Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 20. NEGYVENMILLIÓ SORON KlVÜL A MÉHÉSZNŐ SZTORIJA Százzal több lakás Nektár a Bujtosról A tervezettnél százzal több lakás épül 1980-ig Nyíregyházán. A célcsoportos lakásépítési program megvalósításához az Országos Tervhivatal soron kívül negyvenmillió forintot utalt át Szabolcs-Szatmár megyének — azzal a feltétellel, hogy azt még 1977-ben fel kell használni, s az ötéves tervidőszakban az eredetileg előirányzottnál százzal több célcsoportos lakást kell felépíteni. a megyeszékhelynek Az összeget legcélszerűbben Nyíregyházán tudják felhasználni. Az eredetileg 1978-as átadásra tervezett jósavárosi 52-es számú épület befejezését a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei meggyorsítják és még az idén átadják. Az ösz- szeg további részét a Szamuely téren épülő lakótelep terület-előkészítésének jelentős meggyorsítására használják fel, s így ott a korábban tervezettnél hamarabb .kezdődik meg az építtetés. Az előírt száz többletlakás is elkészül, mivel már az idén átadásra kerülő jósavárosi épületben 64 lakás lesz, a többit pedig a Déli lakónegyed terület-előkészítésének meggyorsítása eredményeként már a soron következő átadásokból teljesítik. Nyíregyházán az ötéves terv lakásépítési programjának teljesítése ezenkívül is jól halad, öt esztendő alatt összesen 2358 célcsoportos lakás építését tervezték. 1976- ban az átadott 496 lakással már az elmúlt esztendőben is túlteljesítették az időarányosan előírt mennyiséget, s az idén a tervezett négyszáz helyett végül 475 lakást tudnak átadni. Megfelelő ütemben készítik elő a következő esztendő lakásépítési területeit és terveit, így a középtávú terv lakásprogramja túlteljesíthető. Képünkön: Jósaváros építése hamarosan befejeződik. Az építők a déli városnegyedbe, a Család utcai új lakótelepre és a kiskörúti építkezésekre irányítják a főbb erőket. MIKULÁS, SZALONCUKOR, JÁTÉK Már önmagában az is sztorinak számít, hogy egy nő méhész lesz. A nők többsége nem rajong a férjek méhész hobbyjáért, mert hiteles szemtanúk szerint a méhészet majdnem mániává válhat. És félnek is a méhektől, jobban mint a férfiak. így volt ezzel dr. Pataky Ferencné is, akit az egyik szabolcsi faluban egy idős parasztember, Lázár Ferenc bácsi ismertetett össze a mérges kis állatokkal. Azóta több évtizedes barátság fűzi a méhekhez... Nem tud betelni velük, any- nyira színes, változatos a méhek élete, mindig tartogatnak valami újat gazdájuknak. Tíi éve jelent... Már-már tudományos megszállottsággal együtt él a nyugdíjas Pataky Endréné a méhekkel. Jó tíz éve mindennap feljegyzi a méhcsaládok minden mozdulatát, a gyarapodást, az időjárást, a méhek viselkedését. Tíz éve postázza jelentését a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet méhtenyésztési osztályának. Hasznát veszik az ország méhészei és a tudományos kutatók. Viszonzásul díjmentesen megkapja a Méhészet című szakmai lapot. Amikor beszélgettünk a nyíregyházi Öszőlő utca 66. szám alatti iakásárt, sehogyan sem ment a fejünkbe, hogyan lehet az „aszfalton”, a városban méhészkedni, távol a virágdús legelőktől, a természettől. Húsz évvel ezelőtt költöztek be faluról. Azért ide az Ószőlő utcába, mert akkor körös-körül gyümölcsfák, akácosok birodalma volt ez a rész, ahol most egymásután bontják a régi családi házakat, s emelkednek a magasba a bérházak. Váratlan támadás — Bizony, azóta messzebbre mennek a méheink — mondja a méhészasszony. A japán akácok virágait a piac környékén, a Nyírfa utcában, a hársét a Sóstói úton gyűjtik. De talán elvándorolnak a Vöröshadsereg úti akácokhoz is. A temető díszcserjéit, szomorúfűzvirágait is megkeresik. Ami külön ritkaság, a Bujtoson van egy kis parcella, tele tisztesfűvel (tarlóvirággal). Innen is hoztak nektárt ... Ez majdnem szenzációs, mert a homokon nincs ilyen virág. Az idei szeszélyes időjárást említi dr. Pataky Endréné: lefagytak az akácvirágok. Hiába keresték vadásztávcsővel is a késlekedő virágokat a székelyi erdőben. Tudomásul kellett venni a valóságot. De még az öreg tiszaeszlári Lázár Feri bácsi mondta, hogy az igazi méhész nem csügged ... Majd a másik év jobb lesz.