Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

1977. október 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pártcsoportok a termelésben A PÁRTMUNKA MEG­VALÓSULÁSÁNAK fontos területe a pártcsoport. Ezért kérte a fehérgyarmati járá­si pártbizottság az alapszer­vezeteket arra, hogy a párt­megbízatások kiadását és számonkérését, a pártokta­tásra való jelentkezést, a munkaversennyel kapcsola­tos feladatok tervezését és megvalósítását, a szocialista tulajdon védelmét és az esetleges személyes problé­mák megbeszélését bízzák a pártcsoportokra. Mindehhez jó segítséget adtak a tag- könyvcserével kapcsolatos beszélgetések. A párttitkári tanácskozá­sokon kialakult eszmecse­re alapján fellendült a párt­csoportmunka. Ez azért is jelentős, mert a fehérgyar­mati járás 73 pártalapszer- vezetében 192 pártcsoport tevékenykedik. Ezek fogják át a pártszervezetek szerte­ágazó politikai, gazdasági és kulturális tevékenységét. A színvonalas pártcso­portmunka megvalósításá­nak fontos feltétele a párt- csoportbizalmiak felkészíté­se és rendszeres képzésük. Ezt a nagyközségi és üze­mi pártbizottságok, vala­mint az alapszervezeti ve­zetőségek végzik. A tapasz­talatok azt, bizonyítják, hogy járási irányítással az alap­szervezeti vezetőségek, a közbeeső pártszervek jó gazdái a pártcsoportmunká­nak. ENNEK KÖSZÖNHETŐ, hogy a pártcsoportok zöme jól segíti a hozzájuk tarto­zó üzemekben a termelő- munkát. Jó példa erre a MEZŐGÉP vállalat fehér- gyarmati gyáregysége. Az itt működő pártcsoportok a szakszervezettel és a KISZ- szel együtt részt vesznek a tervek készítésében és le­bontásában is. A kölesei Kossuth Tsz- ben három alapszervezet működik. Itt a pártcsopor­tok különösen jó munkát végeztek a pártépítésben. Sonkádon például több fia­talt készítettek fel a pártba való felvételre. A tagkönyvcserével kap­csolatos beszélgetések ma is foglalkoztatják a járás kom­munistáit. A tiszakóródi Béke Tsz-ben a pártcsopor­tok rendszeresen vizsgálják, hogy az akkor elhangzott javaslatok hogyan valósul­nak meg a mindennapi munkában. VANNAK OLYAN ALAP­SZERVEZETI VEZETŐSÉ­GEK IS, ahol még nem is­merték fel a pártcsoportok­ban rejlő erőt. A jánkmaj- tisi, a csegöld-császlói tsz- pártalapszervezetekben na­gyobb törődéssel kellene irányítani a pártcsoportok munkáját. Tervszerűbbé és tartalmasabbá tenni megbe­széléseiket. Üj kezdeményezésük is van a fehérgyarmatiaknak. A járási pártbizottság taná­csa alapján mind több he­lyen alakul gyümölcsöző kapcsolat a pártcsoportbi- zalmiak és a szocialista bri­gádok vezetői, illetve a párt­csoportok és a szocialista brigádok között. Jó tapasz­talatok vannak erre a ME­ZŐGÉP gyáregységében és a téglagyárban. A fehér- gyarmati Győzhetetlen Bri­gád Tsz-ben a pártcsopor­tok értékelik a szocialista versenyvállalások teljesí­tését. A pártcsoportok tanács­kozásai a kommunisták két­oldalú tájékoztatásának is jó eszközei. A kisebb alap­szervezetek vezetőségi ülé­seire meghívják a pártcso- portbizalmiakat. Másutt kü­lön megbeszélést tartanak számukra. Több pártcso­portban gyakorlat a párt­megbízatások teljesítésének félévenkénti értékelése. Így lehetőség nyílik az időben történő segítségnyújtásra is. HA A JÖVŐBEN VALA­MENNYI PÁRTCSOPORT még rendszeresebben és