Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 7. KOMMENTÁR Dollárcsekk és digitalis éra B őkezű gavallérnak, nagyvonalú barátnak ismerték. Ajándékozott méregdrága svájci digitális karórákat és sok tízezer dolláros csekket, faragott zöld nefritkő dísztárgyakat és mesés értékű keleti szőnyeget. „Barátainak” listája — Washingtonban legalább is úgy tudják — a Waterga- te-botrányéval vetekedik. Pedig az újkori Krőzus, a gáláns ajándékozó egy viszonylag kis ország polgára. A neve: Pák Tong Szun. Ma már kétségkívül közismert az USA-ban. Főszereplője annak a nagyszabású vesztegetési ügynek, amely hónapokkal ezelőtt robbant ki, s középpontjában a délkoreai bábrezsim titkosszolgálata, a KCIA áll. Pák Csöng Hi diktátor most kénytelen-kelletlen hozzájárult, hogy főkémét az igazságügyi hatóságok Washingtonban kihallgassák. A botrányt ugyanis nem lehet tovább leplezni, amióta nyilvánosságra került a dél-koreai hírszerzés titkos dokumentuma, miszerint a szöuli hatóságok nemcsak amerikai honatyákat vesztégettek meg, hanem a Fehér Házra, a külügyminisztériumra, sőt a hadügyminisztériumra is ki akarták terjeszteni ügynöki hálózatukat. Tulajdonképpen minden simán ment. Pák Tong Szun fényűző klubot tartott fenn az amerikai fővárosban. A George Town Clubot kizárólag befolyásos emberek látogatták : képviselők, szenátorok, tábornokok. Gyakran vendégeskedett ott például a korábbi elnök, Gerald Ford feleségének titkárnője, férje társaságában. A Howe-há- zaspár luxusutazásra kapott meghívást a dél-koreai házigazdától. El is fogadták az ingyen üdülést, de amikor a vizsgálat megkezdődött, Howe kétségbeesésében agyonlőtte magát. Mások kisebb-nagyobb ösz- szegek fejében — s az ajándékok hatására — vállalták, hogy a szöuli rendszer támogatását a maguk részéről elősegítik. John Brandemas képviselő ötezer dollárt, Otto Passman és Cornelius Gallagher honatya még ennél is többet kapott. Ok például az amerikai katonai elkötelezettség és jelenlét további fennmaradása érdekében tettek értékes szolgálatokat. Több, mint 22 ezer dollár jutott Richard Hannanak, a képviselőház nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi bizottsága tagjának hasonló okokból. lighanem joggal hábo- rog az amerikai köz- I vélemény a KCIA- botrány miatt. Nemcsak Ázsia, hanem a világ egyik legkorruptabb diktatúrája hozta hírbe az Egyesült Államok törvényhozását, annak jónéhány befolyásos tagját. A szöuli hírszerzés amerikai akcióit maga a diktátor irányította a Kék Palotából, ahonnan sikerült kiépíteni a Szöul-Lobbyt, a Pák Csong- hi-t támogatók körét. S ha a washingtoni főkém nem bizonyul túl mohónak, tán még vaskosabbra dagad a KCIA- botrány dossziéja. Gy. D. Egyiptom veszélyes úton Cyrus Vance Kairóba utazik Kedden Kairóban katonai ,kordon zárta körül az algériai, az iraki, a dél-jemeni és a Szíriái külképviseletek épületét. Teherautókon szállították el a diplomáciai testületek dolgozóinak holmiját. Líbia már 10 nappal korábban megszakította kapcsolatait Egyiptommal. A kairói lapok támadják a konferencián részt vett államokat és a Szovjetuniót. Az A1 Ahram szerint a tripoli értekezletet „a Szovjetunió ernyője és irányítása alatt” tartották. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása mindénképpen azt mutatja, hogy Egyiptom az arab országok egy részének éles elutasítása ellenére tovább kíván haladni a jeruzsálemi találkozóval megkezdett úton. Egyiptomi Tájékoztatás szerint Izrael és Egyiptom kairói megbeszélése az Egyesült Államok és az ENSZ képviselőinek jelenlétében jövő szerdán kezdődik a kairói Mena House hotelben. Kedden bejelentették azt is, hogy „előreláthatólag december 9-én” Kairóba érkezik Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Az amerikai diplomácia vezetőjének látogatása az egységes arab front felbomlása után az egyiptomi politikai vonal hangsúlyozott megtámogatását jelenti. Khaled Mohieddin, az Egyiptomi Haladó Egységpárt vezetője a múlt héten a parlamentben figyelmeztetett arra, hogy a genfi értekezlet alapfeltétele az egységes arab álláspont kidolgozása, egységes arab delegáció létrehozása. A jelenlegi helyzetben Genf távolabb került a megvalósítástól, mint valaha volt. MPLA-kongresszus Vidéki körúton a magyar delegáció Az MPLA első kongresszusa kedden Luandában három bizottságban — politikai, gazdasági és nemzetvédelmi-biztonsági — folytatta munkáját. A kongresszuson részt vevő külföldi küldöttségek — köztük az Aczél György, az MSZMP PB tagja vezette magyar