-.. — Egyszer csüggedtünk el nagyon — folytatja a méhészkedésben versenytárs férje. — Az egyik legveszélyesebb betegség, a nyúlós költésrothadás támadta meg az egyik méhcsaládot. Olyan ez, mint a szarvasmarháknál a száj- és körömfájás. Karantént húztak a házunk körül, el kellett égetni méhcsaládokat. Még a kaptárak tartozékait ás. Igaz, szépen kárpótolt bennünket az állam, de hetekig úgy jártunk-keltünk itthon, mintha temetés után lennénk. Aztán a következő évben újra vettünk néhány családot... Méhek nélkül elképzelhetetlen lenne Patakyék élete. Évekig Pataky Endréné főzte a szabolcsi, sőt a hajdúbeli méhek számára is a cukorlepényt. Volt olyan ősz, hogy harminc mázsa lepényt is megfőzött. Nagyon sok méhész megfordult az Ószőlő utcai házban, a méhesben. Most már nehezebb lenne, betegeskedik is néha, nem bírja a nehéz üstöket. De szorgalmasan rója a napi jelentéseket szélerősségről, csapadékról, gyarapodásról... Mikor csíp a méh? Igaz-e, hogy a méhek megérzik, ha az ember ideges? — kérdeztük a szakembert. A válasz: valóban így van; a csapkodó, türelmetlenebb mozdulatokra csípéssel válaszolnak. De a legjobban a szagok ingerük őket... — Húsvét másnapján, a kölniillattal a hajamon, nem merek közéjük menni — vallja be a méhészasszony, akiről még azt is megtudtuk, nem szereti a mézet. De ajánlja mindenkinek, mert egészséges eledel. Nemrég kellemes meglepetés érte, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, mert több évtizedes munkájával segítette és napjainkban is segíti a méhtenyésztési A méhészet nagy hazai tekintélye, dr. örösi Pál Zoltán professzor is gratulált a méhészasszonynak, aki jövőre már a Hímesben indítja vándorútra a mé- heit,.: •> o i' ’u'.ri' y.-i ’ .jí'tO’c' — Szanálják a házunkat, a Hímesben sikerült találnunk egy hasonló családi házat. Nem megyünk bérházba, a méhek miatt... P. G. A kirakatokban megjelentek a mikuláscsomagok, a csokoládécsizmák. A csokoládé- figurákból 60 mázsa kerül a boltokba. A kisebb és nagyobb alakú mikulások mellett csizmát, krampuszt, a karácsonyi csokoládéfiguráknál szerencsemalacot, patkót, kéményseprőt készítettek a csokoládégyárak. Az idén ezekből a termékekből hasonló a választék, mint tavaly. Húsz ezer mikuláscsomag, 100- 150 mázsa szaloncukor és 15 ezer folyóméter karácsonyfa vár eladásra. A déligyümölcsök is hozzá tartoznak az ajándékozáshoz. Citromot folyamatosan, narancsot és banánt kisebb mennyiségben lehet majd kapni az ünnep előtt. A játékboltok is előre felkészültek az állat- és mesefigurák, a különböző játékok beszerzésével. Az iparcikkkiskereskedelmi vállalat szaküzleteiben több és nagyobb választékban vár játék a gyerekekre, mint az előző években. (t. k.) Halálos végű orvvadászat Bakó István 27 éves vízvezeték-szerelő kisiparos, kislétai lakos november 15-én az esti órákban Reszkető András 38 éves ács kisiparos kislétai lakos társaságában egy átalakított légpuskával vadászatra indult. A gépkocsiban Reszkető András kezében lévő csőre töltött kispuska elsült és a golyó Bakó István fejébe hatolt. Bakó olyan súlyosan megsérült, hogy kórházba szállítás után meghalt. Az eddigi vizsgálat során megállapított- ták, hogy a légpuskát 1976-ban közösén vásárolták, majd azt kispuskalőszer kilövésére alkalmassá tették. A fegyvert felváltva lakásukon rejtegették és azzal orvvadászatra jártak. Reszketőt a rendőrség őrizetbe vette, ellene az eljárás megindult. Kovács István 31 éves kőműves kisiparos nyirmihálydí lakos november 17-én este a szalmad- pusztai MÁV-állomás közelében a közúton személygépkocsijával figyelmetlenül közlekedett. Az úttesten áthaladó Berki Pál 65 éves tsz-tag. nyírbogáti lakost elütötte. A baleset következtében a gyalogos olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. A gépkocsivezető ellen