Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
1977. december 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Év végi beszámoló előtt Kemecsén Minősít a párttagság JANUÁRBAN TARTJÁK év végi beszámoló taggyűlésüket a Kemecsei Állami Gazdaság kommunistái. Nyolcvanhat párttag minősíti a pártvezetőség egész éves tevékenységét. Már megkezdődtek az előkészületek. Nyolc pártcsoport — a központi üzemegységben 4, a kemecseiben és a dombrádiban egy-egy és a nyírbogdányiban kettő — készül a megbeszélésre. Megvitatják, miben történt előrehaladás a legutóbbi beszámoló taggyűlés határozatai alapján. Értékelik a pártvezetőség munkáját. Néhány párttaggal" erről beszégettünk. Zsíros Sándor mérnök: ..Tavaly a beszámoló taggyűlés egyik fő feladatunknak a gazdaságosság stabilizálását jelölte meg az állattenyésztésben. 1976-ban ugyanis kiváló eredményeket értünk el. Az állattenyésztés közvetlen ágazati eredménye 7 millió forint volt. Az egy tehénre jutó tejtermelés évi átlaga pedig 4120 liter. Ez azt jelenti, hogy már akkor, az ötödik ötéves terv 1976. évre eső 'részét 520 literrel teljesítettük túl. Most ezt a szintet kellett tartanunk 1977-ben 450 tehén átlagában. Sikerült. Ezzel az eredménnyel az országos tejtermelési versenyben a 111. díjat szereztük meg. Egy oklevelet és 40 ezer forintot kaptunk, melyet azok a fizikai dolgozók és műszakiak kaptak, akik e sikert elérték. Ez év végére hasonló eredmény várható. 1977-ben jelentős lépéssel jutottunk előbbre. Megkezdtük a tehenészetben a brucellózis teljes felszámolását. Ez legalább két évig tartó folyamat. Nép- gazdasági érdek, hogy minél jobb minőségű tejet termeljünk. 1978-ban 4100, 1979-ben 4300, míg 1980-ban 4400 liter tej elérését terveztük tehenenként. A tehenészetben 5 párttag dolgozik. Székely István, Lasten József, Kiss Dániel, Szúnyog András és D. Szabó József tehenészek, tejkezelők, takarmányosok A gazdaság legpéldásabb dolgozói közé tartoznak. Nélkülük aligha értünk volna el ilyen szép eredményeket. Ügy érzem, a beszámoló taggyűlés határozatát az állatenyésztésben teljesítettük.” Szakolczai György pártbizalmi: „A legutóbbi beszámoló taggyűlésen bíráltuk a pártvezetőséget, mert nem foglalkozott a pártcsoportmunkával megfelelően. Nem kaptunk mi, pártbizalmiak megfelelő segítséget. Ez évben jelentős a fejlődés. Taggyűlések előtt, idejében megtudjuk, milyen kérdéseket tárgyalunk. Ezt a pártcsoport megbeszéli, s a taggyűlés munkájában így aktívan részt tudunk venni. Véleményt mondunk, felszólalunk, segítjük a döntések előkészítését, a határozatokat. Hozzám 20 párttag tartozik. Többsége műszaki dolgozó. Bár januárban lesz az év végi beszámoló taggyűlés, mi decemberben pártcsoport-ta- nácskozáson értékeljük a pártvezetőség egész éves munkáját. MIVEL A PÁRTBIZAL- MIAKKAL a foglalkozás tervszerűbb, tartalmasabb volt az idén, ez meglátszott a kis csoport tevékenységében, főleg kezdeményezéseiben. A pártcsoport tagjai vállalták, hogy személyenként 30 mázsa almát szüretelnek. A kezdeményezést követték a gazdaság párton kívüli dolgozói is. Ilyen korán mint az idén, még nem sikerült a szüretet befejezni. Mégis nagy gondunk van. Nem volt megfelelő a minőség. Gondolom, ennek elemzése is sorra kerül a decemberi taggyűlésen, de szó lesz róla az év végi beszámoló taggyűlésen is. Jelentősen javult az információs munka is. Rendszeresebben kapnak tájékoztatást. így mi is visszajelzünk gondot, problémát, amelyek megoldásában a pártvezetőség segíthet.” Nagy György műhelyvezető: „Szó volt tavaly a párttagok példamutatásáról. A műhelyben a kezem alatt 4 párttag dolgozik: Puskás Tamás, Balogh Pál szerelők, Baraksó László segédmunkás és Bor János darukezelő. Szerények, szorgalmasak. Véleményem szerint ez évben tartalmasabbá vált a pártélet a gazdaságban. Azért van javítanivaló. Már a tavalyi beszámoló taggyűlésen is szóvá tettük: jó lenne, ha a párttitkár, a vezetőség tagjai többet tartózkodnának az életben. EZT HIÁNYOLJÁK AZ EMBEREK. Nem elegendő havonta egyszer találkozni a párttagokkal. Néha azt is elvárnák, hogy megkérdezzék: hogy érzed magad, barátom. Vannak személyes gondjai, problémái a párttagoknak is. Előfordul betegség is. És bizony jólesnék, ha ezekre rájuk nyitnák az ajtót. Gondolom ezt újra szóvá teszik majd az emberek a januári taggyűlésen is.” Puskás Tamás gépkocsiszerelő. Harmincesztendős. 