Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
1977. október 9. KID VASÁRNAPI MELLÉKLET Megyénk táncosai Spanyolországban Epizódok a „Szabolcs-Volán" túr né jár ól Ez valóban Oviedo, vagy a híres-nevezetes riói karnevál? Nem lett volna nehéz az utóbbit sem elhinni, hiszen kétszázezer ember volt kint az utcákon, hét kilométer hosszú utat táncolt végig egy délutánon a Szabolcs-Volán tánc- együttes az öviedéi nemzetközi folklórfesztiválon. Kétszáz pezetáért kelt el a székek darabja végig az úton, a széksorok mögött és a 8—10 emeletes házak ablakaiban, erkélyein a felnőttek, lent az utcán a gyerekek serege, akik szórták a konfettit, a szerpentint, hogy lépni is alig lehetett. Díszpáholy a város vezetőinek, fényár és zászlóerdö, 1300 felvonuló, fogatok, az egyik Asztúria szépét vitte, félórás tűzijáték — igazi karnevál. Tánckarnevál Oviedóban Ez az ünnep, a „Dia de America" — vagyis az Amerika napja volt a középpontja a fesztiválnak, amelyre az Atlanti-óceán közelében lévő spanyol városba, Asztúria tartományi székhelyére. Ovi- edóba meghívták a nyíregyházi táncegyüttest. Sokan találgatták a fesztivál előtt: mit tudnak vajon ott a magyar népművészetről, egyáltalán hazánkról? A nyelvi akadály azonban olyan tartósnak bizonyult, hogy erre aligha kaphattak választ. Bár egy kis epizód is elárul valamit. s ez a vasútállomáson történt. A helyjegyváltáshoz a tisztviselő könyveiben a MÁV elnevezés után kutatott. Vagy kétórás keresgélés után végre megtalálta: a nem európai vasútvonalak gyűjteményében. Milyen sok is ez a 2500 kilométer, ha nem csak a földrajzi távolságról van szó! A másik, ennél is izgalmasabb kérdés: mit tudhatott meg az a 200 ezer ember hazánk népművészetéről a nyíregyháziak tolmácsolásával? Az már az első nap kiderült. hogy bőven lesz alkalom bizonyítani, a szervezők ugyanis bőséges programról gondoskodtak. És tökéletes reklámról... Millió szórólap, a város legnagyobb utcáin felszerelt hangszórók mellett is az élő reklámot tartják igazinak. Minden délben 2—2 órás utcai műsort kértek, beosztva kerületenként. Ilyenkor mindenki otthon van. az üzletek, hivatalok csak a késő délutáni órákban nyitnak, fgy a terekre, ablakokba pillanatok alatt összetoborozták a közönséget az Igrice együttes hangszerei. Leállt a forgalom, s ha a kocsik tülkölnek — magyarázta a tolmács — az csak a tetszés jele. Nonstop műsor és spanyol aréna S minden este fellépés a sportpalotában. Hat-hétezer személyes lelátó, igazi spanyol aréna. Itt a legforróbb a hangulat, peregnek a 15 perces nonstop blokkok. Értő a közönség: hűvösen, udvariasan tapsol a látványos, de nem túl. nagy munkával készült műsoroknak, s tapsviharral és tomboló brávókkal jutalmazza a fergeteges bemutat!.kát. Ilyet pedig keveset láthattak. Harminchat csoport vett részt a karneválon. Az esti fellépéseken kevesebb, de így is általában 11-ig tartott a program. Többségükben helyi, vagy környékbeli együttesek szerepeltek önfeledt, vidám és színes műsoraikkal. A nemzetközi folklórt négy angol, három francia, egy portugál és egy görög csoport képviselte — a mi értelmezésünk szerint eléggé vegyes színvonalom. A királyi skót gárdazenekar és egy női skót dudás együttes táncbetétei ellenére is a zenekari hangzásra épített. A leedsi egyetemisták, igen