Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 9. o MIT TENNE, HA MILLIÓKAT NYERNE A LOTTÓN? — EZZEL A KÉRDÉSSEL KERESTEM PEL NYOLC FIATAL MUNKÁST A PAPÍRGYÁRBAN. A FÉSZEKRA. KÁS, A CSALÁDALAPÍTÁS IDEJÉN BIZONYÁRA KÜLÖNÖSEN JÓL JÖNNE NEKIK A VÁRATLAN AJÁNDÉK A SZERENCSÉTŐL HISZEN ILYENKOR ERRE IS. ARRA IS SOK PÉNZ KELL. S MI TAGADÁS, FIATALON SZERETNE AZ EMBER UTAZNI. ORSZÁGOT. VILÁGOT LÁTNI. OLYKOR-OLYKOR KICSÚSZIK A SZÁN KON: EGY ÖTÖS A LOTTÓN DE SEGÍTENE RAJTAM ...! „Otthon mit is csinálnék?” — Ha megnyerné a főnyereményt a lottón, biztosan könnyebb munkát keresne magának — szólítok meg egy munkásnőt a feldolgozó üzemben, a tégelykivágó gép mellett. A váratlanul jött, és képtelennek ható ötletre a fiatalasszony, Zámbó János- né meglepődve néz rám, aztán derűsen válaszol: — Nem szoktam lottó főnyereményről álmodozni, de ha már kérdezi, érdemes elgondolkodni rajta. Az biztos, hogy lenne helye a pénznek. A nyeremény felét szétosztanom a rokonságnak, a másik féléből kicserélném a bútort a lakásban, megnézném a Balatont, mert még nem láttam, s ami maradna, azt takarékba tenném... Hogy könnyebb munkát keresnék- e magamnak? ... Nem! Itt hozzám hasonló víg kedélyű lányokkal, asszonyokkal dolgozom együtt. Otthon magamban mit is csinálnék? — Rövid időre sem maradna otthon? — Ha úgy érti, hogy felmondanék-e, akkor azt mondom, nem. Itt a gyárban olyan színes az élet. Szocialista brigádunk patronálja az újfehértói 2. számú óvodát, ma is megyünk hozzájuk kerítést festeni. Voltunk kirándulni. részt vettünk munkásparaszt találkozón... Soroljam még? „Lakást kaptunk a gyártól” — Én sem mennék el innen, ha milliókat nyernék, akkor sem — kapcsolódik a beszélgetésbe a 20 esztendős Fejes Tibor- né. — Sok minden köt a gyárhoz, nem utolsósorban az összeszokott kollektíva. Aztán én hálás is vagyok a gyárnak, mert lakást kaptunk. Milyen dolog lenne, ha mint milliomos, kifizetném a lakást, aztán faképnél hagynám a régi kenyéradó gazdát? Megbánnám hamarosan, amikor már elvertem a pénzt, mondjuk egy világ körüli utazásra. „Itt vannak a barátaim” — Valóban úgy van, hogy az összeszokott közösség nagy erő, — így egy mosolygós arcú fiatal lány, Tamás Erzsébet. — Eredetileg fodrász akartam lenni, de nem vettek fel. Protekcióval ugyan bejuthattam volna talán (elnézést, hogy ezt a csúnya szót használtam) de én a magam erejéből akartam boldogulni. Eljöttem a gyárba szerencsét próbálni. Két éve lettem szakmunkás. Az ipari suliban egy sereg barátot szereztem magamnak. Ok is itt dolgoznak a gyár különböző részein. Munkaidő után „ösz- szeröffenünk”, s olykor-olykor elmegyünk együtt valahová. Mit érne a sok pénz, ha nem lennének barátaim? — Van egy magyar közmondás, miszerint: hogyha nincsen pénzed, nincsenek barátaid! — ellenkezem. — Dehogy nincsenek, hiszen most mondom, hogy vannak. Különben is, egye fene a pénzen vett barátságot! Az igazi barátok nem a „pénzszagra” gyűlnek. — Ezek szerint tovább dolgozna, ha ötös találata lenne a lottón? — Persze. S ha már közmondásokban beszélgetünk, hadd mondok én is egyet: Az becsüli a pénzt, akinek a körme kopik utána. Vennék egy kertes házat, és dolgoznék tovább. „Szeretem a munkámat” — Megmondom őszintén, még soha nem gondolkodtam azon, hogy mit csinálnék annyi pénzzel — mondja Mándi Szabolcs. — Azt sem