Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 4. HÉTFŐ: Az iráni sab Csehszlovákiában — Közvetítési kísérletek az egyiptomi—líbiai viszályban — NATO-hadgyakorlatok Eszak- Európában — Arafat Moszkvában KEDD: Tito Pbenjanböi Pekingbe utazik — A genfi leszerelési bizottság befejezi nyári ülésszakát — Tárgyalások a Biztonsági Tanácsban Ciprusról SZERDA: A Szomáliái államfő moszkvai megbeszélései — Bejelentik a Gromiko—Vance-találkozó elhalasztását — A Smith-rezsim választási komédiája Rhodesiában — Kiprianu a Ciprusi Köztársaság új elnöke CSÜTÖRTÖK: Lázár György szófiai útja, magyar—bolgár kormányfői találkozó — A nemzetközi békenap megünneplése — Az Egyesült Államok és Kuba kölcsönösen diplomáciai képviseleteket nyit — A spanyol miniszterelnök körútja a közös piaci felvétel ügyében — A palesztin parlament határozatai PÉNTEK: Mindkét oldalról elutasítják az angol—amerikai Rhodesia- tervet — Maratoni kormányválság után a szociáldemokrata Den Uyl kap miniszterelnöki megbízást Hollandiában — A baloldal kormányprogramjának vitája Franciaországban — Waldheim hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. SZOMBAT: összetűzések Dél-Libanonban, az Arab Liga ülésszaka — Szolidaritási hét kezdődik a chilei nép harcának támogatására — A pakisztáni rendőrség letartóztatja Bhutto volt miniszterelnököt O Mi a jelentősége a magyar—bolgár kormányfői találkozónak? Viszonylag rövid időt, nem egészen 36 órát töltött Szófiában Lázár György és kísérete. A munkalátogatás jellege alaposan csökkentette a protokolláris vonatkozásokat, annál több lehetőség kínálkozott az érdemi tárgyalásokra. A két szocialista ország kapcsolatai problémamentesek, minden lényeges kérdésben teljes a nézetazonosság — így a megbeszélések a hosszú távú együttműködés további fejlesztésére, az adott tartalékok még teljesebb kihasználására irányultak. A kormányfői találkozó középpontjában ezért a gazdasági kapcsolatok álltak. Ami a jelent illeti: lehetőség van az előirányzatok túlteljesítésére s ebben az ötéves tervben az árucsere-forgalom értéke elérheti a 800 millió rubelt, a 736 milliós tervszámmal szemben. Szó került azonban a jövő teendőiről is, megkezdődtek az előkészületek az 1980 utáni időszak terveinek összehangolására. A magyar—bolgár reláció azért is ígéretes, mert a gazdasági kapcsolatok mintegy negyven százalékban a kooperációs és szakosított tevékenységen alapulnak, kétoldalú viszonylatban ez a legmagasabb arány a KGST-ben. Jó példa, amely a maga tapasztalataival elősegíti a korszerű kapcsolatokat, a szocialista integrációt. O Milyen új fejlemények következtek be az afrikai kontinensen? Miután csaknem minden kiszivárgott. — hivatalosan is közzétették London és Washington „legeslegutolsó” Rhodesia-tervét. Kevés sikerrel: visszautasította a Hazafias Front, mert nem ad biztosítékokat a többségi uralom gyors megteremtésére, ugyanakkor eleve le akarja szerelni az afrikaiak harcát, de nem fogadta el a Smith-rezsim sem. Igaz ugyanis, hogy ez a terv sok mindent átmentene, de Smithnek le kellene mondania. A telepes miniszterelnök azonban úgy megy, mintha jönne, s gyorsan ösze- szeütött egy választási komédiát. A 66 tagú parlament 16 fekete képviselőjét a hatmilliós színes lakosság 7400 „kiválasztottja” választotta, míg a fehérek 50 mandátumát egytől egyig Smith pártja nyerte el. így azután „antidemokratikus” lenne — mondják — Smith leköszönése. Az időzítés annyira tökéletes, hogy a világsajtó egy része hajlamos szereposztásról beszélni: nehezen hihető, hogy miután amerikai—angol részről annyi lehetőséget kihagytak a Salisbury-rezsim megbuktatására, most egyszerre szigorúak és kérlelhetetlenek lesznek. Ráadásul Afrika felsorakozását gátolja, hogy a kontinens független országait éppen ezekben a kritikus napokban belső ellentétek osztják meg s különösképpen Afrika szarva körül nőtt meg a feszültség. © Miért halasztották el a bécsi tárgyalásokat? Bizonyos értelemben meglepetés volt egy halasztási hír: Bécsben