Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

4

KELET-MAGYARORSZÄG

1977. augusztus 24.

KOMMENTAR

Egy tőről...

DR. KURT WALDHEIM

a nigériai fővárosban megnyitotta az apartheidellenes konferenciát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Afrikai Egységszervezet védnöksége alatt rendeztek meg — így hangzik az egyik hír. A másik: az olasz fővárosban kedden este nagygyűlést tartottak, amelyen világnézetre és pártállásra való tekintet nélkül hatalmas tömegek vettek részt és amelyen beszédet mondott az örök város kommunista listán megválasztott polgármestere, Argan professzor is. A nagygyűlés egyetlen napirendje: tiltakozás Kappler SS-hóhér megszöktetése ellen.

A két hír az első, felületes pillantásra talán nem is kapcsolódik össze az ember tudatában, már csak a színhelyek távolsága miatt sem. Hiszen az egyik eseményre Afrikában került sor, a másikra Európában. Pedig a két hírnek rengeteg köze van egymáshoz. La- gosban a Dél-afrikai Köztársaság rezsimje a vádlott, Rómában pedig azoknak a gyülekezete, akik lehetővé tették Kappler szökését — ez a két jelenség azonban, ami ellen Nigéria és Itália fővárosában ugyanazon a napon tiltakoznak, egy tőről. fakad.

A náci harmadik birodalom hivatalos ideológiájának — és ebből következő véres gyakorlatának — pillére a fajok „kategorizálása”, „alsóbb- és felsőbbrendű fajok” megkülönböztetése volt — és ugyanez, pontosan és kísértetiesen ugyanez a dél-afrikai „afri- káner” kisebbség alapállása is. Aligha véletlen, hogy a Dél-afrikai Köztársaság két leghatalmasabb embere, Johannes Balthazar Vorster miniszterelnök és Hendrik van der Bergh, a rettegett dél-afrikai titkosszolgálat, a BOSS főnöke a második világháború idején kommandókat szervezett a térségben tevékenykedő náci tengeralattjárók támogatására.

AZ APARTHEID SZÓ ELKÜLÖNÍTÉST, faji

megkülönböztetést jelent. A történelem — sajnos, a közelmúlt és a jelenlegi események krónikája is — arra tanít bennünket, hogy a fajok közti egyenlőtlenség hirdetői sosem álltak meg az elméletnél, mindig megpróbálták tanaikat rémtettek sorával gyakorlattá tenni. Ennek a jegyében gyilkolt Kappler és ennek a jegyében tűnnek el a BOSS börtöneiben a legjobb délafrikai hazafiak.

A lagosi tanácskozás és a római tüntetés híre csak véletlen időbeli egybeesés. De ezúttal a véletlennek is megvan a maga kristály- tiszta logikája ...

Harmat Endre

Tanácskozik az apartheidellenes világkonferencia

Lagos ban folytatja munkáját az ENSZ égisze alatt összehívott apartheidellenes világ- konferencia.

Kenneth Kaunda zambiai elnök felszólalásában hangsúlyozta, hogy a dél-afrikai fajüldöző rezsim legfőbb támasza a nemzetközi imperializmus. Az apartheid világméretű elítélésének semmibevételével tovább áramlik a tőke a Dél-afrikai Köztársaságba. Kaunda aláhúzta, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban és közvetlen szomszédságában rendkívül kiélezett a helyzet, és a térség „olyan puskaporos hordóhoz hasonlít, amely a legkisebb szikrától is felrobbanhat”. A zambiai elnök több pontból álló akciótervet terjesztett a konferencia elé:

— újból ismerjék el törvényesnek az apartheid elleni fegyveres harcot;

— a felszabadítási mozgalmakon keresztül fokozzák az Afrika déli részén élő népek megsegítését;

— növeljék a menekülteknek nyújtandó segélyeket;

— politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és diplomáciai téren teljesen szigeteljék el a Dél-afrikai Köztársaságot ;

— állítsák le a Dél-afrikai Köztársaságba irányuló olaj- és fegyverszállításokat;

— az ENSZ újból ítélje el a Dél-afrikai Köztársaság „bantusztanizációs” politikáját;

— figyelmeztessék a Délafrikai Köztársaságot:

amennyiben fegyveres cselekményeket kezdeményez bármelyik ENSZ-tagállam ellen, a világszervezet megteszi a szükséges ellenintézkedéseket;

— szakítsák meg a sportkapcsolatokat a Dél-afrikai Köztársasággal.

Kaunda leszögezte, hogy az apartheid elleni akcióprogram végrehajtását Nyugaton kell elkezdeni, mivel a Délafrikai Köztársaság fegyver- és pénzügyi forrásai ott találhatók. A zambiai elnök végezetül felszólította az érdekelt országokat, hogy nukleáris téren is szakítsák meg együttműködésüket a Dél-afrikai Köztársasággal.

