Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-02 / 206. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 2. Lakásépítés önerőből (3.) r Uj technológiák, több kezdeményezés irigylésre méltó a leendő lakástulajdonosok helyzete. Tájékozatlanság miatt már eleve rosszul indulnak az öni A beszélgetés a megyei tanácson folytatódott, ahol Zilahi József, a megyei tanács építési osztályvezetője a következőket mondta: Napi problémájává válik a megyei tanácsnak is az önerőből megvalósuló lakásépítések sorsa. Véleményem szerint ezeknek az embereknek nincs megfelelő* érdekképviseletük sem szakmailag, sem jogilag, ezért van sok buktató. A konfliktusok már a telekalakításnál kezdődnek — mert drágák a telkek és kis területre minél többen akarnak építeni — és folytatódnak a tervezésnél, az engedélyezésnél, a kivitelezésnél. Jön a „no fines" — Az építőipari szövetkezetek folyamatosan átálltak más profilra a gazdaságosság érdekében, például a nyíregyházi építőipari szövetkezet csak karbantartásokkal foglalkozik. Így a megyében kapacitáshiány lépett fel. Nemrégen született meg a döntés, hogy az ibrányi szövetkezet elsőként és később még néhányat a KISZÖV és a megyei tanács támogatásával átszervezik az angol „no fines” technológiára. Keszthelyen már sikerrel alkalmazzák ezt a gyors építési módot. Tizenhat lakás elemeit egy brigád 6 hét alatt kiönti, amit aztán gyorsan össze lehet szerelni. A terveket a pesti szövetkezeti tervező vállalat készíti. Ettől a technológiától azt várjuk, hogy a megyeszékhelyen évi 200—250 lakást fel tudnak építeni és így jelentős kapacitás szabadul fel a magánerős építkezések javára. Az új technológia gyakorlati megvalósulása a következő év második felében várható. Rosszul indul Az építtetőkkel és az illetékesekkel történt beszélgetések bizonyítják, hogy nem erős építkezések, mert a hirdetésre való jelentkezés zsákutcába vezet. Megerősítette ezt a véleményt Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója. Elmondta, a hagyományos technológia alkalmazásával kétszer annyi időbe és munkaráfordításba kerül egy lakás elkészítése, mint alagútzsalus módszerrel, s ha egymásfél év alatt nem építik fel, nagyon gazdaságtalan. Ismerve ezeket a mutatókat, a megyében nem egyszer született olyan döntés, hogy telepszerű építkezések is a hagyományos módon épüljenek, mert ez olcsóbb. Csakhogy emiatt kevesebb lakást és iskolát tud máshol vállalni a vállalat. Gyors megoldás kellene A kivitelező vállalat vezetője joggal fél attól, hogy minden kisebb lakásszámú ház és a foghíjakra építendők is az ő asztalukra kerülnek, hiszen az építőipari szövetkezetek nagymértékű át- profilozásának az lett a következménye, hogy többségük 12 lakásos épület kivitelezésére sincs felkészülve. (Van olyan építőipari szövetkezet a megyében, amelyik ruházati cikkeket is gyárt!) Ha a kivitelező kapacitás elosztása Szabolcs-Szatmárban egyenletesebb lenne, sokkal gondtalanabbá válna a foghíjak beépítése, s a gazdaságosság mellett jóval nagyobb szerepet kapna a legalább olyan fontos társadalmi követelmény, elvárás is. A nehéz helyzet gyors megoldást követel. Ezért sürgető egyebek között az angol technológia bevezetése is, ami azonban nem jelent azonnali megoldást. Vannak viszont az eljárások között olyanok, amelyek hibáit hamarabb meg lehet és meg kell szüntetni. Azért, hogy az évek óta lakásra várók mielőbb beköltözhessenek új otthonaikba, hogy elkeseredettségüket gyorsan felejtsék, s hogy az utánuk következőknek hasonló kálváriát ne kelljen átélniük. Két és negyed millió Ösztöndíj középiskolásoknak Kétmillió 267 ezer forintot osztanak el megyénk középiskoláinak 864 tanulója között középiskolai