Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
1977. december 28. KELET-MAGYARORSZAG 3 Á harmadik esztendő A TERVEZÉS IDEJEKORÁN ELKEZDŐDÖTT, a lapok közölték a népgazdaság 1978. évi tervét. Előzőleg az országgyűlés téli ülésszakán törvényerőre emelte az új állami költségvetést. Idei eredmények és jövő évi kilátások, lehetőségek és tennivalók — december vége, megkezdődött a visszaszámlálás. A múlt és a jövő, a finis és a start izgalmai szinte kitapinthatóan találkoznak most. Eredményekben gazdag esztendőt zárunk. Családi és személyes teljesítményekből, a kisebb-nagyobb közösségek gyarapodásából adódik össze az országos' kép, amelyből két eredmény ötlik szembe. Az egyik: a termelékenység valamennyi népgazdasági ágban — az idén először az építőiparban is — gyorsabban nőtt, mint a termelés. A másik: a mezőgazdasági rekord. Esztendeje még sokan irreálisnak tartották az idei előirányzatot. Hiszen nemcsak az 1976-os aszály okozta hullámvölgyet kellett áthidalni, hanem a megtépázott háztáji termelőkedvet és családi ambíciókat kellett helyrehozni. És a kétkedések, nehézségek ellenére sikerült nemcsak teljesíteni, hanem jelentősen túl is teljesíteni az előirányzottakat. A zöldségfélékből pl. egy év alatt negyven százalékkal nőtt a termelés. Mindez meggyőzően bizonyítja társadalmunk, gazdaságunk, politikánk erejét, lehetőségeit. A tervekből a közeljövő biztos körvonalai is kirajzolódnak: 1978 dolgos, szorgos, küzdelmes esztendőt ígér. A népgazdasági terv céljai reálisak, mértéktartóak, megfogalmazásai kerülik a nagy szavakat, a látványos fordulatokat. A mostani bizonytalan világgazdaságban sokra becsülhetjük a töretlen létbiztonságot, a gazdaság és az életszínvonal szerény, de megalapozott fejlesztését. Tovább gyarapszik, előrelép az ország. Egyebek között üzembe helyezik Kazincbarcikán a pévécégyárat. Lenin- városban a polipropilén üzemet, a nyirád- deáki bauxitbányát, a 750 kilovoltos magyar—szovjet távvezetéket és részlegesen az adriai kőolajvezeték magyar szakaszát. Elkészült 90 ezer lakás, 710 általános iskolai tanterem, az óvodai helyek száma 17 ezerrel, a kórházi ágyaké 7—8 százzal növekszik. BÍZUNK A MEGTERVEZETT JÖVŐBEN, bízunk felszabadult népünk alkotó erejében. Gazdasági építőmunkánk belső és külső feltételei 1978-ban sem lesznek könnyűek, sőt. A feladatok önmagukban, abszolút számokban keveset mondanak. Az összehasonlítás, a viszonyítás teszi őket megmérhetővé. Ha az új év tervszámait az óév várható eredményeivel összevetjük, a legszembetűnőbb, hogy mérséklődik a gazdasági növekedés üteme. Ez a változás azonban nem fékezés vagy visszakapcsolás következménye. A két év nemzeti jövedelmének jelentős, 3 százalékos különbségét döntően az okozza, hogy a tavalyi mélypontot, visszaesést követő idei rekord jövőre nem ismételhető meg a mezőgazdaságban. A mérsékelt gazdasági növekedés senkit ne tévesszen meg. Mit várunk a középső, a harmadik esztendőtől? Az első két év nagy gazdasági eredménye, hogy a vártnál, a tervezettnél kedvezőtlenebb külgazdasági feltételek közepette is fenntartha- tóak az ötödik ötéves terv gazdaságpolitikai céljai. E célok elérése azonban fokozott erőfeszítéseket, határozott lépéseket igényel. Döntő fontosságú, hogy mielőbb létrejöjjön a kiegyensúlyozott fejlődés tartós alapja: a hatékony és jó minőségű munka, a belső és a külső szükségletekhez alkalmazkodó korszerű termelési szerkezet. E követelményeket 1974 óta újra és újra hangsúlyozzuk, jelezve, hogy nincs más válasz a világgazdasági kihívásra, nincs más út a megbomlott gazdasági egyensúly helyreállítására. A követelmények ismétlése a bírálat jele, a beidegzés eszköze. A felhalmozott gyakorlati tapasztalatok és a Központi Bizottság idei, október 20-i ülésének nagy jelentőségű elvi útmutatásai lehetővé teszik a hatékonyság és a minőség immár hagyományos követelményének konkrét és céltudatos értelmezését, következetes érvényesítését. Tudjuk, hogy a