Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember 4. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ALKOTÓMŰHELYBEN öt éve és egy hónapja jött Nyíregyházára Győrből, ö volt az „első fecske”, akit a képzőművészet pártolói Szabolcsba hívtak, lakást, műtermet és 3 éves időtartamra városi ösztöndíjat ígérve a művésznek. Az ígéretből valóság lett mind Lakatos József, mind az őt ide invitáló megyei és városi tanácsi szervek részéről, öt év elég idő ahhoz, hogy felmérje az idetelepült és a megye képzőművészeti életében már őshonosnak számító művész — megérte-e, hogyan alakult számára a fél évtized, milyen gondok foglalkoztatják ... Bizonyosnak fogadhatjuk el, hogy Lakatos József érdeklődését felkelthette Sza- bolcs-Szatmár megye, különben aligha döntött volna úgy, ahogyan 1972-ben döntött. Ideköltözésének első hónapjaiban szenvedélyesen ismerkedett a megyével, Nyíregyházával, s hódolt a diafilmezésnek, hogy önmagának is bizonyítsa (s talán győri barátainak is): szép ez a vidék, sok kincs van itt, amit a művész szeme fel tud fedezni. Sok ezer filmkockán örökítette meg a megye nevezetességeit, műemlékeit, szép tájait. Meglepetésére az itt lakók csodálkoztak a legjobban, amikor levetítette őket: ilyen is van nálunk, ilyen szép és gazdag a megye? Hogyan alakult az élete, munkássága, amikor megszűnt az ösztöndíj és lényegében abból kellett és kell a megélhetést maga és családja számára biztosítani, amit az alkotásai „hoznak”? — A neheze ekkor következett — vallja be a művész. S ezt jelen időben is mondja. Többnyire ismerősök vásárolják a képeit. De nem állnak sorba a lakása ajtaja előtt. A Képcsarnok Vállalat a „se túl rossz, se túl jó” képeket vásárolná szívesen — és könnyed csendéleteket. „Nagy mű oda nem kell” — mondja a művész. A közüle- tek sem zörgetnek nála, így marad az alkalmi megbízatás egy-egy plakátra, katalógusra. Esetenként pedig a pályázatok, amelyeken nyerni is lehet. Nemrég nagy figyelemmel fordult a művészi faburkolatok, reliefhatású, plasztikus falborítások felé. Bizonyos, hogy szemlélete adja ehhez az alapot, hisz olajképein is ott vannak a plasztikusságra törekvés jegyei. A fával való barátságot valószínűleg praktikus szempontok is előtérbe hozták: hátha észreveszik és megkérik egy-egy épület belső művészi faborításának elkészítésére. Említi az egyik erkélyrácstervét, amelyet a nyíregyházi Búza téri lakásoknál sikerült is megvalósítania. Honnan meríti motívumainak forrásanyagát? Továbbra is a népművészet, a néprajz kincsestárából, átköltve az Lakatos József festőművésznél Nyírmihálydi falukép. élményeket a modern képző- művészeti formanyelvre. Szeretne a figurális, emberi témákban is elmélyülni — magyarázza. Hozzáteszi: megváltás lesz, ha elkészül a padlástérben a különböző problémák miatt régen „alakuló” műterme. A lakásban már alig lehet mozogni. „Évek óta várja az ember a nagyobb teret, ahol nyugodtan alkothat.” Lakatos József szívesebben jár-kél közügyekben — több évig volt a szabolcsi képzőművészcsoport vezetője — mintsem a saját munkáját „szorítaná”. Ez az év nem a legjobban sikerült számára — mondja. Sok volt az elfoglaltsága, kevés idő jutott a festésre. Mindig úgy érzi, újra kell kezdenie mindent. Az elmé- lyültséget említi, az élmények megszűrését, amelyeket eddig nem mindig tettek lehetővé a körülmények. Ott- jártunkkor a záhonyi átrakó meglátogatását tervezte. A pályázat is foglalkoztatja, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére hirdettek meg. Témája az alkotó ember ... Búcsúzóul ismét a képvásárlásra terelődik a szó. Lakatos József mosolyogva mondja: nemrég Mosonmagyaróvárról is vásároltak tőle. 1962-ig élt ott, akkor alkotta azokat a műveket, amelyeket most megvásároltak. „Ügy látszik, a művész akkor lesz érdekesebb, ha már elköltözött.” Szeretnénk hinni, hogy nincs így, s Lakatos József legjobb munkái — ha a művész is beváltja önmagának tett ígéretét és többet fog alkotni — eljutnak a közönséghez, a közintézmények szobáinak falára, a műgyűjtők otthonaiba. A megélhetés gondjaival a vállán aligha képzelhető el