Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-24 / 225. szám

1977. szeptember 24. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola * Pedag ógu s A közösség szolgálatában A szeptemberi iskola­csengő a jól ismert közösségek találko­zását, az úttörőélet folyta­tását is jelenti. Benépesül­nek az iskolák, s a nyári él­mények felelevenítése után újra munkához lát az úttö­rőcsapat. Érdemes felidézni a VI. országos úttörőparla- memt gondolatait. Ahhoz, hogy törvényünk szellemében élhessünk, ott­honunk legyen az iskola, hogy úttörőtetteket hajt­hassunk végre, vidáman együtt játszhassunk, a kö­zösség szolgálatában kell állnunk! összejöveteleinket sajnos még sokszor tartjuk tante­remben, pedig sokkal érde­kesebb a búvóhelyen, pad­láson, pincében, őrsi szige­ten, erdészházban, csapat­otthonban, KlSZ-helyiség- ben, vagy családoknál, vál­lalatoknál, szabadban, ját­szótéren. Rendkívüli össze­jövetelt is tarthatunk, ha halaszthatatlan közös ügyünk van. Az úttörőélet nemcsak összejöveteleken „zajlik” hiszen folyamatos az őrsi élet, sok feladatban veszünk részt. A közösséget csak úgy szolgálhatjuk, ha a progra­mot is közösen tervezzük. Jó módszerek lehetnek az „öt­let Kata”, az „ötlettarisz­nya”, az „ötletdoboz”. Nem szerencsés, ha csak az úttörőtanács, s a csapat­vezetőség tervezi meg. az út­törőcsapat programját, mert akkor nekünk csak a végre­hajtás marad. Tervezzük a csapat életét is együtt! Aki tisztségviselő, az a kö­zösséget szolgálja. Legyen minden pajtásnak tiszt­sége, az őrsben kapjon min­denki feladatot, amellyel a közösséget segítheti. Az őrs döntse el, hogy milyen tiszt­ségekre van szüksége egy- egy feladat elvégzéséhez. Mindenkinek meg kell ma­gyarázni, hogy tisztségének megfelelően mit vár tőle a közösség. Azokat a pajtásokat, aki­ket nehéz bevonni a közös­ség életébe, olyan felada­tokkal foglalkoztassuk, ame­lyeket szívesen végeznének. Nincs olyan pajtás, akit ne érdekelne valami. Érdekes tisztségek például az őrsi postás-levelező, aki kapcso­latot tart testvérőrsökkel, rajokkal, külföldi úttörők­kel, de fontos lehet a kispo- litikus is az őrsben, aki ismerteti a hét fontos ese­ményeit, faliújságra teszi a cikkeket, vitakört, vagy po­litikai vetélkedőt szervez. A Timuri munkafelelős ke­res az őrs számára hasznos munkát, amit együtt végez­het az őrs, olyan meglepe­téseket, amelyekkel mások­nak örömet szerzünk. Fon­tos lehet a KISZ-összekötő is, aki kapcsolatot tart a testvér alapszervezettel, s közreműködik a közös prog­ramok szervezésében. A tisztségviselők mun­káját segíthetik az út­törőcsapatban tanfo­lyamokkal, tisztségviselői táborokkal, vagy az úttörő­házi tisztségviselői klubok­kal. Az őrsvezető az egyik leg­fontosabb tisztség, de nem mindenese az őrsnek. Csak az őrssel közösen dolgozhat jól a vezető is, akinek segí­tője, jó barátja az őrs többi tisztségviselője. Az idősebb, tapasztaltabb őrsvezetők se­gíthetik a fiatalabbakat. Az őrsvezetők továbbképzését több csapatban oldják meg klubok segítségével, ahol az őrsvezetők havonta kapnak jó tanácsokat, segítséget őr­sük vezetéséhez. Szeretnénk, ha a felnőt­tekkel szorosabb lenne a kapcsolatunk, s együtt egy­másért dolgoznánk! Viktor Dragunszkij: A titok mindig kiderül Hallottam, amint anya egy­szer azt mondta valakinek a folyosón: — ...A titok min­dig kiderül. Amikor bejött a szobába, megkérdeztem: — Mit jelent ez, anya, hogy „A titok mindig kiderül?” — Azt jelenti, hogy valaki becstelen dolgot tesz, úgyis megtudják róla, és akkor majd nagyon szégyelli ma­gát, és megbűnhődik! Fogat mostam, lefeküdtem, de nem aludtam el. hanem folyton gondolkodtam, ho­gyan lehetséges, hogy a titok kiderül? Reggel megmosa­kodtam, és nekiláttam a reg­gelinek. Előbb megettem a tojást. Ez még tűrhető volt. Aztán anya egy nagy tányér grízt tett elém. — Edd meg! — mondta. — Nem szeretem a grízt! — mondtam. Akkor anya le­ült mellém, átölelte