Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

1977. október 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á demokrácia másik oldala K. LÁSZLÓ, AZ EGYIK NYÍRBÁTORI ÜZEM dolgo­zója 1975-ben súlyos mulasz­tásokra, visszaélésekre hívta fel a felügyeleti és az ellenőr­ző szervek figyelmét. A köz­érdekű bejelentést vizsgálat követte, s megállapították, hogy a bejelentett dolgok leg­többje fedi a valóságot. Két embert lopásért ítélt pénzbün­tetésre a bíróság^ másik ket­tőt a vállalat Igazgatója bün­tette fegyelmivel. Még két év sem telt el azóta, s a bejelen­tőt fegyelmivel elbocsátották. Ha az ember ennyit ismer a történetből, az juthat eszébe, minthogy ha valaki szól, fel­mondás érte a köszönet. De eljuthatunk tovább is a kö­vetkeztetések levonásában, hiszen azok a hatóságok is lu­dasok, amelyek nem védték meg a bejelentőt a legsúlyo­sabb fegyelmi büntetést hozó vállalati vezetőkkel szemben, holott pártunk XI. kongresz- szusának határozatában szó szerint ez áll: fel kell lépni azok ellen, akik a bírálatot megpróbálják elfojtani, meg­torolni. A kezdet, tehát a bejelen­tés még 1975-ben volt, s a népi ellenőrök vizsgálata megállapította, hogy néhá- nyan hasznos anyagokat vit­tek el a gyár területéről, de volt fusizás is, amelyekből egyenesen következik, hogy a tulajdonvédelem meglehető­sen gyenge lábakon állt. A gyár dolgozói jó érzéssel nyugtázták a felelősségre vo­nást, hiszen ők is tudták, hogy a lazaságok, a fegye­lemsértések a munka rovásá­ra mennek. Voltak persze olyanok is, akik nem tapsol­tak, mert ettől az időtől kö­zép- és felső vezetők nagyobb figyelmet szenteltek a fegye­lemnek, szigorúan megbüntet­ték a fusizókat. ÉS EKKOR TÖRTÉNT A MEGLEPETÉS. A munkást — aki korábban a bejelentést tette — fusizáson érték. Hogy a megtorlás látszatát is elke­rüljék, ügyét társadalmi bíró- ság elé vitték, ahol megro­vást kapott, a gyár igazgatója pedig az anyag árának — ezer forintot meghaladó ér­tékről van szó — megfelelő kártérítési határozatot hozott. Pár hónap telt el, s a be­jelentő szigorú megrovást ka­pott, mert alaptalan vádasko­dással megrágalmazta, mun­katársai előtt lejáratta műve­zetőjét. A büntetést a vállalat döntőbizottsága is helyben hagyta. Emberünk a munka­ügyi bírósághoz fordult, de ott is elutasították keresetét, a büntetés érvényben maradt. A nyáron még súlyosabb dolog történt: K. Lászlót lo­páson érték. A szögacél egyik munkatársáé volt, de segített neki átdobni a kerítésen. Ezt az esetet már elbocsátás kö­vette, ám a bejelentő jogvé­delmet kért, amit minden olyan esetben megadnak a hatóságok, amikor a bejelen­tőt igazságtalanul bántják. A jogvédelem azonban elma­radt. HA NEM IS TIPIKUS, mégsem egyedi példa: más vállalatnál is előfordult, hogy a korábban nyitott szemmel járó, véleményét kimondó dolgozó elvesztette maga alól a talajt. Bátornak vélt szóki­mondás helyett rágalmakat szórt feletteseire, s amikor ezért felelősségre vonták, pa­nasszal árasztotta el a felet­tes szerveket: lám náluk ilyen a demokrácia. S mit szólnak az ilyen ese­tekhez a dolgozók? Nyírbátor­ban például meglepő dolog történt. Az igazgató már-már hajlott rá, hogy visszafogad­ja a volt dolgozót, ám a mun­katársak megakadályozták eb­ben. Két közvéleménykutatás után sem akadt senki, aki visszakívánta volna, pedig korábban ők is egyetértettek vele a fonákságok feltárásá­ban, a rend helyreállításának óhajtásában. SOKSZOR TETTÜNK MÁR SZÖVÄ olyan eseteket, ami­kor közép- vagy felső