udvariasan, baszk táncokat is felvettek műsorukba. Az Ukránia néven szereplő angol együttes pedig az első vastapsot vívta ki igazi orosz táncaival. Nem voltak ott a jugoszlávok, a franciák viszont három csoportot is küldtek, ám mazsorettjeik, fúvósaik inkább csak a látványossággal törődtek. A Szabolcs-Volán vállalkozásához hasonlót — a népművészet tiszta kincsestárából merítve valóban eredeti gyöngyszemeket bemutatni — csak a görögöktől s talán még a portugáloktól láthatott a közönség. Eltévedt pásztorbot Szép menettáncprogram- mal készültek az utcai szereplésekre. Nyilvánvaló volt, hogy ezek a programok reklámcélokat szolgálnak — akinek az utcai műsor megtetszik, jegyet vált az esti sportpalotai bemutatóra — a táncosok azonban könnyedén túltették magukat e to- borzómunka nálunk szokatlan feladatán. Sőt, volt olyan epizód is. amikor Dalanics György művészeti vezető a tömegtől meg sem tudta közelíteni a táncosokat, hogy újabb utasítást adjon. Ilyenkor rögtönöztek, szinte a helyszínen találták ki az ösz- szekötő lépéseket. A legnehezebb pillanatokat a sportpalotában élték át az első napon. Ragaszkodni akartak a néprajzi hitelességhez — más ruha jár a szatmári tánchoz és más a hajlikázóhoz. Egy aréna közepén, színfalak nélkül, a közönség szeme láttára átöltözni — egy perc alatt, úgy, hogy közijén megy a műsor! EZ is sikerült! És a legszo- rongatóbb élmény: próba közben a hortobágyi pásztorbot egy pillanattal korábban és egy centiméterrel lejjebb ütött. Súlyos fejsérülés — s másnap már újra a színpadon. A Prado útvesztői Egy hétből három nap kemény munka, — még a helyi rádió is felvételre kérte őket. A többi pedig utazás, és ismerkedés egy idegen országgal. Csak filmszerűen pergő képek összeállítására, villanások észlelésére elegendő. Madrid világvárosi nyüzsgéséről, a Prado útvesztőiről, Toledo ötvösműhelyeiről, Asztúria szikláiról, a csupa fehér kő csepp kis falvakról, a magántulajdonnak elkerített semmiresejó- terméketlen kertekről a hegyekben, az ízléses kirakatokról, az életveszélyes közúti forgalomról, a helyi újságban róluk megjelent fo- -tókról, s mindenekfölött a nagyvonalú, lezser és igen vendégszerető emberekről. Ezt hozták. S amit hagytak? A fellépések emlékét, azzal a biztos tudattal, hogy méltóan képviselték hazánkat. Elvitték egy ismeretlen kultúra kincseit, s ízelítőt adtak belőle, megbízatásuk szerint. Amit ehhez még saját erejükből hozzátettek, az a legnemesebb: szükebb hazánk, a Tiszántúl, a Nyírség, Szatmár népművészetéből mutattak be egy csokorra valót a fesztiválon szereplő csoportok legjobbjainak színvonalán. Oviedo, a folklórfesztivál színhelye. Baraksó Erzsébet MEGYÉNK TÁJAIN Nagyhalász A hol a Rétköz ölelkezik a Nyírséggel, ahol a vizes, hangás terület találkozik a homokkal, ott alapították 1283 táján Nagyhalászt. Rorandusz bán fia, Mátyás kapta birtokul a területet, ahol a király halászai laktak, innen az akkori név, a Halász. Egy század, s már Halásztelekről szól a krónika, mígnem 1954-ben Telek (Tiszatelek) önálló életet kezd, hogy 23 év múltán — ez év április elsején — ismét házasságot kössön Nagyhalásszal. A történelem keveset, a ma krónikása annál többet szólhat e nem csak nagyságában, de rangjában is nagyközségről, amelynek lakói büszkén ápolják a múlt haladó, sokszor forradalmi hagyományait, amelyek közül kiemelkedik 1919. Megalakítják a direktóriumot. 