Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
1977. augusztus 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabó Ervin születésének századik évfordulójára A véletlen úgy hozta, hogy a magyar századforduló két legnagyobb forradalmárának centenáriuma egybeesik. Van valami szükségszerű és szimbolikus értelme is azonban annak, hogy Ady Endre és Szabó Ervin csaknem egy időben, alig néhány hónapos eltéréssel születtek és haltak meg. A kortárs szó az ő esetükben mélyebb jelentést is hordoz, hiszen mindketten az 1870-es években született — később joggal a „második reform- nemzedéknek” nevezett — generációhoz tartoztak, amelyből hirtelen és meglepően nagy számban kerültek ki a huszadik századi magyar politika és kultúra arculatát leginkább meghatározó nagy formátumú tehetségek. Ez a nagy úttörő, előkészítő nemzedék 1848 óta először mert bátran és őszintén harcot indítani a haladásért, az ekkor már a munkásosztályt is magába foglaló nép valóságos új szükségleteit kifejező radikális reformokért és forradalmi változásokért, egyszóval a modern népi, demokratikus és szocialista Magyarországért. Ady Endre e nagyok között is a legnagyobb, már a kortársak szemében is a mindent látó zseni, a vezérlobogó, a bálvány volt. Ady Endre centenáriuma méltán válik egész népünk, szocialista kultúránk és társadalmunk igazi, bensőséges nagy ünnepévé, az 1977-es esztendő egészére ki_ terjesztett országos eseménysorozattá. A széles körű megemlékezések nemes feladata annak megmutatása és megértetése. hggy Ady Endre nemcsak a modern magyar költészetnek, hanem egész irodalmunknak, művészetünknek, politikai gondolkodásunknak és újságírásunknak, röviden az egész modern magyar kultúrának és történelemnek kivételes forradalmi személyisége volt, aki a múltban és a jövőben messzire látóan egyetemesen kifejezte és megtestesítette a magyarság és az emberiség lényegét. Az Ady-centenárium szellemét, jelentőségét éppen ezért nem csorbítja, hanem — ellenkezőleg — inkább növeli, ha „az igazi Ady” életművét szerves összefüggésbe hozzuk a korabeli történelmi körülményekkel, politikai és kulturális harcokkal, nagy forradalmár és reformer kortársainak tevékenységével és teljesítményeivel. Ez utóbbi tekintetekben a névsor meglehetősen hosszú (Jászi Oszkár, Somló Bódog, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond, Kun Béla. Varga Jenő, Károlyi Mihály stb. — hogy csak találomra néhány naev nevet kiragadjunk). Szabó Ervin neve azonban mindenekelőtt és mindenkié előtt szerepelhet itt. Ady Endre után és mellett ugyanis az ő forradalmár, tudományos. szervező és „morál”-zsenijének hódoltak a nem. zedéktársak legnagyobb tisztelettel. Ha Ady volt a bálvány, akkor Szabó Ervin volt a tanítómester, a haladás, a baloldal táborában mindenki által elismert legfőbb tekintély. Ezért a másik centenáriumról. Szabó Ervin centenáriumáról sem szabad megfeledkeznünk, illetve arról jelentőségén alul megemlékeznünk. Annál kevésbé, mivel ezzel az évfordulóval kapcsolatos kötelezettségeinket korábbi eredetű súlyos mulasztások és régóta esedékes adósságok terhelik. Az 1877. augusztus 23-án született Szabó Ervin nagyságát, csak Adyéhoz mérhető forradalmasító szerepét, nem. zeti és nemzetközi jelentőségét a tisztánlátó kortársak már életében felismerték. Alig húsz évnyi szenvedélyes alkotó munkában elégve, az őszirózsás forradalom előtt egy hónappal bekövetkezett halála mély gyászt váltott ki nemcsak a hazai, hanem a szomszédos országok szocialista és haladó köreiben is. Síriánál ott állt az egész magyar prog. resszió vezérkara. A csepeli