Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Büntetés nevetésért Történelmet idéző periratok Szokatlan ügyiratokba lapoztunk a vásárosnaményi járásbíróságon. Kortörténeti dokumentumként vették sorra a legérdekesebb perek anyagait, hogy feldolgozzák a járásbíróság több mint 50 éves történetét. A legkorábbi irat 1921. november 22-én kelt. Ma már hitetlenkedve olvashatjuk az 1920-as, 30-as évek jellegzetes periratait. Közöttük gyakoriak a KBTK 52. paragrafusába ütköző vallás elleni kihágások. A gulácsi csendőrőrs 1922. szeptember 4-én a következő feljelentést nyújtotta be a bíróságnak: Gulács községben Kovács Károly ref. lelkész gulácsi lakos panaszolta, hogy f. hó 3-án délután istentiszteletre maga helyett Sándor nevű 16 éves, 7. gimnazista fiát küldte a templomba isteni tisztelet végett. Fia a templomból kijövet neki elmondta, hogy míg ő a szószékről az isteni igét olvasta, ezalatt közvetlenül a szószék melletti székben ülő Bállá Imre és Kosa Imre gulácsi lakosok állandóan nevetgéltek és a lábukkal a székben szándékosan dobogtak. Ezáltal az istentiszteletet zavarták...” Templomi pacibérlet A korabeli iratok más templomi perpatvart is felidéznek. Az egyik per tárgya a templomi bérelt hely volt. A hívők padbérletet fizettek és a megváltott helyükre ültek. Minél tehetősebb, gazdagabb volt valaki, annál köAzt álmodtam, hogy nyír vagyok s ezüst kéreg borítja testem, tövemnél forrás-ér gagyog, levelem a fényben feresztem. Csúcs-ágamon rigó fütyül, erőm feszül a mély gyökérben. s finomlombos gallyamba gyűl — s kérgem alatt zsong-zsong a vérem. *90 éve. 1887. november 14- én született Aprily Lajos költő. zelebb került a szószékhez. Az első sorokban rendszerint a lelkész felesége, a helyi földbirtokosok, az előkelő emberek foglaltak helyet. A cselédek, a napszámosok a padok között álltak, vagy az utolsó sorban ültek. Egy padper: a jegyzőkönyv 1923 májusában készült, a vallás elleni vétség miatt feljelentett Czeglédi Lajosné ellen. Czeglédi Lajosné húsvét második napján a tisza- szalkai református templomban, amikor az istentisztelet kezdetén a hívek már énekeltek, nem engedte Balázsi Erzsébetet és Terézt, hogy bérelt székükben leüljenek. „Mi a templomból távozni voltunk kénytelenek” írták a felperesek. Az egyháztanács is állást foglalt az ügyben: kijelentve, hogy „Balázsi Erzsébet, mint önálló fizető tag, csak a maga és leszármazottjai részére váltott templomszékjogot, s így a III. padban családjának más tagjai nem bírnak jogosultsággal.” Ennek ellenére a vádlottat, Czeglédinét a bíróság 800 korona felmerült költség megtérítésére kötelezte. Az „istentelen" fuvaros Sok embert feljelentettek ebben az időben, mert ünnepnapon dolgoztak. így 1924. január 20-án „Gelber- man Aladár 24 éves zsidó, nőtlen tarpai lakost tetten érték, midőn igavonó állataival a község utcáján az erdőből fát fuvarozott, illetve Egy karcsú kéz hajlik felém s a kérget késsel megcsapolja s forrást buggyant a kés helyén, minthogyha bor kútfője volna. Sebemből friss öröm fogan: szép, szomjas száj csókolja nedvem. S éjjel suhogok boldogan egy vad tavaszi fergetegben. szállított, minek láttára a jobb érzésű és templomba menő magyar emberek meg- botránkoztak. Ezért a tettéért a bíróság vallás elleni kihágás miatt 