Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 15. „Jó érzés megdolgozni a pénzért“ EMELIK A BÉREKET Kevés a szakképzett Kismama­találkozó Diákok nyári munkán Mikó Jancsi a Strand büfében A Csemege Áruház vegyi osztályán dolgozik, mint kise­gítő Kovács Zsolti általános iskolás kisfiú. A pult mögött serényen ügyködik. Üvegeket hord a helyére, árut adogat az eladónak. — Édesanyám bolti elárusító. Tőle láttam, milyen jó a kereskedelemben dolgozni. Szüleimmel nyaral­ni megyünk, oda kell egy kis költőpénz. Azonkívül jó ér­zés az. ha az embernek saját pénze van, amiért ő dolgo­zott meg. Nyár, vakáció. A diákok egy része nyaral, napfürdőzik, élve­zi a strandok hűs vizét. Másik részük — és egy­re többen vannak ilyenek — munkával tölti a nyarat. Építőtáborban dolgozik, vagy — mint alább is — vállalatoknál vállal munkát, hogy besegítsen a családnak, megkeresse a pénzt az áhított üdülésre. káLkodik. Vajda Tibor és Gu­lyás Géza most végezték el a 7. osztályt. Vajda Tibi mond­ja: — Hasznos időtöltés a diá­koknak a nyári munka. Nemcsak azért, mert pénzt keresünk vele, hanem így job­ban tudjuk becsülni szüléink munkáját is. A munka nem is olyan nehéz, csak az a kel­lemetlen benne, hogy reggel hat órára kell járni. Ha nem akarok elkésni, ötkor kell felkelnem. — Mit kezdtek a kereset­tel? — Miskolcra megyek nya­ralni keresztanyámékhoz. A többiből ruhát veszek, meg szeretnék egy akváriumot díszhalakkal. Mikó Jancsi most volt nyolcadik osztályos. Sóstón, a Strand étteremben tölti va­kációjának egy részét, mint pohárleszedő. Az üzemvezető elmondta, hogy Jancsi árva gyerek, nagymamájával él együtt. — Jelentkezem a kereske­delmi és vendéglátóipari szak­munkásképző intézetbe, aho­va fel is vettek. Minden vá­gyam, hogy pincér legyek. — Milyen a munka itt Sóstón? — Jó időben nagyon nagy a forgalom, ilyenkor a kony­hán is segítek. — A keresettel mit fogsz esi* nálni? — Nagymamámnak adom. Legalább ennyivel szeretnék hozzájárulni a sok kiadás­hoz. A Mező utcán hosszú árok temista. Görög Csaba és Ke­rülő Ottó most érettségiztek. Mindketten izgatottan várják felvételijük eredményét. Mu­tatják a brigádnaplót. Nagy betűkkel ez áll rajta: „Haj­rá, Fradi brigád!” — Elég keményen kell dol­gozni, de jól megfizetik. Egy köbméter föld megmozgatá­sáért 34 forintot fizet a SZA- VICSAV. Naponta 4-5 köbmé­ter földet hányunk ki, az 150- 170 forint. — Célok? — Augusztusban az NDK- ba szeretnénk menni 3-4 hét­re. Mikita Viktor képriportja Rendezik a parkot Torna a napköziben Sóstón a strandon sok kis­gyerek tornázik három fiatal lány körül. A városi sportis­kola szervezésében működő sportnapközi nevelői tanár­képző főiskolások. Tarnavöl- gyi Judit, Jeles Ágnes és Szkokén Pálné nagy szeretet­tel foglalkoznak a kicsikkel. A tornagyakorlatok után úszni viszik őket. — Hasznos ez a munka, mert már főiskolás korunk­ban betekintést nyerünk le­endő hivatásunk világába — mondják. — A sportiskolától még honoráriumot is kapunk érte. De nem a pénz a fon­tos. hanem az, hogy gyere­kekkel lehetünk. A temető parkjában né­hány gyerek gondozza a fü­vet és a virágokat. Két fiú különös szorgalommal mun­húzódik. Az árokban három fiú ás. Fejüktől a lábukig csurog a veríték, de vidáman dolgoznak. A brigádvezető Bak Tibor harmadéves egye­Kovács Zoli árut ad ki ápolónő Kevés a szakképzett ápolónő a mátészalkai kórházban — olvastam az egyik jelentésben. Ti­zennyolc meghirdetett állásra mindössze heten jelentkeztek. A megyé­ben bizonyára vannak ennél jobb, de rosszabb helyzetben lévő egész­ségügyi intézmények is. Tény, hogy az elmúlt év decemberi adatai alapján Szabolcs-Szatmárban 1622 állandó főfoglalkozású, szak­képzett ápolónőre lenne szük­ség, az üres helyek száma 78. Ez az ötszázalékos hiány nem tűnik soknak, de úgy már „rosszabb" a statisztika, ha tudjuk: sok szakképzett ápo­lónő gyermekgondozási sza­badságon van, őket szakkép­zetlenekkel tudják csak pó­tolni. A változás a munka minőségének