Henri Simonét belga külügyminiszter, az EGK miniszteri tanácsának soros elnöke, miután a Közös Piac nevében elítélte a faji elnyomás politikáját, ismertette, milyen határozatokat hoztak a kilencek. Beszámolója szerint a közös piaci országok nem ismerik el a Transkei-re vonatkozó határozatot: tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely elősegítheti az apartheidpolitika fenntartását, segítséget nyújtanak a Dél-afrikai Köztársasággal szomszédos államoknak, hogy „szembenézhessenek földrajzi helyzetükből adódó problémáikkal”; hozzájárulnak az ENSZ által létesített alaphoz, amely az apartheidpolitika áldozatainak megsegítésére szolgál; anyagilag támogatják azokat az intézményeket, amelyek a dél-afrikai menekültek és különösen a diákok sorsával törődnek; a Közös Piac pénzügyi támogatást nyújt a dél- afrikai megszállás következtében nehéz helyzetbe került namíbiai népnek. Ezeken felül a Közös Piac tagállamai embargót határoztak el a Dél-afrikai Köztársaságba irányuló fegyverszállításokra. Simonét befejezésül hangsúlyozta, hogy a kilencek folytatják akcióikat az apartheidpolitika ellen, és hogy a lagosi konferenciát fontos lépésnek tekintik ezen az úton.

Ülést tartott a megyei tanács vb

(Folytatás az 1. oldalról)

nőtt olvasók aránya. A különböző akciók eredményeként a fizikai dolgozók olvasóinak aránya elérte a 20 százalékot, emelkedett a kölcsönzések száma, és jóval több ismeretterjesztő, tudományos mű kerül az olvasók kezébe, mint a korábbi években. Ugrásszerűen nőtt a közösségteremtő alkalmak száma. Tavaly 122 rendezvényt szerveztek felnőtteknek, míg a gyermekek számára tartott foglalkozások száma 121 volt. Egy év alatt 72 író-olvasó találkozót rendeztek.

A megyében 359 tanácsi közművelődési, 75 szakszervezeti és 329 iskolai könyvtár működik. Gyakorlatilag a könyvtári szolgáltatás minden jelentősebb településen, munkahelyen és intézménynél biztosított. A könyvtárakban több, mint 1,5 millió kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére. Az egy lakosra eső könyvellátottság 2,4 kötet, ami valamivel jobb az országos átlagnál. A könyvek állományának egy része azonban felfrissítésre szorul, több helyen kevés a tudományos, különösen a természet- tudományos könyvek, valamint a gyermekkönyvek aránya. A könyvtárakat fenntartó és működtető tanácsok

egyre inkább gondos gazdáivá válnak az intézményeknek. Ez a gondoskodás jut kifejezésre az építkezésekben, bővítésekben, korszerűsítésekben, beszerzésekben. A tárgyi feltételek javulása ellenére sok még a tennivaló, hiszen a könyvtáraknak a 45 százaléka szűkös, korszerűtlen feltételek között tevékenykedik.

A személyi feltételek sem mindenütt kielégítőek. Bár a feltételek nem mindenütt kedvezőek, közös összefogással sok helyen példamutató eredmények vannak. Részben ennek tudható be, hogy emelkedett a könyvbeszerzési keretek összege. Az egy lakosra jutó 5,8 Ft megegyezik az országos átlaggal, és ellentétben az országos tendenciával lényegesen nőtt az olvasók, kölcsönzött könyvek száma. A megye könyvtárainak 97 500 beiratkozott olvasója van.

A könyvtárhálózat tartalmi munkájának tovább javítása érdekében a vb-ülésen elhangzott javaslatok és észrevételek figyelembevételével határozati javaslatot készítenek, s ezt későbbi ülésén vitatja meg és fogadja el a végrehajtó bizottság.

A végrehajtó bizottság ezután egyéb előterjesztéseket vitatott meg és hagyott jóvá.

Harcok

Etiópiában

Folytatódnak a harcok Etiópiában, de a hadijelentések változatlanul ellentmondanak egymásnak. A nyugat- szomáliai felszabadítási front keddi jelentése szerint az elmúlt napokban harcok dúltak Bale etiópjai tartomány székhelye, Goba, valamint a közeli Ginir városa körül. A front azt jelentette, hogy már csak ezek a tartományi központok vannak kormánykézen, s hogy az összecsapások során megölték vagy megsebesítették a kormánycsapatok több mint ezer katonáját. A front továbbá azt állítja, hogy most már csaknem teljesen ellenőrzi Bale tartományt, illetve az ogadeni területet.

Az etiópioi rádió viszont azt jelenti, hogy a Diredawa térségében a kormány csapatok csaknem 500 Szomáliái katonát öltek meg, lelőtték a Szomáliái légierő 18 vadászgépét és sikeresen visszaverték a Diredawa ellen támadó Szomáliái csapatokat.