munkásság 10 perces munka- beszüntetéssel tisztelgett emlékének, bizonyságául annak, hogy Szabó Ervint szívébe zárta a magyar munkásosztály. Az 1919-es „vörös május elsején” Marx, Engels és Lenin szobrai mellett ott állott az ő szobra is. A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa határozatot hozott Szabó Ervin műveinek kiadásáról. Külföldi elismerésének csúcspontját jelentette, hogy 1918 nyarán a Lenin kezdeményezésére létrehozott Társadalomtudományok Szocialista Akadé- miája tiszteletbeli tagjává választották Lunacsarszkij, Krupszkája. Buharin, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht, Clara Zetkin, Mehring és más jelentős marxisták társaságában. Az egykor „a III. Internacionálé lehetséges vezérei egyikének” (Kun Béla), „a Magyar Tanácsköztársaság ősének” (Révai József) tekintett Szabó Ervin történeti utóélete (hosszú időn át) sajnálatos negatívumokkal terhelve alakult. Az ellenforradalmi rendszer mindent elkövetett, hogy nevét és alakját kitörölje a magyar nép emlékezetéből. A reformista szociáldemokrácia is olykor-olykor méltatlanul bánt örökségével. S ami a legsajnálatosabb, a bénító „baloldalisággal”. majd dogmatizmussal és személyi kultusszal küszködő kommunista párt néhány vezetője is hozzájárult Szabó Ervin történelmi alakjának, elévülhe. teilen érdemeinek elhomályosításához, és egy túlzottan negatív Szabó Ervin-kritika konzerválódásához. Uj helyzet csak akkor állt elő, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt fontos feladatként szabta meg a hazai munkásmozgalom történetének mindenfajta szektáns, dogmatikus és revizionista torzításoktól, egyoldalúságtól való megtisztítását. A rendszeres tudományos Szabó Ervin- kutatások is csak ezután indulhattak meg. Noha az elmúlt két évtizedben jelentős mértékben gazdagodtak Szabó Ervinről alkotott ismereteink, még ma. a centenárium évében sem lehetünk elégedettek. Sokat és mégis mérheted nül keveset tudunk róla. Q centenárium alkalmával.minderre fel le li hívnunk a figyelmet, hogy felmérhessük az előttün álló feladatok nagyságát. Mindenekelőtt arra van sznkség, hogy a korábbinál határozottabban és alkotóbban haladjuk meg a hosszú évtizedeken keresztül konzerválódott és már régóta vitatott sematikus, egyoldalú „anarch -szindikalista Szabó Ervin”-képét. Uj alkotó megközelítésekkel és szemlélettel. az eddiginél sokkal koordináltabban és tervszerűbben kell végezni a további átfogó és részletkutatásokat a Szabó Ervin-életmű összes területén, hogy érdemeit és tévedéseit valósághűen, tárgyilagosan állapíthassuk meg. Végül, de nem utolsósorban a centenárium évében ki kellene tűznünk azt az alapvető feladatot is, hogy Szabó Ervin pozitív, forradalmi szocialista hagyományát és tudományos marxista örökségét, amely annak idején a kizsákmányolt és elnyomott munkásosztályért és népért született, egész szocialista társadalmunk, nemzetünk közkincsévé tegyük, kiaknázva ennek érdekében a közoktatás, a közművelődés, a publicisztika, a rádió és a televízió óriási lehetőségeit. Dr. Soós Pál Szüreten Nyírtass határában Irány az almapályaudvar! A vasárnap esti vihar nyomait még nem tudta eltüntetni a hétfő délelőtti napsütés. A víz tócsákban áll, megteltek a keréknyomok is a gyümölcsöskert fái között. Itt-ott dagasztani lehet a sarat és ráillik a vendégma- rasztalő jelző. Milyen furcsa is az időjárás? Az előző napi feketén, szinte félelmetesen tornyosuló felhőket, amelyek kiadtak magukból minden cseppet, most vidám bárányfelhők, kékülő ég és aranyló napsugarak váltották fel. A nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet berkeszi gyümölcsösében is megkezdődött hétfőn a fehér alma szedése. 