hatékonyságnövelés eddig elért szintje, üteme bármilyen jelentős, mégsem elegendő a szükséges gazdasági növekedéshez, társadalompolitikai céljaink eléréséhez. Tudjuk, hogy számszerű mennyiségeredmények is csak akkor születhetnek, ha a munka, a gazdálkodás minőségét a kor követelményeinek szintjére emeljük. A MENNYISÉG ÉS A MINŐSÉG kapcsolatára íme egy konkrét példa az 1978- as tervből: A nemzeti jövedelem a sok évi átlagnál mérsékeltebben, 5 százalékkal növekszik, s e feladat könnyű rutinmunkának tűnhet. De közelebbről nézve kiderül, hogy e szerény növekmény is csak akkor érhető el a népgazdaság egyensúlyi helyzetének romlása nélkül, ha 12—13 százalékkal nő a tőkés országokba irányuló kivitel, méghozzá úgy, hogy az import ugyanebből a régióból legfeljebb csak 3—5 százalékkal bővül. S a prognózisok szerint termékeinknek az ideinél is kedvezőtlenebb világpiaci helyzetben kell állniok a versenyt. Az egyensúlyi helyzet javítása az V. ötéves terv alapfeladata. A középső, a harmadik esztendő különösen fontos célja is egyben, mivel az idei eredmények szépséghibája, hogy a kedvezőtlen külgazdasági feltételek miatt népgazdaságunk egyensúlyi helyzete a tavalyinál is, és a tervezettnél is rosszabbul alakult. Akad tehát korrigálni, pótolni való népgazdasági szinten és a vállalatoknál egyaránt. Az MSZMP Központi Bizottságának októberi határozata még az élenjáró vállalatokat is önvizs- gálásra, kisebb-nagyobb pályamódosításra készteti. Az átlagos és elmaradott vállalatoknál pedig különösen határozott lépések szükségesek a versenyképesség fokozására, a nem gazdaságos termelés visszaszorítására, a korszerű technika kiaknázására, a tudományos vívmányok, licencek alkalmazására stb. Komplex intézkedési terv és fejlesztési stratégia, s évről évre egy-egy döntő akció, jelentős vállalkozás szükséges az elmaradottság felszámolásához. A VILÁGGAZDASÁGI KORSZAKVÁLTÁSSAL megváltozott a nemzetek közötti sorrend. Előbbre léptek a kőolaj- és nyersanyagtermelő országok s rövid idő alatt megszilárdították vezető pozícióikat a legfejlettebb tőkés gazdasági hatalmak. Hazánk pedig sok-sok nemzettel egyetemben lejjebb csúszott a világranglistán. A pozíciók javításáért széles körben rendkívül éles harc indult. Hazánk is benevezett ebbe a küzdelembe. Az MSZMP több mint húszéves politikája, az immár 10 éves gazdaságirányítási rendszer és mindenekelőtt a szocialista tervgazdálkodás kedvező kereteket teremt népünk alkotó munkájához, a tehetség, a kezdeményezőkészség kibontakozásához. Kitartó munkával mind feljebb küzdhet- jük magunkat a nemzetek ranglétráján, ha a hazai mezőnyben” megfelelő szintre fejlesztjük a küzdőképességet, a versenyszellemet. Ha megteremtjük a teljesítmény, az alkotó munka, a vezetői kezdeményezés, a vállalkozás társadalmi presztízsét, fokozott erkölcsi és anyagi elismerését. A kiemelkedő munka, a nagyobb teljesítmény fokozott megbecsülése legyen 1978-as terveink sikeres teljesítésének döntő láncszeme, a jövő záloga. Kovács József A liftkezelő a felvonó ajtaja előtt ült. és újságot olvasott. A liftajtón szögről tábla lógott le, ezzel a felírással: MŰKÖDIK. Ügyfél jött sietősen. — Jó napot! —■. mondta. — A hatodik emeletre legyen szíves. — A hatodik emeletre, igenis — szólt a liftes, fel se nézve a szemüvege alól. — Majd, ha kilesz a létszám. — Miféle létszám? — Hát a négy utas. Mert a lift csak négy utassal indulhat. Ez a szabály, kérem. Űjabb utas tűnt fel a lépcsőházban. — Ötödik emelet. — Ötödik emelet, igenis — mondta a liftkezelő. De csak ült tovább és olvasott. A korábban jött ügyfél most a másikhoz fordult: — Sajnos, ez a lift csak négy utassal indul. És még csak ketten vagyunk. A liftes most a térdére ejtette az újságot: — Bocsánat, kérem szépen: hárman. A felvonóban súly szempontjából a szakképzett vezető is csak utasnak számít. Most testes férfi érkezett lihegve. .