1000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az 1923. november 11-én kelt B. 656 923. számú iratban Bíró Pétert és társát jelentették fel, mert az „isten- tiszteletről hazamenőben vágták és kötötték kévébe a nádat a saját szükségletökre.” Egy 1928-ban kelt iratban ez áll: Rózsa Jánosné a Vá- sárosnaményban megtartott országos vásár alkalmával a vásártéren 1 db 10 pengős bankjegyet talált, és azt anélkül, hogy a községi elöljáróságnak beszolgáltatta volna, saját céljára elköltötte. A vádlott 3 gyermekes, vagyontalan, büntetlen, védelmére szegénységét hozta fel. Elég sok per származott a cséplési balesetekből is. Minden cséplésnél előfordult egy-két csonkulásos baleset. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a tulajdonosok adtak egy-egy korsó savanyú bort a munkásoknak. Rendszerint az etető is ivott, aki derékig hajolt a gépbe, és a kévével együtt könnyen magával ránthatta az etetődob ... Megperdül a dob Csempészek felett is ítélkezett a járásbíróság, főleg tojást, baromfit vittek a határ menti községekből cseh területre. A 30-as években jócskán megszaporodtak az eladósodásból származó viták, perek, amelyek gyakran végződtek árverezéssel. Az 1921—30. közötti években 3000-en vándoroltak ki a járásból Amerikába. Ez az örökösödési perekben, a hagyatéki eljárásokban is éreztette hatását, mert éppen a külföldi kézbesítés miatt húzódtak el a perek. A nyomorúság vámszedői se hiányoztak, élelmes marhakereskedők beteg jószággal kerestek jó pénzt, mint egészségeset eladták a hiszékeny vevőknek. A dokumentumok hitelességével ható bíróságtörténeti krónika napjainkig követi nyomon a járás életét. Egy sajátos szemszögből, a bírósági perek alapján. (P) Áprily Lajos: Nyírfa voltam Orvostörténeti könyvtár Az 1837-ben alapított Budapesti Orvosegyesület könyvtárában, a mai Semmelweis Orvos- történeti Könyvtárban 110 ezer kötet várja az orvostanhallgatókat és a kutatókat. Képünkön: több réteges oktatókönyv. (Várkonyi Péter felvétele) 1977. november 13. □ MEGYÉNK TÄJAIN Sóstóhegy T anya, vagy község? Talán egyik sem. Keresem a változás, a fejlődés jegyeit. Vitathatatlan a pozitív irányú előrelépés. És mégis! önálló élete nem volt. Tartozott Nyírpazonyhoz, a rókahegyi rész Kótajhoz, mígnem 1953-ban Nyíregyháza lett jelenlegi gazdája. „E táj néma volt. Sürgönypóznák / nem dudorászták szét dalát. Vándorok lábai se hordták / más vidékre könnyű porát. > Oly csendes, lombok alatt alvó, / érintetlen volt ez a föld,...” Váci Mihály szavai találón jellemzik ezt a homokdombokra épült tanyavilágot. Leginkább a hajdan nagy területet benépesítő szőlő volt az, ami sajátosan mássá, a bokortanyáktól különbözővé tette ezt a területet. Változást, emberibb életet furcsa módon egy pusztulás hozott e tájra. Az egész országot érintő szőlőfertőzés után vált ismertté. 