200 helyett 300 mázsát — Nagyon megijedtünk az eső láttán — kezdi a beszélgetést a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet főkertésze, Szikora János. — Aggódva kémleltük az eget, csodát várva. Hétfőn megnyugodtunk. Jég nem volt, más kár sem érte a gyümölcsöst, így hozzákezdhettünk a fehér alma szedéséhez. A termelőszövetkezet négyes út menti almáskertje hétfőn reggel benépesült szü- retelőkkel: harmincötén kezdték az első nap az almaszedést, de a második nap, kedden már száz vidám és jókedvű ember mászott fára és létrákra a vedrekkel. Teltek a ládák húsvéti rozmaringgal. A szövetkezet szerződést kötött tagjaival az almaszüret idejére. Legtöbben száz—százötven mázsa leszedését vállalták, de Lénárt Miklósné és négy társa, Szilágyi Illésné, Bontovics Sán- dorné, Palcsik Mihályné és a 26 éves fiatalasszony, Sinka Lajosné kétszáz mázsa alma szüretelését. — Egy éve nem másztunk már fára — mondják nevetve —, de most jólesik egy kicsit megropogtatni csontjainkat. Női hiúság ide, vagy oda, elmondták, hogy ötük közül hárman már túl vannak az ötvenötödik éven, azonban fiatalos, gyors mozgásuk nem erről árulkodik. A hivatalos szerződésük október közepéig szól és a vállalt kétszáz mázsát meg akarják toldani egy százassal. — Tavaly tíz mázsát is leszedtünk egy nap, és volt, amikor 250 forint felett kerestünk — magyarázza Lénárt Miklósné. — Ebben az évben sem adjuk alább. Ebből az almából — és körbemutat a gyümölccsel gazdagon megrakott fákon — már az első nap szeretnénk ötven ládával leszedni fejenként. Ha nem, másnap talán ki se jönnénk. Az idoßaras parancsol A kert egy másik részén kilenc férfi szorgoskodik a fák között. Kormánykerékhez és sebességváltóhoz szokott kezükkel most almát szednek. Ügy, mint a nők, ők is gyorsan megtöltik az üres vedreket és ládákat, közben még egy durva válogatást is végeznek. — Muszájból végezzük az almaszedést, de szívesen és örömmel — mondja a traktorosbrigád vezetője Káplár András. — Nem bírja el a gépet most a felázott talaj, pedig dolog bőven akadna. Nagy szükség lenne a learatott területek műtrágyázására, az őszi vetések talaj- előkészítésére. A burgonya is kikívánkozik már a földből. Ügy, hogy lenne mit csinálni, de most nem az ember parancsol: nagyobb úr az időjárás. A termelőszövetkezetnek 187 hektár termő almása van. Tavaly 248 vagont takarítottak be, ebben az évben 420— 430 vagonnal várnak. Arányosan fejlett, jó minőségű alma termett a szövetkezetben. Fehér áruból 25 vagonnal szüretelnek, de ebből csak öt vagon kerül exportra. A többiből almasűrítmény és Oázis készül. Az igazi nagyüzem a piros alma: a jonatán és a starking szedésével szeptember első hetében kezdődik. Akkor már háromszáz tsz- és családtag fogja az almát szüretelni. Az Traktorvezetés helyett most almát szüretelnek a férfiak. ő anyagmozgatás legalább i. yanilyen nagyságú. Ezért tartják úgy, hogy a termelés és a. anyagmozgatás teljesen azono. fontosságú feladat, egyiket sem lehet a másik rovására fejleszteni vagy elhanyagolni A szállításra, anyagmozgatásra napj, nkban 14 féle eszközt, módszert használnak, kezdve az elavult formáktól a legmodernebb megoldásokig. Betudható mindez a gyár közel 130 éves múltjának is, hiszen kezdetben a lóvontatta csillék jelentették az előre lépést az ökrös szekérhez képest, de még az iparvágány megépülése után is — „nem ment ki a divatból” — néhány évtizedig bivalyokkal vontatták a vasúti kocsikat a gyáron belül. Köztudott, hogy hazánkban igen sok munkáskezet köt le a gyáron belüli anyagmozgatás, a szállítás. Ráadásul a nehéz fizikai munkára egyre kevesebb a jelentkező. Ezért igényli minden vállalat, hogy l.