Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
KIK VASÁRNAPI melléklet 1977. december 11. Modern grafika Mese. Würtz Ádám linómetszete. Képzőművészetről képben és szavakéban A litográfia, a kőrajz technikáját a múlt században újságrajzok sokszorosítására alkalmazták. A szemcsés kőlapra zsíros krétával rávitt rajzot maratáskor nem éri a sav: a nyomdafesték csak a zsíros részeken tapad meg, s róluk kerül a lapra. A litográfia technikája már nemcsak vonalas, hanem tónusos rajzok sokszorosítását is lehetővé teszi. A műfaj kiemelkedő egyénisége a forradalmár francia mester, Daumier volt. A fotó- és klisétechnika felfedezése feleslegessé tette a sajtóban és könyvművészetben a régi eljárásokat. A bibliofil kiadványokban azonban ma is gyakran alkalmaznak különféle metszeteket. Emellett világszerte, így hazánkban is igen népszerűek az önálló igényű réz-, linó- és fametszetlapok: Az utóbbiak közt gyakori a színes metszet, amelynek tónusait, más-más színű dúc egymásra nyomásával viszi rá a lapra a művész. A grafika régi technikáit korunk a fametszet hatású, de könnyebben alakítható linóleumlappal, alumíniummetszettel — algráfiával —, valamint egyedi művek alkotására használt pasztellel gazdagította. Az utóbbi a régi múltú akvarellel — vízfestéssel — együtt a festészet és grafika határterületén áll. A temperafestékkel vegyített akvarellt quache-nek (gvas) nevezik. Az egy lemezről nyomott, de különböző maratás és nyomás révén részletekben eltérő lapokat monotypiának nevezik (annyi mint: egyedi nyomat, vagyis önálló mű, mert minden levonata más). Az alkalmazott grafika a modern idők szülötte. A milliós példányszámú lapok, könyvek és plakátok, a különféle üzleti reklámok, dobozok, dekorációk iránti szükséglet hatalmas, önálló ágazattá növesztette a művészetnek ezt a — félig az iparművészethez tartozó — műfaját. Alkotásai többnyire rövid életűek, mert alkalomszerűek, a pillanatnyi szükség' teremtményei. Művelői gazdagon hasznosítják a modern festészet és szobrászat technikáit. stiláris megoldásait. A tudományos-technikai forradalom századának kultúrája. művészete alakulóban van. Világszerte művészek sokasága fárad azon, hogy megtalálja a kornak megfelelő stílust. A nagyok eredményei korszakos jelentőségűek, némely alkotó kísérletei kérdésesek. de munkásságuk minHonoré Daumier: A Transnonain denképpen érdekes, még ha csupán egyéni stílus kialakítását eredményezi is. A szinte évenként feltűnő új izmusok sokaságában még az avatott esztéták is nehezen igazodnak el — annál is kevésbé, mert a művészek maguk is gyakran változtatják ábrázolásmódjukat. A laikus tárlatlátogató még kevésbé tud kapcsolatot teremteni a modern művekkel. Sokan értelmetlen „csapkodásnak". ..gyerekes" játéknak érzik a modern alkotásokat. A kívülállók nem is vélekedhetnek másként, amíg a modern törekvések elméleteivel, céljával és jellegével nem ismerkednek meg. A modern törekvések mindegyike a maga idején erős ellenállásra talált, de a közönség lassan hozzászokott újszerű stílusukhoz. s unokáik már azt tartják szépnek, kifejezőnek, amitől a nagyapák felháborodottan elfordultak. Artner Tivadar utcai vérfürdő. Kőrajz. (1834.) FILMJEGYZET Dulszka Gabriela Zapolska írónő (aki, mellesleg hosszabb ideig hivatásos szerepjátszóként is megkereste a kenyerét) a a DULSZKA ASSZONY ER- KÖLCSÉ-ben maró gúnnyal ostorozta az úgynevezett polgári erkölcsöt. Alkotása azért élte túl az évtizedeket, mert — a Világirodalmi Kisenciklopédia tömör minősítése szerint — a darab kompozíciója, a meseszövés és a jól sikerült jellemzés szoros egységet képez benne. A DULSZKA ASSZONY ERKÖLCSE a századelőn íródott. Sokszor színpadra vitték. A kockázat nélküli sikerdarabok közé tartozik. Jan Rybkowski nemrégiben filmet forgatott a színmű