Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 30. KOMMENTÁR v „A Szovjetunió és az Egyesült Államok párbeszéde mellett más országoknak is nagy lehetőségük kínálkozik ahhoz, hogy kezdeményezéseket tegyenek az enyhülés elmélyítésére ...” — jelentette ki Rómában Edward Gierek. Körülbelül ez a mondat az alaphangja azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára folytat vendéglátójával, Giulio Andreottival, az Olasz Köztársaság kormányfőjével. Alig hagyta el Varsót a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, a levegőbe emelkedett Edward Gierek repülőgépe. Varsó és Róma viszonya talán nem olyan nagyságrendű, mint az Európában hagyományosan oly fontos lengyel—nyugatnémet kapcsolatok, de Olaszország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere és a tárgyalásokon — mint mindkét fél hangsúlyozta — megkülönböztetett szerepet kapnak a gazdasági kérdések. Az ezzel kapcsolatos örvendetes fejlődésre jellemző, hogy az 1970-nel kezdődő évtized első felében a két ország áruforgalmának évi növekedése átlag huszonhét százalék volt, ami — a nehézségeket is figyelembe véve — igen tekintélyes mutató. A forgalom összértéke is impozáns szám: már tavaly elérte a 650 millió dollárt. Éppen a Gierek-féle idézet fényében nyilvánvaló, hogy a tárgyalásoknak a kétoldalú kérdések önmagában is fontos megvitatásán túl is megvan a maga jelentősége. Végül is nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az egyik legnagyobb európai szocialista ország legmagasabb rangú képviselője találkozik az egyik legfontosabb európai NATO-állam kormányfőjével. Gierek Montecasinóban megkoszorúzta azoknak a lengyel katonáknak a sírját, akik a második világháborúban estek el Olaszország náci megszállói ellen vívott harcban. A háború, a fasizmus keserű emléke olyan közös alap, amire lehet építeni. H. E. Gierek Olaszországban A hivatalos látogatáson Rómában tartózkodó Edward derek és vendéglátója, Giulio Andreotti miniszterelnök az előzetes program szerint kedden nemzetközi politikai kérdésekről szóló közös nyilatkozatot írt alá. A két ország külügyminisztere, Emil Wojtaszek és Arnaldo Forlani négy megállapodást írt alá a gazdasági együttműködés fejlesztéséről, az ipari kooperáció elmélyítéséről. Andreotti kormányfő hétfőn este díszvacsorát adott a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárának tiszteletére. Giovanni Leone olasz köz- társasági elnök kedden a Quirinale palotában fogadta Edward Giereket. Leone a megbeszélést követően díszebéden látta vendégül a LEMP KB első titkárát. Edward Gierek kedden délelőtt Montecassinóban megkoszorúzta a második világháborúban Olaszország felszabadításáért vívott harcokban elesett lengyel katonák emlékművét. Havasi Ferenc hazaérkezett Szófiából Kedden délben Szófiában emlékeztető aláírásával befejeződött a magyar-bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság két ülésszak közötti elnöki találkozója. A tárgyalásokról kiadott dokumentumot a vegyes bizottság két tagozatának elnöke — magyar részről Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes, bolgár részről pedig Mako Dakov miniszterelnökhelyettes írta alá. A tárgyalásokon tág teret szenteltek a magyar-bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés alapelvei kidolgozásának. Ezek az irányelvek lesznek hivatottak arra, hogy megfelelő keretet teremtsenek egy tartós, dinamikus és eredményes együttműködés kialakításához. A két ország együttműködését a jövőben elsősorban a közlekedés, az építő- és építőanyag-ipar, a belkereskedelem, valamint a nyersanyag- beszerzés területén fejlesztik majd. Az elnöki találkozó befejezése után Havasi Ferencet fogadta Tano Colov, a bolgár miniszterelnök első helyettese. Havasi Ferenc, a Miniszter- tanács elnökhelyettese kedden hazaérkezett Szófiából, ahol a magyar-bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnöki talákozóján vett részt. Újabb rbodésiai agresz- szió Mozambik ellen A rhodesiai fajüldöző rendszer újabb agressziót hajtott végre a Mozambiki Népi Köztársaság ellen. A légierő támogatásával helikopterről számottevő deszant-erőket dobtak le Tete tartományban, és támadták a zimbabwei menekültek Embue helységben lévő táborát — jelentette be a Mozambiki Népi Felszabadító fegyveres erők (FPLM) vezérkara. Az FPLM egységei a népi milicia támogatásával visszaverték az ellenséget. Az agresszor veszteségeket szenvedett. A mozambiki fegyveres erők egységei meghiúsították a Manica tartomány két települése ellen nehéztüzérséggel és légierő bevetésével indított támadást is. A helyszínen járt külföldi tudósítók beszámolói szerint rhodesiai csapatok és a köztük lévő, Nyugaton toborzott zsoldosok, a táborlakó asszonyok, gyerekek és öregek százait gyilkolták meg. Fasiszta merénylet Olaszországban Üjabb fasiszta merényletet követtek el Olaszországban: feketeinges suhancok hétfőn későn este Bariban rátámadtak a kommunista ifjúsági szövetség (FACI) tagjainak összejövetelére. Az egyik fiatal, a 19 éves Benedetto Petrone a helyszínen meghalt, egy másik, 16 éves ifjúkommunistát életveszélyes sérüléssel szállították kórházba. A fasiszta gyilkosság hírére több olasz városban még hétfőn éjjel tüntetésekkel válaszoltak. LENINGRAD: Hatalmas gát építését kezdik meg a Finn-öbölben, hogy megvédjék a Néva-folyó tor- kollatánál épült Leningrádot az árvizektől. A Finn-öböl déli partját az északi parttal összekötő gát megakadályozza majd, hogy a balti-tengeri, északi-tengeri ciklonok keltette tengerár elöntse a várost. A gát gerincén 26 kilométer hosszú autóutat építenek. A 274 évvel ezelőtt alapított várost több mint 200- szor sújtotta árvíz eddigi története folyamán. Legutóbb 1924-ben volt katasztrofális következményekkel járó áradás. BONN: Bonnban ismeretessé vált. hogy Willy Brandt, a szociáldemokrata párt (SPD) elnöke december közepén — úton Tokióba, a szocialista inter nacionálé tanácskozására — rövid időt tölt Moszkvában és ott szovjet vezetőkkel találkozik. TIRANA: November 28., Albánia függetlensége kikiáltásának 65., illetve november 29., az or szág felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából Tiranában ünnepi gyűlést rendezett az Albán Munkapárt Központi Bizottsága, az Albán Szocialista Népköztársaság minisztertanácsa, az Albán Demokratikus Front főtanácsa, valamint a párt tiranai területi bizottsága. KUVAIT: Iszmail Fahmi volt egyiptomi külügyminiszter az Ál Va- tan című kuvaiti napilapnak adott nyilatkozatában ráma tatott, hogy Anvar Szadat izraeli látogatása „nem fog békéhez vezetni”, ellenben „tör ténelmi előnyökhöz juttatta Izraelt”. Figyelmeztetett arra, hogy a „robbanás csíráit hordozza magában minden olyan, rendezés, amely nem elfogadható a konfliktusban érintett összes felek számára” Fahmi — mint ismeretes Szadat jeruzsálemi látogatása ellen tiltakozásul mondott le tisztéről. NEW YORK: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára határozottan elítélte a törvénytelen rhodesiai rendszernek a Mozambiki Népi Köztársaság ellen végrehajtott fegyveres támadását. Az ENSZ székhelyén hétfőn nyilvánosságra hozott nyilatkozatában Waldheim aggodalmának adott hangot a Mozambik területi egységét súlyosan sértő akció miatt amely komolyan veszélyezteti a rhodesiai kérdés békés rendezése érdekében tett erőfeszítések sikerét. Amerikai levelünk Születésnapon O ** sszekoccantak a vodkás poharak és mindenfelől felhangzott a köszöntés: sz prazdnyikom, boldog ünnepeket; happy birthady, boldog születésnapot! A poharak — mint ahogy az vodkás poharakhoz illik — egy billentésre kiürültek, s aztán mindenki az ízes orosz ételkülönlegességektől roskadozó asztalok felé fordult. A kaviáros szendvicsek, a füstölt lazaccal telt tálak, a nyálmirigyeket izgalomba hozó hús- és gombakészítmények, a csüggedő étvágyat fokozó különleges saláták, fűszerekkel ízesített hús-, gomba-, káposztakeverékkel töltött tömzsi kiflik, íelejthetetlenségüket szószokkal is fokozó pácolt és sült halak sorakoztak a szobahosszú asztalokon. Érthető, hogy mindenki önfeledten adta át magát a ritka élvezeteket kínáló kalandnak. A vendéglátó gazda, Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete pedig a fogadóterem melletti kis szobába kísérte vendégét, Cyrus Vance amerikai külügyminisztert, s ott beszélgetés közben kóstolgatták az asztal ínnyenc terhét. így kezdődött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. születésnapja alkalmából rendezett fogadás az Egyesült Államok fővárosában, közel a Fehér Házhoz, a 14-es utcán lévő szovjet nagykövetség épületében több, mint ezer meghívott vendég jelenlétében. A forradalom évfordulóján minden évben megrendezésre kerülő fogadásokat a legjelentősebb politikai, diplomáciai események között tartják nyilván Washington politikai és diplomáciai berkeiben. A fogadás ugyanis az országok közötti kapcsolatok barométere: ha magas szintű vendégek érkeznék, az kedvező jel, sök következtetés vonható le belőle a két nagyhatalom közötti kapcsolatok állásáról, továbbá arról, hogy a „világ hogyan érzi magát”. A 60. évforduló fogadásán Vance külügyminiszter mellett még 5 amerikai miniszter, továbbá sok magas rangú tisztviselő jelent meg, köztük Paul Wamke, az amerikai delegáció vezetője a szovjet—amerikai SALT- tárgyalásokon. Wamke jelenléte különösen kihangsúlyozta a két nagyhatalom között jelenleg legfontosabbnak ítélt kérdést, a stratégiai nukleáris fegyverkezés megfékezéséről szóló, még tárgyalás alatt lévő egyezmény megkötésének fontosságát. A Dobrinyin—Vance —Warnke beszélgetésen, akárcsak a három nagyteremben evés, ivás és — a zsúfoltság miatt helyben járásnak tűnő — sétálgatás közben folyó beszélgetéseken sok szó esett Brezsnyev elnök ünnepi beszédében elhangzott javaslatáról. E javaslat szerint a Szovjetunió kész megállapodni abban, hogy valamennyi atomfegyver-kísérlet meghatározott időre történő betiltása mellett hirdessék meg a békés célú robbantások moratóriumát. A javaslat amerikai hivatalos fogadtatása, amely kifejezésre jutott ezen a fogadóson is, kedvező volt. Vance megismételte az előzőleg sajtóértekezleten már elmondott álláspontját, ami szerint a nukleáris kísérletek felfüggesztése kedvezően befolyásolná a fegyverkezés csökkentését, a béke megőrzése érdekében folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat. — Ha így van, ha ilyen kedvező a javaslat fogadtatása, akkor mikor lesz SALT—2 egyezmény — kérdezték az ugyancsak ünneplő, de munkával ünneplő újságírók a Dobrinyinnal beszélgető Vance-tól. — Nem tudok dátumot mondani, de mindnyájan reméljük, minél előbb. Már eddig igen szép haladást értünk el — mondta az amerikai külügyminiszter. Szavait Warnke és Dobrinyin is megerősítette, így az újságírók is átvehették az optimista hangot. Ezzel a forradalom évfordulóján újabb erősítést kapott az amerikai békeszerető körök várakozása, a hidegháborús kö-r rök ellen harcolók mozgalma. A „detente”, azaz az enyhülési politikai jegyében lezajlott fogadás — az Októberi Szocialista Forradalom hagyományaihoz méltóan — jelentős hozzájárulás volt a békébe vetett hit általános megerősödéséhez. De ezen belül — mint egyesek megjegyezték — a SALT—2 egyezmény megkötése, a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának újabb lendülete nagyszerű betetőzése lenne annak a csaknem két évtizedes washingtoni diplomáciai karriernek, amit — a Moszkvába véglegesen visszatérni készülő, diplomáciai és politikai körökben igen nagy tekintélynek örvendő Dobrinyin elvtárs már maga mögött tudhat. Washington, 1977. november. JCaadei 3iltxán Energiacsomag karácsonyra Megkapni akarván az energiatörvények csomagját karácsonyra, Jimmy Carter kellemetlen meglepetésben részesítette majd egy tucatnyi