1973 óta tagja a pártnak: ..Ez lesz a negyedik beszámoló taggyűlésem, amelyen részt veszek. Tavaly felszólaltam. Bíráltam-e? Is, is. Kifogásoltam a pártcsoport vezetését. Azóta változott a helyzet. Üj bizalmink van. Javult a pártélet, jobb -a tájékoztatás, aktívabbak az emberek. Gondolom elismeréssel szól majd a taggyűlés a tömegszervezetek munkájáról. Engem különösen a munkásőrség érdekel. Pártmegbizatásként Nagyhalászban vagyok munkásőr-szakaszparancs- nok. Gondolom, értékelik az én munkámat is. VALÓSZÍNŰ MOST IS SZÓT KÉREK. Javasolni fogom: hogy jobb és rendszeresebb kapcsolat legyen a fizikai dolgozókkal. A másik pedig, hogy jobban igényeljék a dolgozók javaslatait, a párttagság kezdeményezéseit. A határozatok végrehajtásában pedig több következetességet tanúsítson a pártvezetőség. Előfordult, hogy néhány fontos testületi határozat félúton elsikkadt, mert megfeledkezett számonkéréséről a pártvezetőség.” CSUPÁN NÉGY VÉLEMÉNY. Ezek is tükrözik: érzékenyen reagál a párttagság mindarra, ami egy év alatt történt, s reális megítélésük alapján minősíti majd a pártveze tőség 1977-ben végzett munkáját. Farkas Kálmán Gyár és kétágas Már majdnem kész az újfehértói szövőgyár újabb csarnoka. Előtérben még a múltat idézi a gémeskút. (Hammel József felvétele) Béremelés kérdőjelekkel Nem az az ötven fillér... Panaszos levél nyomán a fehérgyarmati téglagyárban Nemrégiben levelet írt szerkesztőségünknek Roó Sándor, a fehérgyarmati téglagyár hegesztője. Levélíráskor a sértettség vezette a kezét, mert úgy érezte, méltatlanul bántak el vele: az év eleji fizetésemeléseknél az addigi 13 forintos órabéréhez csak ötven fillért tettek. Roó Sándor kevesli ezt, mondván, hogy jó munkája, fegyelmezettsége, húszéves szakmai gyakorlata és a gyárban lehúzott tíz esztendeje többre érdemesíti őt. Helyteleníti, hogy „a napokban felvett dolgozó, aki jóval kevesebb gyakorlattal rendelkezik, és nem tudni meddig fog esetleg ott dolgozni,... 16 forint órabért kapott.” Válasz öt hónap múltán A fentiekkel egyezett az az írása is, amit — figyeljük a dátumot! — májusban juttatott el a gyár vezetőjének, és amire választ csak októberben — öt hónap múltán — kapott. A nehezen született válaszban elismerik jó tulajdonságait, de szembehelyezik ezzel azt, hogy „a beruházások idején, a legnehezebb időszakban nem lehetett többletmunkájára számítani... Természetesen ebben közrejátszott az is, hogy a fenti időszakban és azóta is sokat van táppénzes állományban.” Miski Géza művezető óvatosan fogalmaz: „Kissé sokat, feltűnően sokat beteg.” Roó Sándoron érződik a visszafogott izgalom: „Súlyos bőrbetegségem van, amit itt szereztem; ha kell a debreceni kezelőorvosom is igazolhatja, hogy ez munkahelyi ártalom. Egyébként a többletmunkából kivettem a részem, mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy akkoriban a bérlistán magas havi kereset állt a nevem mellett. Igenis, kevésnek tartom az emelést, mások, akik nem különbek nálam, többet keresnek.” Garbóczi János gyárvezető energikus, fürge eszű, talán kissé fölényes fiatal szakember: „Mások sem kaptak lényegesen többet, nagyobb jövedelme csak a jobb, ráadásul több szakmával rendelkező munkásoknak jut. A zöm javadalma az övéhez hasonlít, és nagy azoknak a szúrna is, akik kevesebbet keresnek. A tizenhat forintos órabérről csak annyit: régi és jó szakember hozta ezt magával más vállalattól.” Miski Géza és Bartók András csoportvezető egyszersmind szakszervezeti bizalmi, együttesen jelentik ki: „Ez a mi véleményünk is, Roó Sándornak mi javasoltuk ezt a béremelést. Szétosztható pénzünk sem volt több ...” „Mi javasoltuk...” Nem csak a mondottak, de a fizetésrendezés dokumentumai is hitelesítik, hogy Roó Sándor átlagos helyzetben van. Ha a bérügyet — az ismeretek alapján — le is zárhatjuk, nem tekinthetünk el annak egyáltalán nem mellékes zöngéitől. A késedelmes intézkedésről, az öthónapos várakozási időről a gyárvezető csak eny- nyit mondott: „Kétségtelen, hogy hibáztam, de sok volt az elfoglaltságom, szabadságon is voltam ... sajnálom...” A nehezen elfogadható egy mondatos önkritika úgy lesz kerek, ha kiegészítjük még azzal, amit Garbóczi János az üzemi demokráciáról fogalmazott meg: „Nem megy valahogy ez a verkli... az üzemi demokrácia... Az éjszakás műszak nem jön be a termelési tanácskozásra. Nevetséges volt a kiváló dolgozók kiválasztása . 