motívumai nyomán. Mintha nem fordítottunk volna kellő figyelmet arra a körülményre, hogy a két társművészet: az irodalom és a film lengyel barátainknál is kéz a kézben járja útját. A HAMU ÉS GYÉMÁNT-nak, Wajda remekének éppúgy megvan az „előképe", mint a MATER JOHANNÁ-nak. AZ ÍGÉRET FÖLDJÉ-nek. az EGY NÖ A HAJÓN című tragédiának. Ezek a filmek voltaképpen csak nyersanyagnak tekintik 'a regényt vagy novellát; végső soron eléggé eltávolodnak a ihlető műtől. Vagy az alapszituációt „veszik kölcsön", vagy a cselekmények pilléreit. Esetleg a magatartások pszichológiai burkát. A filmváltozatok készítői nem másolnak: újjáteremtenek. Következtetéseik, gondolati tartalmuk ösz- szerímel az írott szöveggel. Miről szól Zapolska hatásos, fordulatos drámája? Egy család szennyese tárul fel előttünk — s a képmutatás polgári színjátéka hátterében sorra felbukkannak a kor jellegzetes típusai. Az ingyenélők. Az ügyeskedők. A törtetők. Az erkölcstelenek. Mindenki a látszatra vigyáz és gátlástalanul beszennyezi a morált. A tisztelet övezte famíliában sem más a helyzet. Papa. mama és a többiek nap mint nap levizsgáznak becsületességből, de azért mesterien értenek ahhoz. asszony erkölcse hogy légváraikat tartós palotaként „adják el”. Ebben a miliőben olykor többet ér egy üres bók, mint egy tartalmas emberi gesztus. A bajt el kell tussolni. A társaság száját be kell fogni. Az indulatok és az ösztönök minden elképzelhető áldozattal megfékezendők. A többi — nem számít. Rybkowski, aki több jelentős filmet készített (az ő nevéhez fűződik az ANATOL ÜR KALAPJA, a MA ÉJJEL MEGHAL EGY VÁROS, A MÜLT KÁVÉHAZA) jól érti Zapolska mondanivalóját. A színes tablón, melyet elénk tár, kiütköznek a ragyogás hullafoltjai. Lárvaarcú figurák jönnek-mennek előttünk, arcukra fagy a mosoly, lelkűk sivárságát a viselkedés látványos ceremóniái sem tudják leplezni. Rybkowski nagy gondot fordított a helyszínek és a szokások hitelességének megtervezésére. Már- már szecessziósán zsúfolt az utcák és a szobabelsők „dísz- letezése”, de ezt nem kritikaképpen említjük: maga az atmoszféra attól élő igazán, hogy ez a csiricsáré mozgalmasság feltámad benne. Mindennek ellenére: a cizellált, míves részletektől függetlenül néhány vonatkozásban vitánk van az alkotóval. Mindenekelőtt a korszerű hangsúlyokat hiányoljuk. A DULSZKA ASSZONY ER- KÖLCSÉ-ben jobbára evidenciák sorakoznak egymás mellett. Mit mond Rybkowski? Hogy a nyárspolgárok kétszínűek. Hogy náluk a családi béke alappillére a békétlenség. Hogy a legelké- pesztőbb erkölcstelenséget is tisztára kozmetikázhatja a pénz. a tekintély és az ősz- szeköttetés. „Korrekt”: ezt a jelzőt akkor szokták a kritikusok filmre ütni bélyegként, ha a modern „olvasat” jeleit hiányolják. A DULSZKA ASZ- SZONY ERKÖLCSE korrekt alkotás. De nem lép túl az ihlető drámán. Eltérően az említett müvektől, melyek azért válhattak új normákká, mert új összefüggéseket teremtettek. A HAMU ÉS GYÉMÁNT Maciek vesszőfutásának szédítő örvényeit tárta fel: a bukás, a célté- vesztettség ok-okozati eredőit. A MATER JOHANNA a hit és a hitetlenség lélekraj- zát a regénytől elrugaszkodva friss szempontokkal motiválta. AZ ÍGÉRET FÖLDJE a korai kapitalizmus kialakulását megragadó víziók sorában tárta fel. AZ EGY NÖ A HAJÓN töredékességében is teljes képet adott, a „túlélés” nyomasztó közérzetéről. Rybkowski alkotásában nincs ilyen plusz. A rendező kulturált képeskönyve látvánnyá bontja a szavakat, ám híjával van a vizuális fantázia tűzijátékának. Az emberiség nevetve búcsúzik a múltjától. A filmművészek is többször bizonyították, hogy a távolságtartás és az elidegenítés nem terheli meg a celluloidszalagot, ellenkezőleg: bővítheti, mélyítheti az analízist. A DULSZKA ASSZONY ER- KÖLCSÉ-ben lehetne csípő- sebb az irónia, szellemesebb