forgattam a fejemben, hogy ha Fortuna milliomossá tenne, elmennék-e a munka temetésére? De amikor két hónapja — éppen Szabolcs napján — megszületett a fiam, azt mondtam: számomra ő a főnyeremény! — Hánykor kel reggelente? — Negyed hatkor. — Sosem fordult még meg a fejében, hogy: Bárcsak dúsgazdag volnék, akkor nem kellene hajnalban kibújnom Fejesné: Utazni szeretnék a jó meleg ágyból, nem várnának a gépek?... — Nem. Ilyesmi még egyszer sem jutott eszembe. Én valóban szeretem a munkámat. Érdekes amit csinálok, éppen ezért engem érdekel is. — Mi az érdekes benne? — A résvágóknál vagyok csoportvezető. Hogy mi az érdekes a munkámban? Például a különböző méretbeállítás, a nyomdabeállítás stb. Szakmailag is állandóan képeznem kell magam, már ez is mutatja, hogy nem mindig ugyanazt, és ugyanúgy kell csinálni. Zámbóné: Egy részét takarékba tenném ,A pénz nászajándék lenne” A brigád többi tagja árulta el, hogy alig egy hónap múlva nagy esemény lesz: Takács Erzsi férjhez megy. — No, akkor te biztosan kihasználnád az alkalmat, és a sok pénzzel a zsebedben nem jönnél vissza a gyárba! — kezdem a beszélgetést Erzsikével ily módon, az ilyenkor szokásos és illő gratuláció helyett. Ö azonban nem jön zavarba: — Nem mondom, jól jönne a pénz, nászajándék a szerencsétől. Azonnal megvennénk a házhelyet, s elkezdenénk építkezni. Két gyereket szeretnénk. A maradék ösz- szeget félretennénk, gondolni Tamás Erzsébet: Vennék egy kertes házat kell a jövőre is. Tehát semmiképpen sem maradnék végleg otthon. Persze gyesre elmegyek, de ahhoz nem kell ötöst nyernem a lottón. — Ha majd férjnél leszel, és nyakadba veszed a háztartást, lehet, hogy másként vélekedsz, nem? Itt a sok állástól biztosan elfáradsz, s otthon majd vár a második műszak. Gondolkoztál már ezen? — Nekem nem nyűg a munka, s remélem, a házimunkával és a gyermekneveléssel nem maradok magamra. „Szeretek dolgozni” Justán József gépkezelőről alig akarom elhinni, hogy nős, sőt édesapa is. Mindössze 20 esztendős, de nézhetném tizennyolcnak is, s már 2 hónapos a fia, Józsika. A felesége is a papírgyárban dolgozik. A fiatalember is bekapcsolódik beszélgetésünkbe, vitánkba a pénzről és a munkáról. Csodálkozik, hogy meglepődöm, mert a fiatalok még gondolatban sem foglalkoznak azzal, hogy munka nélkül éljenek meg. — Azt hiszem, azért ez a szocialista brigádnak, a közösség nevelő erejének is tulajdonítható. Biztosan sokan akadnak olyanok — esetleg még itt a gyárban is — akik (különösen ha nem írná meg) beváltanák, hogy bizony kivennék a munkakönyvüket, ha megnyernék az ötöst a lottón. De nekünk a gyár nem csak fizetést ad. Ezért mondom én is: még akkor sem hagynám itt a gyárat, ha sok pénzem lenne. Egészen más ám egy összeszokott közösséghez tartozni, mint „lógni a levegőben.” Ha én bejövök a gyárba, olyan, mintha hazamennék. Kirándulni sem azért megyünk, hogy valahogy agyoncsapjuk az időt. Az élmény sokáig megmarad, s ezzel is jobban érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk. Aztán ott a társadalmi munka. Ezt sem azért rendezzük, hogy legyen mit beírni a brigádnaplóba. Mi örömmel dolgozunk az óvodásoknak, az ajándékozás örömét érezzük akkor is, amikor kerítést festünk, s akkor is, amikor édességet viszünk nekik. A munkás-paraszt találkozókon, vagy a gyárlátogatásokon sok