1892-ben ugyanis a kormányzat fertőzésmentes területet keresett szőlőültetvényei számára. Nyíregyháza városhoz fordult, hogy ajánljon fel e célra 500 holdat, de a — hasznos célra — máskor oly gavallérosan áldozó város megtagadta ezt a kérést. Az állam ezért a fürdővel szomszédos dombokon Me- zőssy Bélától vásárolt 400 holdat. Rövid idő múlva ez a terület megháromszorozódott. Az akkor nagy kedvvel és energiával megindult telepítési folyamat mostanság nemcsak hogy megállt, de ma már egyre fogynak az akkor meglévő szőlőültetvények. Szinyei Bertalan — borgazdasági üzemvezető — kissé szomorúan konstatálja ezt a tényt. A szőlővel pusztul az állat és ember számára áthatolhatatlan sűrűségűre összenőtt élő tüskekerítés is — a gledicsia. Az almával szemben ma már többedrangú szerep jut a szőlőnek. Az itt termő 3 és fél ezer mázsa szőlőt az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát nyírségi üzeme dolgozza fel. Az 55 millió forintos beruházással Sóstóhegyen megépült üzem 24 ezer hektoliter mustot, illetve bort tud tárolni, nagyobb részben a felszínen lévő toronyszerű poly- eszter tartályokban. Az 1620 négyzetméter alapterületű raktárakban a badacsonyi szürkebaráttól az egri bikavérig, mintegy 120— 130 féle palackozott bort tárolnak. Az itteni raktárakból kerül ki a megyében forgalomba hozott bor 70 százaléka. Évente 6 millió üveg, 7 féle ízt jelentő Márka üdítő ital is innen jut a megye üzleteibe. A szilárd útburkolattal, iparvágánnyal, önálló vízművel rendelkező gazdaság azon túl, hogy korszerű és valóban szemet gyönyörködtető szociális létesítményeket hozott létre dolgozóinak, segít a település gondjain is. Szocialista szerződésük élő a helyi óvodával, iskolával, szociális otthonnal. Tervezik az üzem előtti autóbuszváró építését, a Nyírpazony—Kabalás felé vezető földút korszerűsítését — bár itt jó lenne az útépítési tervekben érdekelt üzemek és a tanács ösz- szehangolt döntése (Vörös Csillag Tsz, borkombinát, ilonatanyai gazdaság és a tanács.) Hajdan a település iparát az egyetlen szeszfőzde jelentette. Ma az 1600 liter kapacitású korszerűsített főzde elsősorban a Nyírkémiának termel, de kielégíti a kistermelőket is. A Kemecsei út menti régi kis üzemet megszüntették és helyén 12 főt foglalkoztató gépjármű szervizt létesítettek. Itt látják el a Nyírkémia vállalat gépjármű szervizmunkálatai mellett a nyíregyházi kisebb vállalatok és szövetkezetek ilyen irányú megrendeléseit is. Szabó Lőrinc bizony alig ismerne Sóstóhegyre, hisz a Thomas-féle ház is — ahol 1945-ben vendégeskedett és írta a Tücsökzene csodálatos verseit — kissé megöregedett. Emléktábla se jelzi e helyet! Talán szégyellnünk kell? Azt semmiféleképpen nem, hogy valaha költők és írók jártak ezen a vidéken: Jókai Mór, Krúdy Gyula, Szabó Lőrinc, Váci Mihály. Persze az akkori borházak és azok jellegzetes hangulata már rég megváltozott. A másfélszáz évesnél régebbi Betekints csárdát Jókai említi „Egy magyar nábob”- jában. Ma ez is omladozik, helyére újat kívánnak építeni, egy falatozót. De miért kell ide egy modern „falatozó”? Álszemérmességünk nem engedi talán, hogy a csárda maradjon? Az italbolt jelenleg 120 ezer forintos havi forgalmat bonyolít le. Nem valószínű, hogy a falatozóvá alakítás csökkentené az elfogyasztott italmennyiséget. Az ÁFÉSZ négy vegyesboltot, egy húsüzletet és az előbb említett italboltot üzemelteti a ma még mindig szétszórt településen. A legnagyobb — havi 450 ezer forint — forgalmú a 22. számú üzlet. Az ÁFÉSZ felvásárlóhelye naponta 5 vagon almát vesz át. Dolgos női kezek válogatják, csomagolják az exportra és a hazai hütőházakba szállítandó almát. Sóstóhegy külterület, Nyíregyháza perem- kerülete, a mai napig megőrizte