szintű vezetők lehetőségeikkel visz- szaélve elfojtották, vagy megtorolták a bírálatot, ám igazságtalan lenne, ha a for­dítottjáról hallgatnánk. Az üzemi demokrácia — amelyre emberünk sokszor hivatkozott — ugyanis nem csak jogokat, hanem kötelességeket is je­lent, amelyek nem csak a ve­zetőkre, a dolgozókra is vo­natkoznak. S ,ez alól nem ad­nak felmentést még a koráb­ban szerzett érdemek sem. Balogh József A közeljövőben átadásra kerül Kisvárdán a Felszabadulás lakótelepen a legújabb négyszintes ház. Korszerű biztonságtechnika: az emberért Beszélgetés Bükkösi István kutatóintézeti igazgatóval Az SZ-MT október 1-től 9-ig munkavédelmi kiállí­tást rendezett a nyíregyházi Jósa András Múzeumban, ahol szakmai napokat is tartottak. Ennek keretében Bükkösi István, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetének igazgatója „A korszerű biztonság- technika szerepe a termelésben” címmel tartott elő­adást. Ebből az alkalomból időszerű munkavédelmi kérdésekről beszélgetett vele munkatársunk. — A munkavédelmet, mint tudományt korábban töb­ben kétségbevonták. Ön szerint milyen érvek hoz­hatók fel e téves nézet el­len? — A termelés minden terü­letén bebizonyosodott, hogy a balesetek és a foglalkozási megbetegedések nem szük­ségszerű velejárói a munká­nak. A biztonságos munka­végzéshez minden részletre kiterjedő tudományos kutató­munka szükséges. Nehezíti, de egyben nemesíti is a fel­adatot a tudományos-techni­kai forradalom. A termék- szerkezet váltása 100 évről 15- re, egyes területeken 8 évre csökkent. így aztán a munka- védelemnek, mint alkalma­zott tudománynak egyre na­gyobb szerepe van a korsze­rű biztonságtechnika megte­remtésében, a mindennapi termelőmunkában. — Milyen a kapcsolat a munkavédelmi kutatások és a termelés között? — A munkavédelem, mint tudomány olyan nemes célt szolgál, mint az ember életé­nek, testi épségének a védel­me. Munkánk a tudomány és a termelés egységében, a ma­gas szintű biztonságtechnika megvalósításával szolgálja a termelést. A kimondottan ku­tatómunkán túl évente több száz mérnököt, technikust ké­pezünk a korszerű munkavé­delemre. — Akadnak gazdasági ve­zetők, akik az önök mun­káját, de általában a biz­tonságtechnikát terméket drágító tényezőnek tartják. Mi ebben az igazság? — A magas zajszint csök­kentése, a csillapított munka­terek kialakítása, a klimati­A küldött Kromplák Béláné ja. Így az öregek napközi ott­honának megszervezésén kell bábáskodniuk, hogy megte­remtsék apáik gondtalan nap" pali pihenőjét, időtöltését. Mind a szövetkezetben, mind pedig a községben sok nagycsaládos ember él. Van­nak veszélyeztetett környe­zetben élő gyerekek is. Ezek körülményeinek megismeré­se és a támogatási lehetősé­gek megteremtése Kromplák- né személyes gondja is. Szű- kebb kollektívája, az irodai „Mező Imre” szocialista bri­gád már segít egy félárva kislányt. De a mintegy 100 tagot számláló vöröskeresz­tes helyi szervezetnek ennél sokkal többre futja az erejé­ből. A cigánylakosság körében az egészségnevelési felvilágo­sítás terén vannak nagy le­hetőségek. Az egészségügyi előadások, tanácsadás meg­szervezésében a községi szer­vekkel egyeztetett program alapján kívánnak a jövőben dolgozni. — Itt vannak saját munka­társaink — folytatja a kong­zációs rendszerek megterem­tése, a gázok talaj szint alatti elvezetése, a növényvédő sze­rek káros hatásának kivédé­se, a szövőipari ártalmak csökkentése — hogy csak né­hányat említsek —, mind is­mert feladatok. A