a humoros fricskák sora. Pedig a cselekmény szinte tálcán kínálná az efféle lehetőségeket és a kitűnő színészek is megoldhatnák az összetettebb jellemábrázolásból adódó feladatokat. A DULSZKA ASSZONY ERKÖLCSE végső soron nem gazdagítja a klasszikus színpadi darabot. De nem is vesz el belőle. Jó, hogy elkészült, de bizonyosnak látszik: a filmművészetnek nem ez az utolsó szava Zapolska asz- szony mondanivalójának átültetése ügyében. Veress József Örkény István: Az utolsó vonat Könyvespolc A kötet, mely a Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó közös gondozásában a 30 év sorozat új tagjaként ebben az évben látott napvilágot, Örkény István válogatott írásait tartalmazza. Magát a írót nem kell már bemutatni az olvasóközönségnek, közel négy évtizede alkot, sajátos modorban írt műveit sokan megismerhették, megszerethették. Lényeget láttató, kifogyhatatlan leleménnyel formált írásain keresztül nevét úgy véshettük emlékezetünkbe, mint aki a valóság leghétköznapibb dolgairól is tud érdekeset mondani, s a legkomo- rabb történetében is ott búj- kál a nevetésre ingerlő humor. A mostani válogatás jó ürügyet szolgáltat arra, hogy néhány szóban szóljunk prózájának értékeiről, s elsősorban azok figyelmébe ajánljuk, akik talán ezután éreznek majd kedvet olvasásához. Szerkesztői gonddal válogatva kisregények, novellák, és a műfajújító kísérletnek számító „egypercesek” sorakoznak a kötet lapjain. Azzal kezdenénk: Örkény amiről és ahogyan ír, az valóban érdemes a figyelemre. Megállapításai telitalálatok, stílusa eleven, közérthető. Hadd említsük elsőként a Macskajáték c. kisregényét. Telefonok, levelek, beszélgetések egymásutánjából rajzolódik ki előttünk két idős nő, a valamikori szépségükről híres Szkalla lányok, s környezetük alakjainak élettörténete. A múltat faggató visszaemlékezések, az érzelmességbe forduló hangulatok, a várakozás és lemondás megannyi emberi megnyilvánulása lélektani szempontból is hitelesen motivált a regényben. Örkény a kiüresedő életsorsok ábrázolásakor messze kerüli a sajnáltatás fogásainak direkt alkalmazását. írását ennek ellenére fájdalmas nosztalgia hatja át, jelezve az öregség tényének ismeretét, az öregek iránti megértést. A kötetben nem találunk talán egyetlen egy írást sem, mely valamiféle „csak azért is” megnyugtató módon végződne. Témaválasztásai nyilvánvalóvá teszik azt az alkotói szándékot, mely a valóság érdesebb oldalát minden szépítés nélkül kívánja bemutatni. Regényalakjainak, szereplőinek többségét kritikus élethelyzetekben, kisszerű lefokozott társadalmi környezetben látjuk mozogni és sorsuk kimenetele is a történések logikájának megfelelően alakul (A Hunnia Csöködön, Niagara Nagykávéház, Te édes-édes). Számtalan novella állapotrajza. de az egypercesek gondolatsűrítményei is jól felvillantják az Örkény szemlélte társadalom létbe gyökerező kötöttségeit, az egyén oly- kori esettségeit. A torzulás, az értékpusztulás szükségképpen a háborús írásaiban fejeződik ki legerőteljesebben (Idegen föld, A 137. zsoltár, A tíz körmünkkel stb.), s már a címadó elbeszélés hangvétele jelzi, hogy e téma uralkodó vonulata lesz a kötetnek. Ezen belül is kétségkívül egyik kimagasló teljesítménye a Tóték c. kisregény. A fizikai, erkölcsi megsemmisülés, az élet néhány megoldhatatlan vagy alig jobbítható problémája láttán — éppen mert végzetesen komoly, s kivédhetetlen — Örkény váratlanul mulattatni kezd. Játszik, hogy bennünk is mosolyt fakasszon. írói szemléletével szoros összefüggésben így jelenik meg műveiben aztán az abszurditás, keveredik tragikum a komikummal. írásainak többsége, amiről szól, az a múlt, legalább is a tegnap és szerencsére nem a ma. Amit mond — egy emberöltő emlékezete nyomán — azonban mégsem hat idegennek. Futaky László