agrárjellegét, ennek ellenére a 3700 fős település lakosságának több mint 10 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A 14 éven aluliak, valamint a nyugdíjasok kivételével a többiek bejárnak Nyíregyházára dolgozni. Az utóbbi tíz évben felparcelláztak minden mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területet (gyakran az alkalmasakat is!) Sokan költöztek ide Tiszatelekről, Beszterecről, Nyírbogdányból, sőt nyíregyháziak is szép számmal vásároltak házépítésre is alkalmas telkeket. A víkend és hétvégi telkek száma rohamosan nő. Az itt működő Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a megye legkisebb földterülettel — 865 hektár — rendelkező gazdasága. A 267 fős szövetkezetnek 107 nyugdíjasa van. Gerda György termelési elnökhelyettestől tudom, hogy a teljes árbevételük egyötöde csupán a növénytermesztési hányad. Fő profiljuk a baromfitenyésztés. Ebben az évben 10 millió darab hibro tenyésztojást termelnek és értékesítenek. Mindehhez 62 ezer tojó tyúk képezi törzsállományukat. A telep 72 millió forintba került. Az akkor státuszszimbólumot jelentő, 210 vagonos almatároló 12,5 millióba került. A hűtőtárolót az idén a MÉK bérli 1,3 millió forintért. Saját almájuk nincs benne, mert azt leszedés és válogatás után azonn'ál értékesítik. 553 lóerő összteljesítményű erőgépeik mellett 3 pár lovuk is van. Főleg a háztájiban használják őket. A mezőgazdasági ágazatban dolgozó tagok és alkalmi munkások havi átlagjövedelme háromezer forint. Hétszáz lakás 3700 lakójának közös gondjait fogja össze Molnár Bertalan, tanács- kirendeltség-vezető. 1954-ben pontosan feleannyian éltek ugyanitt. A 6 és fél kilométer hosszú bekötő út forgalmát 11 percenként állítja meg a lezárt sorompó. A sóstóhegyi állomás kirakóvágányán 9 helyi és környékbeli gazdaság végzi áruik ki- és berakását. Az év elején elkészült egy mélyfúrású közkút. A másikra 1980-ig még várni kell. Van pb-gázcseretelep, villanyvilágítás, gyalogos aluljáró, kilenc féle kisiparos, helyi autóbuszjárat, körzeti orvos, posta, 2800 kötetes szépen berendezett könyvtár, ahová a lakosság csupán öt százaléka jár. Fiatalodik a település. A lakosság kétharmada ötven éven aluli. A 330 iskolás korú gyereket — 1 tanuló- csoport kivételével — délelőtt oktatja a tantestület 25 tagja. A rókahegyi tagiskola az évek óta csökkenő gyereklétszám miatt csak három kislétszámú alsós tanulócsoportot működtet. Előbb-utóbb hasonló sorsra jut, mint a többi tanyai kisiskola. Az újonnan épülő lakások — kevés kivétellel — legalább kétszobásak. Az igazsághoz tartozik, hogy sajnos sok még az olyan egyszobás, elhanyagolt lakás, melyben legjobb esetben 6-8 ember él. Egy cigánycsaládot tartanak nyilván. Nincs viszont tüzelőolaj-árusító hely, autóbuszváró a helyi járatokhoz, és futballcsapat. Pályáját gyom lepte el. Nagyon kellene az új 100 személyes óvoda, egy szép és tágas kultúrház. Az iskolára is ráférne egy kis korszerűsítés! S óstóhegy jövője a ma itt élő fiatalok kezében van. Együtt és sokat kell tenni minden itt élő és dolgozó embernek, hogy e szétszórt település megszűnjön tanya lenni. Bontja zászlóit szülőföldem című versében Váci így ír — egy kicsit a jövőt is sejtetve: „Pirulva dicsekedtek pár szót a sóstóhegyi almafák.” Sánta János
