Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-02 / 206. szám
\ 1977. szeptember 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Javul-e az üzemanyag-ellátás Interjú Ternyák Istvánnal, az ÁFOR igazgatójával Az utóbbi évtizedekben világméretekben változás következett be az energiafelhasználásban. A gépesítés fokozásával, a motorizáció térhódításával a folyékony és gáznemű energiahordozók kerültek túlsúlyba, Ez az irányzat jellemző Szabolcs-Szatmár megyére is, ahol a felhasználásnak közel felét 1975-ben már a folyékony energiahordozó (benzin, gázolaj, tüzelőolaj) tették ki- Mint a párt megyei végrehajtó bizottsága legutóbb megállapította, a gyors növekedés miatt több helyen feszültségek keletkeztek, az ellátás nem mindig tudott lépést tartani az igények növekedésével. Ezért kértünk tájékoztatást Ternyák Istvántól, az ÁFOR igazgatójától a jelenlegi helyzetről és a jövő kilátásairól. — Mi okozta, hogy a IV. ötéves terv idejére elhatározott fejlesztéseknek csak mintegy 30 százaléka valósult meg a megyében? — Elsősorban a töltőállomások építésénél mutatkozott elmaradás. A pénzügyi fedezet elégtelensége miatt töltőállomás-fejlesztési tervünket országosan is mintegy felével csökkenteni kellett. Jelenleg Szabolcsban 16 ÁFOR-töltőállomás üzemel 62 kútoszloppal. 953 köbméter tárolótérrel. A töltőállomások leterhelése a fejlesztések ellenére emelkedett, az országos átlagtól 12 százalékkal magasabb. A nagy terhelés különösen a városokban jelentős. Kedvező volt viszont, hogy nőtt a viszonteladói hálózat. Jelenleg a szövetkezetek, más vállalatok kezelésében 13 töltőállomás üzemel 29 üzemanyag-kútoszloppal. Ezeknél a töltőállomásoknál azonban az átlagos terhelés nem haladja meg egy kútoszlopnál a havi tízezer litert. — Milyen lehetőségei vannak a vállalatnak ebben a tervidőszakban új töltőállomások építésére, a meglévők korszerűsítésére? Várható-e, hogy például Tiszavasváriban és Záhonyban töltőállomás épüljön? — Sajnos a vállalat rendelkezésére álló fejlesztési keret még kisebb lehetőséget nyújt, mint az előző tervidőszakban. A megyében csak Nyíregyházán és Mátészalkán létesítünk új töltőállomást, mellette kapacitás- bővítést hajtunk végre Nyírbátorban, Kisvárdán, Vásárosnaményban, Nyíregyházán a Széna téren. Fejleszteni ott tudunk, ahol a tanácsok a beruházáshoz a legkedvezőbb telepítési lehetőséget adják, valamint a beruházás tervezéséhez és kivitelezéséhez kapacitást biztosítanak. — Eszerint a vállalat „válogat’’ az igények között, éppen az amúgy is szűkös anyagi eszközökkel rendelkezőket sújtja magatartásával. Bármennyire egyeztetik országosan a fejlesztéseket, csak a viszonteladói hálózat bővítésével minden igényt nem lehet kielégíteni. Ráadásul tapasztalataink, a hozzánk érkező panaszok szerint az ÁFOR töltőállomásain baj van az udvariassággal, a gyors kiszolgálással? — Vállalatunk továbbra is szorgalmazza a viszonteladói töltőállomások építését. A megyében ez ideig erre ajánlkozás nem érkezett. Azonban a telepek bővítésével és a szállítóhálózat tervezett fejlesztésével lehetőségünk van arra, hogy az V. ötéves tervben mérsékeltebben növekvő forgalmat nagyobb ellátási problémák nélkül lebonyolítsuk. Ehhez kell kapcsolódnia dolgozóink magatartásának is. — A megye ellátása alapvetően a nyírbogdányi olajfinomítóban bérelt 3000 köbméteres tartályparkra, valamint a 7 kirendeltség 2600 köbméteres tárolókapacitására épül. Ezek azonban csúcsidőben csak néhány napos készletet adnak. Milyen fejlesztést tervez itt a vállalat? — Célcsoportos beruházás keretében a nyírbogdányi tankautótelep bővítését, korszerűsítését tervezzük. Várható üzembe helyezési éve 1980. A megye gázolajigényeinek kielégítéséhez biztos .