Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1977. december 28. Napi külpolitikai kommentár A Szadat—Begin találkozó után AZ EGYFEJÜ SAS ORSZÁGÁBAN (5.) Legenda és valóság ISZMAILIÁBAN, Szadat elnök egyik rezidenciáján befejeződött az egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó. Az nem tűnt valószínűnek, hogy a megbeszéléseket bármilyen értelemben teljes siker koronázza, de az eredmények a két fél által vártnál is sokkalta szerényebbek. Sőt: a legtöbb nagy hírügynökség kommentátora úgy fogalmaz, hogy egyáltalán nincsenek eredmények. A két álláspont közötti szakadék minden megvitatott kérdésben — a Sinai-félszi- getről való kivonulás méreteitől és menetrendjétől kezdve a Gaza-övezeten át a Jordán folyótól nyugatra eső területek bonyolult, katonai településekkel súlyosbított problémáiig — tátongóan mély maradt. A véleményeltérések részletezése oldalakat töltene meg, de a dilemma lényegét szellemes tömörséggel így fogalmazza meg a moszkvai Pravda elemzése: „annak maximuma, ameddig Izrael hajlandó volt elmenni, jóval kevesebb annál a minimumnál, amire Szadat törekszik.” Nem tudni, mit hoz a jövő, de egyelőre látványosan bebizonyosodott a Szadat-féle kezdeményezés arab és nem arab bírálóinak figyelmeztetése: az egyiptomi elnök „gesztusai” nem bírták engedékenységre Tel-Avivot, ahogyan azt a jelek szerint Kairó remélte, hanem ellenkezőleg, minden vonatkozásban megkeményítették Izrael álláspontját. Moszkvában változatlanul azt tartják a különös Szadat —Begin dialógus legfőbb tanulságának, hogy a közel-keleti rendezés csak valameny- nyi érdekelt fél összehangolt lépéseinek eredményeként érhető el és semmiképpen nem valamiféle törékeny, megalapozatlan „különbéke” lobogója alatt. EZEN A LEGFŐBB TANULSÁGON TÜL levonható néhány egyéb következtetés is az iszmailiai és az azt követő fejleményekből. Az egyik az, hogy az izraeli vezetésben — az eddig gondosan óvott kulisszák ellenére — enyhén szólva nem minden kérdésben teljes az összhang. A kommentátorok figyelmét nem kerülte el, hogy Mose Dajan hadügyminiszter az iszmailiai találkozó után nem osztotta Begin „kincstári optimizmusát”, hanem nyers borúlátással beszélt az ottani eredménytelenségről. Ezúttal nem valószínű, hogy munkamegosztásról van szó. Dajan célja kettős lehet: 1. Megszerezni az izraeli „héják” támogatását, akik csa- lódtak, vagy csalódni fognak Beginben és ezzel, 2. előkészíteni a talajt egy későbbi politikai offenzívára, amelynek félreérthetetlen iránya a kormányfői bársonyszék... Harmat Endre GÓRAL NÉPI EGYÜTTES TELEX... Tyereskova az új szovjet alkotmányról Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a szovjet nőbizottság elnöke és a bizottság vezetőségének több tagja kedden Moszkvában a szovjet és külföldi sajtó képviselői előtt ismertették azokat a jogokat és kötelességeket, amelyeket a Szovjetunió új alkotmánya ír elő a társadalom nőtagjai számára és vázolták a szovjet nőmozgalom előtt álló feladatokat. Tyereskova rámutatott, hogy az új szovjet alkotmány kimondja azt, ami az elmúlt hat évtizedes fejlődés eredményeképpen a Szovjetunióban valósággá vált: a nők és a férfiak minden tekintetben, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életben egyaránt egyenjogúak. A jogok gyakorlati megvalósulását érzékeltetik a következő adatok: a szovjet népgazdaságban foglalkoztatottak fele nő. A női szakemberek számát tekintve a Szovjetunió világviszonylatban első helyen áll. A felső és középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek 59 százaléka, ezen belül a közgazdászok 60, az orvosok és pedagógusok több mint 70 százaléka, az iparban dolgozó mérnökök csaknem fele nő. Az iparvállalatok, szov- hozok, kolhozok, építkezések és adminisztratív intézmények élén több mint fél millió női vezető áll. A női tudományos dolgozók száma 1959 és 1970 között hatszorosára nőtt. Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a világ első és mindeddig egyetlen űrhajós- nője a sajtóértekezleten kijelentette: — minden feltétel adott ahhoz, hogy a Föld körüli pályán vagy a naprendszerben bárhol másutt keringő szovjet űrállomásokon a jövőben női űrhajós szakemberek is huzamosan dolgozzanak. „Népszavazás” Chilében BONN Kedden háromnapos hivatalos látogatásra Egyiptomba utazott Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. Több alkalommal tárgyal Anvar Szadat egyiptomi államfővel, majd a hivatalos program lebonyolítása után Schmidt — felesége társaságában — a szilvesztert és az év első hetét pihenéssel Egyiptomban tölti. VATIKÁNVÁROS VI. Pál pápa vasárnapi karácsonyi üzenetében 13 nyelven kívánt boldog és békés ünnepeket. Karácsonyi üzenetében, VI. Pál sikraszállt a közel-keleti béke mielőbbi megteremtése mellett is. PEKING Az államtanács jóváhagyásával húsz új igazgatót, illetve igazgatóhelyettest neveztek ki a Kínai Tudományos Akadémia kutató intézeteinek élére. Mint a kínai sajtó rámutat, az új vezetők kivétel nélkül tudósok vagy tudományos kutatók, olyanok, akik támogatják a párt és a kormány politikáját. ALGÍR Huari Bumedien elnök vezetésével ülést tartott az algériai kormány s megvitatta a nyugat-szaharai konfliktusba való közvetlen francia fegyveres beavatkozással kapcsolatos kérdéseket. Mint a tanácskozásról kiadott közlemény leszögezte, az algériai kormány felhívja a francia vezetők figyelmét az afrikai béke és stabilitás elleni hasonló beavatkozások súlyos következményeire. A hivatalosan betiltott Chilei Kereszténydemokrata Párt felszólította Chile népét arra, hogy szavazzon nemmel a Pinochet-rezsim által 1978. január 4-re kiírt „népszavazáson.” A TASZSZ hírügynökség New York-i szemleírója a chilei fasiszta junta népszavazási színjátékával kapcsolatban azt írja, hogy annak célja megcáfolni az ENSZközgyűlés Chilg-határozatát. Tudvalevőleg ítéletet mond az emberi jogok chilei lábbal tiprása fölött. A junta mindent megtesz, hogy megfélemlítse a választókat, — írja. A katonai vezetés által ellenőrzött sajtó kampányba kezdett, és ebben a „nép el- lenségénék” nevez mindenkit, aki a népszavazáson nem támogatja Pinochet rendszerét. VESZÉLYES „HÁZŐRZŐ”. „Nyugodjék meg asszonyom, mindez csupán az ön biztonságát szolgálja”. (A Pravda karikatúrája«— KS) M int minden nagy hegy, a Tátra is megragadta az ember képzeletét, és számtalan legendát teremtett köré. Az egyik szerint a lengyel betyárok (lengyelül: baciar, ejtsd: bácsár) hatalmas kincset raboltak a magyar főuraktól, és a Tátrába rejtették. Apáról fiúra adták a titkos hely tudását, és sokan még ma is hisznek abban, hogy meglelik, csak idő kell hozzá. A képzelet nem is rugaszkodik el olyan nagyon a valóságtól; egykor jelentős vas- és nemesfémbányászat folyt itt, de a készletek már több évszázada kimerültek. Ma is őriz azonban igazi „kincset” a hatalmas hegység: valóságos kincsesbányája a geológiai, természettudományi, történelmi és néprajzi emlékeknek, ritkaságoknak. Pótolhatatlan értékét felismerve a lengyel kormány 1947-ben nemzeti parkká nyilvánította. Zakopánéban, a lengyel Tátra központjában nem volt szerencsém, a rövid másfél nap alatt, amit itt tölthettem, reménytelenül esett az eső, a hegyekbe ilyen időben nem mertünk elindulni, távolról figyeltük csak a ködöt pipáló vagy felhőbe vesző hegycsúcsokat. Mit tehet az ember, hogy valami ízelítőt kapjon mégis a tájból, annak kultúrájából? Megnézi a helyi múzeumot. A Zakopanéi Tátra Múzeum nemcsak hogy kárpótol a személyes tapasztalatokért, hanem sűrítve és élményszerű- en olyan ismereteket is ad, amelyet nehezen szerezne meg a többnyire korlátozott idővel rendelkező utazó. A Múzeum négy részlege (geológiai, természettudományos, történelmi és néprajzi) teljességre törekedve mutatja be a Tátrát. A néprajzi tárlók a népi élet két területét mutatják be alaposabban: a lakóházat és a juhászatot. Parasztházat láthatunk tisztaszobával és „fekete szobával.” Nem kell ahhoz szakembernek, néprajzosnak lenni, hogy a lengyel és a magyar népi élet és tárgyai hasonlóságának egész sorát fedezze fel: a szobák elrendezése, a berendezési tárgyak szigorúan kötött rendje sok összehasonlításra ad alkalmat. A tisztaszoba cserépedényei között felfedeztem a gö- möri főzőfazekat, az erdélyi bokályt, a vásárhelyi vizeskorsót. Tárlatvezetőnk, Zu- rowski etnográfus, a