PENTAGONI „HUMANIZMUS”

„Nos, végül is senki nem mondhatja, hogy nem állítottuk figyelmünk középpontjába az EMBER-t!” (A nyugat-berlini Die Waarheit karikatúrája — KS)

„NYITOTT KAPUK” EGYIPTOMBAN

... és, aki kimegy rajtuk. (A szófiai Pogled karikatúrája — KS)

CARTER ENGEDÉLYEZI A KÁBÍTÖSZERTARTAST

„Na fiúk, most a Jimmy miatt új meló után kell néznünk!” (Az International Herald Tribune karikatúrája — KS)

„Titokkeresőben" Dániában (1.)

Kényszerhelyzetben - életrevaféan

... Estéken keresztül sétáltunk magyar tsz-elnök barátommal a koppenhágai Fre- deriksborggadén, nem figyelve a reklámok kattogására és az árusok zajára, egymást faggatva, egymással vitatkozva.

Hogy termeli ez az ötmilliós nép a szükségletének háromszorosát élelmiszerből? Hogyan lehet, hogy a keresőképes lakosságnak csupán nyolc százaléka dolgozik a mezőgazdaságban? Milyenek a hitellehetőségek, és a munkaintenzitás?

Egy hét alatt próbáltuk faggatni a farmert és a Mező- gazdasági Tanács tagját arról a „titokról”, melyet a harmincas években Németh László is ajánlott a magyar parasztnak.

Néztük a kikötő vizét, a sirályokat, a prüszkölő szökő- kútszobrokat. Közben emlegettük a tisztaságot, a rendszerességet, a dán építészek tervezte tehenészeti telepek olcsóságát.

Barackpálinkával kínáltuk kísérőnket, és ugrattuk, hogy árulja el a kiváló mezőgazdaság titkát. Pedig jól tudtuk akkor is, hogy titokról tulajdonképpen szó nincs.

Majdnem 200 éve, a francia forradalom idején ment végbe Dániában a földreform. Volt akkoriban egy befolyásolható király — VII. Krisztián — és egy okos minisztere, aki azt tanácsolta: 30 évi adózással válthassa meg a

dán paraszt a földet, amit addig is művelt. Azaz, az előre megállapított adót — ha egy helyben gazdálkodott —, még a fia átvállalhatta a föld fejében.

Harald Buhr Vestergaard, a Dán Szövetkezetek Központi Szövetségének titkára szervezetük munkájáról beszél: — Szövetkezeteink a mai napig szövetkezeti törvény nélkül működnek, ezt sokszor a Közös Piac többi tagországa sem érti. Mégis szavatoljuk a jó és exportképes árut, és ebben van a szövetkezeti mozgalmunk ereje. (Amit ők mezőgazdasági szövetkezetnek neveznek, az nem is hasonlít a mi mezőgazdasági tsz-ünk- höz. A dán szövetkezetek alapja a magántulajdon. A tagok egyénileg gazdálkodnak, csak a termelést elősegítő berendezésekre, a termékek értékesítésére, biztosítására, s a bankok révén hitel- szükségleteik kiegyenlítésére szövetkeztek.)

Dánia csatlakozása a Közös Piachoz 1973-ban kényszerhelyzet volt. Anglia belépésével veszélybe került Dánia közös piaca. A dánok korábbi monopolhelyzéte az angliai sertésexport tekintetében azonban így is csökkent, elsősorban a holland és nyugatnémet konkurrencia miatt. 1974 rekordév volt — 11 millió sertést vágtak, ez a szám áz idén már csak 9 millió körül alakul. A lakosságra vetítve azonban még így is a világ első sertésexportőre a Dán Királyság.

Dániának tehát nem volt egyértelműen előnyös a csatlakozás, de elmondhatjuk, hogy a kis ország is „kemény dió” a Közös Piacnak.

A magyar szarvasmarha olasz exportjának megszűnésével a dán gazdáknak szinte „ölükbe hullott” a marhahús- export, s így az ugyan csak módjával, de törekednek a tejelő állomány részleges átalakítására. Valaki úgy fogalmazott, hogy az olaszoknak „nyögve nyelés” a magyartarka húsa után a dán jersey húsa. Ez talán túlzás, de tény, hogy az évtizedek óta tej- és vajtermelésre szakosodott szarvasmarhaállomány nem produkál 3—4 év alatt olyan minőségű húst, mint a tipikus hízófajták. (Mint már említettem, Dánia sertéshúsexportja első a világon, vajexportőrként második, és sajtexportőrként a harmadik helyen ál.)

A világhírű minőségű, és nagy mennyiségben termelt mezőgazdasági cikkekről hallva, azt gondolhatná valaki, hogy a dánok számára olcsó az étkezés. Ez egyáltalán nincs így. A belföldi élelmiszerárak törvényszerűen nem beszélve a szolgáltatások drágaságáról.

Gabnai Gábor