— öregem — mondta a liftesnek —, legyen szíves a félemeleten megállni. Ott én kiszállok. — A félemeleten nem áll meg a lift — hangzott a válasz. — Se az első emeleten, se a másodikon, se a harmadikon, csak a negyediken, az ötödiken, meg a hatodikon. De csak felfelé. Mert lefelé csak itt áll meg a földszinten. — Már attól féltem, hogy itt a földszinten se áll meg. — Ez nálunk csak akkor szokott előfordulni, ha elszakad a sodronykötél — mondta megnyugtatóan a liftes. — Csak az a baj, hogy most meg már sokan vagyunk. Maga kettőnek számít — tette hozzá, a kövérkés férfira mutatva. — A lift 320 kilón felüli terhelést nem bír el. Az utolsó szavaknál egy fiatal nő jelent meg a lépcsőházban. Egyszerre ketten is megállították: — Hová tetszik menni? — Az alagsorba. Az irattárban van dolgom. — Az úgy van — magyarázták neki —, hogy egy utas még hiányzik a létszámhoz, addig nem indul a lift. A nő beleegyezően bólintott: „Legyen a párttitkár Barzó né!” Felizzott körülötte a levegő, amikor bekiabálták a nevét : „Legyen a párttitkár Barzóné.” Sokan helyeselték, de valaki ellene szólt; „Egy nő? Tudná vezetni ezt a gárdát?!” Huszonnyolc évvel ezelőtt került a tejipari üzem konyhájára kézilánynak. Valaki újra szót kért, a kis Jóvári Kati életútjáról kezdett beszélni. A gyermeklányról, meg a behemót gumicsizmáról. Nagyobb volt az, mint Kati. „Emlékeztek, amikor kacagva locsolta a treppet? Ott nevelték, a munkások. A placc volt az ő első életszemináriuma. Bízhatunk a ml Katinkban.” „Kenyeret kellett keresnem...” Ellenjelöltként került tavaly szeptemberben a párttitkári posztra a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi alapszervezeténél ifjú Barzó Jánosné, született Jóvári Katalin. Ha Gebriné, Csányiné, Horváth- né, Baloghmé és Stevanyikné, ez az öt asszony szavaz mellette, hiába minden igyekezet. „Emlékszem, 21:14 arányban választottak meg. 1976. szeptember 8-án, délután.” Sírt akkor, örömében? Bánatában? Égy biztos: félt. Nem bízott magában. Képes lesz ellátni a párttitkárságot? A gratulációk elől elmenekült. Alig látták. Akik ellene szavaztak, másnap már keresték: „Katink, tudod kedves, miért nem akartuk ...” Kati tudta. Vállain már ekkor több volt, mint három párttagnak együtt. Tagja volt a pártvezetőségnek és az szb-nek. Szakaszparancsnok a polári „védelemnél. S emellett a termelési osztály cso— Jó, hát akkor felmegyek én is. A liftes bácsi majd visszahoz ide, ugye? — Van orvosi bizonyítvány? — kérdezte a kezelő szigorúan. — Mert lefelé a lift csak betegeket és éleme- dett korúakat szállíthat. — Jó, akkor lejövök gyalog — mondta a nő. — De menjünk már. A liftes feltápászkodott a székről. — Megyünk kérem, megyünk. Tessenek beszállni. Maga itt marad, és vár a sorára! '■— mondta, a testesre mutatva, akinek kivételével be is léptek a liftbe. Azután egy kattanás, és a már becsukott felvonóajtó kinyílt. A liftes lépett ki rajta. • — Hű, az áldóját! — mondta. — Ez a nyavalyás lift már megint elromlott. Azzal, miután a három utas is kijött, megfordította az ajtón a táblát, amelyen most ez a felírás tűnt elő: NEM MŰKÖDIK. Heves Ferenc portvezetője. De nem térhetett ki a párttitkárság elől. Valamelyest akkor kezdett oldódni, amikor az ellene szavazók is munkát kértek. Segíteni akart mind. Egyik a pártoktatás szervezését vállalta, a másik a munkaversenyét. A következő a taggyűlések előkészítését. Pártmegbízatást kértek olyanok, •akik korábban passzívak voltak. Huszonnyolc évvel ezelőtt fizikai munkásként kezdte. Nyolc testvére közül öt akkor már kirepült a családi fészekből. Édesapja a második szívinfarktussal vívódott, így kényszerült Kati arra, hogy felfüggessze tanulását a kereskedelmi iskolában. Munkát vállalt. „Kenyeret kellett keresnem, kötelességem volt ez a családommal szemben” — vallja utólag Jóvári Katalin, aki most a kereskedelmi osztály helyettes vezetője. Kézilány volt, míg a régi kócerájban fel nem számolták a konyhát. „Szerencsére. vagy véletlenül maradtam a tejiparban? Igényt tartottak a kétheti