mégsem tartják meg Gromiko és Vance szerdára tervezett találkozóját, a két külügyminiszter csak a hónap végén tárgyal, amikor a szovjet diplomácia vezetője az ENSZ-ülésszak nyitányára az Egyesült Államokba utazik. Közrejátszottak dátumbeli egybeesések is, a bécsi találkozó tervezett időpontjában kerül sor Washingtonban az amerikai—panamai csatornaszerződés aláírására s vendégként több latin-amerikai külügyminiszter jelen lesz. Nem titok, hogy egy szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó napirendjén elsősorban a fegyverkezési hajsza megfékezésének kellene szerepelnie. Tehát érdemi állásfoglalásra van szükség a SALT—1 meghosszabbítására (az öt évre kötött megállapodás októberben érvényét veszti) és a vajúdó SALT—2 előmozdítására. De ott halmozódnak a többi problémák: az új tömegpusztító fegyver- rendszerek eltiltása (Genfben esett róluk szó szakértői szinten) ; a vegyi fegyverek korlátozása; a teljes atomcsend; a leszerelési világkonferencia, vagy első lépésként az ENSZ leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának összehívása; s végül, de nem utolsósorban a neutronbomba ’kifejlesztésének megakadályozása. A Szovjetunió álláspontja közismert, minden területen a katonai enyhülés híve, kész a szükséges kompromisszumokra és ésszerű egyezményekre. Az Egyesült Államokban, miután magasra korbácsolták a hisztériát, Carter charlestoni beszédével némi visszakozás történt, most viszont a kulcskérdés, hogy a szavakat tettek kövessék. Remélhetőleg, a halasztás után, a gyakorlati cselekedetek nyelvén fognak szólni... A frankfurti mozi előtt hosszú sor: az a film megy, amelynek hírverésénél csak a nyomában támadt vita nagyobb. „Hitler — egy karrier”. Egy ugyancsak nagy port kavart könyv szerzője írta. Bizonyos Joachim C. Fest, aki néhány évvel ezelőtt rengeteg pénzt keresett Hitlerről írott könyvével, pedig már talán Festen kívül senki sem hitte, hogy e témában még egyszer fel lehet csigázni a közönség érdeklődését. A mozi bejárata mellett újságosstand, a Spiegel címlapján — Hitler. A Stern címlapján: Hitler, Gobbels-szel. A Quick címlapján meztelen afrikai nők, de ez csak látszólagos eltérés. Ugyanis a lap nagy riportjához tartozik: „Leni Riefenstahl — Életem legszebb képei”. Leni Riefenstahl Hitler kedvelt filmrendezője volt, ő készítette az 1933-as nürnbergi pártnapról a filmet, az „Akarat diadala”-t. Vagy tíz esztendeje áttért a fotóművészkedésre: a többi között Afrikáról adoti ki képes albumot — amit csinált, nem éppen rossz, de hát Riefenstahlnak soha nem a tehetségével volt baj. És Joachim C. Festnek sem lehet a szemére vetni, hogy kontár módjára nyúl ahhoz az anyaghoz, amelynek egy jelentős részét egyébként épHitler — szupersztár? Az „új” Hitler-kép. (A berlini pen Leni Riefenstahl forgatta annak idején. Mert a Hit- ler-film, természetesen, „eredeti dokumentumokon” nyugszik. Hogy mennyire azok? Wim Wenders, a neves nyugatnémet filmrendező a Die Zeitben elmondta: az „eredeti filmdokumentumok” kivétel nélkül azoknak az optikáján keresztül láttatják Hitlert, akik tettestársak volHorizont karikatúrája — KS) tak, akiknek együttműködése, segítsége Hitler „karrierjét” nem utolsósorban lehetővé tette. Vagyis: azt a propagandaanyagot vetítik a mozikban, amelyeket Hitler készíttetett saját magáról. A Hitler-film készítői pedig éppen tárgyilagosságukkal érvelnek. Mondván: elérkezett az idő, hogy „érzelmektől mentesen” foglalkozTöbb évszázadnyi út o A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, állami gazdaságok tervezésével a világon elsőnek a Szovjetunióban jött létre a hatalmas mezőgazdasági vállalatok szocialista típusa. A falu szocialista átalakítása a legbonyolultabb problémák egyike volt, amit a munkásosztálynak a hatalom megragadása után meg kellett oldani. A szövetkezetek lenini terve volt az a generális irányvoGabona millió tonna 72,5 130,3 Gyapot millió tonna 0,68 4,9Í Cukorrépa 10,1 59,2 Hús millió tonna 4,8 9,3 Tej millió tonna 28,8 64,7 Tojás