a válla- mat, és kedvesen kérdezte: — Akarod, hogy elmenjünk a Kremlbe? — Persze, hogy akarom! Anya elmosolyodott. — Nos, megeszed a grízt, és aztán elmegyünk. Én meg addig mosogatok. De ne fe­lejtsd el: az egészet meg kell enned, az utolsó cseppig! Egyedül maradtam a gríz­zel. Megpaskoltam a kanál­lal. Aztán megsóztam — hát ez ehetetlen! Akkor arra gon­doltam, hátha cukor kellene rá? Meghintettem kristálycu­korral, megint megkóstol­tam... Még pocsékabb lett. Fogtam magam, és forró vizet öntöttem hozzá. De így meg ragacsos és undorító lett. Nem tudtam lenyelni. Pedig úgy szeretnék a Kremlbe menni! És ekkor eszembe jutott, hogy összekeverem tormával. Ta­lán úgy meg lehet enni. Ami­kor azonban megkóstoltam a tormás grízt, a szemem könnybe lábadt. Felkaptam a tányért, az ablakhoz rohan­tam és az egész pépet kilocs- csantottam az utcára. Aztán visázasiettem, és leültem az asztalhoz. KERESD A RÉSZLETEKET 1 MEGFEJTÉS: 1. A kakas lába: a fa tövénél jobbra, 2. A kakas előtti kiscsirke: fejjel lefelé a bal oldali kis bokor alatt. 3. A kakas farktolla: a fa koronájában, 4. A második tyúk szárnya: felhő az égen, S. A ka­kas mögötti kiskavics: a fekete kő alatt. Ekkor jött be anya, ráné­zett a tányérra, és megörült. — Nohát, derék gyerek vagy, Gyenyiszka! Megetted a gríz, az utolsó cseppig! No, gyere, öltözz, máris megyünk a Kremlbe — és megcsókolt. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és egy rendőr lépett be a szobába. — Jó napot! — mondta, az ablakhoz ment és lenézett. — Miféle dolog ez? — és az ut­cára mutatott. — Mit óhajt? — kérdezte anya. — Hogy nem szégyellik ma­gukat! — húzta ki magát a rendőr. — Most kaptak új la­kást, összkomfortosat, még szemétledobó is van, maguk pedig a szemetet kihajítják az ablakon. — Ne rágalmazzon. Én semmit sem hajítottam ki! — Á, nem? — nevetett csí­pősen a rendőr. Azzal kinyi­totta a folyosóajtót és kikiál­tott. — Panaszos, fáradjon be! Amint ránéztem, nyomban megértettem, hogy a kremli sétának bizony befellegzett. A bácsi fején kalap volt. A kalapon pedig a mi grízünk díszelgett. Mihelyt belépett, mindjárt dadogni kezdett. — A-a-az a baj, hogy f-fényképészhez megyek ... És i-ilyen g-galiba ... T-tej- be ... g-gríz ... Ráadásul f-forró v-volt... m-még a k-kalapon keresztül is... Hogy küldjem el a f-fény- képemet... amikor cs-csupa g-gríz v-vagyok?! Akkor anya rám nézett, és a szeme olyan zöld lett. akár az egres. Ez pedig biztos jele - annak - hogy szörnyen harag­szik. — Bocsásson meg, kérem — mondta halkan. — Ha megengedi, letisztogatom, jöj­jön! És mind a hárman kimen­tek a folyosóra. Amikor pedig anya vissza­jött, féltem ránézni. De erőt vettem magamon, odamen­tem hozzá és azt mondtam: — Hát igen, jól mondtad tegnap, anya: a titok mindig kiderül! Anya a szemembe nézett. Sokáig, igen sokáig nézett, azután ezt kérdezte: — Egész életedre megje­gyezted? És én így válaszoltam: — Igen. (Fordította: Gellért György) Az űrkorszak húsz éve (II) Ember a világűrben Jurij Gagarin nevéhez im­már örök jelző tapad: a vi­lágűr Kolumbusza. Méltó er­re a névre a szovjet űrhajós — akárcsak Amerika felfe­dezőjének, a világűr meghó­dítójának tette is mély nyo­mot hagyott az emberiség történetében, szemléletében. Megkezdődött egy hatalmas vállalkozás: az űr meghódí­tása. A Vosztok—1, Gagarin űr­hajója 1961. április 12-én, dél­előtt startolt a bajkonuri űr- repülőtérről. Föld körüli pá­lyára állt, keringése során a legközelebbi távolsága a fel­színtől 181, legtávolabbi pe­dig 327 kilométer volt. Az el­ső űrhajós egy fordulatot tett bolygónk körül, és 108 perc elteltével ért földet a Szara- tov melletti mezőkön. Ezután gyorsan követték egymást az események. Au­gusztusban az űrből szólalt meg German Tyitov szovjet űrhajós hangja — ő 17-szer kerülte meg a Földet. Ez volt az első olyan űrrepülés, mely egy napnál tovább tartott, 25 óra 18 percig. (Tyitov egyéb­ként