tanulmányi ösztöndíj címén ezen az őszön. A megye harminc gimnáziumában, szakközépiskolájában ennél többen pályáztak az ösztöndíjra, ám a keretből többre nem futhatta. Kétmillió-ötvenezer forintot az Állami Ifjúsági Bizottság ad, ötvenezerrel pótolja ezt meg a megyei tanács a megye ifjúsági alapjából, 167 ezer forintot adtak össze megyénk üzemei, téeszei, áfé- szei — szám szerint harmincnégy vállalat, szövetkezet járult hozzá az ösztöndíjalaphoz. Feltétlenül említést érdemel, hogy különleges kedvezményt kaptak azok az üzemek, melyek pénzt ajánlottak fel: javaslatot tehettek, hogy kinek szánják a tanulmányi ösztöndíjat, így saját dolgozóik gyermekeit részesíthették juttatásukból! összesen hatvannégy középiskolai tanuló kapott ösztöndíjat a 167 ezer forintból — közülük negyvenet név szerint javasoltak az üzemek, szövetkezetek. Sajnos, a megyében csak ez a harmincnégy üzem használta ki a lehetőséget, melynek révén lényegében anyagilag támogathatja dolgozóit (hiszen nagy terhet vesz le vállukról, ha a tanuló gyerek ösztöndíjat kap!). A kiküldött felhívásokra sok vállalat, szövetkezet még csak nemleges választ sem küldött. . . A megyei tanácstól már átutalták a pénzt, melyet a helyi tanácsok útján kapnak meg — a szülők! Most, a tanév elején mindenhová eljut az ösztöndíj, melyet csak fizikai dolgozók jól tanuló, jó közösségi munkát végző gyerekei érdemelhettek ki. (tgy) Balogh Júlia LEHETNE KORSZERŰBBEN? ŐRJÁRATON — tankönyvügybért A tanévkezdéssel együtt járó kísérőjelenségek közül évek óta a tankönyvek árusí- tása-beszerzése okozza a legtöbb bosszúságot. S éppen a vakáció legédesebb napjaiban, amikor a tanulóifjúság hangulata — ismert okok miatt — amúgy sem valami optimista. Évről évre hasonlóak a panaszok, s bár megjegyezzük, hogy idén kevesebb rossz hírt kaptunk, mint tavaly, mégis érdemesnek találjuk közreadni tankönyvügyben tett őrjáratunk tapasztalatait. Szállítási csúszások O Kövessük képzeletben a könyv útját: nyomda — MÁV — könyvesbolt — iskola — vásárló. Az idén már a két első állomásnál elkezdődtek a zökkenők. A nyíregyházi kijelölt könyvesboltok elvileg már május közepétől képesek lettek volna fogadni a szállítmányokat. Az első konténerek — szokás szerint — augusztus elején érkeztek, hiányosan. Az általános iskolai tankönyvek közül a mai napig is hiányzik három, plusz egy atlasz. Több tétel meny- nyisége csökkentve érkezett — ezeket a bolt tovább csökkenti iskolák szerint. Nagy csúszások is voltak a szállításban, olyanok is, amiért a MÁV a ludas: egy napon feladott két konténer közül a második tíz napot késett. A középiskolások tankönyvei közül mindössze kettő nem jelent meg — ezek szakkönyvek. Nem érkezett viszont egyetlen darab könyv sem a dolgozók gimnáziuma számára. Tanév előtt egy héttel mintegy 400 ezer forintnyi könyv még hiányzott — ám ugyanakkor a könyvesboltnak már a raktárnak bérelt iskolai tornaterem kitakarításáról kellett gondoskodni. Nem kényeztették el a kiadók és a nyomdák a boltokat és a vásárlókat a kötelező olvasmányok megjelentetésével — több évfolyam hiába keresi olvasmányait. Az iskolák módszerei O A boltok után az iskolákban néztünk szét. Ahány iskola — annyiféle módszer. A legjellemzőbb — elsősorban a városközpont iskoláiban — hogy két-három nap alatt, összesen hat-tíz órás nyitvatartási idő alatt értékesítették a teljes készletet. Úgy érezzük, nem szükséges ecsetelnünk a sorban állás, tülekedés különféle variációit, az egészben csak az a szomorú, hogy több iskolában sajnos, azok jártak jól, akik az első percekben az ablakhoz jutottak. Akik ugyanis a kijelölt árusítás második napját választották — esetleg már nem is kaptak tankönyvet. A