tapasztalatot gyűjtünk. Otthon, munka nélkül, a megszokott közösség nélkül mi nem igen tudjuk elképzelni az életünket. — A ház körül is akad munka. — Gondolom, aki pénzzel a zsebében elhagyná a gyárát, az otthon is húzódozna a munkától. — Mégis, mit csinálna any- nyi pénzzel? — Odaadnám a feleségemnek. Q osztja be a pénzt. — Azt mondják, a nők köl- tekezőbbek mint a férfiak. Nem tartana attól, hogy a felesége gyorsan elköltené a pénzt? — Hadd költse. Úgyis arra adná, amire kell. Beadtuk a lakásigényt, szövetkezetit Szurovcsák Ilona: Pazar bútorokkal rendezném be lakásomat kaphatunk. Azt be kell bútorozni, no meg sok minden kell egy lakásba. Aztán ha elfogyna a pénz, akkor sem halnánk éhen, hiszen ne felejtse el, hogy nem akarom itthagyni a munkám. „Nekem is segített a gyár” — Szerintem kár a szóért. Munka nélkül nem lehet megélni — vette át a szót Kálmánchey Gábor. — Dúsgazdagon sem? — tamáskodom. — Ügy sem. Munka nélkül az ember eltunyul, elbutul. — Annyi pénzből el lehetne menni égy nagy, világ körüli útra. Nem érdekelné? — Ha nekem annyi pénzem lenne, akkor rendbe ten . ném a lakásunkat, s nem azon járna az eszem, hogy miként kerüljem el a munkát. Háromszobás, összkomfortos házat építettünk, vállalati segítséggel. A fürdőszobát és az egyik lakószobát még be kell rendezni, és elkelne egy autó is a háznál. — Csak több ideje lenne mindenre, ha — legalább egy kis időre — kivenné a munkakönyvét, nem? — Gondolja, hogy utána visszavennének a gyárba? Az az idő szerencsére már megszűnt, amikor örömmel fogadták valahol a megtért vándormadarakat. Kár csűrni. csavarni. A lényeg, hogy munka nélkül én nem tudom elképzelni az -életem. Mióta ez a gyár üzemel, azóta én itt dolgozom. Érzem, hogy az Justán József: Lakást várunk. enyém is a gyár. Mondja — teszi hozzá igazságot rejtő tréfálkozással — hogyan mondhatnám el. hogy ez a gyár az enyém is. ha egy kis szerencse már elvenné a munkakedvem ? — Nem nagyon fáradt, amikor hazamegy? — szólítottam meg munkája közben a szocialista brigád legújabb tagját, Szurovcsák Ilonát. — A lábam kicsit sajog, de ki lehet bírni. Májusban kerültem a gyárba. Mindjárt láttam, hogy itt jó lesz nekem. — Ügy értsem, hogy mindig erről a munkáról álmodott? — Nem egészen. Valamikor óvónő szerettem volna lenni, de a szüleim anyagi helyzete nem engedte meg. hogy tanuljak. — Ezek szerint, ha ötös találata lenne a lottón, itthagyná a gyárat, s elmenne ta_ nulni? — Nem, arról a régi váMándi Szabolcs: A fiam a főnyeremény. gyámról már lemondtam. Ha hirtelen meggazdagodnék, akkor sem hagynám itt a munkahelyemet. a biztos megélhetést. A pénzt persze nem küldeném vissza, mert bár azt mondják, a pénz nem boldogít, mégis, mindenki tudja, jó ha van. De egy jó munkahely is felér egy főnyereménnyel, hiszen a mai nőnek szüksége van a munkára. a társaságra. Sok időnk nincs beszélgetni a gép mellett. de azért egyet s mást meg tudunk vitatni beszélni. DOLGOZNÁNAK-E AKKOR IS, HA HIRTELEN MEGGAZDAGODNÁNAK? — ERRE A KÉRDÉSRE KÉRTEM ÉS KAPTAM VÁLASZT NYOLC FIATAL SZOCIALISTA BRIGÁDTAGTÖL. VÁLASZUK LÉNYEGÉT LEGTÖMÖREBBEN TALÁN JUSTÁN JÓZSEF FOGALMAZTA MEG: „NEKÜNK A GYÁR NEM CSAK FIZETÉST AD.” Irta: Kádas Viktória Fényképezte: Mikita Viktor KM Takács Erzsébet: Házat építenénk a házhelyre Kálmánchey Gábor: Elkelne egy autó is...
