Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 9. L áttam-e mostanában szombat és vasárnap hajnalonként a nyíregyházi utcákat — kérdezte a kolléganőm, akit a színes melegítők látványa ragadott meg. A korán reggel is friss, vidám arcok, ahogy igyekeztek a vállalati buszok felé, meg a piros . és kék pettyes kendők immár jelképpé is vált tarkasága. Örülök a sok ezer koránkelőnek, s kétszeresen, ha e szombati, vasárnapi koránkelők célja az almaszüret, amely ezen az őszön egybeesik azzal, amit e sorok írója máig is, hosszú évek után is a szív egy csücskében hordoz. A Bujtosról van szó. Az egykor, a gyermekévek idején csodálatos vízivilágról, ahol a legszebb nádasok hajladoztak, a legnagyobb és legpompásabb halak úszkáltak a tavakban, s ahol a víz olyan gyönyörű élményt nyújtott napkeltekor és napnyugtakor. Azóta felnőtt az ember és tovatűntek az egykori ábrándok. Kicsivé zsugorodott a régen óriásnak tűnt nádas, pos- vánnyá lett a víz és eltűntek a halak is. A Bujtos mégis sok ezer nyíregyházi romantikus emléke maradt, elsősorban az idősebbeké, az ötven és hatvanba hajló generációé. Azok az ifjak, akik mostanában almát szüretelnek, vagy bent maradnak szabad szombatjukon is az üzemükben, talán nem is látták a Bujtost. Talán a városközpontban kiragasztott plakátok előtt sem álltak meg, amelyen ott a cél, a hajnali felkelések, az izomlázat hozó ágranyújtózkodás pompás célja: a buj- tosi városliget. Sajnálom — kicsit talán szégyellem is —, hogy egy éve nem jártam a Bujtoson. A mocsaras tavak világát azóta csak a tervező rajzasztalán, no meg egy vízügyis diák nyári munkanaplójában, fényképeken láttam. Emitt a holnap, amott a ma. Ceruzahegynyi fácskák, csónakázótavak kristálytiszta vízzel, padok a pihenőparkokban, a betonút két oldalán. Ami már valóság, a fényképeken a földet hordó billencsek a tavat kotró-tisztító gépek és emberek. Aki ma akarja megőrizni a régi Bujtost, az siessen, bár már így is elkésett. Balczó, Kovács Jóska, Mitró Gyuri, Kosa öcsi, Kovács Gyurka, s az itt maradtak; a se világ, se Európa-bajno- kok, a se filmrendezők, a Bujtos nevelte sokaság ifjúságának boldog szintere nincs többé. Még szerencse, hogy akadt egy rendező, a Bujtos-szél fia, aki két filmen is megörökítette ezt a közel is régmúltat, ezt a hűtlen szerető módján elhagyott világot. Ilyen az ember. Épít, paloták sorát húzza tető alá, betonból készít óvodát, iskolát, színházat, mozit, neonfényes áruházat s miközben állandóan megy előre, vissza sem néz a régi valóság felé. Nem csak a bujtosi nádasok tűnnek el, de eltűnt az Ószőlő, meg az Ujszőlő utca, új ruhába öltözött a Hímes és megváltozott körülöttünk minden. Jön a gép, jönnek a falak, mennek a dombok az öreg szőlőkkel és a helyükön holnap már ott áll az üzletsor. Jól tudom én, hogy nem érdemes siratni a régit, mert az lebontásra ítélt. Hogy nem mindegy, szénnel tüzel-e az ember kormos kályhákban, vagy csövekből fűtenek neki. A bujtosi ősz és tavasz sarába térdig gázolni, vagy a tükörsima járda után beszállni a panorámaüvegű autóbuszba. A bujtosi házak omló vakolata, salétrommal átitatott falai, a tavaszonként nagy- nagy robajjal összedülő tűzfalak is azt erősítik, hogy az ember ne sajnálja a régit, a pusztulót. És mégis. Az ember az eszével az újat, a korszerűt akarja, de a szíve egy rejtett darabkájában ott él ifjúsága színtere. Az öreg iskola, az öreg ház, a város főutcáján sípoló kismozdony, a régi Bujtos. De félre a nosztalgiával. Az ember végül is nem attól lesz fiatal, ha ifjúkorára gondol, hanem attól, ha azokkal az ifjakkal halad, akik új várost csinálnak. Vasárnapi INTERJÚ A Honnan tudja a kukorica, hogy rend- w szerben termelik, vagy sem. Egy évvel ezelőtt mondta ezt Bánfalvi András, az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet elnöke azzal kapcsolatban, hogy miért nem termesztik iparszerűen a búzát, a kukoricát. Változott-e a véleménye? — Ha