nyíregyházi 15-ös számú, jósavárosi iskolában másfél héttel a tanévkezdés előtt már nem lehetett elsős, másodikos, harmadikos csomagot kapni. A város központjában lévő iskolákban egy-egy könyv fogyott el gyorsan, mert kinek van ideje ellenőrizni: annak az iskolának a tanulója-e a vásárló, ahol a könyvet veszi? A 2-es számú gyakorlóiskolában ezúttal is a kártyamódszert alkalmazták: a cédula felmutatása igazolta, hogy a tanuló abba az iskolába jár. A 3-as számú iskola tankönyvfelelőse három héten át mindennap nyitva tartott, így elkerülte a kultúrálatlan tülekedést. Az 5-ös számú iskola pedig meg merte tenni azt, hogy a szülőket, tanulókat teljesen kikapcsolta. A tankönyvfelelős csomagolta szét a tételeket — tanévnyitón minden gyermek megtalálja a padján, s befizeti a pénzt az osztályfőnöknek. Nyitott kérdések © Találkoztunk panaszkodó szülőkkel, akik az ötödik-hatodik iskolában sem találták meg, amit kerestek. Gyermekkel, akire „rásóztak” egy történelematlaszt, aztán már sehol sem vették vissza. Csalódott apróságokkal, akiknek nem jutott elsős könyv. Pedagógusokkal, akik a jutalékért sem vállalják soha többé, mert nem volt szó arról, hogy segédmunkásként cipelniük kell a nehéz csomagokat. Tapasztalatainkat összefoglalva a következőket kérdezzük: hogy lehet az, hogy augusztusban még nem jelenik meg egy szeptemberre való tankönyv? Miért csúsznak a szállítási határidők? Szükséges-e a boltoknak az utolsó hétre hagyni a más megyéből ideirányítható „mentőkészlet” szállítását? A zsúfoltság elkerülése érdekében nem lehetne követni a 3-as számú iskola példáját, ahol fontosabbnak tartották a kultúrált árusítást, mint a könyvjutalékot? Vagy az 5- ösét, ahol jó szándékkal, igen nagy összegű bizalmat előlegeztek a szülőknek? Ha már minden iskola saját elképzelése szerint árusít, miért nem képesek évek óta úgy szervezni, ahogy azt az oktatónevelő munka színvonala is kívánná? Lehetne egy kicsit korszerűbben? Barakső Erzsébet Egymillió kilométer baleset nélkül Emberek sokasága várakozik a taximegállóban. A kanyarban feltűnik egy sárga Lada, majd beáll a standjára. Többen megrohanják, tülekednek az elsőbbségért. A taxisofőr kiszáll, és próbál igazságot tenni. Egy öreg nénit segít beszállni, majd elindul. — Már sokszor utaztam magával, emlékszem a múltkor is milyen kedvesen segített! — mondja a néni. Mészáros József 1954 óta sofőr. Amikor teherkocsin kezdte pályafutását, még TEFU volt a vállalat neve. Tíz évvel ezelőtt taxira került, azóta is mint taxisofőr rója a kilométereket, jelenleg a JB 76—05 rendszámú kocsival. De nem is akárhogyan, a lehetőségek, hez képest fürgén, de főleg baleset nélkül. 1974-ben a Szakszervezeti Munkáért kitünte. tés arany fokozatát kapta. Ehhez a kitüntetéshez hozzásegítette az is, hogy a vállalat egyik legkiválóbb brigádjának, az Úttörő szocialista brigádnak aktív vezetője. A brigád neve utal arra, hogy a Volán vállalat legelső brigádja volt. A brigádvezető példamutató munkájának eredménye volt az, hogy túllépte az 1 millió kilométert baleset nélkül. Államunk e nagy teljesítményért a Munka Érdemrend bronz fokozatát adományozta a kiváló sofőrnek. — Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyi kilométert balesetmentesen vezessen? — Szükség van egy kis szerencsére is, de nem utolsósorban kiváló reflexekre és igen nagy rutinra. Ezek nélkül elképzelhetetlen. Szerencsére azért van szükség, mert más hibájából is sokszor keveredhet az ember bajba. De ilyen szituációban is mentett már meg a gyors reflex és több mint húszéves gyakorlat... Mikita Viktor JÓSAVAROSI KÉPESLAP. (Császár Csaba felvétele) ______________________________________•___________________^