447 nagyhalászi napszámos, cseléd igényel földet a sebtiben megalakított bizottságtól. De végleges szabadság 1944. november 2-án köszöntött rájuk. Három hét múlva megalakítják a kommunista pártot, az államhatalom képviseletét, a nemzeti bizottságot és megalakul a földosztó bizottság is. — Még agitálni is kellett az embereket, hogy bátran igényeljenek földet — mondja az egykori földosztó bizottság tagja. Kovács Károly, aki ma a végrehajtó bizottság titkára — mert nem mindenki Volt biztos benne, hogy végleg felszabadultunk. Aztán egyre bátrabbak lettek az emberek: mezítláb hozták a karókat, hogy legyen mit leütni a mezsgyébe. Hatezer holdat mértünk ki 1347 család között. Ha olyat keresünk Nagyhalászban, ami más mint a többi községben, először a mentát említik. „A menta szülte fel Halászt” — mondták, mert a fodor- és borsmenta jelentette a megélhetést, meg a munkát a sok kéznek. A háború alatt négy nagykereskedő élt meg ebből, mert a menta olaja kellett a repülőgépek hűtéséhez. A mentakultusz a háború után is megmaradt: negyvenen-öt- venen jöttek össze egy-egy mentaíosztásra, amelyet rendszerint tánc követett. De különbség az is, hogy itt volt az ipar. A kendergyár munkát adott, de itt és emiatt volt a környék legtöbb tüdőbetege. A valamikori lápos terület jó talaja volt a kendernek, aztán — miként a menta — a kender termelése is-abbamaradt. Kacsaúsztató lett az áztatógödör, s a gyár is bezárta kapuit, mert nem volt kifizetődő messziről szállítani az alapanyagot. Az első tsz-t 1948-ban alakította meg 20 nincstelen ember. 105 holdon, alapvető felszerelések nélkül, de lelkesen láttak munkához, sokszor ki is csúfolták őket. Aztán újabb három tsz alakult — jószerint az önkéntesség elvének megsértésével — de ezek nem állták ki az idők próbáját. Az igazi átszervezés itt is 1961-ben volt, s bár akkor a meglévő Petőfi mellé Aranykalász is alakul, négy év után egy közös gazdaság lesz belőlük. M ost három éve, újabb egyesülés került terítékre: a tiszatelekiekkel mondták ki közösen az egyesülést. Hogy mit hozott a két gyenge szövetkezet házassága, arra már emlékezni sem jó: tény az, hogy nagy veszteséggel zárták az elmúlt évet. A fiatal, Tiszanagyfaluból „szerzett” tsz-elnök új vezetőséggel kezdte az új évet. Egyszerűsítették a vetésszerkezetet, rendszerben termelik a búzát, a cukorrépát, a napraforgót, a kukoricát, s maradt természetesen a gyümölcsös. Mit várnak a múlt évi nagy mérleghiány után? Jó évet, s halkan már azt is suttogják: talán sikerül kigazdálkodni a veszteséget. — Nem csak és nem elsősorban a termelési szerkezetet kellett megváltoztatni — mondja Nagy Gábor elnök —, hanem az embereknek, a tagságnak is változni kellett. Mert igaz, hogy jól sikerült a búza — a tervezett 27 mázsa helyett átlag 36 mázsa termett hektáronként 872 hektáron —, de ami a korábbi években megtermett, azt sem takarították be időben és jó minőségben. Például hiába volt jó almatermés, ha nem volt, aki leszedje, és becsomagolja. Az ősszel a közgyűlésén módosítottuk az alapszabályt és belefoglaltuk, hogy a kötelező munkanapok mellett kinek menynyi és milyen minőségű almát kell leszedni. Ebben a tsz-elnöktől a mezőőrig mindenki