múzeum munkatársa kérdésemre elmondta, hogy a hasonlóságot mutató tárgyak egy része magyar eredetű, másik része helyben készült és kölcsönhatásról, a forma és motívum vándorlásáról vallanak. A hagyományos tátrai juhtenyésztés esetében a kapcsolatok még szorosabbak, a kölcsönhatások még erősebbek. A szakszavak is beszédesek: a pásztor lengyelül= pasterz, a juhász = juhas, a gazda az gazda. A nagyfokú hasonlóságnak az a magyarázata, hogy a tátrai juhtenyésztés kialakulásában nagy szerepet játszottak a középkorban az Erdélyből északra vándorolt pásztorok. A két nép között az érintkezés a középkor óta folyamatos volt, nem megle- j pő hát, hogy a kölcsönhatás Lengyelország legdélibb népcsoportjánál, a teljesen nem tisztázott eredetű góráloknál a legkézzelfoghatóbb. Most értettem meg a városi művelődési házban előző este látott népitánc- műsor „rejtélyét”: a lakodalmas vagy a betyártánc ritmusa, dallama ismerősebb volt számomra, mint a Közép-Lengyelországból származó kísérőmnek. A dallamkölcsönzés, kölcsönhatás oka nyilvánvalóan a két nép több évszázados érintkezésében kereshető. Miután végignéztük a kiállításokat, Zu- rowski szobájából folytatjuk a beszélgetést. Munkájáról faggatom. — Egyik legfontosabb feladatunk a gyűjtés, a leletmentés — mondja az etnográfus. — Múzeumunkban hatalmas anyag van raktáron, töredékét tudjuk csak kiállítani, mégis komoly hiányosságaink vannak. A múlt században például — amikor megalapozták a múzeumot — csak a szép tárgyakat gyűjtötték, a mindennapi használati eszközöket, szerszámokat nem. És sok esetben tényleg a huszonnegyedik órában vagyunk. Példaként elmondom, hogy duzzasztógát épül a Dunajecen, s egy egész falut — néprajzi értékű falut — kell áttelepítenünk, mert jelenlegi helye víz alá kerül. A régi házakból falumúzeumot, skanzent csinálunk. Vagy itt vannak a tátrai juhászkunyhók és hodályok, tizenegy völgyben. 1947 óta lakatlanok, amióta nemzeti park lett a Tátra, nem szabad itt legeltetni. Gazdát kell keresni nekik, mert különben elpusztulnak. A másik megoldás: az értékesebbeket helyi múzeummá alakítjuk, a többit pedig skanzenbe telepítjük. skanzenépítés sem olyan egyszerű Ni ‘ munka, mert ehhez a kultúra egészében kell tájékozódni, a podhalai (Tátra vidéki) kultúrának pedig csak egyetlen területe, a juhászat van tudományosan, a teljesség igényével feldolgozva hét kötetben. Sokat írnak a podhalai kultúráról, de ezek többnyire résztanulmányok vagy ismeretterjesztő munkák. Tavaly tudomá- nyos gyűjtőtábort szerveztünk néprajz szakos egyetemistáknak, tovább kell lépnünk, komplex tudományos „tábort”, megtervezett csoportos kutatást kell szervezni a podhalai népi kultúra egészének tudomá- j nyos feltárására. Zakopane utcáin sétálgatva sok magyar szót hall az ember, ez is jelzi, hogy innen j a mai Magyarország sincs messze. Angyal János Vége JANUÁRBAN Új kormány Olaszországban Koccintás a Távol-Kelet fölött? Szilveszter a világűrben Januárban a legfontosabb politikai eseménynek az a fejlemény ígérkezik, hogy az Andreotti-kormányt új kabinet váltja fel. „Nélkülözhetetlenül szükség van már olyan kormányra, amely azt a programot hajtja végre, amelyben esetleg megegyezünk” — jelentette ki Emanuele Ma- caluso, az Olasz Kommunista Párt vezetőségi tagja az olasz rádió hétfő esti magazinjában elhangzott nyilatkozatában, amelynek a belföldi hírügynökségek azonnal nagy víszhangot adtak. Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Két földlakó a világűrben köszönti az új esztendőt. Juri j Romanyenko és Georgij Grecsko, a Szaljut—6 szovjet tudományos űrállomáson dolgozó űrhajósok Szilveszter éjszakáján a tervek szerint a Távol-Kelet felett repülnek majd. A Szojuz—26 űrhajó parancsnoka és fedélzeti mérnöke vasárnap harmadik munkahetét kezdte el az űrlaboratóriumban. Romanyenko és Grecsko hétfőn tervszerű megelőző és karbantartó munkálatokat végzett. Az űrállomás több fedélzeti berendezését és műszerét vizsgálták meg, 6 megállapították, hogy valamany- myi kifogástalanul működik. Folytatták a biológiai kísérleteket is. Ezúttal azt figyelték meg, hogyan fejlődnek a kétéltűek az űrállomáson.
