeményezőkészség, az új iránti fogékonyság, a változások apró jeleinek érzékelése. Ez bizonyos értelemben egyéni tulajdonság, képesség, adottság, más tekintetben viszont kialakítható magatartás, módszer, irányítási stílus, s ezek összegeződéseként a kezdeményezőkészség állandó jellemzőjévé válhat egy termelői szervezetnek. A hazai tapasztalatok azt mutatják, általában ez még nem jellemzője a vállalati tevékenységnek. A szabályt erősítő kivételek száma ugyan örvendetesen növekszik, de a szükségesnél nagyobb a rutin szerepe, a megszokottat szinte kincsként, makacsul őrzik a legtöbb helyen, s leintik azt, aki a jól bevált sablonoktól eltérővel rukkol elő. Jogos társadalmi igényként fogalmazódott meg az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozatában: „A termelési szerkezet fejlesztése és külgazdasági céljaink megvalósítása csak tervszerűen és szervezetten lehetséges. Feladataink eredményes megoldásához céltudatos, összehangolt tevékenységre van szükség mind a központi és az ágazati irányításban, mind pedig a vállalatok, szövetkezetek és intézmények munkájában. Ez a központi irányítás hatékonyságának javítása mellett megköveteli a vállalatok önállóságának, kezdeményezőkészségének és felelősségének sokoldalú továbbfejlesztését.” A megnehezedett külgazdasági feltételek közepette is — vagy éppen azok miatt még inkább — félreérthetetlenül bebizonyosodott, mit ér — rubel- és dollármilliókat — a kezdeményezőkészség, az egészséges mértékű kockázat bátor vállalása, az örökösen ismétlődő útkeresés gyártásban és gyártmányban, értékesítési formákban, nemzetközi együttműködésben, kutatásban és kivitelezésben, azaz a termelő- tevékenység egészében. VÉKONYKA GONDOLATLÁNC VOLT az az első pillanatban, ami ma üzleti siker, ami bel- és külföldön az átlagos nyereség két-, háromszorosát hozza, csakhogy ezt a vékonyka gondolatláncot a kezdeményezőkészség kovácsolta azután tovább, erőssé, szerteágazóvá, sok mindent összekötővé. Ma a jelenlegi negyedét, tizedét sem érné el — például — a közúti járművek főegységeinek, a gyorsfagyasztott zöldféléknek, gyümölcsöknek, a villamos fogyasztásmérőknek, a komplett oktatástechnikai laboratóriumoknak, a kébelgépeknek értékesítése, ha a gondolat megfogalmazásakor, az első lépések megtételekor hiányzott volna a kezdeményezőkészség. Szerencsére megvolt, s megvan ma is több helyen, de általánossá tétele, jellemzővé változtatása halad lassan, a kívánatostól elmaradva. Pedig ez a legolcsóbb befektetés a jövő gazdagításához, mert azt használja fel, ami már megvan: az emberekben szunnyadó képességeket, tehetséget, hozzáértést. M. O. Beszámoló taggyűlés előtt Együtt öt község határában Beszámoló taggyűlésre készülnek a kommunisták a Szamos menti Egyetértés Tsz-ben. Ez most különösen jelentős, mivel az ököritófülpös- rápolti, valamint a győr- telek-géberjén-fülpös- daróci határban ez év január elsejétől 4283 hektáron közösen gazdálkodik a korábbi két termelőszövetkezet 1160 tagja. A beszámoló taggyűlés így nemcsak a múlt év számvetésére készteti a kommunistákat, hanem az előrelátásra, a jövő terveinek megalapozott elkészítésére is. A két gazdaság közül az utóbbi években az ököritó- fülpösi gazdálkodott eredményesebben. Náluk az állattenyésztés és a melléküzemági tevékenység jelentette a biztos jövedelmet. A növénytermesztés volt a gyengébb oldal. A győrtele- kieknek a növénytermesztés, az alma lehetett volna, bevételeik fő forrása, de valami mindig a szanálás felé sodorta a gazdaságot. Lehetőség a jobbra — Az egyesülés, az ideális földterület, az anyagi és szellemi erők koncentrálása jó lehetőséget kínál az eredményesebb