7. Megesett, hogy a prémiumot, alig néhány ezer forintot egy brigád három óra alatt sem tudott szétosztani. Érthető, hogy a béremelésnél sem lehetett a közösséget megkérdezni...” Érthető? Elsősorban nem az ötven fillér emelésről van szó. Nem arról a „bérmérkőzésről”, aminek Roó Sándor lett a vesztese. Az üzemi demokrácia, a véleménynyilvánítás joga és kötelessége a tét: a törődés az egyes ember sorsával. Nem degradálódhat frázissá, hogy a dolgozó embernél fontosabb semmi sem lehet. Ahol a prémiumot nem tudják elosztani, ahol lényegi kérdésre öt hónapig válaszolnak; ahol a kiváló dolgozó cím „nevetséges” lehet, ott nagyon rögös lesz az üzemi demokrácia útja! Vállalni döntéseinket A gyárvezetőt ebben az ügyben csak az őszintesége dicséri, azonban a felelősség nem kizárólag az övé. Roó Sándor elégedetlenségéről a művezető, a szakszervezeti bizalmi is tudott —, a hegesztőt egymáshoz küldték magyarázatért. Pedig a kettejük szava volt a döntő ebben az ötven fillérben, és a kimondott szó következményeit vállalni kell. Egyebek mellett ez is a vezetők kötelessége. Speidl Zoltán Szombaton tájékozottsági vetélkedő postás fiataloknak Ki nyer ma? címmel tájékozottsági vetélkedőt rendez a Szabolcs-Szatmár megyei posta KISZ-bizottsága december 10-én. A felhívásra 3, illetve 5 tagú csapatok jelentkezhetnek — vagy a helyi hivatal KlSZ-szervezeté- nek segítségével, illetve a helyszínen. A versenyen politikai rejtvényeket oldanak meg a résztvevők, kapnak kérdéseket az irodalomról és tesztfeladatokat a KISZ-ről és a sportról. A vetélkedőt december 10-én szombaton 16 órakor tartják Nyíregyházán a postások művelődési otthonában. A z AGROINFORM bíráló bizottságának különdí- ját a nemrégiben megrendezett háztáji és kisáru- termelők kiállításán a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezetnek ítélték. Indoklás: a kisárutermelés megszervezése, koordinálása. Mennyit ér az oklevél? Erre Vaján, a háztáji bizottság elnökétől kértünk választ. A háztáji termelés 1962-től a termelőszövetkezet fő ágazata, az évek során együtt fejlődött a nagyüzemmel. Nem véletlen, tudatos törekvés volt, hogy a kisárutermelés ugyanúgy szakosodjon, mint a nagyüzem. így lett meghatározó a gyümölcskertészet. Vaján, Nyírparasznyán, Ro- hodon — e három község határa tartozik a termelőszövetkezethez — 950 lakos foglalkozik almatermesztéssel, ösz- szesen 150 hektáron. A kis- árutermelők idén ősszel a szövetkezeten keresztül 470 vagon almát értékesítettek. Csak ez a tétel 24 millió forint árbevételt jelentett a lakosságnak. De termelnek 530 hektáron kukoricát, kisebb volumenben áruburgonyát és zöldséget, amelyeknek értéke felül van a 6 millió forinton. A helyi üzletekben ma már jórészt kisárutermelők zöldségét értékesítik, évi 1 millió forint értékben. A háztáji és kisárutermelés a három községben több, mint 1400 szövetkezeti tagot érint. A termelés szervezése, a termeléssel járó tényleges munka oroszlánrésze csak 40 emberre tartozik. A szakirányítókra, traktorosokra, növényvédő szakmunkásokra, szállítókra. Hat erőgép, öt permetezőgép és számos szállítójármű csak a háztájiban, a háztájiért dolgozik. így a háztáji a nagyüzemnek ténylegesen szerves része, az ott termelt több, mint 30 millió ilyen támogatás nélkül nem igen létezne. A termelőszövetkezetben nem gond a munkaerő, a szövetkezeti tag nyugodt, mert ha közös munkára megy, tudja, a háztájiban rendben van, rendben lesz a „szénája”. Seres Ernő Betakarítás 29 kilométeres sebességgel A Balkányi Állami Gazdaságban az eszközállomány felújítására, fejlesztésére 1978- ra több, mint 5 millió forintot terveznek. Az új gépek között lesz az úgynevezett Hesston 7600-as, nagy teljesítményű, önjáró' silóbetakarító gép, amely 29 kilométeres sebességgel óránként 90 tonna silótakarmány betakarítására képes. A géphez két vágószerkezet és egy felszedő tartozik, így alkalmas pillangós, illetve fő vetésű silókukorica betakarítására.