ővasút és új formákat vezessen be a szállításban. Nyírbátorban a legjelentősebb változást a legnagyobb tömeggel érkező nyersanyag, a napraforgó és az olajos magvak szállításában érték el. Ezért készült el az idén egy új közúti hídmérleg, ezért helyeztek üzembe a tároló silóknál olyan berendezéseket, amelyek révén emberi kéz érintése nélkül juthat a mag a tárolókba, onnan a feldolgozó üzemekbe. A mosóporgyártásnál azzal könnyítettek a munkásokon, hogy a folyékony nyersanyagot már nem hordókban fogadják, hanem építettek egy tartályért, s így vasúti tartálykocsikban érkezhet az anyag. A dobozolt, csomagolt mosóporoknál pedig bevezetfargonca ték a rakodólapos szállítást. Még további korszerűsítésen dolgoznak, amikor a hagyományos gyűjtődobozos csomagolás helyett a zsugorfóliás csomagolást kívánják meghonosítani. A belső anyagmozgatással egyenértékű a külső szállítás megszervezése. Mérések igazolták, hogy az évi 3 ezer vagon fogadására elavult az iparvágány-hálózat, ezért azt bővítették, modernizálták. Mellette az őszi csúcsban fokozottabban szervezetté tették az olajos magvak átvételét, A Tuzséron készült exportládák még visszakerülnek az átrakó pályaudvarra. iskolaidőszak beköszöntével megjelennek a kertben a diákok is. Készülnek az alma fogadására A nyírtassiak csak augusztus végén szállítják az export minőségű fehér almát, de a három almapályaudvar — Tuzsér, Komoró és Mán- dok — már csütörtökön fogadja az elsőnek érkező húsvéti rozmaringgal, london- pepinnel megrakott tehergépkocsikat. Most még javában szorgoskodnak a tuzséri átrakó csinosításán az ott dolgozók. Felállítják az átvevőhelyeket, az útbaigazító táblákat, újra festik az útburkolati jeleket. Egyszóval: készülnek az alma fogadására. Már az első nap hatvanhárom széles nyomtávú szovjet vasúti vagon várja a szállítókat és a tervek szerint szeptember végén és október elején 180—190 vagonba pakolhatnak magyar almát. A három pályaudvaron csütörtökön kezdődik az átrakás, És ami újdonság a korábbi évekhez képest: minden termelőüzem előre tudja, hogy mikor, hová és mennyit szállíthat. Ez biztonságot jelent a gazdaságoknak. Az exportládahiány pótlására pedig a most még üres tároló válogató- és csomagolórészében Szabolcs ládát gyártanak: a tuzséri ER- DÉRT-telepen készített elemeket szegezik ládákká az ügyes kezű nők. Minden készen áll az alma fogadására a telepen, hogy beérkezés után átrakják a szovjet vasúti kocsikba. Zöld a jelzés: irány a Szovjetunió! Szöveg: Sípos Béla Fotó: Hammel József ütemezve az egyes termelő gazdaságoknál a szállítást, hogy ne kelljen a rakott teherautóknak sokat vesztegelniük az átvételbe várva. A fejlesztéseket a Központi Szállítási Tanács is támogatta, de a szállítás korszerűsítéséhez továbbra is igénybe veszik az ezzel foglalkozó kutatóintézetek, az Anyagmozgatási és Csomagolási Tanácsadó Iroda javaslatait. H z üzemszervezés szerves részévé vált az anyagmozgatás korszerűsítése a növényolajgyárban. Minden új gyártási eljárás bevezetésével egy időben megvizsgálják az ottani szállítás korszerűsítésének a feltételeit. Ez adja meg a lehetőséget arra, hogy gyáron belül mind kevesebben foglalkozzanak a szállítással, a korszerű berendezések lehetővé tegyék, hogy elsősorban a termelésben vegyenek részt a munkások. L. B. N aponta mintegy 600 tonna árut mozgatnak meg a nyírbátori növényolajgyárban a nyersanyagok fogadásától a késztermékek szállításáig. A bel-