gazdálkodásra, csökkenti a termelés bizonytalansági tényezőit — mondta a beszélgetés során Tóth Ervin, a győrteleki községi pártbizottság titkára. A télialma- termesztés fejlesztése mellett megfelelő lehetőség nyílik a szántóföldi növény- termesztés korszerű gépesítésére, az állattenyésztés, különösen a szarvasmarha-tenyésztés még jövedelmezőbbé tételére. A tagkönyvcserét megelőző elbeszélgetések a két termelőszövetkezet négy pártalap- szervezetében jól erősítették a szervezeti életet. A kialakult őszinte légkör szókimondóbbá tette a kommunistákat. Erejüket a gazdálkodás még hatékonyabb segítésére összpontosította. — Alapító tagja vagyok a géberjéni tsz-nek — mondta M. Varga Gyula üzemanyag- raktáros, az itteni pártalap- szervezet tagja. — A negyedik egyesülést értem meg. Sokat várunk ettől az újtól. Mi az üzemanyag-takarékossággal járulhatunk legjobban hozzá az eredményes gazdálkodáshoz. Gépkezelőink zöme szereti, megbecsüli erő- és munkagépeit. A nemtörődömöket, a pazarló hajla- múakat közösen rábírhatjuk az ésszerű üzem- és kenőanyag-felhasználásra, a munkaidő teljes munkával töltésére. He a fagy szüreteljen gondolni. Szót emelek a munkaidőben elfogyasztott féldeci ellen is — legutóbb éppen az alapszervezetből kellett kizárni az egyik magáról megfeledkezőt. — Eredményeink az állat- tenyésztésben figyelemreméltóak — hallottuk Szabó Sándortól, az ököritófülpösi tsz függetlenített párttitkárától. — 370 férőhelyes, szakosított holstein-friz szarvasmarhatelepünkön tehenenként 3860 liternél tartunk. Magyar tarkáink a 3200 literes átlagot tartják. 1977-ben 1 millió 365 ezer liter tejet adtunk el. Van egy 40 ezres tojótyúk-állományunk. A körte 90 százalékát exportra küldtük. Az alma és általában a szántóföldi növénytermesztés nem fizetett a kívánt mértékben. Ezeknek a mutatóknak a javítása vár most majd az egyesített szövetkezet kommunistáira, tagságára. Középpontban a gazdasági munka Szóltak a kommunisták a beszélgetés során a pártmeg- bizatások teljesítéséről, a pártépítésről, és szervezeti életük sok más területéről. Gondolataik középpontjában mégis a gazdasági munka, a múlt hibáinak a feltárása és a következő, most már közös gazdasági év előkészítése állt. Ez határozza meg ez esztendő Ketten a Jutából Németh Erzsébet műszakonként 600 gombolyag műszál fonalat tekercsel bolti árusításra. Gurul a mérleg Túlsúlyért — bírság! Kesztyű Nem láthat a vásárló a kereskedelem és az ipar „kártyáiba” ha gyermekének télvíz idején kesztyűt akar vásárolni. Nem tudja: a kereskedelem nem rendelt, vagy az ipar nem gyártott? Csak azt tudja, hogy nincs gyermekkesztyű a boltokban, sem bőr, sem kötött, sem orkán ... Ha az állami boltokban kesztyűvel nem is tudnak szolgálni, jó tanáccsal igen: „Próbálja meg a piacon” — mondták. Lehet, hogy igazuk van. De isten tudja, az ember elszokott már a piactól, legalábbis, ha iparcikkekről van szó. Jobban szeretnénk a boltban megvenni a szükséges holmikat. Nem tudjuk, kik bánnak kesztyűs kézzel a kesztyűvel. De hogy a szó kínálta kifejezéssel éljünk: nem ártana megtanítani a hiányról tehetőket — kesztyűbe dudálni ... A fuvaroztatók bizony sok esetben fittyet hánynak arra, hogy mit bír el egy országút. A túlsúlyos járművek pedig köztudottan rongálják az egész építményt, s rendkívüli költségeket követelő helyreállítás szükséges, mégpedig idő előtt. Rendelet szabályozza egy-egy útvonal teherbíró képességét, szakszerűen, kilométeres bontásban. A tengelynyomás mérésére ügyes mérlegszerkezet áll rendelkezésre, amely pillanatok alatt megállapítja, hogy a teherautó rakománya nagyobb-e a megengedettnél. Szabolcs-Szatmárban eddig ilyen berendezés nem