szerepel, ott áll, hogy egy traktorosnak 20, egy irodai dolgozónak 30 mázsa az adagja, aki mindennap dolgozhat, annak 120 mázsát kell szedni. * És a hatás? Elsőként a vezetők teljesítették a normát, a tagok viszik családtagjaikat is, s olyan munkaerőhöz jutottak, akiket más módon aligha lehetett volna mozgósítani. Az eredmény? Ott jártunkkor — szeptember 23-án — a termés 60 százalékát már leszedték, 300 vagonnal hűtőtárolóban volt, s megindult az exportszállítás is a Szovjetunióba. A munka mellett az emberek kerülnek szóba, akik a2 elmúlt három évben — az eredménytelenség miatt — egy kicsit közömbössé váltak. Mintha csak a föld egyesült volna, a tagság nem — így látszott sokáig, az idén azonban másképp alakulnak a dolgok. Az elnök mondja: eltűnt a „határ”, ma már a „közös gazdaság” szót használják. Dicséri a 14 szocialista brigádot, s mondja: összeforrt már a vezetőség is. Ez a nehéz idő mutatta meg igazán: az itteni emberek jóindulatúbbak az átlag szabolcsinál. Akár kontraszt is lehetne, hogy míg az utóbbi években gyenge volt a közös gazdaság, 21 millióra nőtt a betétállomány, 170 kocsi, 211 motor rója a kilométereket. Van’ bölcsőde, két óvoda, három orvosi és fogorvosi körzet, lakással-rendelővel, s várják a fogorvost is, 120 értelmiségi dolgozik a faluban, épült öregek napközije, a valamikori nyolc kis maszek és Hangyabolt helyett ma 10-nél több a szaküzletek száma, két étterem, két presszó fogadja a vendégeket — sorolja az eredményeket Kovács Károly —, de a legnagyobb feladat a villanyhálózat kiépítése volt. Három kilométer vezeték helyett 23 kilométer van, s a hatalmasra terjedt községet még ma sem villamosították teljesen. Aztán a jövő következik: épül 8 tantermes iskola, 23 és fél kilométer vízhálózat — most szervezik a vízműtársulást — s míg a tiszaberceli vízkivételi mű meg nem épül, egy ibrányi kút látja majd el a halásziakat is jó ivóvízzel. Épül óvoda, bölcsőde, hat tanácsi lakás, s ha sikerül, szeretnék felszámolni a cigánytelepet. Hatszáz cigány él Nagyhalászban, többségük rendes, megtalálta helyét a közösségben. Legtöbben eljárnak, de találnak munkát a zsákgyárban, a termelőszövetkezetben is. Tudnak kiváló dolgozóról, szocialista brigádvezetőről, de van, aki nem tudja megmondani: hol dolgozik. Van, akinek tévéje van, de sokan élnek még putrikban. Az idén 25 házhelyet alakítottak ki, s aki dolgozik, ebben az ötéves tervben új helyre költözhet. A lakosság aktivitása kerül szóba, elsősorban a társadalmi munka. Tavaly 3,2 millió volt a végzett munka értéke, erre az évre két és felet terveznek. Több lesz — mondja a titkár —, hiszen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére jelentős vállalásokat tettek az emberek, különösen a zsákgyár szocialista brigádjai. A Petőfi szocialista brigád például a 100 személyes óvodát festette ki társadalmi munkában. De csináltak KRESZ-parkot a gyerekeknek, a lehetőség pedig a beruházások előkészítésénél, a szanálásoknál szinte korlátlan. H ogy mi mindent kellett volna még leírni Nagyhalászról, azt csak az ottaniak tudják, mert több ennél a gond, s több az eredmény, mozgalmasabbak a hétköznapok, amelyek munkája nyomán több lesz a közös vonás, de több lesz a különbség is, ha a megye más településével hasonlítjuk össze. Balogh József