az első űrrepülésnél Ga­garin „másodpéldánya” volt — ugyanúgy készült ő is, be­öltözött, és az utolsó pillana­tig készen állt, hogy ha bár­milyen rendellenesség, törté­nik, ő száll fel az űrhajóval.) Tíz hónappal az első szov­jet siker után került sor az USA első űrhajósának útjá­ra: John Glenn háromszor kerülte meg a Földet Mercu­ry típusú űrhajóján. A Mer- cury-Tirogram keretében az amerikaiak még három űrre­pülést hajtottak végre: má­jusban Scott Carpenter lé­nyegében megismételte Glenn útját, októberben Schirra hatszor, 1963. májusában pe­dig Cooper huszonkétszer ke­rülte meg a Földet. Közben 1962. augusztusá­ban egyszerre két űrhajó startolt Bajkonurból. Nyiko- lajev és Popovics űrhajósok páros űrrepülést hajtottak végre, megközelítették egy­mást öt kilométernyire az űr­ben! A Vosztok-program zá­róakkordjaként 1963. júniusá­ban újabb kötelékrepülésre került sor — az egyik űrha­jóban (Vosztok—6) a világ első, s mindmáig egyetlen női űrpilótája foglalt helyet: Va- lentyina Tyereskova. Az első több személyes űr­hajó a Voszhod—1 volt: há­rom űrrepülővel a fedélzetén 1964. októberében indult út­nak, s egy nap alatt 16-szor kerülte meg Földünket. Kü­lönlegességük a Voszhod-tí- pusú űrhajóknak, hogy uta­saik szkafander nélkül tar­tózkodhattak bennük! Fél év múlva, 1965 márciusában ke­rült sor az űrkorszak újabb kimagasló eseményére: egy ember kiszállt a biztonságot nyújtó űrhajóból, és sétát tett a jeges kozmoszban. Beljajev és Leonov volt a két utasa a Voszhod—2-nek — az utóbbi tizenkét percen át a világűrben tartózkodott az út során. Egy részlet be­számolójából: „Jelt adtam barátomnak; s a belső zsilipajtó bezárult mögöttem. Beljajev megkezd­te a levegő eltávolítását a zsilipkamrából; ezt jól érez­tem, mivel a szkafander fel­fúvódott. Hirtelen feltárult a külső ajtó. Vakító napfény tódult be, a fény olyan erős volt, mintha a közelemben éppen hegesztettek volna... Nyitva állt tehát az út a végtelen világűr felé. Türel­metlenségemben nagyon he­vesen löktem el magam a nyílás szélétől, és úgy hagy­tam el az űrhajót, mintha puskából lőttek volna ki. A kábel teljes hosszában meg­feszült, távolodásom meg­szűnt. Közvetlenül alattam Keres tűnt föl. Láttam a Fe­kete-tengert, a kékellő novo- rosszijszki öblöt, a Kaukázus hófödte ormait...” (tgy) TÖRD A FFT F f) i Vízszintes: 1. Megfejtendő (utolsó négyzetben két betű). 6. Ki­csinyítő képző. 7. Vigyázó- ja. 8. EO. 9. összevissza sír! 11. Női név, de burgo­nyaféle is (utolsó négyzet­ben két betű). 12. Csaknem szőke! 14. Vezető nyugat­európai gazdasági hatalom ismert betűjelzése. 16. Meg­fejtendő. 18. Vízsodor. 20. Pakol. 21. Fővárosunk be­tűjele. 22. Verssorvégi ösz- szecsendülés. 24. Megfej­tendő. 25. Dániel becézve. 27. Bor, oroszul. 28. Vissza: robbanószerkezet. 29. Nyiss, pl. szájat (—’). Függőleges: 1. Válik, elkövetkezik. 2 Házasság révén létrejövő rokoni fokozat. 3. Meny­asszony. 4. Szintén ne. 5. Lesz betűi keverve. 6. Meg­fejtendő. 10. Régi hossz- mérték. 11. Csapadék. 13. Műkorcsolyázó műszó. 14. Baráti állam betűjelzése. 15. ... tök főzelék. 17. Fogoly. 19. Zajlik, ropog a Balaton jege. 21. Sért, molesztál. 23. Magyar Népköztársaság be­tűjelzése. 24. Ut, latinul. 26. IA. 27. Néma vita! Megfejtendő: Megyénk egyik városa (függ. 6.) és három neveze­tessége (vízszintes 1, 16, 24.). Múlt heti megfejtés: Petőfi — Szeptember vé­gén. Könyvjutalom: Gedeon Zsuzsa Aranyos­apáti. Juhász Anikó Ber- kesz, Sarka Attila Mátészal­ka, Orosz András Nagydo­bos, Kutasi Irén Nyírjes, Paulon László és Szabó Il­dikó Nyíregyháza. Két teljesen különböző kép látható raj­zunkon. Az egyiken egy részlet a baromfi- udvarból, a másik egy tengerparti csendéle­,et ábrázol. Ha azonban hosszabb ideig fi fyelitek az első ábrát, rájöttök, hogy anna lizonyos részletei megtalálhatók a másod! képen is. Melyek ezek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom