Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 9 Q Könyvtár - és művelődési ház Az elképzelt arcok helyett a valóság: barna, már-már kreol arcú, 50—60 közötti parasztember nyújt kezet.. Nézem a kezeit, de semmit nem árulnak el az idegen szemnek. Dolgos, inkább érdes, mint finom kéz, amely soha- sem pihen.'A* kert-végi sző- dőskertben találjuk Czomba Pált, feleségével szedi a „feketét”, ezt az igénytelen, rossz talajon, mostoha időjárás ellenére is hálás szőlőt. De nyoma sincs a szüreti vidámságnak. — Táppénzen vagyok. Már hetedik hónapja. Rosszalkodik az egyik vesém. Nem tudom, mi lesz. Három hónapig voltam a kórházban. Emiatt nem tudtam részt venni a szekszárdi kiállításon... A jövő héten megyek felülvizsgálatra. Meghallom, mivel bíztatnak... ■ Az aggodalom át-átüt az induló beszélgetésen, mi lesz, ha ki kell venni az egyik vesét? ötvenkét éves. Révbe jutott. A híres paszabi szövőház megbecsült szakembere, több, mint huszonöt éve. Megkapta a népi iparművész címet, még 1956-ban. 69-ben a népművészet mestere 1 tt. Az életét el sem tudja képzelni a szövőszék nélkül. Mint eleven baráthoz, úgy ragaszkodik hozzá. A betegség mondatja ki vele a a következő mondatot: — Ha nem kapom vissza a szövőszékemet, elmegyek dolgozni a zsákgyárba. Ennyit megérdemlek, ha meggyógyulok, újra a megszokott szövőszéken akarok dolgozni. Felesége csendesen nyugtatja: „dehogy nem kapod vissza. Csak gyógyulj meg”. Mindketten elérzékenyülnek: az ismeretlen árnyék rájuk nehezül. Hiába mondta a felesége, hogy orvoshoz kell menni. Mindig csak a munka, a munka ... Pedig, ha ez a betegség nem lenne, nem lenne semmi baj. A házat is kitatarozták. Nagy munkával. Szemük fénye a 14 éves kislányuk, szépen fejlődik, jövőre középiskolába szeretnék adni. A legszebb szőtteseket ő kapja. Az nem eladó, sem dollárért, sem márkáért... — Jönnek énhozzám külföldiek is. Hiába kínálnak dollárt, márkát. Ezek, amik itt vannak az asztalon, nem eladók. Meg is mondtam, ne haragudjanak, szívesen megmutatom mindenkinek. De nem tudok megválni tőlük... Előkerülnek a mesésen szép asztalterítők, párnahuzatok, falvédők, kendők. És mintha a betegség is illendően visszahúzódna. Czomba Pál arcán, szemében érdekes tűz lobban. Gyermekkoráról beszél, amikor először gyújtotta fel a fantáziáját a régi komódokban őrzött sokféle szőttes. Túri Margitkát említi, aki a falubelieket a régi paszabi hagyományok, kallódó gyöngyszemek megmentésére buzdította. így indult keresőkutató útra a fiaital Czomba Pál is, Paszab, Tiszarád, Nagyhalász és a környék régi stafirungjai közül így kerültek elő a legszebb példányok. Rajzolt, kiigazította az öregek rossz mintáit, az elnagyolt motívumokat. Sohasem gondolta, hogy ez nem egészen férfinek való foglalatosság? Annyira természetes volt ez számára, hogy nem érti a kérdést. Aztán töpreng egy fél percet, a takácsokat említi, akik szintén szövőszéken dolgoztak. Maga tervezi, rajzolja és szövi a rétközi emberek szépérzékét őrző motívumokat. Átalakítja, újrakölti és komponálja azokat, hogy megcsodálják Lipcsében éppúgy, mint a fővárosi és más kiállításokon, vagy a nyíregyházi gyümölcskarneválon.. Az ő párnáit vitták a paszabi felvonulók, a legújabb darabok szinte állandóan úton vannak, kiállításról kiállításra. Csak az alkotójuk marad itthon? Járt már külföldön? — Az ország több városában voltam