értékes alkotói munkásság. (P. G.) Ősbemutató, romániai magyar művészek vendégszereplése, pantomim Mit ígér a tizenhetedik színházi évad? Több éves Otthonnélküliség után 1960-ban készült el a nyíregyházi színház, hogy 1961-től utat engedjen a színházi kultúra reneszánszának Szalbolcs-Szatmár megyében. Az első években alig 30—32 előadást tartottak a Móricz Zsigmond Színházban, az utóbbi években az előadások száma elérte a 110—120-at. Az elmúlt, 1976—77. évi színházi évadban 145 színházi előadásnak tapsolhatott a közönség. Az előadások 97 százalékos látogatottsággal zajlottak. A bérleti előadások foghíj asságát kiegyenlítették az úgynevezett „szabad” előadások. Az elmúlt színházi évadban több mint 10 ezer bérlettulajdonos volt. Az igazsághoz tartozik, hogy a bérletek nagy többsége nem egyéni, hanem vállalati, munkahelyi költségből vásárolt színházbérlet. Az új évad változásairól, az újdonságokról kértünk tájékoztatást a színház igazgatójától, Pankotai Istvántól. Kevesebb vagy több színházi előadást tartanak Nyíregyházán? Mit láthatunk az új évadban? Lesz-e ősbemutató? Bővül-e a színházi kapcsolatok köre? Az állandó színtársulattal nem rendelkező városok színházi eseményeire feltétlenül hatással lesz az Állami Déryné Színház és a 25. Színház egyesítése Állami Népszínház néven. Ez azzal jár, hogy a december 24-ig még a régi keretek között turnézó Déryné Színház csupán az elmúlt évadról maradt adósságait törleszti, azokat az előadásokat hozzák el Szabolcs-Szat- mar megyébe, amelyek betegség, vagy más okok miatt elmaradtak. így várhatón 10—12 előadást tart ebben az évben — december 24-ig — a Déryné társulata. Bemutatják a Jókai Mór: „Telihold” című elbeszélése nyomán írt zenés vígjátékot, egy operettet, egy mesejátékot és a 25. Színházban nagy sikerrel játszott „A versenyló halála” című darabot. Hogy a jövő évtől egyesülő Déryné és 25. Színház új társulata hány és milyen darabokkal jön Nyíregyházára, még talány. A színház igazgatójának optimizmusa azonban havonta egy előadással számol, így a jövő év januárjától, őszig mintegy tíz előadás remélhető az új társulattól. Az viszont már biztos, hogy a hagyományosan, 14 éve tartó felnőtt, a két szakmunkásképzős és az öt általános iskolás bérletet nem vállalják. A debreceni társulat jóvoltából azonban a két felnőtt és a két szakmunkásképző fiatalok számára tartandó bérletes darabot mégis láthatja a nyíregyházi közönség. Sajnos, az öt általános iskolai bérleti előadás elmarad, s ez több mint 2 ezer ifjú színházlátogatót jelent, akiknek a színházi előadások a tanulásukat is segíthetnék. Az új évad előadásainak zömét továbbra is a debreceni Csokonai Színház vállalta. Ez az 1977—78-as évadban 120 előadás. A debreceni társulat a következő darabokat mutatja be a nyíregyházi színházban : ősbemutatón Szabó Magda „Az a szép fényes nap” című történelmi játékát, Lehár Ferenc: „Luxemburg grófja” című nagyoperettjét, Puccini Pillangókisasszony című operáját, Konsztantyi- nov-Racer „Tíz nap szerelemért” című vígjátékát, Csehov „Három nővér” című színművét, a fővárosban nagy sikert aratott Szakonyi Károly „Honkongi paróka” című komédiáját, Páskándi Géza „A diákbolondító” című komédiáját, Puccini „Bohémélet” című operáját, egy mai magyar komédiát, Joe Mas- terforr—John Kander—Fred Ebb: „Kabaré” című musicaljét. Változatos, minden réteg érdeklődését kielégítő választékót kínál a debreceni Csokonai Színház, amelyet egy előadással, „A dohányon vett kapitány”-nyal a miskolci társulat is kiegészít. A színházi évad új színfoltja lesz a romániai testvérváros, Szat- már Északi Színháza magyar tagozatának előadása. Nyíregyházán szeptember 25-én Paul Ioachim „Nem vagyunk angyalok” című darabját mutatják be. Vásárosnaményban a „Jó reggelt szerelem” című zenés játékot viszik színre. Az új színházi évad szeptember 15-én kezdődik „A dohányon vett kápitány” című darabbal, majd 16-án „A bohémélet” című operával folytatódik az előadások sora. A jövő évi művészeti hetek idején a hagyományokhoz híven ismét fellép a nyíregyházi színpadon Köllő Miklós és pantomim együttese. A hivatásosak programját jól egészíti ki a Móricz Zsigmond Színház gyermekszínházának előadássorozata. Jelenleg két darab van műsoron és most készülnek egy új darab betanulására. A legifjabb nyíregyházi közönségnek az évad során tíz előadást terveznek. Páll Géza Rejtvényjáték, vetélkedők Ez év tavaszán indította útjára a MOKÉP, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság és a moziüzemi vállalatok az „Ember a felvevőgéppel — Ember a felvevőgép előtt” elnevezésű pályázatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében hazánkban idén számos értékes régi és új szovjet filmalkotást mutatnak be a mozik — a filmművészet segítségével is áttekinthetjük a Szovjetunió történelmét, fejlődését, mai életét. A háromfordulós, játékban fordulónként öt-öt kérdésre kell válaszolnia a pályázónak. Most már a harmadik, befejező forduló beküldési határideje közeleg: szeptember 15. E pályázat kiszélesítése érdekében a megyei moziüzemi vállalat kiadványt bocsátott ki, ebben megtalálható a pályázati lap, és különféle ismertetők szovjet rendezőkről, filmekről. A filmjáték azonban nem csak ennyiből áll. Ugyancsak szeptember közepéig kell beküldeni pályaművüket azoknak a filmbarátoknak, akik vállalkoztak az írásos pályázaton való részvételre. Négy témakörben választhattak: „legnagyobb szovjet filmélményem; irodalmi élményem szovjet filmen; kedvenc szovjet színészem és kedvenc szovjet rendezőm” címmel írhatnak a pályázók 3—5 gépelt oldalnyi pályamunkát. A játék harmadik része a november ötödikén megrendezendő nyilvános vetélkedő „Ki tud többet a szovjet film- művészetről” címmel. Azok vesznek részt ezen, akik az említett háromfordulós rejtvényben mindháromszor helyes megfejtést küldtek be. Az első díj: kétszemélyes utazás a Szovjetunióba! (tgy) Becsöngetés előtt A tanári pálya dicsérete Nincs korosztály, amelynek — ha másként nem, az emlékeken és a vágyakon keresztül — az iskolába ne lenne bejárása. A pedagógus pedig olyan különleges lény, aki örökké iskolába jár, egész életét a tanítás bűvös kényszerében éli le. Az oktatás ismétlődő folyamatában a legkülönfélébb lelki metamorfózisokon esik át. Ilyenkor szeptemberben tele van gyémántos ihlettel, bízva abban, hogy az áhítatszikrával beoltott, kipihent tanítványában szavai kőbe vésett igékké válnak. Aztán jön az év vége, és úgy érzi, minden igyekezete hiábavaló, mert a diák .már csak a vakációra figyel, és az ő hittől súlyos mondatai a semmibe hullanak. Pedig a szellem törvénye az örökös újjászületés. Tanárnak és tanítónak porból megújhodott főnixmadárként naponta kell újjáteremtenie önmagát, hogy ha lázat nem is, legalább hőemelkedést érezzen a becsöngetés előtt. Csak így építhetünk a szellemnek tornyot, a léleknek palotát, a tudásnak katedrá- list. Gyergyai Albert szerint a tanári hivatás — ez a hol virágos, hol tüskés életút — minden más pályánál tágasabb, legfeljebb egy művésznek lehet telítettebb az élete. Határtalan, mint a Nílus megtermékenyítő vize, mely túlárad a saját partjain. Igaza van. Mert a jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben. Nem csupán tudást közvetít, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, hidat épít a rózsás elmélet és a profán gyakorlat, a szürke hétköznap és az áhított eszmény közé. A nevelő olyan ezerarcú lény, mint Proteusz, az egyik görög tengeristen, aki a körülményekhez igazodva, rugalmasan változtatja alakját. Ráadásul neki mondabeli csodák nélkül, négy fal között, szívére és eszére hagyatkozva kell egyéniségét kiteljesítenie. Mivel igazgató mindenkiből úgysem lehet, egy tanárnak nincs más becsvágya, mint hogy élete végéig tanár maradjon, és jó órákat tartson. így a felkészülés, a tanítva tanulás öröme marad a pedagógus igazi jutalma. Tanárember sohasem az állandóan emelkedő, de így is örökösen kullogó fizetésben, inkább a lelke derűjében keresi fáradságos munkája bérét. Annak tudatában dolgozik, hogy megfizethetetlen munkát végez. Még a hálás utókorhoz sem fellebbezhet. Legfeljebb nagynéha egy-egy kiA tiszacsécsei Móricz-ház. iSj 'Wm JW' - ’• ':i‘ . JáTjSv.