rovására megy. Állások üresen A legjobb a helyzet a 224. körzetben — itt csak 6 állás volt betöltetlen — a bölcső­dék 15 ápolónőt keresnek a megyében. A kisléta—mán- doki egészségügyi gyermek- otthonban 19 állás van üre­sen, s nagyon nehezen talál­nak ápolót a más intézmény­ben végzendő munkánál jó­val többet kívánó ottanija. Sajnos, nemcsak ez az in­tézmény kap nehezen ápoló­nőt, hanem a kórházakban is gyakori a vándorlás és a hi­ány a több munkát követelő osztályokon. A megyei Jósa András Kórházban a baleseti sebészet és a koraszülött osz­tály küzd évek óta a legtöbb problémával. Sokszor a ma­gasabb pótlék sem könnyít a helyzetükön. Képzés két helyen A betöltetlen állások meg­szüntetésének módjai közül a legfontosabbak többek között a képzendők számának növe­lése, és az egészségügyi dol­gozók bérének emelése. Ami a képzést illeti, a megyében 2 szakközépiskolában — Má­tészalkán és Nyíregyházán — van egészségügyi képzés egy- egy osztályban. A fiatalok általános asszisztensi és gyer­mekápolási képesítést kap­nak. Az iskola után további 10 hónapos képzéssel szerez­hetnek ápolónői képesítést. Igaz, a tanulás végén nem mindenki választja az egész­ségügyi pályát, de a szakma jobb megszerettetésével, az egészségügyi intézmények­kel történő szorosabb kapcso­lat révén jobb eredményt tudnának elérni. 300 jelentkező 80 helyre A nyíregyházi egészségügyi szakiskolában az idén 150 ápolónő kapott képesítést. Olyanok, akik munka mel­lett tanultak. Nappali tago­zaton az új hároméves kép­zési rendszer miatt csak ^ következő évben végez két 40-es létszámú osztály. A ko­rábbi kétéves képzésről való áttérés a háromévesre kis mértékben ugyan, de szere pet játszott abban, hogy ta valy és az idén nagyobb az ápolónőhiány. Az iskolába az idén 300-an jelentkeztek, de csak 80 diákot vettek fel nap­pali tagozatra. A szakiskola tanteremgondjai azonban pár év múlva megszűnnek és akkor emelhetik a felvehe tők számát. Ami a béreket illeti, az idén október 1-én a megyé­ben 2507, három műszakban dolgozó egészségügyi szak­ember és 2713 szakmunkás kisegítő dolgozó alapbérét emelik. Növekedik az ügye­leti készenléti szolgálat díja is. Balogh Júlia Madarászok Nyíregyházán A Kelet-Magyarországban megjelent írás után, amely a nyíregyházi ornitológusokkal foglalkozott, az addig külön- külön dolgozó madarászok csoportba tömörültek. A ti- szavasvári Herman Ottó ma­darász szakcsoporthoz kap­csolódóan végzik munkáju­kat. Jelenleg a Nagyvadas tó környékén térképezik fel a madárvilágot, gyűrűznek. Megfigyelőt is építenek, hogy a vonulásokat nyomon kö­vessék. A nyíregyházi madarászok július végén Tiszavasvári ha­tárában tábort ütnek, és a Ví­zivilág állatait figyelik meg, Munkájukat meghatározott program szerint végzik, kap­csolódva ahhoz a munkához, amelyet a Magyar Ornitoló­giái Társaság határoz meg T ágranyílt szemű, a gyári sürgés-forgásra figye­lő, meg kocsiban ját­szadozó gyerekek és anyu­káik élénkítették a napokban a Növényolajipari és Mosó­szergyártó Vállalat nyírbátori gyárának az életét. Kismama­találkozóra invitálta őket a gyárvezetés. A fogadásukra berendezett teremben és az előtérben egymást régebben látott, gyerekeikkel büszkél­kedő fiatalasszonyok borul­tak egymás nyakába. Csupa kacaj, zsivaj a gyár e meg­hitt zuga. A teremben az asztalok roskadoztak a hűsítőktől, az édességektől, a sós sütemé­nyektől. A gyülekező gyerek­had mein is kérette magát. A gyár vezetői érkezési sorrendben köszöntötték ideiglenesen nélkülözött mun­katársaikat, ismerkedtek a csöppségekkel. Ez itt a Bóni- ban régi hagyomány. Ma is több család van, ahonnan három generáció dolgozik a gyárban. A szülési szabadságon és gyesen lévő kismamák szá­ma 39. ★ Ennyien voltak jelen a ta- ■ lálkozón is. A termet az al­kalomhoz illően az itt gyár­tott dísztyertyákkai világítot­ták meg. Orosz Miklós igaz­gató igazán a gyerekek türel­méhez szabta az eredményei­ket, gondjaikat ismertető be­számolót, de az apróságok