kiállításon. Egyszer ei akartam menni Bulgáriába, hallottam, hogy nagyon fejlett ott a népművészet. De akkor nem volt elég pénzem. Megmondom, nekem a külföld inkább idejön, helybe. Sok külföldi megfordul nálunk a szövőházban és nálam is. Ha beülök a szövőszékbe, az nekem a legnagyobb ... Egy perc nyugtom nincs, amíg meg nem csinálom, amit elképzeltem, A falu köztiszteletben álló embere Czomba Pál, s ma már nem nagyon akad olyan irigykedő, aki azt mondaná: „Könnyű Czomba Palinak, egyet lábít (a szövőszék lábbal hajtós is) és meg van neki a százas..Valójában nehéz fizikai munka a szövés, Igyekszem elképzelni a paszabi szőttesek híres emberét, Czomba Pált. Da bárhogyan is erőltetem, a szövőszék mellett mindig nő képe jelenik meg előttem. Egy férfi, akiben női lélek lakik? Túl romantikus, és egyoldalú lenne. Űjabb arc jelenik meg. A paraszti munkában megedződött emberé, akinek erős kezében megtanult engedelmeskedni a kapa, a kasza, a villa. Hogyan őrizte meg az újjak finom rezdülését, érzékenységét mi adja, a szövőszék fölötti karmesteri mozdulatok delejességét? Honnan örökölte vagy kölcsönözte hihetetlen türelmét, a dús fantáziát? amelynél a kéz és a láb együttesen dolgozik. És a szem sem pihen. A vékony szálak a papíron megálmodott és megrajzolt vonalakat követik... — Bizony, kellene már a szemüveg — mondja a felesége. Most már kellene. Amíg táppénzen vagy, elmehetnél a szemorvoshoz is... Czomba Pál egyetértőén bólint, de láthatóan fél az orvosoktól. Azt kérdezi, hogyan lehet a boltban szemüveget vásárolni... Vajon kamatoztathatja-e tehetségét, kivételes tudását és szorgalmát a népművészet mestere? Vagy a napi munkák nem adnak módot az egyedi darabok készítésére? Czomba Pál is, csakúgy, mint a többi szövőmunkás, a szövetkezet szövőházában teljesítménybérben dolgozik. A munkaigényesebb, kiállításra is menő értékes szőtteseket otthon készíti. Ha ezek is a szövetkezet áruválasztékát gazdagíthatnák — az lenne az igazi. • így a tehetség java otthon kamatozik és a kiállítások látogatóinak szemét gyönyörködteti. Aligha jut idő az utánpótlás nevelésére is, mert aki tanítgat, másokkal bíbelődik, lemarad a keresetben ... — Nagyobb baj, hogy nincs utánpótlás. Mi lesz, ha a mi korosztályunk kiszáll a szövőszékből? Az én helyem biztosan üres marad. A kislányom óvó néni, vagy tanító néni akar lenni... Vagyunk-e olyan gazdagok, hogy népművészeink tehetségét csak részben kamatoztassuk? Egyáltalán, művészi munkát végeznek-e népművészeink, vagy rutinfeladatokat? Hogyan lehetne másként, jobban? Ezek fogalmazódnak meg a beszélgetés végén, amikor Czomba Pál a jövőről — a betegségéről még mindig megfeledkezve — mondja: „Sok szépet tudnék én még csinálni, a szövetkezetnek is hasznára lenne...” Páll Géza Kiállítások, előadások, íróolvasó találkozók, pályázatok — szinte nincs nap, hogy ne adnánk hírt valamilyen eseményről, mely a Móricz Zsigmond megyei Könyvtárban történik Nyíregyházán. A könyvtár két éve költözött új helyre — az addigi szűkös, rossz körülmények mellett jószerivel a kölcsönzés sem volt akadálytalan. Ma 3400 négyzetméter alapterületű a könyvtár — előadóteremmel, hatalmas szabad polcos olvasóteremmel, zenei részleggel, gyermekkönyvtárral, sokrétű szolgáltatásokkal, különféle kiadványokkal. A megyeszékhely közművelődésének nélkülözhetetlen részévé vált az elmúlt évek