most közlöm, hogy ez évben mi is beléptünk a KITE-rendszerbe és búzát 1200 hektáron, kukoricát 800 hektáron termesztünk iparszerűen, akkor lehet, hogy ellentmondásba keveredek. De nincs ellentmondás az egy évvel ezelőtt mondottak és a jelenlegi helyzet között. Ma is azt tartom, ha nincsenek meg a feltételei annak, hogy valamilyen növényt rendszerben termeljünk, akkor nem kell erőltetni a dolgot. Elsősorban az anyagi feltételekre gondolok, technikai, technológiai, kémiai lehetőségekre és nem utolsósorban a szakemberekre. A Ezek szerint Cjfehértón megteremtődött ^ annak a lehetősége, hogy egyes növényeket rendszerben termeljenek. — Igen. Viszonylag rövid idő alatt biztosítani tudtuk a feltételeket, de az elhatározásban sürgetett bennünket az is, hogy olyan gépekre, eszközökre, technológiára volt szükségünk, amely lerövidíti az egyes munkafázisokat. Gondolok itt arra, hogy ma már nem járható út, hogy a kukorica vetése áprilistól, május végéig tartson, másrészt az iparszerű termesztéssel a termés- eredmények is fokozhatok. • A Akkor mégis csak van némi ellentmon- ^ dás abban, amit egy évvel ezelőtt mondott és amit ma megfogalmazott? — Szerintem nincs, mert ha1 akár kukoricánál, akár más növénynél a termesztéshez szükséges maximális igényeket kielégítjük talajerő-visszapótlás, jó vetőmag, vegyszerezés stb., akkor a termésátlag kedvező időjárás mellett, fegyelmezett munkával mindenképpen növelhető. Az iparszerű termesztési mód gépi feltételeiben, és az előírt technológiában adja a pluszt. Mint már mondtam, ez nem csupán elhatározás kérdése, ehhez anyagiak is szükségesek. A Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet ^ nemcsak hogy áttért két növénynél az iparszerü termesztési módra, de gesztora is lett a közelmúltban alakult egyszerű Napraforgó-termesztési Gazdasági Társulásnak. — Valóban. 1977. július 8-cal napraforgó-termesztési gazdasági társulás alakult, és termelőszövetkezetünknek jutott az a megtisztelő feladat, hogy ennek a társulásnak gesztora legyen. A Miért volt szükséges ennek a gazdasági ^ társulásnak a létrehozására, hiszen Sza- bolcs-Szatmár megyében számos termelőszövetkezet termeszt úgy napraforgót, hogy évek óta valamilyen rendszernek tagja. — Az iparszerű termesztési rendszerek hatáskörükben valóban foglalkoznak a napraforgó-termesztéssel is. Ettől függetlenül a megye termelőszövetkezeteinek nagy része különböző okok miatt a napraforgót nem termeszti rendszerben. Az egyszerű gazdasági társulás célja és feladata, hogy egyesítse valamennyi rendszeren kívüli napraforgót termesztő termelőszövetkezetet a hagyományostól szervezettebb és fejlettebb termelési feladatra. £ Szükség van erre? — Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteinek vetésszerkezetében a napraforgó területi részesedése igen jelentős. A termelési színvonal alacsony. A napraforgót annak ellenére, hogy fontos ipari növény, hogy jövedelmező, a növények között tized- rangúnak tartják. Először van a búza, majd a kukorica és pont, pont, pont következik a napraforgó. 0 Mi erre a magyarázat? — Elfogadható magyarázat nincs, csak káros szemlélet. A napraforgót általában azokra a területekre vetik, amelyek egyéb kultúráknál időben nem hasznosíthatók. Például tavasszal a vízborításos területekre. Gyakorlat az is, hogy azokon a területeken, ahol valamilyen oknál fogva őszi mélyszántást nem tudtak végezni, szintén napraforgót termesztenek. Mintha a napraforgó igénytelen lenne. Nem az. Bizonyított, hogy ahol a napraforgót őszi mélyszántásba időben vetik, ha megfelelő a talajerő-visszapótlás, a vegyszerezés, gondosan szervezett a betakarítás, akkor jövedelmezőségben bármelyik kultúrával felveheti a versenyt. A A gazdasági társulás fő feladata tehát, w hogy ezen a szemléleten, gyakorlaton változtasson. így is lehet mondani. A társasági szerződésben az erre vonatkozó részt úgy fogalmaztuk meg, hogy a