volt. Január végén vagy február elején érkezik ide is a mozgó mérleg. Ez a megye ország- útjain cirkál majd, s méri a kocsikat. Ha egy-egy súlyos járműnek, különös okokra tekintettel van útvonalengedélye, úgy nincsen baj, ha viszont ilyennel nem rendelkezik, tízszeres bírságot szabnak ki. Magyarán: a kiadható útvonalengedély összegének tízszeresét fizeti a fuvaroztató. Az elmúlt évben a vállalatok már jócskán fizettek. A szomszédos megye kocsija besegített, így a mérlegelés már nem ismeretlen. Az idén a szigor nő, hiszen saját kocsija lesz a KPM Közúti Igazgatóságnak, mely állandóan cirkál a megye útjain. Az intézkedésnek remélhetően meglesz a haszna s csökken azon kocsik száma, melyek rontják útburkolatainkat. A munka eredményeinek nagyobb megbecsülése érződött Koncz Lajos okleveles patkolókovács, győrteleki párttag szavaiból, amikor így fogalmazott: ■— Az időjárás cipőjébe nem lehet mindent belevarr- ni. Aki ezen a földön gazdálkodik, annak tudnia kellett volna és kell a jövőben, hogy ha itt ősszel nem készítik elő a talajt a kukorica alá, akkor tavasszal nem vethet idejében. Ősszel pedig egy korai fagy elviheti a termését. A ■•múlt évben ez együtt mind be is jött. Az almánál sem törvényszerű, hogy annak egy részét a fagynak kelljen a fáról leszedni. Ezek mind szervezési dolgok és a már megtermett javakat teszik tönkre. Az alapszervezetben én gazdasági felelős vagyok. Forintra pontosan számolok el. A jövőben még fokozottabban így kell lenni a gazdasági vezetésben is. — A közös terület ma már öt község határát öleli fel — fogalmazta meg gondját Pataki Lászióné növény- termesztő, a fülpösdaróci alapszervezetből. — A távolságok így megnőttek. A munkahelyre való eljutás megszervezésére már most számolni kell a vezetésnek. Valamilyen formában a fiatalabb nők képzésére is lehetne Szabolcsi portrék Az ács útja r7signár Mihály a SZÁÉV ácsbri- f j gádjának vezetője. A fiatal műszakiak tisztelettel és megbecsüléssel beszélnek róla. „Miska bácsi” az őt megillető tiszteletnek örvend a nyíregyházi Kun Béla utcai építkezésen. Húszévesen sajátította el az ácsszakmát. Tiszavasváriban — ahol most is lakik — malmot épített. Ez afféle vizsgamunka is volt, melyre ennyi év távlatából is nagyon jól emlékszik. — Bizony, nem volt könnyű a jár- mos fűrésszel dolgozni, de a bárdolás is férfit követelt. Az élet és a nehéz fizikai munka alaposan megedzette Zsignár Mihályt. Jól megtermett, szép szál ember, széles vállú, a munkától izmosra duzzadtak üjjai és tenyere. Megjelenése erőt sugároz és tiszteletet követel. Néhány évig még a mezőgazdaságban dolgozott, szükség volt a segítő kézre otthon. Huszonöt éves, amikor újra — és ekkor már végérvényesen — az építőiparban dolgozik. Szakmai gyakorlattal a tarsolyában újra vizsgázik. (Elhallgatta, hogy jeles eredménnyel.) Ezután következett egy hétéves periódus, a Keleti-főcsatornán mintegy 20 darab vasbeton hidat építettek. Valamennyi hídban ott a keze munkája. Ők állványozták és zsaluzták a főcsatornát átívelő vasbetonelemeket. Amikor ezt a munkát elkezdte, már nős- ember volt és két fiú ikergyermek apja. A mai kort sejtető építési mód nem fogott ki rajta. Tudását hasznosítva, tovább bővítette azt. — Ezek után érdekes feladat volt a budai várban végzett munkánk. Itt tetőszerkezeteket újítottunk fel eredeti formában. Időközben a család újabb fiúgyerekkel gyarapodott. Szükségük volt saját lakásra. Évekig készült, de megcsinálta. Az eddig eltelt időszak alatt otthagyta keze nyomát Záhonyban, Budakeszin, Mádon, Rudabányán, sőt dolgozott Ungváron is. — Mintha a mostani munkája nem hasonlítana a hagyományos ácsmunkákhoz! — Itt, a Kun Béla