alatt. Néhányan már azt is megkérdezték: mi ez, könyvtár, vagy művelődési ház?... Hasznos kapcsolatok Kezdjük a legfrissebb példákkal. Az októberi forradalom 60. évfordulója tiszteletére a Hazafias Népfronttal, a TIT-tel, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával együttesen rendezvénysorozatot szerveznek. Kiállítás nyílik a könyvtárban, irodalmi emlékülést tartanak, több kiadványt jelentetnek meg, a legifjabbak számára találkozót szerveznek veteránokkal. A felsorolás nem is teljes ... Külön figyelmet érdemel az „együttesen” kifejezés, hiszen a könyvtár vezetői szerint ez a legfontosabb: a kapcsolatok kiépítése és ápolása a művelődési intézményekkel, a tömegszervezetekkel, iskolákkal, más könyvtárakkal — és nem utolsósorban a közönséggel. Bőséggel lehet sorolni a példákat. Ismeretterjesztő előadások egész sorát tartják a könyvtárban — zenéről, irodalomról, művészetekről. Ismert például a „Korok, művészetek, stílusok” című sorozatuk, mely nagy sikert aratott a közönség körében — ezt a megyei művelődési központtal együtt szervezték. A könyvtár saját eszközeivel segít sok esetben: könyvajánlásokat készítettek a „Természet, élet, társadalom” című, munkásfiatalok számára szervezett TIT-előadássorozathoz, hasonló segítséget nyújtanak a megyeszékhely két nagy szakmunkásképző intézetének: „Szakmám irodalma” címmel részletes könyvismertetőket készítenek a szakmunkástanulóknak. Iskolai órák, olvasópályázat Szoros kapcsolatban állnak más iskolákkal is. A gyermekkönyvtárban például kis „klubok” alakultak idén őszszel általános' iskolások számára, gyakoriak a könyvtárban tartott iskolai órák és az említett „Korok...” sorozat kifejezetten középiskolai tananyagra épült. A Hazafias Népfronttal együttesen hirdettek kismamák számára olvasópályázatot, a közalkalmazottak szakszervezetével rendezték Szanthoffer Imre grafikusművész kiállítását, a MÉM repülőgépes szolgálatának szocialista brigádjával rendeznek novemberben közös kiállítást a repülésről, a növényvédelemről. A könyvtár előadóterme szinte mindig foglalt. Egy éve a moziüzemi vállalattal közösen „Mesemozi” működik itt szombatonként, itt találkoznak rendszeresen a' megyei írócsoport tagjai, nemrég itt mutatták be az alkotók az új Váci-lemezt a közönségnek, a zenei könyvtár „Egy óra beat” címmel rendezett zenei sorozatot. De nem csak ez a helye a különféle eseményeknek. A könyvtár helyismereti részlegében például kiállítássorozat indult: a megye nagyüzemeit mutatják be tablókon, fényképeken, termékeikkel; a nagy olvasóteremben rendezték meg az ünnepi könyvhét országos megnyitója tiszteletére a „Szép magyar könyv” kiállítást. Módszertani központ A megyei könyvtár módszertani irányító szerepet is betölt a megye könyvtárhálózatában. Ezért arra törekszenek: minél több helyre eljusson az itt szerzett sok tapasztalat. A megyei művelődési központtal közösen továbbképzési programot készítettek a megye művelődési házainak és könyvtárainak vezetői számára. Konkrét segítséget is adnak — a legújabb példa: „A nagy október a könyvekben, sajtóban” című kiállításuk anyagát több példányban készítették el, s ezt eljuttatják a hasonló kiállítást rendező művelődési házakhoz, könyvtárakhoz. Nem esett szó e rövid beszámolóban a „könyvtári esték” sorozatról, az olvasótáborokról, vagy a különféle, itt rendezett országos kulturális