milliárd db 11,2 28,7 A szocialista mezőgazdaság anyagi-technikai alapjának megerősítése a termelés és termelékenység növekedését hozta. Az 1940. évi gabona- termés már több mint tíz százalékkal haladta meg a cári 1913-as Oroszország rekordtermését. Az egyéb terményeknél is elért jelentős növekedés lehetővé tette, hogy az állam számottevő tartalékokat képezzen. Ezzel a Nagy Honvédő Háború győzelmének egyik fontos feltételét teremtette meg. Lenin kezdeményezése alapján rögtön a forradalom győzelme után hozzákezdtek az állami gazdaságok megszervezéséhez. Szerepük a szocialista építés minden időszakában kiemelkedő volt a termelésben, de elsősorban azért, mert a haladást képviselték a technikai fejlesztésben és az üzemszervezés területén is. Mai súlyuk megfelelő szemléltetését adják a következő adatok: az összes felvásárolt gabona 50 százalékát, a zöldség 57 százalékát, a hús 46 százalékát, a tej 42 százalékát és a tojás 84 százalékát az állami gazdaságok biztosítják. A korszerű agrárpolitika fő vonalát az SZKP KB 1965 zanak a korszakkal és annak kiemelkedő személyiségével, így aztán a film nézői eredetiben megismerhetik a hitleri demagógiát: antikommu- nista és antiszemita tirádák harsognak a mozik hangszórójában. A film nem annyira leleplez, mint terjeszti a hitlerista eszméket. Persze úgy, hogy „perbe száll” Hitlerrel, akinek a bűne szerintük nem az volt, hogy háborút indított, hanem az, hogy azt olyan módon tette, amely súlyos vereséghez vezetett. Fest filmje az NSZK-ban is tiltakozási hullámot váltott ki. Közvélemény-kutatásokkal és körkérdésekkel bizonyítják, hogy a fiatalság, amelynek ezt a művet szánták, téveszmékkel hagyja el a mozit. Egyáltalán nem „érzelmektől mentesen”. Hanem legjobb esetben is azzal, hogy nem világos számára, atyáik, akik mindazt megérték, miért jellemezték előtte ördögként Hitlert és pokolként a birodalmát. Lehetetlen észre nem venni, hogy az úgynevezett „Hitler-hullám” felkorbácsolásával egyidejűleg megélénkült a szélső jobboldal, a neonácik tevékenysége. Maga Willy Brandt is figyelmeztetett erre, élesedő bírálatok hangzanak el az NSZK nyugat-európai szomszédaitól, folitikai és katonai szövetsénal, amelynek győzelméért a falvakban folytatott harc fordulópontjaként tartják számon a párt (1927) XV. kongresszusát. A történelembe úgy vonult be ez a kongresz- szus, mint a kollektivizálás kongresszusa. A tömeges átszervezés gigantikus előkészítő munkát igényelt. 1928- ban csak a parasztgazdaságok 1,7 százaléka lett szövetkezeti, de 1932-ben már 61,5 százaléka és 1940-ben 96,9 százaléka. A háborút követő években maradéktalan lett a kollektivizálás. 167,6 181,6 220,4 6,10 81,1 7,67 76,0 8,55 96,6 11,6 14,0 16,0 80,6 87,4 96,0 35.8 51,4 60,8 márciusi plénumán dolgozták ki, továbbfejlesztése a XXIII., XXIV. és XXV. kongresszuson történt meg. Az alapvető cél a mezőgazdaság anyagi-technikai bázisának gyökeres átalakítása, iparosítása. A plénumot követő tíz évben a mezőgazdaság 3,5 millió traktort, több mint kétmillió kombájnt és ugyanennyi tehergépkocsit, az egyéb technikai fejlesztésekre sok-sok milliárd rubelt kapott. Megkétszereződött az egy dolgozóra jutó energiafelhasználás, 2,9-szeresére nőtt a felhasznált műtrágya mennyisége. 10 év alatt 195 milliárd rubelt fordítottak a mező- gazdaság fejlesztésére, ami közel kétszerese a szovjet hatalom közel fél évszázadában e népgazdasági ágban megvalósított összes beruházásoknak. A mezőgazdaság kiemelt fejlesztésének realizálódását a beruházások alakulása bizonyítja : VII. ötéves terv: 48,2 milliárd rubel, VIII. ötéves terv: 8,5 milliárd rubel, IX. ötéves terv: 130,5 milliárd rubel, X. ötéves terv: 170,0 milliárd rubel. geseitől. Olaszországban, Hollandiában, Svédországban és Belgiumban, Angliában és Franciaországban. A legtekintélyesebb francia magazinok például szintén a „Hit- ler-kérdésnek” szentelték augusztus utolsó előtti hetében címlapjaikat. Az L’Express ezt kérdezi: „Hitler szupersztár?” Az NSZK sajtójának