így is közbe-közbe szóltak. De ez csak fokozta a meghitt han­gulatot. A kismamákra meglepetés is várt. Gyári kollégáik borí­tékban pénzzel, tasakokban pedig az általuk gyártott mo­sószerrel kedveskedtek az ideiglenesén távollévő kisma­máknak. ★ A gyerekek közben egyre otthonosabban érezték magu­kat. A témák is egyre bővül­tek. Egyesekért kollégáik ér­keztek meg a műhelyekből, a laborból. Másokat, a bejáró­kat a busz menetrendje kész­tetett az indulásra. A gyere­kek kézbe vettek még egy szendvicset, bekortyoltak egy kólát. Megkezdődött a bú­csúzkodás. A gyár élte tovább mindennapi életét. A kismamák pedig még so­ká emlékeznek erre a napra. Sigér Imre Hétszázötvenhét könyvtár Százezer olvasó a megyében Munkában a „Fradi-brigád” Szabolcs-Szatmár megyé­ben 757 könyvtár van, me­lyek többsége, 359 tanácsi, 329 iskolai és 69 szakszerve­zeti fenntartású. A tanácsi könyvtárak közül egy me­gyei, hét helyi és járási fel­adatkört lát el. Az utóbbi öt évben az olvasók száma 5,7 százalékkal, a kölcsönzési for­galom 10,7 százalékkal növe­kedett. Országosan a könyvtári ol­vasók száma csökken, a me­gyében, ha nem is nagy mér­tékben, de fokozatosan emel­kedik. A megye könyvtári ol­vasóinak száma megközelítet­te a 100 ezret, a munkásol­vasók aránya 17,2 százalék, lassan emelkedő. Az új megyei könyvtár szolgáltatásainak bővítésével, széles körű szervező és irá­nyító munkával fokozatosan megvalósul a jó könyvtárkö­zi együttműködés a kölcsön­zésben és a gyűjtőkörök el­határolásában. A szolgáltatások közé tar­toznak a könyvtárakban ren­dezett iskolai foglalkozások, kiscsoportok és rétegfoglalko­zások, különböző pályázatok meghirdetése, zenehallgatás. Jój segítik a megye könyvtá­rai a honismereti-helytörté­neti munkát is. Évente a megyében 120— 140 író-olvasó találkozót tar­tanak és mind több az olva­sótábor is. Kecskére a káposztát... A bátorligeti Búzakalász Tsz-ben Markovics Sándor üzemágvezető kezelte az ab­rakraktár kulcsait és ő adta ki az állatgondozóknak na­ponta a szükséges mennyisé­get. Az üzemágvezető 1977. má­jus 12-én 2 nap szabadságot vett ki, ekkor ideiglenesen Hájer Sándor éjjeliőrnek át­adta a raktár kulcsait, hogy azt őrizze, illetve a szükséges takarmányokat távollétében adja ki. Hájer Sándor e bi­zalmat „üzletelésre” hasz­nálta fel és már az első na­pon Lőrincz István állatgon­dozóval összebeszélve ellop­tak 2 zsák tápot 580 Ft ér­tékben, amit az istálló mel­lett eldugtak. Ezután szóltak Virág József egyénileg dolgo­zó földművesnek, aki egylo- vas szekerével behajtott a tsz telepére és 300 Ft ellené­ben elvitte a kikészített 2 zsák takarmányt zsákokkal együtt. A gyanúsítottak az első „sikeren” felbuzdulva más­nap 3 zsák tápot dugtak el az istálló környékén 870 Ft értékben és Tóth József egyé­nileg dolgozó földművesnek szóltak, aki szintén saját fo­gatával vitte el a lopott tá­pot a telepről 450 Ft ellené­ben. \ A tsz-ben rövid idő alatt rájöttek a lopásra, megtették a feljelentést és megindult a rendőri nyomozás. A nyomo­zás során a tettesek és bűn­társaik beismerték a cselek­mény elkövetését, de már a lopott takarmányt a rendőr­ség nem tudta lefoglalni, mert azt feletették. Virág Jó­zsef és Tóth József a lopott takarmány árát a tsz-nek megtérítette, így a bűncse­lekményei okozott kár meg­térült. Az ügyészség Hájer Sándor és Lőrincz István ellen lopás vétsége miatt emelt vádat, mint tettesek, míg Virág Jó­zsef és Tóth József ellen, mint bűnsegédek ellen. A Nyírbátori Járásbíróság Hájer Sándor, Lőrincz Ist­ván és Virág József vádlot­takat 3—3000, míg Tóth Jó­zsef vádlottat 3500 Ft pénz főbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. A tsz-ben is levonták az ügy tanulságát és a biza­lommal visszaélő Hájer Sán­dor és Lőrincz István tsz-ta- gokat beosztásukból leváltot­ták és fegyelmi büntetésként olyan területre helyezték át, ahol kevésbé lesz módjuk a közös vagyon dézsmálására. Dr. Pálfy Ferenc ügyész

Next

/
Oldalképek
Tartalom