eseményekről — de ennyi is jól érzékelteti azt a nagy változást, melyen átment az új, méltó helyet kapott megyei könyvtár. A kérdés tehát (könyvtár vagy művelődési ház?) könnyen megválaszolható : mindkettő, ha úgy akarjuk! Semmiképp sem szabad kiszakítani a könyvtári munkát a közművelődés egészéből — különösen, ha ilyen jó adottságokkal rendelkező intézményről van szó. Az alapfeladaton felül végzett munka, a rendezvények mind-mind „közösségteremtő alkalmak” — melyek hatása végül is jól érezhető a könyvtári munkában is. Erre csak egyetlen adatot: 1972-ben 7300 olvasója volt a könyvtárnak, ma 11000 felé közelít ez a szám... úgy) Múzeumi aranykincsek, a tegnap és a ma festészete Szabolcs a „Művészet” legújabb számában T ematikus sorozatában Szabolcs-Szat- már megye képző- és iparművészeti hagyományait. jelenét mutatja be a „Művészet” című folyóirat októberi száma. Rideg Gábor beszélgetése vezeti be a megyei körképet, melyet Gyúró Imrével, a megyei tanács elnökhelyettesével folytatott. Ennek lényege, hogy bár a megye nem tartozik a nagy képzőművészeti iskolákkal rendelkező megyék közé, a megyében élő képzőművészek intenzív érdeklődéssel fordulnak a terület gazdag történelmi és néphagyományaihoz. A megyében dolgozó kilenc képzőművész aktív részese a kulturális életnek, rendszeresen számot adnak -munkásságukról kiállításokon. részt vesznek a befogadó közeg megteremtésében. a közönség ízlésének alakításában. A megye képzőművészeti életének további fejlődése azon múlik, hogyan tudunk élni a megnövekedett. bővülő lehetőségekkel. A megye távlati fejlesztési programjában műteremlakások építése, megfelelő kiállítási terem építése szerepel. A folyóirat hasábjain találjuk Németh Péter írását a Jósa András Múzeum aranykincseiről. Magyar Kálmán beszámolóját a Nagy. ecsed környéki nagy jelentőségű ásatásokról, amelyeknek eredménye, hogy Szatmár megyében először sikerült meghatározni egy fontos nemzetiségi monostor korát és alaprajzát. Fontos bizonyíték az ásatás arra. hogy az Alföld az Árpád korban a Dunántúlhoz és az ország központjaihoz ha. sonló művészi emlékekkel rendelkezett. A szabolcsi festett famennyezetekről Tombpr Ilona írt tanulmányt. A nyírbátori Krucsay-oltár- ról Szalontai Barnabás, a beregi vasöntvényekről Csiszár Árpád számol be. Képzőművészet Szabolcs- Szatmárban c. Koroknál Gyula történeti áttekintését közli a „Művészet”. A naív festő Győri Elekre Bérez András emlékezik. Nyíregyháza főterének két jelentős emlékművéről szól Kovács Gyula írása, „Nyírségi körkép” címmel Lóska Lajos a megye mai képzőművészetének néhány jellemző vonására hívja fel a figyelmet. A folyóirat rövid ismertetőben tárja az olvasók elé a megyében élő művészek munkásságát. r É rdekes tanulmányt olvashatunk a mátészalkai bútorgyár és Novotny Béla belső- építész közös rendszerkísérletéről. Fekete György a sokat Ígérő gyermekbú. tor-család „születését” elemzi, amely térben és időben szabadon csoportosítható. követi az életkort. igazodik a funkcióhoz, kiegészíthető és semleges hatású, teret enged a kombináló kedvnek és az egyéni hajlamok szerinti továbbépítésnek. A „Művészet” októberi száma nemcsak a megyéről viszonylag kevésbé tájékozott országos olvasótábornak. hanem az itt élőknek is jó összegezést, biztató távlatot nyújt. (P) Népművészeink HM Férfi a szövőszékben Nemcsak könyvkölcsönző
