Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. október 28. Olaszország betegágyánál A SŰLYOS POLITIKAI, gazdasági és társadalmi válság, amelyben Olaszország évek óta vergődik, szerepel az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának szerdán kezdődött ülésének napirendjén. A tanácskozás célja a pillanatnyi helyzet megvitatása, illetve annak meghatározása, "hogy — a bajok orvoslása céljából — melyek az olasz kommunisták ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatai. A vitaindító jelentést Giorgio Napolitano, az OKP titkára terjesztette be. Bírálta a beruházások stagnálását, a a rendkívül elmaradott olasz délvidék fejlesztésének egy helyben topogását, valamint azt, hogy a kormány még mindig nem fogott hozzá az ipari termelés szerkezetének tervszerű átalakításához. Az általános gazdasági pangás legnyomasztóbb kísérő jelensége a munkanélküliek másfél milliónyi serege, amelyhez még hozzá kell adni azt a 650 ezer fiatalt, aki már feliratkozott — s egyelőre reménytelenül — az első munka- alkalmat keresők listájára. A jelentést tevő Napolitano és a KB vitájában felszólalók is bírálták a kereszténydemokrata kisebbségi kormányt amiatt, hogy nem hozott határozott intézkedéseket a gazdasági élet feilendítésére, s a változatlanul vágtázó infláció megfékezésére. Az az álláspont van kikristályosodóban, hogy az OKP-nek tömegmozgósítással keil rákényszerítenie a kereszténydemokratákat és kormányukat a júliusi hatpárti programmegállapodás gazdasági és szociális pontjainak végrehajtására. Ebben ugyanis a szilárd parlamenti többséget nélkülöző kereszténydemokrata kormány kénytelen-kelletlen, de haladó jellegű kötelezettségeket vállalt az áldatlan helyzet felszámolására. AZ OKP MOSTANI SZÁMONKÉRÉSE mindenképp jogos, bár nem változtat azon az ellentmondásos helyzeten, hogy a programmegállapodást „ ugyan hat párt írta alá, de egynek, a kereszténydemokratáknak a kezében összpontosul annak végrehajtása. Ebből az olasz kommunisták azt a következtetést vonták le, hogy — őket is beleértve — valameny- nyi pártot be kell vonni a kormányzásba. Természetesen irreális dolog lenne azt várni, hogy a kereszténydemokraták egyből beadják a derekukat. De a demokratikus koalíció felé mutat az a tény, hogy a napokban az Olasz Szocialista Párt ismét elutasította a kereszténydemokratáknak az úgynevezett középbal kormányformula feltámasztására irányuló ajánlatát. A kereszténydemokraták tehát lényegében már csak utóvédharcot vívnak. Pálfi Viktor (Folytatás az 1. oldalról) Raymond Barre délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Bíró József, Szépvölgyi Zoltán, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Veress Péter és Sárái Tibor mérnökvezérőrnagy. Ezt követően Lázár György és Raymond Barre a Parlamentben rövid négyszemköz_ ti beszélgetést folytatott, majd megkezdődtek a magyar— francia hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoport vezetője Lázár György. tagjai: Bíró József, Rácz Pál külügyminisztériumi állam, titkár. Rónai Rudolf, Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, a magyar— francia gazdasági vegyes bizottság társelnöke. Bényi József külügyminisztériumi csoportfőnök. Veress Péter. A francia tárgyaló csoport vezetője Raymond Barre; tagjai: André Rossi. JeanFrancois Deniau, Raymond Bressier. Roger Vaurs Christian d’Ännale, Jacques Alexandre. A szívélyes légkörben lefolyt tár'váláson a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, eredményeiről. Áttekintették a kétoldalú gazdaságikereskedelmi kapcsolatok alakulását, a két ország gazdasági és műszaki-tudományos, valamint kulturális együttműködése további fejlesztésének lehetőségeit és feladatait. A megbeszélések ma folytatódnak. Lázár György este vacsorát adott Raymond Barre és felesége tiszteletére az Országház vadásztermében. A vacsorán részt vettek a francia miniszterelnök kíséretének tagjai is. A szívélyes hangulatú vacsorán Lázár György és Raymond Barre pohárköszöntőt mondott. BUDAPEST Befejeződött a jubileumi tudományos ülésszak Csütörtökön délután plenáris üléssel zárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett kétnapos tudományos ülés. összesen H korreferátum hangzott el az első szekcióülésen — jelentette be Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója, a szekció elnöke. A résztvevők sokrétűen, ösz- szefüggéseiben elemezték a világtörténelmi jelentőségű forradalomnak a világ fejlődésére. s Magyarországra gyakorolt hatását. A második szekcióban folytatott munka méltó tisztelgés volt október fényes emlékezete előtt, s egyúttal alkotó megközelítése azoknak a tanulságoknak. amelyeket az októberi forradalom a ma számára jelent, — mondotta Sipos Aladár akadémikus, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektorhelyettese, a szekció elnöke, s hozzáfűzte: közgazdászok elemezték a szocialista gazdaság fejlődésének kérdéseit. A hazai marxista—leninis. ta elmélet fejlődését jól példázták a harmadik szekcióban elhangzott előadások is — mondotta el Szabó Imre akadémikus, az MTA Állam. és Jogtudományi Intézetének igazgatója, a bizottság munkájáról. A világ első szocialista államának fejlődéséről. az októberi forradalom kisugárzásáról szóltak az előadók, amikor a lenini forradalomelmélettel foglalkoztak. Sok szó esett a szocialista államról és annak mechanizmusáról, ennek kapcsán a szovjet alkotmány- fejlődésről Az ünnepi ülés Nemes Dezső zárszavával ért véget. A tanácskozást, rendkívül eredményesnek minősítette, s jelentőségét abban jelölte meg. hogy hozzájárul majd a felvetett fontos kérdések további tanulmányozásához, hasznosítható következtetések levonásához a gyakorlat számára. Végül javasolta: az ülésszakon elhangzottakat írásos formában tegyék hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Képtávírón érkezett Befejezte tanácskozását a Szakszervezeti Világ- szövetség irodájának XXVII. ülésszaka, amelyen 26 küldöttség vett részt. Képünkön: az ülésszak résztvevői a SZOT székházában. Szófiában megkezdődött a Nemzetközi Diákszövetség tizenkettedik kongresszusa. Képünk a nyitó tanácskozáson készült. Münchenben tanácskozik a Nemzetközi Vasmunkások Szövetségének XXIV. kongresszusa. Képünkön: Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja megnyitó beszédét mondja. Százezer főnyi tömeg köszöntötte Barcelőnában a 38 évi száműzetésből hazatért Josep Tarradellast, a katalán „Generalidad” elnökét. (Kelet-Magyarország telefotó) New York-i levelünk Történelmi találkozó Z uhogó esőben indultam a szállodából a tüntetés és a nagygyűlés helyére, a Broadway és a 74-es utca sarkán lévő Beacon Színházba. Tapasztalataim alapján tudom, kocsival ilyen helyre menni az esetleges ösz- szecsapások miatt kockázatos, másrészt pedig parkírozóhelyet találni New Yorkban — különösen egy tüntetés közelében — reménytelen, időigényes vállalkozás. A taxi sem megoldás, mert az utakat lezárják. Gyalogolni persze jó még esőben is, bár fényképezőgéppel és filmfelvevő kamerával a nyakban, „élesre töltött” tollal, jegyzetfüzettel a zsebben, ernyő nélkül a fej fölött, kicsit bonyolítja az újságírói munkát. A rendőrkordonon könnyen átsegítenek a szükséges igazolványok, de már nehezebb átjutni az ellentüntetők ázott hadán. A színház köré sereglett néhány száz főnyi csoport a volt dél-vietnami rendszert siratja vissza és haragosan kiabál, amiért a „vietnami kommunistákat felvették az ENSZ-be”. A színházon belül ugyanis éppen annak ünneplése folyik, hogy felvették a Vietnami Szocialista Köztársaságot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, mint a világszervezet 149. tagállamát. Az amerikai baloldali és békeszervezetek, s főleg a vietnami háborúellenes tüntetések egykori résztvevői rendezték ezt a gyűlést, hogy a mozgalom hívei közvetlenül találkozhassanak a vietnami nép ENSZ-delegá- ciójának tagjaival. Nem tudom, valaha is lett volna ilyen telt ház mellett lezajlott sikeres műsora ennek a színháznak. Minden hely foglalt a földszinten, a karzatokon, s még a lépcsőkön is alig lehet közlekedni az ott üldögélők miatt. Mikor a vietnami delegáció tagjai megérkeznek a színpadra, mindenki ; feláll és perceken át zúg a taps. Történelmi pillanat ez, I hiszen azok az amerikaiak tapsolnak itt New York szí- \ vében, akik hosszú éveken át terrorral, börtönbüntetéssel | dacolva ellenezték az Egyesült Államok népellenes indo- I kínai háborúját, a színpadon pedig a háborútól sújtott vietnami nép küldöttei. Szónokok követik egymást az emelvényen. Az egyik beszámolva az indokínai háború által okozott veszteségekről elmondja, hogy 1965 és 1973 között Indokína minden harmincadik lakosát megölték, minden tizenkettediket megsebesítették, minden ötödik személyt lakóhelyének elhagyására kényszerítették. Ezek az adatok — Kambodzsa és Laosz nélkül — csak Vietnamra szűkítve 14 millió személyt tesznek ki, vagyis ennyi a halottak, a sebesültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek száma. Egy másik szónok szerint az Egyesült Államok által az indokínai I háborúban felhasznált robbanóanyag meghaladja a vala- I mennyi előző háborúban felhasznált robbanóerő együttes nagyságát, ami egy személyre eső 350 kilogramm robbanó- I anyaggal, más összehasonlításban pedig 570 darab Hiro- ! simára dobott atombombával egyenlő. A felhasznált rob- I banóanyag tonnában adott összehasonlítása szerint: az in- í dokínai háborúban 14,4 millió, a második világháborúban ! 2,06 millió tonna robbanóanyagot használtak fel. E számok mögött meghúzódó iszonyatos szenvedésekre visszagondolva, a hallgatóság éles füttykoncertbe kezd. Mikor elül a zaj, az egykori háborúellenes mozgalom egyik tagja e szavakkal üdvözli a vietnami küldöttséget: „Végtelenül örülök, hogy itt vannak. Az önök jelenléte itt, országuk tagsága az ENSZ-ben véglegesen hátunk mögé helyezi a múltat.” A vietnami delegáció szóvivője egyetért vele, de figyelmezteti a hallgatóságot, hogy az amerikai imperializmus vezetői, akik bombák millióit dobatták Vietnamra, akik leromboltatták az országot, szavukat megszegve nem akarnak hozzájárulni az okozott háborús károk helyreállításához. Szavait azzal zárja, hogy a vietnami és az amerikai nép között mindig, most is szoros barátság van. Szavait fergeteges taps és a két nép barátságának éltetése fogadja. Az ünnepi szónokok után speciális kulturális műsor következik. A gitárokkal kísért régi dalok nyomán megelevenednek az egykori tüntetések, a kudarcok, veszteségek, a háborúellenes mozgalom sikerei, az amerikai fiúk hazatérése Indokínából és a vietnami nép függetlenségi és szabadságharcának nagy győzelme az ame- I rikai imperializmus fölött. A dalok hatására a több ezernyi közönség tapsol, sír, i nevet, dúdolva, majd hangosan énekelve bekapcsolódnak j a műsorba, a szomszédok egymást Ölelik, csókolják. Az ün- : népség résztvevői — vietnamiak és amerikaiak — együtt í érzik a győzelem ízét. Az évtizedes áldozatok nem voltak hiábavalóak. A műsor a vége felé közeledik. Még egy pillantást akarok vetni az utcai ellentüntetőkre, de már szétszéledtek. Lármázó soraikat szétzüllesztette a reménytelenség, eldobott jelszavaikat, lobogóikat az utca kövén mossa az . eső. llfczínházból taps, vidám ének és zeneszó hallatszik. ' Az utcán már visszaállt a szokásos közlekedési ^.Ssrend. Elindulok gyalog a még mindig szemerkélő esőben, s próbálom felmérni, mekkorát változott a világ a vietnami háború ürügyéül felhasznált tonkini provokáció óta. Az ENSZ épülete előtt haladok el, ahol a 149 zászló között eggyel több szocialista ország zászlaját lengeti a szél... New York, 1977 október. JC&oécL dihyájL