árufedezetet nyújt a szovjet termékimport, melynek vezetékes szállítása várhatóan az év végére megindul a Nyírbogdányon át Leninvárosig húzódó Keleti termékvezetéken. Az 1980-as évekre a szovjet termékimport vezetékes szállítása, valamint a tankautótelep bővítése lehetőséget ad arra, hogy a megye legnagyobb fogyasztóját, a mezőgazdaságot csúcsidőben is zavartalanul ellássuk. — A mezőgazdaság mintegy ötezer köbméteres tárolókapacitással rendelkezik. Az ipari üzemek és a közületek tárolókapacitás még ennél is kisebb. Bár az üzemek szorgalmazzák a tárolók építését, de emellett legalább olyan fontos a szállítás, a tartályok időben való feltöltése. — A pénzügyi lehetőségek függvényében a tervidőszak végéig mintegy 200 tankautó beszerzését tervezzük. Az új, nagy kapacitású tankautók forgalomba lépése és a szállításszervezés színvonalának egyidejű javítása lehetőséget teremt saját eladóhelyeink ellátása mellett a vevő szállítások zavartalanabb teljesítésére. Információnk szerint az 1980-as évekre a vasúti fejlesztések miatt a nyíregyházi és mátészalkai kirendeltségeink felszámolásra kerülnek. Ezért hosszú távon a forgalom koncentrálódási folyamatának és elosztásának megfelelő, kevés telepszámmal rendelkező korszerű elosztóhálózat, valamint ehhez kapcsolódó termék távvezetéki rendszer kiépítésére törekszünk. A megye kőolajtermék-igényeinek kielégítését elsősorban e nyírbogdányi tankautóteleppel kívánjuk megoldani. Lányi Botond G urul a targonca, hivatalos nevén a RAK—2. A fürge masina egy nyújtott műszak alatt háromezer mázsa burgonyát mozgat meg — vezetője, Nagy István irányításával. — Sajnos, nem hidraulikus a kormánya. Kézzel elég fárasztó vezetni. A vállam nagyon érzi mire leszállók. A targoncással a tangazdaság gyulatanyai kerületében találkoztunk. A burgonyaosztályozó gépsort „etette”, nélküle nincs mivel „táplálni” a burgonyát nagyság szerint osztályozó masinát. A RAK— 2-es targonca egy fordulóban 12 és fél mázsát elbír, és a legmagasabb távolság, ameddig felemeli terhét, 2 méter 13 centi. Nem kell zsákolni, köny- nyebb és gyorsabb így a munka... — De nem mindegy, hogy állok a zsákok mellé — magyarázza a targoncás, aki az év felében eszel a kis géppel dolgozik. Egyébként traktoros. — Nagyon oda kell figyelni, hogyan nyúlok ki a villával, hol fogom a teli zsákokat, és mivel sok ember között futkározok, a balesetre is vigyázni kell. Mustráljuk a sárga targoncát. A szíve egy IFA-motor, az NDK-ban készült, a többi }g A fg targoncás része lengyel gyártmány. Egy éve fut Gyulatanyán, nem volt vele semmi baj. Gazdája, mint a jó lovat, dicséri, s hozzáteszi: kényelmesebb, minta traktor, és kifizetődő is. Hozzávetőleg megkeresi a négy- négyezer-kétszázat havonta. Az éves átlaga 3700 forint körül van. Igaz, reggel 6-tól este 7-ig tart a munka. Az egyórás ebédidőt kivéve, nincs megállás... Nem tűnik játékszernek a hatalmas traktor után a targonca nyerge? Nem szűk a széles határhoz szokott traktorosnak a burgonyatároló szin? S mire gondol vezetés közben? Megkérdeztük volna Nagy Istvánt, ha nem láttuk volna a szorgos kezeket az osztályozó gépnél és a pillantásokat, amelyekkel sürgették a „fuvart”. — Messziről, Pest megyéből származtam el ide — mondta tőmondatokkal a targoncás. — Itt voltam katona a közelben és ide nősültem. Van négy gyermekünk, kettő Pesten, az egyik szövőnő, a másik festő. Egy most lesz hetedikes, a kicsi pedig óvodás. A tangazdaság szolgálati lakásában laknak Na gyék. Jövőre újat szeretnének, ez a közeli nagy álmuk. Nagy István 1953 óta traktoros: több mint 11 éve dolgozik a gazdaságban. A néhány perces ismerkedést egy női hang szakította meg. A gépsor mellől jött: — Pista, siess már, nincs mit adagolnunk... — A feleségem — adta meg a magyarázatot a targoncás és indult a kis masinával. Mert az asszony szava — különösen, ha együtt dolgozik a férjével — több, mint parancs. P. G. Szabó Bálint kertjében uborka is terem és olyan zöldségfélék, amelyekkel eddig nem foglalkoztak. Házról házra járva