elő­re kidolgozott terv alapján dolgozik, úgy még több se­gítséget nyújthat a min­dennapi termelőmunkához és az emberek neveléséhez. Sigér Imre Anyaghiány és többletmunka Nyírbátorban Szorít még a gyermekcipő A gyár igazgatója, Wagner Flórián mondja: — Mennyiségi terveinktől mintegy 5 százalékkal marad­tunk el. Oka: az első fél év­ben mutatkozó anyaghiány, amit a simontomyai bőrgyár rekonstrukciója miatt elcsú­szott szállítások okoztak. Bi­zakodóak vagyunk, mert ez a gondunk szűnőben van. Igaz, hogy többletmunkával, de elérhetjük célunkat. A mi­nőséget 5 százalékkal kíván­juk javítani. Ezt eddig némi­képpen túl is haladtuk; ha­tása a reklamációk csökkenő számában mérhető a legjob­ban. Ebben az évben nem keve­sebb, mint i millió 286 ezer pár gyermekcipőt készítenek a gyárban, s hogy jobban ér­tékelhessük a számot, álljon itt az 1976. év teljes terme­lésének mennyisége: 956 ezer pár. A fiatal gyár szocialista brigáddal még nem dicseked­het, de a 330 főt számláló 17 brigád közül már akadnak, akik erre a címre pályáznak. Az Auróra brigád több szempontból is figyelemre méltó felhívással fordult a többiekhez. Javasolják, hogy a terv teljesítése érdekében vállalt többletműszakok mö­gött arányosan nagyobb tel­jesítmény is legyen. Figye­lemre méltó a szándék, de nem mehetünk el amellett sem, amit nem mondtak ki, csak sejthetünk: eddig nem volt oly természetes dolog az idő és az elkészült cipők meg­felelő aránya. A brigád helyettes vezetője, Vozár Gyuláné a szabászat­ban dolgozó huszonkét lány és asszony nevében beszél: — Munkásgyűlések, brigád­gyűlések során tárgyaltuk meg tennivalóinkat vitattuk meg a felajánlásokat. Van egy listánk, arra írjuk fel, mit vállalunk, s aki csatlako­zik, odaírja a nevét. Nagyon ritkán és akkor is nyomós in­dokkal történik csak meg, hogy valaki valamiben nem vesz részt. Csak a távolabb­ról bejárók között akadnak nehezen mozgathatók. Az Auróra brigád társadal­mi munkában almát szed majd. Aki beteg, dolgoznak ahelyett is. Szándékuk, hogy rajtuk semmi se múljék, hogy az előttük lévő, most piros, máskor más színű bőrből mi­A z adószedő nagyon dühös volt Figgre. Figg életmódja nem olyan volt, ahogy azt a kü­lönböző kormányszervek képzelték el a számára. Sem­mi sem bosszantotta jobban az adószedőt, mint a kor­mányszervek óhajának ez a szemtelen és önkényes sem­mibevevése. Ezért beidézte Figget az adózás templomá­ba. — Micsoda ötlet bérla­kásban élni egy csemegebolt fölött a nagyvárosban, Figg? — kérdezte. Figg elmagyarázta, hogy szereti a városi életet. Ebben az esetben — mondta az adó­felügyelő — fel fogja emelni Figg jövedelmi és forgalmi adóját. Ha azt akarja, hogy ismét kevesebb legyen, köl­tözzék ki a kertvárosba. Csak hogy eleget tegyen a helyi igazgatási szerveknek, Figg feladta városi lakását, és kibérelt egy házat a kert­városban. Az adószedő ekkor visszaidézte magához a temp­lomba. — Figg — mondotta — haragra gerjesztettél az élet­módoddal. Ezért újabb szö­vetségi jövedelmi adót sózok rád. — És ezzel addig sa­nyargatta Figget, amíg vér- cseppek jelentek meg Figg pénztárcájának varrásainál. — Könyörülj, óh kedves adószedő — szólt Figg. — Mondd meg nekem, mikép­pen éljek, hogy aj tessék a kormánynak, és én engedel­meskedem. RUSSEL BAKER: Adóztatás amerikai módra Az adószedő dühbe gurult. — Ebből elég volt Figg — jelentette ki. — A kormány nem azt akarja, hogy a bará­taidat és a rokonaidat lásd vendégül. Láss vendégül sok-sok üzletfelet és csök­kenteni fogom az adódat. Csak hogy az adószedőt és a kormányt boldoggá tegye, Figg elkezdett olyan embere­ket vendégül látni, akiket nem szeretett, a házban, amelyet nem akart, a kertvá­rosban, ahol nem akart élni. Ekkor volt csak igazán bosszús az adószedő. — Figg — mennydörögle —, nem azért csökkentem az adódat, hogy teherautó-sofő­röket és útépítő munkásokat láss vendégül. — Miért nem? — érdeklő­dött Figg. — Ezek azok az emberek, akikkel a szakmám során dolgom esik. — Miért, mi a szakmád? — Homlokom verítékével keresni a kenyeremet.- — A kormány nem fog té­ged adóengedménnyel leke- nyerezni azért, hogy bér­munkát végezzél — okította az adószedő. — Hát nem tu­dod, te ostoba, hogy a bérjö­vedelmek adótarifája minden más jövedelemnél magasabb? Szállj be valamilyen üzlet­be, ásványkitermelésbe, vagy az olajba — intette az adó­szedő —, különben úgy meg­adóztatlak, mint még soha. Figg tehát üzletember lett, amit gyűlölt, és olyan embe­reket látott vendégül, akiket nem szeretett, a házban, amelyet nem akart, a kert­városban, ahol nem akart élni. Végül is az adószedő be­idézte Figget egy dühös meg- leckéztetésre. Érdeklődött, hogy miért nem vásárolt Figg modern, műanyag épü­letet a régi fémből és fából készült gyárépülete helyett. — Gyűlölöm a műanyagot — felelte Figg. — A kormány viszont tor­kig van mindennel, ami való­di, mint például a fém és a fa — üvöltötte az adószedő. F igg tehát nem tehetett mást, áttért teljesen a műanyagra, és az adószedő ezért megjutalmaz­ta egy vadonatúj amortizáci­ós kulccsal és beruházási hi­telengedménnyel. (Zilahi Judit fordítása) IDÉN 35 SZÁZALÉKKAL KELL TÖBB CIPŐT ADNIA A MINŐSÉGI CIPŐGYÁR NYÍRBÁTORI GYÁREGYSÉGÉ NEK, MINT 1976-BAN. TÖBBET ÉS JOBBAT IS, ÉS RÁ­ADÁSUL NEM AKÁRMILYEN FONTOSSÁGÚ TERMÉK­BŐL: GYERMEKLABBELIBŐL. EZ AZONBAN CSAK A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 60. ÉV­FORDULÓJA TISZTELETÉRE TETT FELAJÁNLÁSAIK EGYIK RÉSZE, MERT A VÄLLALÄSOK KÖRÉT AZ ESZ­KÖZ- ÉS ANYAGTAKARÉKOSSÁGGAL, ÉS TÁRSADALMI munkával is bővíthetjük. Vozár Gyuláné cipőfelsőrészt szab. nél több és minél jobb cipő legyen. ' Forbauer Irén lába fürgén jár, miközben beszél. A tű­zőgép pedáljait nyomogatja, rajta, s a ragasztót sem csak ötletszerűen „mázgáljuk". — A minőség javítása ér­dekében szinte már mozga­lommá vált nálunk, hogy ha Formálódik a lábbeli Forbau­er Irén keze alatt. szeme az anyagon, ö a nyolc tagot számláló Várnai Zseni brigád vezetője. — Kicsit lemaradtunk — ismerteti helyzetüket. — 100 százalékos tervteljesítést vál­laltunk, de az anyaghiány minket is hátráltatott. Most társadalmi 'munkában igyek­szünk pótolni a kiesést. Az anyagmegtakarításban fel­mutatott eredményeinkért azonban nincs mit szégyen­keznünk. Nem nagy tételek­ről van szó, az igaz, de igyek­szünk minél gazdaságosabban használni azt, amivel mi dol- dozunk: a cérnát és a ra­gasztót. Spulnit nem dobunk el úgy, hogy még cérna van valaki észreveszi a hozzá ke­rült munkadarab hibáját, nem adja oda a következő munkafázist végzőnek, ha­nem kijavítja, vagy kijavít­tatja a kifogásait darabot. A gyerekcipőket készítő gyár maga is gyerekcipőben jár még. Nincs szocialista brigádjuk, s olyan dolgokat kell felajánlaniuk — példá­ul a munkaidő jobb kihasz­nálását —, aminek mér ter­mészetesnek kellene lennie. Igaz, ők legalább felfigyeltek erre. Szocialista brigádjuk pe­dig minden bizonnyal lesz, és nem is egy. Speidl Zoltán , Protekciós” burgonya „Nyakunkon marad az ipari minőségű burgonya” — panaszkodnak néhány gazdaságban. Sorolják az okokat is: a felvásárlók csak a szerződött mennyiséget kívánják átvenni a feldolgozással foglalkozó demecseri keményítőgyárban pedig más megyékből hozott burgonyából dolgoznak. Való igaz, hogy orszá­gosan is magas a termés burgonyából- Az apró, csak ipari célra alkalmas burgonya feldolgozására pedig nincs elég kapaci­tás. A Kisvárdai Szeszipa­ri Vállalat demecseri gyá­ra ugyanis a téli fagy be­álltáig mindössze 2200 va­gon feldolgozására képes, ugyanakkor a felkínált mennyiség ennél jóval nagyobb. A gyár a koráb­ban szokásos szeptember 20. helyett már szeptem­ber elsején megindította a termelést, azonban így is csak a szerződött mennyi­séget tudja feldolgozni. A szesziparnak legna­gyobb szerződött partnere az ÁGKER. Somogytól Szabolcsig küldi a burgo­nyát Demecserbe. A mi­nisztérium is ennek a fel­dolgozását támogatja. Az indok: A Solanum rend­szerben termelők — nem­csak állami gazdaságok, hanem tsz-ek is vannak a rendszerben — ipari bur­gonyáját veszik át első­sorban, ezzel is növelve a rendszerben termelők biz­tonságát. '''Ebben az" évben már nem lehet megoldani, hogy bővítsék az ipari burgonya feldolgozó ka­pacitását. A demecseri gyár annyit tesz, hogy a nem ütemes szállítás elle­nére igyekszik a megyéből mind nagyobb mennyisé­get átvenni. A másik út viszont az, ha a gazdasá­gok maguk gondoskodnak a burgonya felhasználásá­ról, elsősorban takarmá­nyozási célra. Olyan tsz-t is tudunk, amelyik a So- lanum-rendszerben ter­mel, a keményítőgyárhoz is közel van, mégis in­kább az állatállománnyal eteti fel az ipari ^burgo­nyát. Ezt lehet követni másutt is, de a tagok szin­tén jól járnak, ha a tsz-tól mázsánként 80—100 forin­tos áron — amennyit az ipari értékesítéskor is kapnának érte — átvehe­tik a burgonyát. Semmi esetre sem sza­bad felelőtlenül bánni még a csak ipari célra al­kalmas burgonyával sem. Minden megtermett meny- nyiséget lehet és kell hasznosítani. Az 1977-es év legfeljebb egy tanulsá­got adhat: a megyén be­lül is jobban kell keresni az ésszerű feldolgozás út­ját, felkészülni a nagyobb termés fogadására. L. b. Óránként 360 kilogramm vajat készítenek a tejipari vállalat nyíregyházi gyárában. Képünkön: Karahuta Bélané az auto­mata gépről lekerülő termék szállítás előtti csomagolását vég­zi. Nyugdíjas-találkozó az üzemben A Szabolcs-Szatmár me­gyei Allatforgalmi és Húsipa­ri Vállalatnál az elmúlt hé­ten lezajlott bensőséges ün­nepségen a vállalat több, mint ötven nyugdíjasa talál­kozott. A vendégeket Veres Tibor igazgató tájékoztatta a vállalat eddigi fejlődéséről és eredményeiről. A vállalat szakszervezeti bizottsága — a jóléti alapból — 22 ezer fo­rintot osztott szét a nyugdí­jasok között. Tapasztalatok a fehérgyarmati járásból

Next

/
Oldalképek
Tartalom