külföldi kollégáját: elhalasztotta nagy hanggal meghirdetett november végi körútját. Amivel legalább is elérte, hogy immár nemcsak az amerikai belpolitika fordulatait árgus szemmel vizsgáló szakértők figyelik Carter kapitóliumi energiacsatáját és azt, mennyi tekintéllyel kerül ki belőle, hanem a szélesebb világközvélemény is. Az viszont erősen kétséges, hogy a külföldi utazás elhalasztása meghatja-e a kongresszus két házának tagjait. A nagy kérdés most az, hogy mennyi marad meg Carter áprilisban előterjesztett energiatörvénycsomagjából, miután a képviselőház és a szenátus többször szétszedte és a maga szája íze szerint összerakta, hogy végül a két ház erősen eltérő változatát keserves csatában egyeztetve, a törvénykomplexumot aláírásra prezentálják az elnöknek. Amint legutóbbi televíziós beszédében Carter — nyilvánvalóan a kongresszust figyelmeztetve — nyomatékkai hangsúlyozta, hogy akkor írja alá a törvényeket (az energiacsomag öt törvénytervezetből áll), ha három „alapvető feltételt” sikerült biztosítani a kongresszusi átformálás nyomán is. A három mérce, amellyel Carter a törvénycsomagot megmérni óhajtja, persze szó- nokian általános: legyen a törvény kiegyensúlyozott, tehát az energiafogyasztók se veszítsenek sokat, és a termelők se érjenek el csillagászati profitokat; egyaránt szolgálja az energiatartalékok megőrzését és új energiaforrások feltárását; és ne terhelje meg túlzottan az amúgy is súlyosan deficites szövetségi költségvetést. Az elnöki javaslat például 1,75 dollárban szabná meg ezer köblábnyi földgáz árát (ez volna a plafon), a képviselőház ebbe belement, a szenátus viszont az új föltárások árellenőrzését teljesen megszüntetné. A jelenlegi plafon 1,47 dollár, tehát a feltárók már az elnöki javaslaton is keresnének, s a két ház egyeztető bizottsága pillanatnyilag a kétdolláros plafon közelében jár, amit — a csomag e részét — a Fehér Ház egyelőre megvétózni ígért. Az olajtermelésnél új adókat akarnak kivetni, amit más eszközökkel kompenzálnának a fogyasztóknak. A benzinárak ily módon az elkövetkező három évben fokozatosan érnék el a nyugateurópai szintet, ami egyfelől igazán elegendő ösztönzést adna az Egyesült Államokon belüli olajfeltárásnak és -kutatásnak, másfelől rákényszerítené az autóipart a benzinpazarló típusok módosítására. Ehhez járulna még a kedvezőtlen fogyasztású, „ben- zinzabáló” kocsik további adóval való büntetése, vagy a fokozatosan érvénybe lépő gyártási tilalom. Carter ugyan szerette volna a nagykocsik pótadóját közvetlenül visszatéríteni kisfogyasztású kiskocsik vásárlóinak, (adókedvezménnyel), ezt a tervet azonban a két ház — az autóipar nyomására — elvetette. (Hiszen ez a külföldi kocsikat tenné még vonzóbbá.) A csomag része még olyan pótadók és adókedvezmények rendszere, amely ösztönzi az üzemeket a szén fokozottabb felhasználására, a lakóházak tulajdonosait az energiaőrző szigetelés bevezetésére. Mivel az olajipar a mindenképpen bekövetkező árszintemelkedésben nagy lehetőséget szimatolt, nemcsak a carteri programba beleülő új feltárások ösztönző árait akarja megszerezni, hanem a már meglévő olaj- és földgázforrások minden árkontroll- jától is meg akar szabadulni. Vagyis az olajtöke egyszerre akar mindent: új árszabási lehetőségeket és profitjai kisebb megadóztatását (amit az új energiaforrások keresésével indokolnak). Carter és a két ház liberálisai ennek elkerülését ígérik, az elnök egy ingerült pillanatában kirohant az olajtöke ellen, csakhogy a szenátusban kulcsszerepet tölt be az energiacsomag ösz- szeállításában a pénzügyi bizottság feje, Russell Long, louisianai szenátor, aki történetesen többmiüiós olajrészvénycsomag tulajdonosa. A z amerikai fizetési mérleget rettenetesen megterhelő, évi 45 milliárd dolláros olajimport csökkentése olyan érv, amely elnököt és kongresszust egyaránt valamilyen törvénycsomag ösz- szetákolására kényszeríti. A. J.