látszik meg, milyen nagy a község, de az is, hogy szegény-e, gazdag-e? Honnan, miből gyarapodik a tyukodi nép? Ha utánajárással is, de könnyű rá választ kapni. Van a közös és „másodállásnak” a háztáji. Néhány éve a háztáji termelés egyoldalú, egysíkú volt. A lápi föld kövér talaján kendert, kukoricát, napraforgót termeltek, a gyümölcs- és konyhakertészet, az állattenyésztés a „konyha” szükségletén alig lépett túl. Van most is kukorica, kender, napraforgó, de emellett kezd uralkodóvá lenni az állattartás, a gyümölcs- és zöldségtermesztés. Különösen az állattenyésztésnek széles a skálája: tehén tartás, bikahíz- lalás, kocatartás, sertéshizlalás, galamb- és juhtenyésztés, kinek-kinek ízlése, kedve szerint. Ossán József a termelőszövetkezetben tehenész, tej házkezelő, a ház körül anyakocákkal, sertésekkel bajlódik. — Húsz éve ezt csinálom, megszerettem, megszoktam. Most hét hízóm van és három koca. A kocák a kihelyezési akcióból származnak, kettő a tsz-ből, egy a húsipartól. Nagy kedvezmény, hogy az árukat a szaporulatból, sertéssel fizetem vissza. ' Húsz év nagy idő. A munkával és a pluszmunkában eltöltött napok gyümölcse már beérett. Áll a szép, több szobás, fürdőszobás ház, berendezve mindazzal, ami ma korszerű. Mire kell már a pénz, a többletbevétel? — A pénznek mindig van helye. Igaz, a ház felépült, bele is öregedtem, de a családdal szemben a kötelesség soha nem szűnik meg. Hogy évente milyen jövedelmem származik az állatokból, azt még soha nem számoltam. Talán úgy 400—500 forint tisztán egy hízó után. Most mákkal is próbálkozom. A Falurádióban hallottam, hogy érdemes, vetettem hát kétszáz ölet. A háztáji árutermelés eredményességéhez a termelőszöHagkendertől a bécsikékig Falusi „másodállás“ vetkezet támogatása kell. Tyúkodon sokrétű ez a támogatás. Mint ágazatnak, külön vezetője, szakembergárdája van, a termelőnek csak az a gondja, hogy árut állítson elő — a tsz szervez, irányít, értékesít és biztosítja a szükséges eszközöket. Szabó Bálint termelőszövetkezeti nyugdíjas, egyhol- das kert öleli körül a házát és hogy mi mindennel foglalkozik, felsorolni is sok. Az almafák közét hagyma, diny- nye, káposzta, karalábé, bab, uborka díszíti. Az uborkát konzervgyári felhasználásra szerződte, az alma jó része exportra megy, a hízók — mert az is van — a húsiparé. — Ez éltet engem. Már többször voltam súlyos beteg, de a kertben, az állatok körül minden gondomat elfelejtem. Itt úgy dolgozom, olyan munkaidő-beosztással, ahogyan a kedvem tartja és ahogyan az erőm engedi. Az anyaközségnek 3600 lakosa van, de hozzá tartozik egy társközség és a külső települések is. Alig akad porta, ahol valamilyen többlethasznot hajtó dologgal ne foglalkoznának. Ossán Péter — Józsefnek a testvére —, az 57 nyulat, a magyar vadasokat, a bécsikékeket és a csincsillákat mutatta. Rádi Jenő az Árpád utcában a holstein- fríz hízómarháival büszkélkedett. — ötvenegy éves vagyok — jelentette ki büszkén — és amióta az eszemet tudom, állatokat gondoztam, neveltem. Ezeket az „ördögöket” a tsz adta ki úgy, hogy ha beérnek, az átadási súlyt levonják. Jó hízóalapok és ha sok munka is van velük, azért a Tv-híradót mindig az ágyból nézem. — Mi az, ami széppé, érdekessé és vonzóvá teszi a magyar falut? A hajnalok és az alkonyok mozgása, elevensége. Etetnek, itatnak, vödör csörömpöl, aprójószág kárál, konda, gulya indul a legelőre és már zümmög, fémesen dübörög traktoraival, kombájnjaival a nagyüzem is. Nemcsak szépség ez, de gazdagság is. Az a jó a Tyúkodon látottakban, hallottakban, hogy a két nagy akarat: a közös gazdaság fejlesztése, erősítése és a másik oldalon a háztáji termelés egymással szoros kapcsolatban, összhangban vannak. Seres Ernő Ossán József hét hízónak készíti elő az abrakot. Magyarvadas, bécsikék minden mennyiségben. Munkába indul a háztáji permetezőbrigád. (Elek Emil felvételei)