utcán már a tízemeletes házgyári lakások vasbeton lemezalapját és a 3 méter magas vasbeton fal zsaluzását csináljuk. A zsaluknál a fát már 90%-ban acéllemez váltja fel. Legfeljebb a felvonulási épületek összerakása hasonlít még egy kicsit a régi ácsmunkához, de ezeket is egyre inkább a kész konténerhelyiségek váltják fel. Zsignár Mihály már nagyapa. Fiai közül az ikrek végzett szakemberek. Egyik repülőgép-műszerész, a másik géplakatos, a kisebbik másodéves a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Apjuk pedig továbbra is szakértelemmel építi a sokak által óhajtott lakásokat. Sánta János és a következő évek eredményeit, a tagok keresetét. Sigér Imre Gebri Györgyné, a szövőüzem dolgozója, munkája a szövőgépeken elszakadt szálak gyors befűzése. (E. E.) PAPÍRGYÁR: Jutalom — □ em egyedülálló a példa, de nem is tipikus még. Ezért érdemel szót a papírgyáriak szemlélete és gyakorlata: dolgozóiknak az iskola elvégzéséhez szabadnapot, tankönyveket, tanulmányi szabadságot és egy osztály befejezése után jutalmat adnak. Mondhatnánk, hogy a tanulmányi szabadságot törvény írja elő, miért kell „ünnepelni”, ha megadják a munkahelyeken. Sajnos, a törvény ellenére sem kapják meg mindenütt a továbbtanulók az őket megillető kedvezményeket, vagy csonkán, esetleg úgy, hogy a későbbi műszakokban alaposan rá kell dolgozni a kapott „törvényes kedvezményekre...” A nyíregyházi papírgyár ban azonban a rendeletekben megszabott kedvezményeken túl is ösztönzést kapnak a tanulással barát- kozók. Évről évre kihelyezett általános iskolai osztályokat szerveznek a gyárban. A gyáriak patronálják a Nyíregyházi 10-es számú Általános Iskolát, az iskola pedig a gyáriakat. Az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom élő valóság, a gyári közvélemény szerint az iskola tanárai példamutatóan foglalkoznak a felnőtt korú, munka mellett tanuló dolgozókkal. Az ország papírgyárai közül a nyíregyháziban a legkedvezőbb a 8 általánossal rendelkezők aránya: a dolgozók 84 százalékának van általános iskolai alapműveltsége. Igaz, a modern technikával felszerelt üzem megkívánja az iskolázottságot, saját nevelésű, 20—22 éves fiatal szakmunkások már sokmilliós értékű gépeket irányítanak. A jó 'képességű betanított munkásoknak gyáron belüli lehetőségük van tanulásért a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére. S ami helyi plusz és a felelősséget jelzi, szakirodalom hiányában a tankönyveket is a gyár műszaki vezetői, szakemberei írják. Arra gondolhatnánk, hogy a papírgyárban csupa olyan vezetők találkoztak össze, akik már-már „kényeztetik” a továbbtanulókat. Az igazsághoz közelebb áll, amit magukról írtak az egyik előterjesztésben: „körülményeinket elemezve felismertük, hogy a nagy értékű, magas termelékenységet és új értékeket előállító modern gépek és berendezések üzemeltetéséhez jól képzett szakmunkás- és műszaki gárda szükséges”. S még valami, amit szintén felismertek; nem szakmájukba bezárkózó emberekre van szükség, hanem sokoldalúan művelt dolgozókra. Ezért hozták létre a munkásfilmklubot, az irodalmi színpadot, a népművészeti szakkört, a kismamaklubot, üzemi műszaki klubot, amatőr kép- és hangstúdiót, egy év alatt országjárást szerveztek 500, világjárást (18 országba) 200 dolgozónak. S felépítették a gyár udvarán a „Papirusz"-stadiont, mely villanyfényes játékok rendezésére is alkalmas... „jutdlom a tanulásért” csak egy kedvezmény a sok közül. Az alapok lerakásában fontos. Majdnem ugyanilyen fontos a folytatás, amelynek legújabb kérdése: hogyan tehetnék hozzáférhetővé a gyári közművelődési lehetőségeket a közelben lakó, nem itt dolgozó lakosság számára is... P. G. □