nagy része, köztük kétségtelenül jó szándékú hírlapírók és kommentátorok is, 'megbántva, sőt helyenként kétségbeesve teszi szóvá: kialakult egy kép a „rossz Németországról”, amely nem felel meg a valóságnak. S több megértést kérnek a szomszédoktól. Érvük: a náciknak az NSZK-ban már nincs talajuk, és ha a „szabad demokratikus rend” lehetővé is teszi fasisztoid szervezetek létezését, azok jelentéktelenek. Igaz, száznál több neonáci újság és folyóirat létezik, de heti összpéldányszámuk még a kétszázezret sem haladja meg. Adolf Hitler tehát ma nem vezér, — „szupersztár”. Nagyon „tárgyilagosnak” kell lenni ahhoz, hogy az embernek ne szoruljon ökölbe a keze. Pintér István A mezőgazdaság ipari alapokra helyezése a munka jellegének gyökeres megváltozását eredményezte, ezzel együtt gyors ütemben nő a dolgozók jövedelme, összehasonlíthatatlanul megváltoztak az életkörülményeik. Az utóbbi tíz évben minden harmadik falusi család új otthonba költözött. A X. ötéves tervben is nagy minőségi változások fognak végbemenni. A XXV. kongresszus két, egymással szorosan összefüggő feladatot jelölt meg. Az első: megbízhatóan ellátni a lakosságot élelmiszerrel, az ipart nyersanyaggal, mindig rendelkezni ehhez megfelelő tartalékokkal. A második: egyre továbbjutni a város és a falu anyagi, kulturális és életkörülményeinek közelítése útján. A feladatok megvalósításának döntő útja a termelés kultúrájának emelése, a gépek, a műtrágya és növényvédő szerek ésszerűbb fel- használása, a munka minőségét kifejező mutatók javítása. A Központi Bizottság 1976. márciusi határozata — a mezőgazdasági termelés koncentrációjának és specia- lizációjának fejlesztéséről — új lehetőségeket, irányokat jelölt meg a fejlődésben. A megvalósítás fő eszközei a vállalatok közötti kooperáció fejlesztése és az agrár-ipari integráció kibontakoztatása. Ez év elejére a Szovjetunióban igen tekintélyesre nőtt a közös vállalatok és szervezetek száma (2742 építő-, 496 fafeldolgozó-, 439 takarmánytermelésre specializálódott, 726 az állattenyésztő, és 512 a baromfikombinát). A közös vállalatok és egyesülések munkájának tapasztalatai meggyőzően bizonyítják e szervezeti forma magas gazdasági hatékonyságát. A magas fokú specializáció hatására a termelékenységre jutó munkaráfordítások 35— 40 százalékot, míg az önköltség a nem specializálódott gazdaságokhoz képest 50—70 százalékot tesz ki. A NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenybe a mezőgazdasági vállalatok is bekapcsolódtak. Például a krasznodari terület (Kubány) gazdaságai célul tűzték ki, hogy ebben az évben hektáronként 50 mázsa búza, 100 mázsa rozs, 75—100 mázsa kukorica terméseredményt érjenek el. 1977 elejére a szovjet mezőgazdaságban 27 900 kolhoz, 19 636 állami gazdaság és körülbelül hétezer közös vállalat és egyesülés működött. A szocialista szektor biztosítja a felvásárolt termékek döntő részét. így például a gabona, gyapot, cukorrépa, napraforgó 100 százalékát, a burgonya 77 százalékát, a zöldségfélék 95 százalékát, az állatfelvásárlás 90 százalékát, a tej- és tojásfelvásárlás 95— 96 százalékát. A háztáji gazdaságok szerepe tehát lényegesen kisebb, mint hazánkban. A kolhozok átlagos nagyságát hatezer hektáros területük, a tulajdonukban lévő 40 traktor, 11 kombájn és 19 tehergépkocsi megfelelően érzékelteti. A szovhozok (állami gazdaságok) átlagos földterülete 18 ezer hektár. Technikai ellátottságukat mutatja, hogy egy állami gazdaságra átlagosan 55 traktor, 18 kombájn és 25 tehergépkocsi jut. 1928 végén a szovjet mező- gazdaságban 27 ezer traktor, két kombájn, 700 tehergépkocsi (átlagosan 2 tonna teherbírással) volt. Ma ugyanezekre vonatkoztatva az adatok a következők: 2,410 ezer, 700 ezer, 1,446 ezer (átlagosan 3,5 tonna teherbírással). 1913-ban 188 ezer tonna műtrágyát használtak fel, 1976- ban 77 millió tonnát. Gyuricsku Kálmán (Folytatjuk) NÉHÁNY MEZŐGAZDASÁGI TERMÉK TERMELÉSÉNEK ALAKULÄSA (ÁTLAGOS ÉVI ADATOK) 1909—13 1961—65 1966—701971—75 1976—80 (terv)