felmondási időre.” Kati maradt. Alig érte fel, de pucolta a hatalmas ablakokat. Nagyobb volt a seprű, mint ő, de a keze nyomán ragyogott az üzemudvar, a placc. Aztán feltűnt a laborban. Pipettákat mosott. „Kati, gyere ide, Katikám, csináld meg ezt.” És Kati mindig kéznél volt. Giczi Vince bácsi, az akkori üzem már elhunyt vezetője egyengette Kati útját. És mégis, amikor lejárt a felmondási idő, Katit az utolsó pillanatban kiabálták vissza a portáról. „Kovács Gyuri bácsi szólt utánam, hogy menjek az irodába, hivatnak.” Jóvári Kati lesz az új kollégájuk — újságolták neki nevetve. Tejelszámoló lett. „Hírük sem volt még akkor a modern tejes tankko- csikinak. Vasúton, kannákban szállítottuk a tejet.” „Jó lesz Kati vasúti kiváltónak.” És Kati csinálta. Nem kérdezte, mit fizetnek, mennyit kell túlórázni, fázlódni. Két műszakban szállította a tejet, a túrót, a vajat Pestnek, vagonokban. Alig volt 17 éves. Befogadták ‘ és nevelték a trepp „fogdmeg” munkásai, az erős kezű, meleg szívű emberek. „Sok apám volt apám helyett, akiktől tisztességet, becsületet tanultam. Vigyázták minden lépésemet” — emlékezik vissza. „Orosz Jóska bácsitól tanultam meg a különböző túrók készítését, a kazein titkait, s amikor befejeztük a munkát, a trepp szélére ültünk. Meséltek a világról, családról, politikáról, még a szerelemről is. Itt nyitogatták a szememet, eszemet. Ez volt az első szeminárium, amit végeztem.” Katiról, a kézilányról, a tejelszámolóról véletlenül halották meg, hogy tud gépen is írni. Kaptak rajta. Elvitték a munkaügyre. Gyorsgépíró lett. „Nehezen ment még a gépírás is, nemhogy a gyors. Nem szoktam hozzá a konyhán, a treppen. Mondták, hogy nem baj, majd beletanulok.” Kati igyekezett. Pestre küldték tanfolyamra. Ismerkedett a tervezés tudományával, bújta a statisztikát, a kereskedelmi tudomány rejtelmeit. Szakkönyveket forgatott, vizsgázott és visszasírta álmatlan éjszakáin a konyhát, a treppet. De kitartott A szorgalma segítette előbbre. Tíz esztendeig volt KISZ-titkár a vállalatnál. 1977. szeptember elsején nevezte ki dr. Szendrei István igazgató a kereskedelmi osztály helyettes vezetőjévé. De megmaradt Katinak. Százszorosán bizonyítani Katiban mégiscsak benne élt, hogy végülis élleríjelöltként lett párttitkár. Úgy érezte, neki százszorosán bizonyítania kell. Kikben bízhatott, ha nem az övéiben, a munkásokban? „Ez idő alatt öt párttagot neveltünk. Közülük négy fizikai munkás. Száraz Árpád és Szabó Gyula gépkezelő, Gasparík Judit csoportvezető. Molnár Marika már munkásőr lett azóta.” Alig van a napnak órája, hogy Katit ne keresnék. Nyitva a pártiroda és Kati szíve. Istápolója a? öregeknek, segítője a nagycsaládosoknak. Ha mosógépet, tv-készüléket, centrifugát ajándékoz a vállalat, Katit kérik: vigye és adja át. Ha hirtelen valamit ki kell járni a tanácsnál, TITÁSZ-nál, más vállalatnál, mert egy szocialista brigádtag családján kell segíteni, az igazgató is őt kéri: „Katalin kedves, menjen és intézze sürgősen.” És Kati, a párttitkár megy, talpal, kilincsel. Fegyelem, rend Apróságok? Emberi dolgok. Ezekből épül fel rakódik össze az élet. S néha vannak elkeserítő bosszúságok is. Akadtak a párttagok között is, akik úgy gondolták: „Katink a párttitkár, most már mindent szabad.” Tévedtek. Egyikük összetévesztette a közvagyont a sajátjával. Egy másikat az üzemben megszondáztak. Kiderült, hogy ivott. Akadt, aki a gép helyett a kártyajárásra figyelt munka helyett. Kati rettenetes haragra gerjedt. De higgadtan intézkedett, párttitkárként. Fegyelem. rend van a pártszer- vézet portáján. Nem szükséges körözvény, bizalmiaknak futkosni, hogy taggyűlés lesz. Mindenki tudja, hogy ez mindig a hónap utolsó csütörtökjén van. És nincs hiányzás. Hacsak betegség miatt nem. Faggattam az igazgatót: mondja már, eiége- gedett-e a párttitkár munkájával? Mosolygott. „Engem is megdolgoztat — jegyezte meg humorosan. — Megköveteli az alapos munkát.” Farkas Kálmán „EGY Nő?"