jelenleg alacsony termelési színvonal folyamatos növelésére, a napraforgó-termesztés jövedelmezőségének fokozására törekszünk. A Hány taggal alakult a társulás, történt-e ^ azóta változás? — A szerződést alakuláskor 23 termelőszövetkezet és három vállalat írta alá. A vállalatok a Növényolaj ipari és Mosószer- gyártó Vállalat nyírbátori gyára, a gabona- és malomipari vállalat, valamint a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Nyírségi Területi Központja. A 23 termelőszövetkezet közül egy időközben felmondta a szerződést, nem szándékozik a jövőben napraforgót termeszteni. A termőterület a szerződés aláírásakor négyezer hektár körül volt, de újabb négy termelőszövetkezet kérte felvételét, így a társulás már eddig is bővült, a várható termőterület 5700 hektárra alakul. Ez az arány jó, hiszen a termelőszövetkezetek megyénkben mintegy 13 ezer hektáron termesztenek napraforgót, ebből több mint 2 ezer hektárral valamilyen termesztési rendszerben vesznek részt. Feladatunk, hogy szervező munkával bevonjuk a napraforgótermesztés gazdasági társulásba azokat a termelőszövetkezeteket is, amelyek eddig nem csatlakoztak, nem határoztak. A A feladat tehát az alacsony termelési ^ színvonal emelése. Milyen eszközök, anyagi erőforrások állnak rendelkezésre ehhez? — A termelőszövetkezeteket a társulással szemben anyagi kötelezettség nem terheli. A három vállalat a szerződés alapján kötelezte magát, hogy a napraforgó-termelés ösztönzésére az együttműködésnek térítést biztosít. A Növényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat a társult szövetkezetektől átvett ' napraforgó minden mázsája után tíz forint térítést fizet. A gabona- és malomipari vállalat 1977-ben 150 ezer forintot térít a társulásnak, a további évekre a térítés összegét később határozzuk meg, de ez 150 ezer forintnál kevesebb nem lehet. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat nyírségi alközpontja a kisvárdai és iregi napraforgó felvásárlása után mázsánként 20 forintot fizet, de ha a felvásárolt mennyiség meghaladja a 150. illetve 120 vagont, úgy a további térítés mázsánként 30 forint. A A termelőszövetkezetek ezek szerint w nem járulnak hozzá anyagiakkal a társulás fenntartásához. Nem jelentheti-e ez azt, hogy mert a szolgáltatást ingyen kapják, annyira is becsülik? — A társasági szerződés kötelez, de ami a résztvevők kötelességét és kötelességérzetét fokozza, az az, hogy valamennyi termelő- szövetkezet egységnyi területen többlettermést akar elérni, az eddiginél jövedelmezőbben. A társaság szolgáltatásai is erre vonatkoznak. 1978. évre kiépítjük a szaktanács- adói hálózatot? kidolgozunk egy olyan kerettechnológiát, amely tájegységekre és üzemekre adaptálva elősegítheti az eddigieknél nagyobb hozamok elérését. Részt veszünk a termelés megvalósításához szükséges eszközök beszerzésében, vetőmagvak, műtrágyák, növényvédő szerek kiválasztásában, hitel- szerződések előkészítésében. Mindezekkel sok gondtól mentesítjük a termelőszövetkezeteket és hogy ez megtörténhessen, ebben minden üzem érdekelt. A Mindaz, amit elmondott, meggyőző, de ^ vállalnak-e valamilyen kötelezettséget ennek ellenében a termelőszövetkezetek? — A résztvevőknek nemcsak jogaik, kötelességeik is vannak. Ilyenek, hogy az 1977. évi vetésterületüket 1980-ig indokolatlanul nem csökkentik, biztosítják a technológiai irányelvek maradéktalan betartását, megvásárolják a kerettechnológiában meghatározott vetőmagvakat, műtrágyákat, növényvédő szereket. A kötelességek sora az elmondottaktól hosszabb, de ha az említetteket teljesítik, a termelés korszerűsítésében - már akkor is előbbre léptünk. A Ki lehet-e számokban fejezni a várható ^ terméstöbbletet annak hatásaként, hogy a gazdasági társulás a vállalt kötelezettségeknek megfelelően működik? — Erről nehéz pontos számokat mondani, hiszen a napraforgó-termesztés nagymértékben az időjárástól is függ. Egy biztos: megfelelő vetőmaggal, a kerettechnológiában előírt talaj műveléssel, vegyszerezéssel, az eddigi átlagoktól nagyobb termés érhető el. A Az iparszerű termesztési rendszerek már évekkel ezelőtt kidolgozták a napraforgó-termesztés technológiáját. Szükséges-e egy új technológia elkészítése, nem lenne célszerűbb, ha a meglévőket adaptálnák? — Nincs arról szó, hogy teljesen új kerettechnológiát állítsunk össze. Figyelembe vesszük a már eddig alkalmazott és jól bevált technológiákat, azokból a mi viszonyainkra is alkalmazható részeket hasznosítunk. De nemcsak a kerettechnológiában használjuk fel a rendszergazdaságok tapasztalatait. Üzemlátogatásokat is tervezünk. Vannak olyan termelőszövetkezetek, közelünkben is a hajdúböszörményi, ahol 20 mázsás, vagy azt meghaladó napraforgótermést takarítanak be hektáronként. Nem árt, ha valamennyi napraforgót termesztő termelőszövetkezet szakembere látja; ott az eredményt miként érik el. A Korábban már beszéltünk a társulás pénzügyi alapjairól. Más forrásból Ie- het-e még valamire számítani? — Mindjárt a beszélgetés elején kellett volna utalni arra, hogy a megyei tanács 5 millió forintos dotációval támogatta a társulást. Ebből az 5 millió forintból egy bábolnai rendszerű szárítóüzemet kívánunk építeni. A szárítóüzem alapozását még ezen az őszön megkezdjük és jövő ilyenkorra már üzemeltetjük. Az üzem a társulás valameny- nyi tagja részére önköltséges alapon végzi majd a szárítást, de nemcsak a napraforgót, hanem az igényeknek megfelelően a gabonafélék szárítását is. ^ Szabolcs-Szatmár megyében korábban már alakult egy hasonló egyszerű társulás. Rövid életű volt, működése gyorsan megszűnt. Nem hat-e ez zavaróan az újrakezdésre? — A megszűnését nem a termelőszövetkezetek egyet nem értése okozta, hanem egyéb gazdasági, gazdálkodási tényezők. Ha a mostani kezdésre van is valamilyen hatással, azt én csak pozitívnak mondhatom. Pozitív, mert erősít bennünket abban a tudatban, hogy a kapott és vállalt feladatot nagyobb felelősséggel kell végezni. Természetesen intelem is van az elődök példájában: nem elég csak megalakulni, nem elég csak beszélni a feladatokról, cselekedni kell. A — A napraforgó gazdasági társulás gesztora a termelőszövetkezet. Származik-e ebből valamilyen előnyük? — Ha pluszjövedelemre gondol, ami a gazdálkodásunk mérlegét javítja, úgy közvetlen előnyeink nincsenek, nem is lehetnek. A társaság részére átutalt pénzeket külön bankszámlán kezeljük és csak a társaság érdekében végzett feladatok finanszírgzásá- ra használhatjuk fel. Közvetve azonban, mint a társaság valamennyi tagja, mi is élvezünk előnyöket és lehet hogy valamivel többet, mint a társult szövetkezeteké Ez a többlet, hogy a szaktanácsadók a termelőszövetkezét irányításával működnek és előfordulhat, hogy ebből mi itt helyben többet profitálhatunk. Terveink között szerepel a napraforgó termőterület növelése és mindenképpen szeretnénk elérni, hogy az eddigieknél jobb legyen a termés. A — Eddig milyen eredménnyel termesztettek napraforgót? — 1976-ban az átlagtermés öt mázsa volt, idén 10 mázsa körül várható. A 76. évi termelés még magán viselte annak nyomait, hogy a termelőszövetkezet frissen alakult, másrészt az időjárás sem kedvezett. A jövőben a 10 mázsás. átlagnál mindenképpen nagyobb mennyiséget kívánunk elérni hektáronként. £ — Az egyszerű társulás a legalsóbb foka a termelési együttműködésnek. Van-e olyan elképzelés, hogy a társulás rendszerré fejlődik? — Van ilyen elképzelés, hogy ezt megvalósítsuk, ahhoz idő kell. Meg kell teremteni annak az anyagi feltételeit, hogy a kerettechnológiát korszerű gépekre, eszközökre alapozzuk. Nyilvánvaló, ha ez az idő elkövetkezik, változnak a jogok és kötelességek, a termelőszövetkezetek erősebb szállal kötődnek majd egymáshoz. ^ Köszönöm az interjút. Seres Ernő Bujtos KM Bánfalvi Andrással, as újfehértói Lenin Tsx elnökével A gazdasági társulásról