biztonság- technikát, az emberi életek óvását még a számítógépek korában sem szabad valószí­nűségszámításokra, úgyneve­zett kockázati eljárásra bízni. Azért, hogy egy adott techno­lógiában, tegyük fel csak 50 évenként fordul elő súlyos baleset, azért kiiktatni a biz­tonságtechnikát szolgáló be­ruházásokat — még ha ezek millióba kerülnek is — nem szabad. Az a drága, az kerül sokba a népgazdaságnak, ha a tervezés, vagy az építés stádiumában a biztonságtech­nikai beruházásokat „kispó­rolják” és ezeket utólag kell beépíteni. ■* — ön szerint a mai mun­kavédelmi ruhák és eszkö­zök megfelelnek-e? Segí­tik-e a termelést, védik-e a munkást? — Véleményem szerint a modern technológiáktól el­maradtak. De még ezt a gon­dot is súlyosbítja, hogy a meglévőkből még magas áruk ellenére sem lehet megfelelő mennyiséget és minőséget kapni. Sok munkavédelmi ru­ha sem külsőre, sem viselhe- tőségi szempontból ne«i fe­lel meg. — Az intézetnek Szabolcs­ban mely vállalatokkal van kapcsolata? — A nyíregyházi Taurus gumigyárban az elektrosta- tikus feltöltődés témakörében, a leendő mezőgazdasági ab­roncsgyárban pedig a szellő­zési, hőelvezetési gondok megoldásához nyújtottunk ed­dig segítséget. A konzerv­gyárban közreműködésünk­kel oldották meg a jelentkező higiénikus gondokat. A lap­kaüzem számára kidolgoztuk a zajcsökkentés további lehe­tőségeit. A tiszavasvári Alka­loidában a káros gázok lekö­tésénél működtünk közre. A megyében több kis- és közép­üzemmel is tartjuk a kapcso­latot. Minden üzembe segítő szándékkal érkezünk. Terveik szerint kutatásainkat a ter­melés közvetlen segítése és a távlati elképzelések határoz­zák meg. Nagy gond gazdál­kodásunkban az üzem- és munkaszervezés tökéletesíté­se. Most az üzem- és munka- szervezés fejlődésével együtt­járó biztonságtechnikai kuta­tások képezik egyik fő felada­tunkat. Sigér Imre Segít a műszaki iroda n Szabolcs-Szatmár megyei TESZÖV mellett működő műszaki iroda feladata a saját kivitel'ezésben készü­lő termelőszövetkezeti, tsz- társulási, szakszövetkezeti beruházások — 1977-ben összesen mintegy 320 mil­lió forint értékben — épí­tési, épületgépészeti, tech­nológiai és szerelési mun­káinak tervezése, valamint ezek megvalósulásának se­gítése. Pontos feladat, hi­szen van olyan szövetkezet, amely minden szakértelem, kész tervek nélkül, csak el­képzeléssel kezdi a munkát. Legtöbbször rossz vége van ennek, nem beszélve a bír­ságokról és szakszerűtlenség okozta károkról. A termelőszövetkezetek a meglévő állóeszközeik kor­szerűsítését, terményszárí­tókat, szarvasmarha-, sertés- és juhtelepeket, gépműhe­lyeket, szociális létesítmé­nyeket, irodaházakat, szol­gálati lakásokat építenek házi kivitelezésben. A leg­nagyobb beruházást ebben az évben a tiszadadai Kos­suth Termelőszövetkezet kezdte el. Tizennyolcmillió forint értékben építenek egy 332 férőhelyes szarvasmarhatelepet. A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezet 52 ezer nyolcszáz férőhelyes jérce- nevelőjét és a 22 ezer férő­helyes tojásházát még az idén felépíti. A beruházás 11 millió forintba kerül. A nyírbogáti Rákóczi Terme­lőszövetkezet 5,6 millió fo­rint értékű dohányszárító telepet épít. Kétmillió-két­százezer forintos beruhá­zást valósítanak meg a dombrádi Petőfi Termelő- szövetkezetben, ahol a gép­műhelyt a jövő év elején adják át. A termelőszövetkezetek többsége már a jövő évi sa­ját kivitelezésű beruházá­sokon dolgozik. Eddig mint­egy hatvan szövetkezet kér­te a műszaki iroda