delegáció — valamint újságírók, és tv-tudósítók kedden kiránduláson vettek részt: a Luandától mintegy 50 kilométerre északra fekvő Caxitó városba és környékére látogattak el. Caxitót történelmi nevezetességű városnak tekintik Angolában. Híressé válása nem régi keletű, 1975 novemberében, nem sokkal a függetlenség kikiáltása után — döntő fontosságú ütközetben az MPLA népi hadserege a ca- xitói támaszpontnál szétverte az FNLA szeparatista szervezet fegyvereseit. Az MPLA kongresszusa ma plenáris üléssel folytatja munkáját. Belgrádi találkozó A szovjet küldött Európa biztonságáról Julij Voroncov, a belgrádi találkozón részt vevő szovjet küldöttség vezetője a találkozó plenáris ülésén kijelentette: a belgrádi találkozó legfőbb feladata az, hogy összpontosítsa az erőfeszítéseket a katonai szemben állás enyhítésére, a fegyverkezési hajsza korlátozására, a leszerelés és az európai együttműködés fejlesztésére. A helsinki értekezlet után Európában kedvezően változott a helyzet — mondotta Voroncov. — Megnyugvásnak azonban nincs helye. Jóllehet a feszültség enyhült, korai lenne úgy vélni, hogy megszűnt a termonukleáris háború veszélye. Csupán távolodott ez a veszély. A világban vannak még befolyásos körök, amelyek igyekeznek lefékezni a pozitív folyamatokat, sőt visszafordítani az események menetét. A katonai készülődés sehol sem ér el olyan szintet, mint Európában. Voroncov kiemelte azoknak a javaslatoknak a fontosságát, amelyeket e vonatkozásban Bulgária, Románia, a Szovjetunió, valamint a semleges és el nem kötelezett országok ^csoportja terjesztett elő. Egyebek között megállapította, hogy fokozódik az érdeklődés az európai katonai enyhülés megszilárdítását célzó szovjet akcióprogram iránt, amelyet Leonyid Brezs- nyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke terjesztett elő. Szovjet élet Moszkva: Troparevo-lakótelep. (Fotó: APN — KS) Megoldás küszöbén a lakásprobléma Minden családnak komfortos lakást biztosítani, személyenként egy szobát és egy közös hallt. Ez a szovjet lakásépítési program célja. A szovjethatalom fennállásának 60. évfordulóján a Szovjetunió a világ minden más országánál közelebb jutott a lakásprobléma megoldásához. Ha figyelembe vesszük, hogy az indulás szintje milyen katasztrofálisan alacsony volt, akkor ez annyit jelent, hogy az országban rendkívül rövid idő alatt — amelynek egyharmada a szovjet népre rákényszerí- tett háborúkkal és a háborús rombolások helyreállításával telt el —, gyökeres változások történtek ezen a téren. A NOSZF előtt Oroszország 180 millió négyzetméter alap- területű városi lakásállománnyal rendelkezett (a városokban 28,5 millió ember élt). Nyolc emberre átlagosan 50 négyzetméter alapterületű lakás jutott. Mint minden kapitalista országban, ezek mögött az átlagos mutatók mögött óriási ellentmondások rejtőztek. A gazdag gyárigazgató 40 szobás magánvillában lakott a családjával, ugyanakkor a gyárának munkásaira személyenként kisebb lakóterület jutott, mint egy sírhely a temetőben. A szovjet lakásépítési program már a kezdet kezdetén felszámolta ezeket a döbbenetes ellentmondásokat. A szovjet „lakóházépítő futószalag” 21 évvel ezelőtt kezdte meg a jelenlegi „sebesség” elérését. Most már évente mintegy 2,2 millió lakás épül. Képletesen szólva, az évente épülő lakásokból olyan város kerekedne ki, mint Moszkva vagy Párizs. Most ejtsünk néhány szót az átlagos statisztikai színvonalról, amely a családok száma és a lakások közötti viszonylagos összefüggést fejezi ki. Nálunk az átlagos számok eléggé pontosan tükrözik a családok helyzetét, a kapitalista országokban azonban ellenkező a kép. Ott az átlagos mutatószámok a legmélyebb ellentéteket takarják: a fényűző villák és a nyomornegyedek lakói között, a szabadon bérelhető lakások bére és azokat megfizetni képtelen emberek között. Az olvasó gyakran értetlenül csodálkozik: az ország lakossága 60 év alatt még meg sem duplázódott, a lakásállomány pedig csaknem húszszorosára növekedett. Miért nem tekintjük a lakásproblémát véglegesen megoldottnak? Ebben nincs semmi különös. A fő célt még nem értük el — egyelőre kevesebb a lakás, mint a családok száma. Ez az első ok. Van azonban egy másik is. A szovjet társadalom egyre gazdagabb lesz, az emberek mind igényesebbé válnak. Az a lakás, amely húsz-harminc évvel ezelőtt tökéletesnek tűnt, ma már az emberek szemében gyakran korszerűtlen. Az elhasználódott, elöregedett lakásállományt fel kell újítani. A hajléktalan bármilyen lakást elfogad, csak