Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
1977. augusztus 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ái almaszüret és a munkaerő MEGSZOKJA AZ EMBER Kétmilliárd forintról van szó! MÉG NÉHÁNY NAP és megkezdődik Szabolcs-Szatmárban a téli alma betakarítása. 50 ezer vagon gyümölcsre számítunk és ennek több mint felét exportáljuk. Ezért, de a belföldi fogyasztás növekvő mértéke, az ipari feldolgozás jelentősége miatt is a szabolcsi alma többet jelent, mint gyümölcs: nemzeti kincs. így a betakarítás, a szállítás, a tárolás zavartalansága, szervezettsége nem egyszerűen hétköznapi feladat. m Az almaszedés legkritikusabb pontja a munkaerő, hiszen teljes egészében kézimunka-igényes, a technika csak a szállítást, tárolást gyorsítja, könnyíti. Néhány szezonban — különösen 1976 őszén, amikor először termett 49 ezer vagon alma — már tapasztaltuk: ha nem szervezik meg kellően előre, pontos munkaerőmérleg szerint a kézimunka-kapacitást. úgy a szedés elhúzódik. a minőség romlik, csökken a gazdaságok jövedelme és károsodik az egész ország. A szabolcsi alma szüretelése a munkaerőt tekintve már régen kilépett az üzemi keretek közül. Társadalmi üggyé vált azáltal. hogy évente több mint 19 ezer diák, sokezer ipari munkás, intézmények dolgozói és a honvédség nagyszámú apparátusa segít. Ez a körülmény — ha helyenként volt is kényelmeskedés — nem mentesítette és nem mentesíti az üzemeket az alól, hogy elsődlegesen saját dolgozóikra számítsanak. A Minisztertanács 3188/1977. számú határozata ezt megerősíti és kimondja: „A betakarítási munkák elvégzése elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek (termelőszövetkezetek, állami gazdaságok) feladata, ezért jó felkészüléssel, tervszerű munkával kell gondoskodniuk az ehhez szükséges — elsősorban az üzemben és a településen számításba vehető — munkaerőről és annak megfelelő foglalkoztatásáról.” A MEGYÉBEN AZ ALMATERMELÉS három szektora (az állami gazdasági, a termelőszövetkezeti és a háztáji) közül a két utóbbi adja a termelés több mint 75 százalékát. A termelőszövetkezetek a termésből 50 százalékon felül, több mint 26 ezer vagon almával részesednek. Ez a nagy szám indokolja azt a fontosságot, amelyet a termelőszövetkezetek pontos munkaerőmérlegének tulajdonítani kell. A nagyüzemek — így a termelőszövetkezetek is — kötelesek az éves terv készítésekor a termékek betakarítási időszakára idénymunkaerő-mérleget, munkaerőhiány esetén intézkedési tervet készíteni. A termelőszövetkezeteink által készített munkaerőmérleg alapján a 26 ezer vagon alma szedéséhez 46 ezer 585 fő áll rendelkezésükre. amely 933 ezer 707 munkanapnak felel meg. Ezzel szemben a szükséglet 49 ezer 944 fő, 1 millió 50 ezer 867 munkanap. A hiány 3359 fő, 17 ezer 160 munkanap. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a diákok, akiket a termelőszövetkezetek szerződtettek, csak 6 órás munkanapot dolgoznak, akkor nem 3,5 ezer ember és nem 17 ezer munkanap, hanem ennél jóval több hiányzik. Termelőszövetkezeteink nem azért nem készítettek megfelelő terveket — tisztelet a kivételnek — mert most az összesítésnél a munkaerőszükséglet és a tények nem egyeznek. A tervek többsége azért elfogadhatatlan, mert nem tartalmazza a Minisztertanács idézett határozatának azokat a részeit, amelyek a saját dolgozók, tsz-tagok és családtagjaik széles körű foglalkoztatására vonatkoznak. Elképzelhetetlen például, hogy Nyírbátorban 4 fő. Kisvárdán 20 fő, Nyíregyházán csak 15 fő családtag vonható be az alma szüretelésébe. Az sem valós adat, hogy járásonként — ahogyan az a tervekben szerepel — az alma szedésénél csak 200, 300 családtag jöhet számításba. A tervek közül nem egy azt bizonyítja, hogy a lehetőségek ismeretének hiányában készültek. Termelőszövetkezetek egész sora nem tud felmutatni olyan szerződést vagy megállapodást — annak ellenére, hogy családtagok foglalkoztatását tervezték —, amelyek a tényleges munkaviszony létrejöttét igazolnák. Mindez a terv hitelességét. a munkaszervezés realitását, végső so. ron a betakarítás ütemét, határidejét, a tervezett bevételt teszi kérdőjelessé. Termelőszövetkezeteink tudják: a betakarításhoz külső munkaerő szervezett bevonására csak akkor kerülhet sor. ha a munkát a nagyüzem saját munkaerejével elvégezni nem tudja. Ez is része a minisztertanácsi határozatnak és végrehajtása elsősorban üzemi érdek. AZ ALMA SZÜRETELÉSE — a fehér alma szedését követően — nagy tömegű munkaerőt szeptemberben igényel. Nem nagy idő, de két hét áll rendelkezésre ahhoz, hogy a tervezés, szervezés felülbírála- ta alapján az üzemek hathatósabban intézkedjenek. Körültekintően szükséges felmérni a helyi, üzemi, községi tartalékokat, szerződésekkel, megállapodásokkal szükséges megalapozni a létesítendő munkaviszonyokat. Mód és lehetőség van arra, hogy a betakarítási munkába fokozottabban vonják be a nyugdíjasokat, de keresni kell a tsz-eknek az üzemekkel is a gyümölcsöző, jó kapcsolatot. Mindezeknek koronájaként szükséges a munkabér szabályzat olyan alkalmazása is. amely ösztönző hatással van egyrészt a munkavállalásra, másrészt a mennyiségi és minőségi munkavégzésre. Az elmúlt évi tapasztalatokhoz viszonyítva nem történt nagy előrelépés az üzemek és a háztáji gazdaságok almabetakarításának koordinálásában sem. A hátralévő napokban, hetekben szükséges egy olyan ütemterv kialakítása is. amely összhangba hozza a két nagy területen végzendő munkát. El kell érni, hogy a háztáji szüret ne késleltesse a közös termés betakarítását, ugyanakkor a háztáji termelők almája is időben, jó minőségben jusson a felvásárló szervekhez. ÖTVENEZER VAGON ALMÁRÓL, több mint kétmilliárd forintról van szó és minden szem almára, minden egyes forintra nagy szükség van. Az eredmény egyik legfontosabb előmozdítója a munkaerő. Megoldást kell és lehet is találni. Seres Ernő A meleg júniusi reggel ébresztett fel, no meg egy hang valahonnan a fal mögül: — Posmiek, fáradjon a házi telefonhoz! — Egy pillanat — feleltem — máris megyek ... Álmosan odacsoszogtam a megfelelő helyre, a falhoz, és finoman megkopogtattam a vízvezetékcsövet. — Halló, itt Posmiek. — Jó reggelt! Hogy szolgált az éjszakai nyugalma? — hallottam valahonnan a konyhából vagy a fürdőszobából átszűrődő hangot. — Köszönöm, jól — válaszoltam. — De kihez van szerencsém ? ... — Szymon Chranacz vagyok, a negyedikről. A következő ügy miatt háborgatom. Tudja, ma este igen kedves hölgyvendéget várok és szeretnék ... hogy úgy mondjam ... megfelelő környezetet varázsolni a lakásomba, önnek pedig, mint hallottam, sztereo lemezjátszója van, meg sok remek lemeze... — Igen, ami igaz, az igaz. — Hát én arra kérem, leMeczyslaw Dobrynin: Helyszíni közvetítés gyen szíves ma este bekapcsolni egy hangszórót a konyhában, a mosogatónál, egy másikat pedig a fürdőszobában. Rendben van? — Hát persze, szívesen megteszem, de zavarok támadhatnak a vonalban. Hiszen ön elég messze lakik tőlem: három emelettel följebb. Chranacz azonban mindenről előre gondoskodott. — Már beszéltem az útvonalba eső szomszédokkal. Megígérték, hogy 18 és 20 óra között nem használják a vízvezetékeket. Csak a hatodik emeleten van egy kis baj... Hallja, hogy csöpög a csap Kobayséknál? A konyhából valóban ütemes csepegés hallatszott. — De megígérték, hogy rongyot kötnek a csapra — nyugtatott meg Chranacz. — Nos hát — mondtam —, akkor megegyeztünk. Várhatja az esti műsort! — Köszönet és hála — felelte Chranacz —, várom! Messziről vízcsobogás hallatszott. Akkor én is meghúztam a fogót és eleresztettem a vizet, annak jeléül, hogy a beszélgetés véget ért, s a vonal szabad. A lakók reggeli toalettje, a villanyborotvák surrogása közepette folytatódott. Mindenütt teáskannák zúgtak, és a lakók hasztalanul kérlelték egymást: — Halkítsa már azt a rádiót! A szokásos hangzavar jegyében kezdődött a társasházban az új nap ... Gellért György fordítása Hőségben és hűtőkamrában IDÖJARÁSJELENTÉS AUGUSZTUS 10-RÖL „Várható legmagasabb órakor mért adatok: a le- nappali hőmérséklet: 27— vegő hőmérséklete 27 fok, 31 fok között. ’ páratartalma 55 százalék. hSBKSV S « 29,0 fok, a levegő páratar- nyíregyházi állomásának jalma 40 százalék. A 11 adatai). A SZAKEMBER VÉLEMÉNYE „Nem annyira a hőmér- konyha klíma” teszi a séklet, hanem a páratarta- 27—30 fokot elviseihetet- lom az, ami igen komoly lenné.” hőérzetet okoz. A „mosóÁ prés diktál A prés ütemesen' nyit, a gépnél dolgozó azbesztkesztyűt húz, gyorsan kirántja a még gőzölgő, száz fokon felüli kerékpártömlőt, hogy újat tegyen be helyére. Az elektromos fűtés 160-180 fokra hevíti fel a nyers gumit, vulkanizálja, valósággal eggyé forrasztja az összeillesztett darabokat. — A gép mellett úgy negyven fok lehet a hőmérséklet — saccolja Serflek Margit, a prés kezelője. — Ha szellőzés nem lenne, akkor ötven fokra is felmenne a meleg. Bunkóczi Jánosné pácüzemi csoportvezető. A munka ütemét a prés diktálja. A norma egy műszakban 500 kerékpártömlő vulkanizálása. Percenként újabb darabot kell betenni, kivenni a formából. — Nincs is annyira neki- hevülve. — Megszokja az ember. Ha nyolc órán keresztül csinálná, akkor maga is bírná. A cáfolatot a főművezető, Gáspár Ferenc adja: — Ebben a munkakörben a férfiak nem állják meg a helyüket. Lassúbbak, képtelenek az állandó figyelemre. A szakemberek véleménye szerint az ilyen meleg munkahelyen dolgozók egy műszakban több liter folyadékot veszítenek. A csarnokban ott a szódavíz, ami csillapíthatja a szomjat. A munkásnál pedig ott a kitartás, amivel helytáll a melegben. — Ötödik éve csinálom. — Nem vágyik más helyre? — Egyelőre nem. Elégedett vagyok. Ha a présgépnél dolgozók selejtmentesen végzik munkájukat, akkor háromezer forinton felül keresnek havonta. Pufajkában A kánikulából, a gumigyári hőségből a „sarkvidékre” invitál Bunkóczi Jánosné a húsiparnál. Rövid időre belátogatunk a mínusz 20 fokos hűtőkamrába. Vacogva, libabőrösen kívánkozik az ember újra a napfényre. Bunkócziné viszont, mint a pácüzem csoportvezetője, az egyik pillanatban még a hidegben tesz-vesz, utána az 5-6 fokos tárolótérben intézkedik, hogy végül a füstölőben kössön ki, ahol a 60 fokot is eléri a hőmérséklet. Serflek Margit préskezelő. — Mi jobban szeretjük a hideget, amikor a hőmérséklet egyformán tart — említi. — A hidegre jobban fel lehet készülni, öltözni. Láthatja a többieken, hiába van idekinn hőség, ők pufajkában dolgoznak. Itt nem a szódavizet hiányolják. A védő italnak kapott tejet fogyasztják az emberek. S aki a tárolótérben rakja egymásra a szalonnahegyeket, készíti elő a sonkahalmokat, nem áll meg odabenn pihenni, üldögélni, ha nem akar megfázni. — Hat éve vagyok itt, azóta nem voltam egy napot sem táppénzen — magyarázza. — Megszokja a szervezet, alkalmazkodik a változó hőmérséklethez. A toronyhál tetején A meleghez illően félmeztelenül találjuk a jósavárosi építkezésen az egyik toronyház tetején Tóth János kubikost társaival együtt. A tetőszigetelést végzik, betonoznak. — Idevág a nap, nem nagyon páhog sehonnan sem a szél. Nem panaszkodik, inkább tényként állapítja meg, az olyan ember belenyugvásával, aki tudja, hogy túl sokat ezen nem lehet változtatni. — Locsoljuk a betont, akkor engedünk magunkra egy kis hűsítő vizet — teszi hozzá. — De a kubikos talicskát itt is meg kell fogni, hogy a darutól odébb vigyük a betont. Kezdettől a befejezésig tanúja a jósavárosi építkezésnek. Egyszer az alapozásnál dolgoznak, de általában a befejező munka marad rájuk. A tetőn, tíz emelet magasságban pedig az időjárás diktálja az öltözködést, nemegyszer a munkakedvet is. Hiszen a tűző naptól a jegesen fúvó szélig mindent ki kell bírni. — Azért inkább a meleg mellett vagyok — mondja. — Van egy kis dinnyém a nyír- szőlősi kertben, az is jobban érik. Persze télen nem árt egy kis hideg, mert akkor meg disznót vág az ember, nem jó, ha a hús megereszkedik. A nap hétágról süt, a bronzbarnára pirult háton kis patakként indul el a verejték. Augusztus még egyszer ízelítőt ad a nyár melegéből. A hűsölők, s strandon lubickolok dehogy gondolnak azokra, akik a nagy hőségben saját verítékükben fürdenek. Tóth József kubikos a tizedik emeleten. Lányi Botond