szolgál­tatásait. (sb) SZAEV Milliárdos terv 1978-ra A következő év vállalati terveiről tanácskoztak a SZÁÉV-nél. 1978-ban az idei­hez viszonyítva 6,4 százalék­kal nő majd a vállalat ter­melési értéke, eléri az egy- milliárd 54 millió forintot. Ez a növekedés meghaladja az 5 százalékos ágazati elő­irányzatot, s erre mind a beruházási keresletet, mind a vállalati kapacitást tekintve megvannak a feltételek. Az építkezési igények alap­ján, várhatóan bővül a ter­mékösszetétel, csökken a pa­neles építkezés, s további szétszóródást jelent az építé­si feladatok területi megosz­lása. Mivel 1978-ban nem számolhatnak létszámnöve­kedéssel, a termelésnövekedés forrásaként teljes egészében a munkatermelékenység nö­vekedése szolgálhat. Ez a belső tartalékok gyorsabb ütemű feltárását, a munka­idő-kihasználás és a munka- fegyelem javítását, az anyag- és energiatakarékosság foko­zását, s az építési folyamatok gyorsítását teszi szükségessé. A következő év feladatai között szerepel a munkaerő képzettségi szintjének emelé­se is. Biztosítani kell, hogy a létszám mindig a termelés igényeinek megfelelő szám­ban, összetételben álljon ren­delkezésre. A vállalat a kü­lönböző szakmákban mutat­kozó hiányokat főleg a pá­lyaválasztás és a szakmun­kásképzés — eddigieknél fo kozottabb — irányításává igyekeznek megoldani. P átroha. Zsúfolt terme­lőszövetkezeti iroda. A könyvelőnők munká­juk felé hajolva dolgoz­nak. Előttük főkönyvek, számlák, hogy tételeik a „Tartozik” vagy a „Követel” rovatba kerüljenek. Egy cso­port éppen mérleget készít. Hosszú számoszlopokat ad­nak össze, egyeztetnek. Szám­ba veszik a tagság gazdasá­gi tevékenységét. Közöttük ott szorgoskodik Kromplák Béláné is. Mindennapi gaz­dasági és anyai feladatai mel­lett társadalmi megbízatás­ként vöröskeresztes munkát is végez. Törődő gondoskodá­sát jutalmazta a tagság ak­kor, amikor kongresszusi kül­döttnek választották. — Termelőszövetkezetünk­ben még nincs hosszú évek­re nyúló hagyománya a vö­röskeresztes tevékenységnek — mondta egy kicsit mente­getőzve. — A helyi szervezet a múlt évben alakult. Az el­ső lépés a véradás megszer­vezése volt. örültünk a siker­nek. Most, hogy számba vet­tük a lehetőségeinket, és az elvégzésre váró munkát, most látjuk csak igazán, hogy mennyi feladat áll előttünk. Két dologban akarnak sür­gősen előbbre lépni. A ter­melőszövetkezetnek sok a nyugdíjas és járadékos tag­$zö bölcs! portrék % resszusi küldött. — A nők zömében a növénytermesz­tésben dolgoznak. Szabad idejük jobb szervezésével se­gítségükre kellene lennünk, hogy jusson idejük önműve­lésre, testkultúrájuk emelé­sére, a körülöttük kialakult körülmények higiénikusab- bá tételére. Itt az előadásos propagandával próbálkozunk. Ezért két munkatársunkat a kisvárdai kórházba önkéntes vöröskeresztes ápolónőképző tanfolyamra küldtük. Nehe­zíti munkánkat, hogy tagsá­gunk nemcsak Pátrohán, ha­nem Gégényben és Rétköz- berencsen lakik, a munka­hely pedig a három község hatezer holdja. Az alkoholiz­mus elleni küzdelemben is van tennivaló. A könyvelőnőket máso­dik látogatásunk al- ' halmával hiába ke­restük az irodában. A mun­ka mindenkit a burgonya vá­logatásához szólított. Kromp­lák Béláné, miközben válo­gatta az étkezési, a vető- és az ipari burgonyát, azon gon­dolkodott, hogy az Ország­házban a magyar Vöröske­reszt V. kongresszusán ho­gyan is summázhatná a pát- rohai helyi szervezet jövő­beni tevékenységét. S. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom