Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. szeptember 4. Az oktató-nevelő munka kérdéseiről Megjelent a Szabnlcs-Szatmári Szemle I Pablo Nerudas MOSZKVA újra — te, te ezerarcú város, egyszerre megfoghatatlan és mégis egyszerű, te rohanás és háború szülötte, megálmodva vérverítékkel összetartó évszázadokig kötő meg porló cementből, te tiszta dicsőséggel áldott város, palotáid karcsún felhőt karcolni törnek ég felé, te mindezek ellenére létezel, lélegzet, életed nyüzsgő forgatag, te csoda-város, élettel töltőd meg a létet, sokasodsz, mint gomba, léted kollektív felelősségtudat és mindez úgy igaz, mint ahogy százszor szebbek ezek a falak, ezek a tetők, ezek az ajtók, mint a szivárvány színeinek orgiája, amelybe nem hatol embernek fia. Fordította: Sigér Imre •Megjelent: a Moszkva című irodalmi folyóirat 1977/3-as számában. v _____________________* Í A minden negyedév második hónapjában megjelenő ■ Szabolcs-Szatmári Szemle, a megye gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata idei harmadik száma nevelési, oktatási témákkal foglalkozik. „Közoktatásunk néhány időszerű kérdése” címmel dr. Kuknyó János, a megyei tanács művelődési osztályvezetője írt cikket. Hangsúlyozza: bármilyen jó is legyen az iskolarendszer területi és szerkezeti összetétele, az iskola döntő eleme mindig a pedagógus. Dr. Margócsy József a pedagógusképzés mai gondjairól többek között azt írja: növelni kell a nappali tagozaton tanulók hivatásérzetét, a pálya szeretetét, a jókedvű oktató-nevelő munka iránti készséget, a mind hatékonyabb szakmai tudást: közös erővel kell visszafogni a le- í velező tagozaton folyó oklevélszerző tanulást és párhuzamosan növelni kell a folyamatos szakmai továbbképzés kereteit és lehetőségeit, szervezettebb formáit. A középfokú iskolázat jövőjével foglalkozik írásában Pataki József. A megyei tanács művelődési osztálya — az illetékes minisztériumokkal konzultálva — elkészítette a középiskolai hálózat fejlesztésének' tervét. Ennek alapján a gimnáziumok és szakközépiskolák aránya az utóbbi felé tolódik el, s a középiskolai hálózatban meghatározóvá válik a szakközépiskola. A szakmai képzés koncentrálását hivatottak szolgálni a jövőben kialakítandó közös igazgatású, azonos profilú szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek. A szakmunkásképzés helyzetéről, fejlődéséről Szabó Endre írásában tájékozódhatunk. Együd János az óvodahálózattal, az óvodai neveléssel és az új általános iskolai tantervre való felkészüléssel foglalkozik. Érdekes tapasztalatokat ad közre Gilányi Jánosné és Czeglédi István a vizsgáztatógép alkalmazásáról. 1972-ben kapta a tanárképző főiskola a BCO—2 típusú oktatógépet, melyet először az algebra munkaközösség alkalmazott vizsgáztatásra, ellenőrzésre. A tapasztalatokat feldolgozva, más tárgyakban is a gép segítségével végeztek vizsgáztatást. A megkérdezett vizsgázók nyolcvan százaléka a jövőben is géppel szeretne vizsgázni — írják a szerzők. Gazdag anyaggal jelentkezik a hagyományokat feldolgozó és ápoló rovat. Adalékokat közöl az első nyíregyházi tanítóképzőről, az állami tanítóképzés kezdeteiről, a tanítóegyletekről és a tankötelezettség körülményeiről az 1868-tól 1945-ig terjedő időszakban. Évfordulós megemlékezések, könyvkritikák és pedagógus képzőművészek alkotásainak reprodukciói teszi változatossá a Szemlét. (p.r váló tanítvány kerül ki a keze közül, és ő vet a csúcsról egy fénypásztát a már-már feledésbe merülő mentorra. A tanórákon elábrándozó Szabó Lőrinc, a debreceni református nagykollégium mindvégig kitűnő diákja az eminens bizonyítványt annak tulajdonította, hogy jó nevű tanárai a tudás és a képzelet minden égtája felé nyitogat- tak ösvényeket. Illyés Gyula azért gondol szeretettel a tanyai iskolára, mert öreg tanítójuk egyforma érzékenységgel reagált bármelyik nebuló kivételes szellemi megnyilvánulására, függetlenül attól, hogy gazdatiszt csemetéje vagy summásgyerek volt-e az illető. A konok Ter- sánszky 77 éves fejjel állapította meg önmagáról, hogy ha valami értékeset alkotott életében, ezt egyedül annak a dicséretes önfejűségének köszönhette, amivel magamagát nevelte ,lerázva minden fölösleges befolyást. Azt viszont még ő sem tagadta, hogy a történelem iránti tartós vonzalmat Németh József, az író édesapja táplálta benne, aki merészen fölrúgta az akkori bürokráciát, és egyéniségként kezelte tanítványait. De ne menjünk messzire jó példákért. „Csupa édes és elbűvölő érzés az iskola” — írja élete regényében Móricz Zsigmond, visszaemlékezve a csécsei alma mater családias hangulatára, ahol még a tanító is kedvébe járt, amikor ötéves korában elvitték „szoktatóba”. Czine Mihály mesélte, hogy őket jószerivel csak írni, olvasni, meg számolni taníthatta meg a ho- dászi iskolamester, hiszen hat osztállyal, százhúsz gyerekkel bajlódott egyszerre. Viszont lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy az értelmesebbeket kiszabadítsa a kapa rabságából, azaz a mélyből tehetségeket indítson a napfényre. Még ma is van tanya vagy kisebb falu, ahol nincs más példabeszéd, mint a tanító élete. Kalendárium a tette, biblia a szava, hisznek neki, esküdni mernek rá, mert a tulajdon sorsával pecsételi meg mondanivalóját. A Varga-bokor tanítója, Kiss Laci bácsi _az élő bizonyíték, aki negyédszázados ottléte alatt a tanya mindenesévé vált: gyóntatópap, orvos, hivatalnok, békebíró és közgazdász egy személyben, hiszen a tanyasiak minden ügyesbajos dolgukkal hozzá szaladnak. Váci Mihály sem a pénzétől és a származásától lett „nagyságos tanító úr”, hanem emberségével emelkedett a nyírségi homok Egyiptomában a piramisok magasába. Németh László egyszer egy röpke fejszámítást végezve kijelentette, hogy szerinte egy középszerű tanár hatása — a tanítványok és munkaórák mennyiségét mérve — hosszú távon felér egy harmadrangú íróéval. Ne tekintsük tehát elmepocsékolásnak azt, hogy a mintegy öt és fél ezer szabolcsi pedagógus évtizedeken át harmincas létszámú osztályokban égeti vagy osztogatja el önmagát. Ez a hol nekilendülő, hol elfáradó szellemi hadsereg csupán a haza baloldalán egyszerre közel százezer gyereket nevel, és a családokon keresztül jó félmillió ember közérzetét befolyásolja. Bár a fejekben előidézett változást pontosan mérni szinte lehetetlen, mégis bízvást állíthatjuk: ily temérdek munka, ennyi áldozat nem enyészt- het el nyomtalanul. Barköczi János MEGYÉNK TÁJAIN Görögszállás A kövesút véget ért. Pár lépéssel odébb hatalmas tócsa, amelynek folytatása egy giz- gazos dűlőút. Tornyot sem látni, az akácfákon, a kukoricaszárakon megáll a tekintet. Tanyai emberek. Kemény az arcuk vonása, de szemükből meleg vendégszeretet sugárzik. Szállásukra, illetvé lakásukra invitálnak. Kevés beszédűek, mondják is, hogy „a görögszállásiak nem a szájukat, mindig a kezüket jártatták”. Értsd: sokat, kegyetlenül sokat dolgoztak. 1945-ig el voltak vágva a külvilágtól, villanyt csak 1964-ben, kövesutat és autóbuszt csak 1971-ben kaptak. A település fennmaradásra van kijelölve és ez sok mindent jelenthet... Jelentheti azt, hogy a következő évezred elején is állni fog, de az is lehet, hogy a következő generáció búcsút vesz ettől a helytől. Minden attól függ: hogyan változik az emberek életmódja és szemlélete. Az igazgatási központ, Nyírtelek tizenkét kilométerre van ide. Itt tudtuk meg a beszédes statisztikát, amely szerint tizenöt évvel ezelőtt csaknem hatszázan laktak itt, a tanya tehát akkora volt, mint egy kisebb szatmári falu. 1970-ben, a népszámlálás idején 448-an, most négyszázan élnek itt. Az elvándorlás természetes, érthető folyamat és nem ugrásszerű, amiből arra is lehet következtetni, hogy sokan „itt vertek gyökeret”. Aki először jár ezen a helyen, az is láthatja: megvannak a korszerű élet alapvető feltételei. A kövesút két oldala egy falu főutcájára hasonlít, majdnem mindegyik ház előtt virágok nyílnak, érdekes, hogy sehol egy gémeskút, valamennyi udvaron kerekes kút adja a vizet. Dohánytörésből siet elénk egy idős asz- szony, Bernyistyek Istvánná. A főutca két kiágazása felé mutat és ezt mondja: „Az egyik volt a Csutkasor, a másik meg a Pulykasor.” Annakidején mindkét elnevezés találó volt, mert az egyik soron a házakat kukoricacsutkával és szalmával fedték be ... Hírmondója sincs már a csutkás háznak, miként Dessewffy gróf intézőiről, meg a kegyetlen tanyai életről sem szívesen beszélnek az itteniek. Az általános iskola tanára, Benczúr Sándor viszont szívesen foglalkozik a régi időkkel, féltve őrzi a múlt maradványait. Ó a tudója a helység elnevezésének is: — Vizenyős legelő volt a környék a XVII. században, ekkor menekült ide jó néhány görög kereskedő. Itt építették fel szállásukat, később átköltöztek Tokajba. Innen az elnevezés. Szegény cselédek laktak itt, a felszabadulás előtt többen földbe vájt kunyhóban. Magam is láttam egy lakatlan földbe vájt kunyhót, az ötvenes években tüntették el. Mily különös, hogy a föld alatt dolgozók, a salgótarjáni bányászok kedveskedtek az ittenieknek pár évvel ezelőtt. Négyszáz könyvet hoztak ide, hogy többet tudjunk a világról. A tanár krónikájában az is szerepel, hogy a villany megjelenésével szinte egy időben a mozigép is megjelent a tanyán. A fel- szabadulástól számítva majdnem húsz évet késett itt a mozgó kép. A tanyán élés mindig hátrányt jelentett — most is hátrányt jelent. Ebből a hátrányból azonban egyre többet lefaragnak. Már két bolt van a településen, a nemrég épült boltba éppen most hoztak frissen illatozó kenyeret. A boltos szerint minden második nap megjelenik a kenyérszállító autó, s az alapvető élelmiszer- ipari, valamint háztartási cikkekből nincs hiány. A bolt mellett egy mély fúrású új kút, jó ízű a vize. A településen két helyen láthatók a levélszekrények, némelyiket a postás degeszre tömi újságokkal. Jó hír az is, hogy a kultúrház egy részét berendezték iskolának, így szeptembertől a kisiskolásoknak nem kell sokat gyalogolni. A hetvenhat éves Brunyánszki Imre bácsi éppen a hosszú távú gyaloglásokra emlékezik: — A Nagyatádi-féle földreform keretében kaptam háromszáz öl telket és 1927-ben elsőként én építettem házat ebben az utcában. Abban az időben gyalog jártunk Nyíregyházára. A városban dolgoztam segédmunkásként, a Luther-ház építésében is rész vettem. Mécses világított a házakban, de jó! megértettük egymást, barátkoztunk, időnként megrendeztük a bursza nevű népi mulatságokat. — Most mennyire tartanak össze, hogyan ünnepelnek? — A munkában és a gondolkodásban összetartunk, de a szomszédolások, a gyakori családi összejövetelek megszűntek. A tévé és a rádió itt is változást hozott. Tavaly rendeztek nálunk egy tanyanapot neves művészek közreműködésével. Csak úgy, műsoron kívül én is felléptem és szólót táncoltam. Nagyon megtapsoltak. A kapuban álló fiatalember, Gazdag János így folytatja: — A nyíregyházi ÁFOR-nál dolgozom, naponta bejárok, este már nincs kedvem moziba menni. A közös rendezvények kimentek a divatból. Volt itt futballpálya is, de felszántották. Talán azért, mert nem jött össze a csapat. Többen vannak azok, akik a parányi iskolában rakták le a tudás alapját és most híres emberek lettek, büszkék rájuk a tanya lakói. Hárman egyetemet végeztek, Bernyistyek János a fővárosban dolgozik, tagja a munkásőrség központi férfikarának és bejárta a fél világot. Hat autót számolnak a településen, az autók a megye, sőt az ország határán is átgördültek már. A Tálas Mihály házában elhelyezett telefonon közvetlen kapcsolat teremthető a külvilággal. Tálasnétól ezt halljuk: — A legtöbben a GELKA-t hívják, hogy jöjjön ki a tévészerelő. A kórházba is telefonálnak, érdeklődnek a beteg sorsa felől. Kellett ez a készülék, mert Nyíregyháza megjárása sok időbe kerül, két sorompóval is találkozik az ember. Nagycserkesz felé autóval és motorral hamar elérhető a megyeszékhely, de errefelé van egy szá? méteres földút, amely esős időben nem járható. Az utazás sokat jelent. A fiam most lesz negyedikes gimnazista, de még nem tudta eldönteni, hogy mihez kezdjen érettségi után. Talán hazajön a tsz-be, talán nem. Csinos lány Czuczor Piroska, aki már csak pár napig örül a szünidőnek, aztán a nyíregyházi Kölcsey gimnázium harmadikos tanulója lesz. Ha a hivatalos vezetők megkérdeznék: mi a kívánsága a tanyával kapcsolatban, mit válaszolna? — Csak azt, hogy legyen sűrűbb a buszjárat. Egyébként szeretek a tanyán lakni. Van öt barátnőm, jól megértjük egymást. A KISZ-klubban lemezjátszót és magnót találunk, persze jobban is lehetne szervezni és irányítani a szórakozásunkat. Bernyistyek István, az idős tanácstag: — Rohanó az élet a tanyán is. Nem könnyű összefogni a fiatalságot. Egy részük tsz-tag, más részük a szomszédos belegrádi perlitüzemben dolgozik, többen városon tanulnak, vagy dolgoznak. Mindenki megtalálja a számítását itt, vagy ott, nagy gondról nem beszélhetünk. Többen még építenének ide, csak engedné a rendelet. A vasútállomás melletti épületben hetente kétszer rendel az orvos. Az ügyintézés miatt még be kelt buszozni a községbe, de lehet, hogy már nem sokáig. Kísérőnk, Kovács M. János, a tanács csoportvezetője így folytatja: — A közeljövőben szeretnénk megszervezni a fogadónapokat. Az elképzelés szerint esetenként kijön majd egy-egy szakelőadó és intézi az ügyeket. Minden évben tartunk tanyagyűlést és a lehetőségekhez mérten figyelembe vesszük az itt elhangzottakat. Szeptemberben megszervezzük az öregek napját, mivel sok idős ember él a tanyán. Még ebben az évben megépítik, kikövezik azt a százméteres szakaszt, amely Nagycser- keszen át vezet Nyíregyházára. A sorompó nélküli jó úton Görögszállás közelebb kerül a megyeszékhelyhez — úgy látszik, nemcsak földrajzilag... Nábrádi Lajos O KRAJOVAI MŰEMLÉK. Krutilla József külföldi riportrajza.