az eljárás megindult. Vette a bátorságot... Egy konzervgyári „nyomozás“ és ami mögötte van A hír pillanatok alatt terjedt el a Nyíregyházi Konzervgyárban. Az emberek csapatostól mentek panaszra a szakszervezethez, az igazgatóhoz, a jogtanácsoshoz, s sorozatban készültek a jegyzőkönyvek. Napokig tartott a felháborodás, csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor az igazgató fegyelmivel elbocsátotta a tettest. A történet meglehetősen régen, a múlt év december 16-án kezdődött, de még most sem ért véget. Ezen a napon az egyik dolgozó bejelentette a rendészeten: elveszett ötszáz forintja. A rendészet vezetője megnézte a férfiak táskáit és szólt he- lyettessének, K. Jánosnénak, hogy ő a nőknél próbáljon a pénz nyomára bukkanni. A rendésznő különös módját választotta a motozásnak. Harminc lányt és asszonyt beterelt egy terembe, és meztelenre vetkőztette őket. I. Ferencné így mondta el a történetet: „Odajött, elkezdett kiabálni, hogy takarodjatok befelé motozásra. Levetkőztetett meztelenre, a fehérneműnket is megmotozta, aztán ledobálta a kőre. Mi ott álltunk a hideg kövön. Ha valaki szólni mert, nekünk- támadt: „piszkos, aljas társaság, mindig meglopjátok egymást”. K. Jánosné: „A hajunkba is beletúrt. Próbáltunk rongyokra lépni, de kirugdosta alólunk.” És idézhetnénk M. József- né, K. Gizella, Sz. Andrásné, vagy mások mondatait, ugyanez olvasható belőlük. B. Ferencné művezető, aki nem győzte várni dolgozóit, benyitott. — Meglepődve láttam, hogy meztelenül állnak ott az asz- szonyok. Tizenkét éve dolgozom itt, de ilyet még nem láttam. (A pénz természetesen nem került meg. De miről ismerte volna meg a rendésznő, ha mondjuk valakinél" "Van ötszázas, az örökre homályban marad.) Miért nem tiltakoztak az asszonyok a vetkőzte- tés ellen? Mert mindegyik attól félt, ha szól, ezzel gyanússá teszi magát. A szabadságok, a karácsony, az újév kicsit meglassították az eljárást, de január ötödikén megszületett a döntés: K.-nét fegyelmivel elbocsátották. Az indokolásból csupán egyetlen mondat: méltóságukban megalázta, önérzetükben megsértette a dolgozókat. Január 14-én a rendésznő fellebbezést jelentett be. Egy mondat ebből: a motozással az ő (a dolgozókról van szó) tisztességüket védtem, mert ezután mentesültek a gyanú látszata alól is. A munkaügyi döntőbizottság összeült, elutasította a fellebbezést, vagyis szentesítette az elbocsátó határozatot. (A MÉM utasítása szerint a rendészeti szervek nyomozást nem végezhetnek és a motozás a szakmai szokásoknak sem felel meg.) A rend ész asszony ezt nem vette tudomásul, fellebbezett a munkaügyi bírósághoz, amely helyt adott a fellebbezésnek, hatálytalanította az elbocsátást. A döntés meglepő volt és a dolgozók egyöntetű felháborodását váltotta ki. Részlet az indokolásból: „A nőknek lehetőségük lett volna a motozás megtagadására, ha ügy érzik, hogy az önérzetükben sérti őket. Más kérdés az — szól tovább az indoklás —, hogy az utasítás teljesítésének megtagadása, a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelességek megszegése velük szemben miként értékelhető és ez mennyiben zavarja a tulajdon elleni cselekmények felderítését célzó rendészeti tevékenységet...” Bár a döntés ellen már fellebbezni nem lehetett, a vállalat az ügyészség közbenjárását kérte. A Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, a Legfelsőbb Bíróság pedig hatályon kívül helyezte az ítéletet és új eljárásra utasította a munkaügyi bíróságot. Az ügynek tehát még nincs vége. Tanulságai azonban már jócskán akadnak. Az egyik, amelyet a dolgozóknak hasznos megszívlelni, hogy értéktárgyaikat szükségtelen maguknál tartani, mert van, aki ezt felelősséggel megőrzi. A bíróságnak, hogy mindkét fél meghallgatásával, s alapos mérlegeléssel lehet csak igazságos döntést hozni. De a legfontosabb és legsúlyosabb mégiscsak az: senki nem veheti magának a bátorságot, hogy embereket megalázzon, még ha kötelességteljesítés ürügyén teszi is! Balogh József