minél előbb megkapja. (A Nagy Honvédő Háború éveiben 20 millió szovjet ember maradt hajlék nélkül.) Akinek elfogadható lakása van, az igényesebbé válik: jobbat, szebbet akar. Ezt a változást mi természetes, sőt örvendetes jelenségnek tekintjük. Alekszandr Guber Harc a spanyol alkotmány körül A spanyol parlament a júniusi választások után azt kapta legfőbb feladatául, hogy dolgozza ki az ország új alkotmányát. A politikai jövő szempontjából az alkotmánynak óriási jelentősége van. A végrehajtott demokratizálási intézkedések ellenére Spanyolország átmeneti korszakban él. Ezt az átmeneti korszakot az jellemzi, bogy a demokratikus átalakulást a Francótól örökölt politikai keretek között kell végrehajtani. A madridi kormány erőteljes baloldali ellenzéke arra törekszik, hogy minél határozottabban törjék szét ezeket az örökölt kereteket. AZ ÖSSZECSAPÁS KOCKÁZATAI? Ezért az alkotmány e megfogalmazásával kapcsolatban Spanyolországban heves politikai harc várható. E politikai harc olyan háttér előtt folyik, amelyet súlyos gazdasági válság, infláció és fokozódó munkanélküliség jellemez. A közvetlen gazdasági gondok megoldására a kormány és az ellenzék pártjai létrehoztak egy pártközi egyezményt. A baloldal a maga részéről azért tartotta szükségesnek az egyezmény aláírását, mert még gyengének ítéli a spanyol demokrácia szerkezetét. Ügy véli: mind a gazdasági nehézségek orvoslását, mind pedig az alkotmány létrehozását politikai összecsapás, konfrontáció nélkül kell megoldani. Csak így lehet elkerülni, hogy a nagy politikai váltás időszakában a Francótól örökölt hadsereg és az erőszakszervezetek egy éles politikai összecsapást kihasználva feladják tartózkodásukat és beavatkozzanak az események menetébe! Ezért a baloldal nagy pártjai és mindenekelőtt a kommunisták élesen elítélik a Cuadernos Para el Diagolo című spanyol hetilap lépését. A lap november vége felé nyilvánosságra hozta az új alkotmány első tervezetének mintegy harmadrészét. Az alkotmány kidolgozását végző parlamenti bizottság vitái természetesen titkosak. A lap eljárása azért is zavaró volt, mert szerkesztősége meglehetősen szoros kapcsolatban áll a spanyol szocialista és baloldali kereszténydemokrata értelmiség vezető köreivel. Lépése ezért ürügyet szolgáltathat az alkotmánytervezeten dolgozó bizottság elleni jobboldali támadásokra. AZ ELSŐ FOGALMAZVÁNY Nyílt kérdés, hogy ez a botrány miképpen befolyásolja az alkotmányozó bizottság további munkáját. A lap közlése mindamellett lehetőséget nyújt arra, hogy felmérjük: milyen politikai határok között mozog az előkészítő munka. A részben nyilvánosságra hozott első fogalmazványból kiderül, hogy a várható kompromisszum szerint a monarchia megmarad, de hatalmát a jelenlegihez képest erőteljesen korlátozzák. 1. A miniszterelnököt a tervezet szerint nem a király nevezné ki, hanem a képviselőház, a törvényhozás alsóháza választaná. 2. A miniszterelnök és kormánya nem az uralkodónak, hanem a parlamentnek lenne felelős. 3. Ennek következtében a kormányt az alsóház bizalmatlansági szavazással megbuktathatja, amennyiben egyidejűleg a parlament meg tud állapodni egy új miniszterelnök személyében. 4. Megszűnnék az uralkodó mellett működő koronatanács, amelynek még mindig igen komoly tanácsadó szerepe van, s amely a Franco-korszak maradványa. 5. Az uralkodó elveszti azt a jogát, hogy kinevezze a szenátus, a felsőház 40 tagját. Ezzel megszűnnék a konzervatívok automatikus előnye, amely eltorzítja a felsőházban a választások eredményeit. 6. Az új alkotmány megnövelné az alsóház hatalmát a szenátussal szemben. A választói korhatárt egyben 21 évről 18- ra szállítaná le, ami egyértelműen a baloldali erőknek kedvez. Ez természetesen csak a születő spanyol alkotmány első tervezete — és annak is mindössze nem hivatalosan nyilvánosságra került harmadrésze. Mégis: a fejlődés irányát meglehetős világossággal mutatja. Korlátáival együtt várhatóan olyan alkotmány születik Spanyolországban, amely megerősíti az állam demokratikus szerkezetét, szűkíti a régi rezsimtől örökölt előjogokat és szélesebb működési lehetőségeket biztosít a demokratikus erők számára. Mindebből következik, hogy a haladás legszélesebb értelemben vett erőinek Spanyol- országban elerr! érdeke a nagy politikai összecsapások elkerülése az alkotmány születésének időszakában. Az, hogy ezt feszült gazdasági helyzetben meg lehet-e valósítani — a spanyol politikai élet talán legnagyobb kérdőjele és egyben próbatétele. —i. —e.
