Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

4 kelet-magyarország 1977. augusztus 14. Szertefoszlott remények... Vance ma tájékoztatja Cartert esetleges háborúban az ame­rikai hadsereg kezdetben visszavonulna és eleve felad­ná az NSZK egyes területeit. A közlések érthető riadalmat okoztak a nyugatnémet poli­tikai körökben, elsősorban a CDU—CSU honatyái és a hozzájuk közelálló lapok pub­licistái kongatták meg a vész­harangot a szövetségi köz­társaság biztonsága, sőt fenn­maradása fölött. Aztán sorra- rendre napvilágot láttak a cáfolatok: a washingtoni kor­mány épp úgy mint a bonni, egymásután bizonygatta, hogy ilyesmiről szó sincs. Az USA továbbra is biztosítja az NSZK békéjét, biztonságát, az amerikai védelem teljes és tökéletes. Persze, addigra a propa- amda nagy köve már elre­pült ... A lélektani hadvise­lés szakértői javában számol­gathatták, hogy a várt röppá- lyát írja-e le, eléri-e a célját. Mi is lehetett hát most a szándékuk a fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazó imperialista köröknek, hogy a szovjet—bolgár kommüniké szóhasználatát alkalmazzuk. A belgrádi előkészítő megbe­szélések viszonylagos sikere után, az október 4-re kitűzött belgrádi értekezlet előtt újabb kísérletet próbáltak tenni a közvélemény megza­varására és nyomást akartak gyakorolni a nyugatnémet kormányra. Arra a Schmidt- kabinetre, amely több fontos kérdésben ellentmond a Car­ter-kormányzat elképzelései­nek. A nyugatnémet közvéle­mény nagy többsége elítéli az amerikai terveket a neut­ronbomba gyártására, hábo­rús hisztériát kell kelteni, hogy Bonnban és München­ben azt mondják az embe­rek: „Ne adják fel az ame­rikaiak Nyugat-Németorszá- got, akkor már inkább a neutronbomba...” 3. Mennyiben felelős az im­perializmus Afrika mai vál­ságaiért? Hadd térjünk visz- sza ismét a Krímben lezajlott találkozók visszatérő megál­lapítására: az imperializmus és a reakció erői mindent el­követnek azért, hogy gyön­gítsék az afrikai országok egységét, összetűzéseket szít­sanak közöttük, aláássák a szocialista fejlődés útját vá­lasztó országok helyzetét. Egyre sokasodnak a nyu­gati hivatalos és félhivatalos, vagy csak a sajtóban napvilá­got látó beismerések: az USA vagy egyik-másik volt gyar­matosító hatalom ilyen vagy Világszerte folytatódik a neut­ronbomba elleni tiltakozás. Ké­pünkön: egy moszkvai gyár munkásainak tiltakozó gyűlése. amolyan eszközökkel segítet­te az Etiópiával, a Líbiával, az Angolával szembeforduló országokat, így ígértek fegy­vereket Egyiptomnak, Szu­dánnak és így tovább. Lehetnek és vannak függő­ben maradt, megoldatlan kér­dések, határproblémák olyan országok között is, amelye­ket korábban egyformán ki­zsákmányolt valamelyik gyar­matosító hatalom. Ezek az országok függetlenné válásuk után az imperializmus elle­nében sorakoztak fel, s belső fejlődésükben a nem kapita­lista módszereket választot­ták. Meg kell azonban aka­dályozni az ilyen országok egymásnak ugratását! Bizto­sítani kell, hogy a gyarmati rendszer idejéből fennmaradt vitás kérdéseket békés eszkö­zökkel döntsék el. Pálfy József Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere — miután Londonból hazauta­zott —, vasárnap számol be a washingtoni Fehér Házban James Carter elnöknek közel- keleti tárgyalásai eredménye­iről. A külügyminiszter tizenegy napos közel-keleti körútjáról abban a tudatban érkezik vissza hazájába, hogy a ren­dezéshez fűzött reményei csaknem teljesen szertefosz­lottak — állapította meg egyik hírmagyarázatában a Reuter. Állón bírálja Begint Jigal Állón volt izraeli kül­ügyminiszter péntek esti tv- nyilatkozatában leszögezte, hogy a Begin-kormány Cisz- jordániával kapcsolatos ál­láspontja lehetetlenné teszi Izrael és az Egyesült Államok politikájának összehangolá­sát. Figyelmeztetett arra, hogy ha Izrael és a Carter-kor- mány között válság robbanna ki, akkor aligha lehetne moz­gósítani az amerikai közvéle­ményt a Fehér Ház ellen. Be­gin szemére vetette, hogy po­litikájával megakadályoz minden esetleges megállapo­dást Jordániával. Mose Dajan izraeli külügy­miniszter pénteken a rádió­ban nyilatkozott. Azt állítot­ta, hogy az egymással szem­benálló közel-keleti felek kö­zött „máris megkezdődtek a béketárgyalások”. Jóllehet Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter legutóbbi esz­mecseréin „nem ért el feltű­nést keltő eredményeket”. Ahol Carter nem firtatja az emberi jogokat ' (A berlini Horizont karikatúrája — KS) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: 28 kommunista és munkáspárt nyilatkozatban tiltakozott az amerikai neut­ronbomba tervezett gyártása ellen — Eltemették Makariosz érseket — Belgrádban beje­lentették, hogy Tito augusztus végén Pekiugbe látogat. KEDD: Leonyid Brezsnyev a Krímben találkozott Todor Zsivkovval — Church ameri­kai szenátor Kubában tárgyal — Púja Frigyes külügyminisz­ter Mongóliába utazott SZERDA: Az Afrikai Egység­szervezet felhívta Etiópiát és Szomáliát, szüntessék be a fegyveres harcot — Vance tárgyalásai Izraelban nem mó­dosították az izraeli kormány merev álláspontját. CSÜTÖRTÖK: Egyes hírek sze­rint Pekingben ülésezik a kí­nai pártkongresszus — Befe­jeződött II. Erzsébet királynő látogatása Észak-Irországban. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev megbeszélése Cedenbállal — Újabb harcok Ogadenban — Megegyezés a Panama-csator­na jövőjéről. SZOMBAT: amerikai—angol— dél-afrikai külügyminiszteri tárgyalás Londonban Rhode­siáról — De Guiringaud fran­cia külügyminiszter Zambiá­ban tárgyal. A HÉT HÁROM KÉRDÉSE: 1. Hogyan fogadta a világ­sajtó a krími találkozókat? öt éve minden nyáron nagy jelentőségű találkozók szín­A világsajtó nagy jelentő­séget tulajdonít a szocialista országok pártvezetői immár rendszeressé váló találkozói­nak. Természetesen a hírma­gyarázók a kiadott közlemé­nyeknek a nemzetközi hely­zettel kapcsolatos megállapí­tásait kísérik mindenekelőtt figyelemmel, akik például az ugyancsak a héten lefolyt szovjet—bolgár találkozó kommünikéjéből azt emelik ki: „A fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazó bizo­nyos imperialista körök te­vékenysége ellenére .folytató­dik és elmélyül a nemzetközi enyhülés irányzata.” Ugyan­csak hangsúlyt kap a nem­zetközi sajtóvisszhangban, hogy a tanácskozásokon mindvégig kifejezésre jutott az aggodalom az afrikai or­szágok közötti feszültség, el­lenségeskedés láttán. A mégoly szovjetellenes sajtó sem tudott a Krímben lezajlott találkozók során olyan jeleket találni, ame­lyekből a legnagyobb képze­lőerő segítségül hívásával bárminő ellentétekre követ­keztethetett volna. A reakciós toliforgatók is kénytelenek voltak elismerni, hogy a krí­mi találkozókat a szocialista országok egységes állásfogla­lásai, a nemzetközi porondon való közös fellépéssel jelle­mezték. 2. Miért most robbant ki vita az amerikaiak nyugat­európai stratégiájáról? Az helye a Krím-félsziget. A Fe­kete-tenger partján tartózko­dik, a nyári hónapokban itt dolgozik Leonyid Iljics Brezs­nyev, aki ilyenkor „a krími Kreml”-ből irányítja az első és legnagyobb szocialista ál­lamnak, a Szovjetuniónak és pártjának, az SZKP-nak a tevékenységét. Az utóbbi években így nyár derekán külön-külön találko­zott Leonyid Brezsnyev a szocialista országok pártve­zetőivel. így történt ez az idén is. Utoljára Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt KP Központi Bizottságának első titkára, a nagy népi hurál elnökségé­nek elnöke járt a Krímben. Mint emlékezetes, Kádár Já­nos július végén folytatott eszmecserét Leonyid Brezs­nyev vei. Hármas külügyminiszteri találkozó Londonban. Vance amerikai külügyminiszter és Owen, az angol diplomácia vezetője (képünkön) a Dél- Afrikai Köztársaság külügy­miniszterével, Bothavai, a rhodesiai helyzetről tanácsko­zik. (Kelet-Magyarország te- lefotó) amerikai sajtó egy része, nyilván sugalmazásra, arról adott hírt, hogy Washington­ban felülvizsgálják a Nyugat- Európa megvédésére vonatko­zó stratégiai terveket. Egy Tartalékos rendőri alakulatokat szervezett a Salisbury-i rezsim. A rendelkezések értelmében minden fehér férfi és nö köteles részt venni a Smith-kormány valame­lyik fegyveres alakulatának te­vékenységében. A Warren-bizottság egyes bírálói azt állítják, hogy Kennedy meggyilkolása után a maffia a maga „szilárd sérthetetlenségét” arra hasz­nálta fel, hogy megállítsa a CIA és más szövetségi szer­vek által kezdett vizsgálatot. Mindez valószínűtlennek látszik, de kitűnő választ ad számos, Jack Rubyt érintő kérdésre. A Warren-bizottság véleménye szerint, Ruby mu­latótulajdonos meglehetősen ártalmatlan, bár lelkileg ki­egyensúlyozatlan ember volt, akit csupán viszonylag jelen­téktelen, apró bűn terhelt. A bizottság teljesen elvetette azokat a gyakran ismételt vá­dakat, amelyek szerint Ruby- nak kapcsolatai voltak a szer­vezett bűnözéssel. Nem vet­te figyelembe az egyik dal­lasi detektív tanúvallomását, aki azt közölte, hogy „nyo­mozó munkájában Rubyt tá­jékoztató forrásként használ­ta fel.” Egyszerűbben szólva, Ruby a rendőrség tájékozta­tója volt, különösen a kábító­szer-kereskedelem terén. Scott professzor véleménye szerint a bizottság nem vet­te figyelembe azt az FBI ren­delkezésére álló értesülést sem, hogy hét évvel a gyil­kosság előtt Ruby tartotta fenn a kapcsolatot a maffia és a független kábítószer-ke­reskedők között Dallasban. A bizottságnak különben alig­ha lehetett szüksége ezekre az adatokra. Rubynak a gengszterekhez és a rendőr­séghez fűződő kapcsolatai Dallasban közismertek vol­tak. Még a volt dallasi kerü­leti seriff is részletesen be­számolt Ruby múltjáról — de a bizottság ezt sem vette fi­gyelembe. Egyszerűen kije­lentette, hogy „Rubynak a bűnözőkkel való kapcsolatai főként... a hivatásos játéko­sok köré korlátozódnak.” Ru­bynak azonban éppen ahhoz fűződött valóban érdeke, hogy a havannai szerencsejá­ték-üzlet újra meginduljon. A Warren-bizottságnak te­hát — még a vizsgálat meg­kezdése előtt — egy már „kész gyilkos”-t mutattak be. Ha in­dítóoka nem volt — ilyet ki lehetett találni. A bizottság megállapítása szerint Oswald azért ölte meg Kennedyt, mert úgy érezte, hogy élete zsákutcába jutott. Gerald Ford sürgetésére a bizottság indítóokaihoz még hozzátette Oswald „kommunista meg­győződését”. Marina Oswald pedig azt bizonygatta, hogy szörnyű tévedés történt, mi­vel Lee valójában Connallyt akarta megölni és csupán vé­letlenül találta el Kennedyt. John Kennedy gyilkosainak keresése — zavaros, sötét do­log. A kereséssel foglalkozó emberek túlságosan régóta tapogatóznak sötétben. A bizottság megállapítá­saival szemben megnyilvánu­ló bizalmatlanság egyre szé­lesebb körben terjed. Manap­ság már nemcsak megszállot­tak, hanem köztiszteletben álló, idős hölgyek is kérdése­ket tesznek fel. Ha a bizott­ság valamikor elnökének ne­vére és tekintélyére számít­hatott, ma az Earl Warren- féle bizottság munkája ered­ményeinek puszta említése is gúnyos megjegyzésekre ösz­tönzi a gyilkosság történetét tanulmányozó embereket. Tény, hogy ma már a tö­megtájékoztatási eszközök nagy része is kezd kételked­ni a hivatalos változat szava­hihetőségében. A New York Times azonban, amely saját kiadványban jelentette meg a Warren-jelentést, valamint egy „Tanúk” című kötetet is kiadott (ebből gondosan ki­hagyták mindazokat a tanú- vallomásokat, amelyek a hi­vatalos verziónak ellent- mondtak), továbbra is maka­csul védelmezi a bizottság je­lentését. A Time Incorpora­ted, amely megvásárolta Zap- ruder eredeti filmszalagját, páncélszekrényben tartja azt. A televíziós társaságok közül a CBS védi a legszívósabban a bizottság álláspontját. Mindez azonban megvál­tozhat. A Watergate-ügy ta­nulságai arra ösztönzi a ku­tatókat, hogy felülvizsgálják álláspontjukat. Mint a War­ren-bizottság egyik kritikusa megjegyezte: „Az újabb vizs­gálattól csupán egy botrá­nyos leleplezés választ el bennünket.” Amerika már nem ugyan­az, ami 1963-ban volt. Nincs szükség a kellemetlen kérdé­sek elfektetésére. A „szeny- nyes pletykák” ma már na­gyon is hasonlítanak az igaz­sághoz. (Vége) TH11 Tva m~.m. I^TIk Lali kT 1 I __ IZRAEL A Kennedy-ügy újra kísért (10) ü'

Next

/
Oldalképek
Tartalom