Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-07 / 158. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 7. PIAC Színes kavalkád, keleti bazár. Bármelyik jelzővel illethetjük a szerdai és szombati napokat Nyíregyházán, a Búza téri piacon. A kirakodó vásározók és a vevők ezrei fordulnak meg itt. Eladnak, vesznek ... Elek Emil képriportja Jó ez nekem? ... Anyu vásárol... Sátrak, bódék, áll a Búza téri vásár. Nincs már vevő ... Menő pólóingek ... 4 régész összetett kézzeí kért: csak arról ne írjak, hogy itt koponyák is vannak. Már eddig is akadt, aki megdézsmálta a leletet. Mert egy koponya ma érték. Csónaklakkal tartósítva háromezer forintot adnak érte. Iróasztaldísznek viszik. Gutkeled Jakab vagy egykori fegyverhordozója aligha gondolta, hogy kilenc- száz év múlva ilyen jó árfolyamon jegyzik — az üres koponyáját. Igaz, a koponyapiac nem a fej tulajdonosát. csupán a minőségét nézi. igaz, aztán ha nem hiányzik koponyalemez, állkapocs. a kelendőség garantált. A mai koponyavadász gyors számítás útján eljut a végkövetkeztetésig: 16 koponya — egy autó. Az ősi temető tehát valóságos aranybánya. A lelet így válik aztán szimbólummá, státuszszimbólummá. A lakkozott múlt nem szól vissza, türelmes. Aki elviselt nyolc-kilencszáz eszKoponyák tendőt a föld alatt, mai koponyatársának buzgó igyekezetén legfeljebb csak mosolyogni tudna. Mert ha valaki, úgy ő kapott a fejére buzogánnyal. Dárdával is böködték, a makrancos kanca alaposan összerázta, de még az is lehet: erőszakkal nyomkodták egykor a keresztvíz alá. Arról már nem is szólva, amig nem volt üres, mennyit törte a fejét, hogy miként lehet egyáltalán életben maradni?! Ehhez ugyanis egykor fej kellett, mégpedig jó, ellenkező esetben ... Nos, neki gém volt módja egy üres koponyával konzultálni, aminek egyik akadálya volt, hogy csónaklakk híján nem tartósítottak eleget. 4 most feltörő divat nyilván fejlődik majd, s az igényesek kikötik: brachicephal vagy me- zocephal a kívánságuk. Bizonyára kelendő lesz a tre- panált, esetleg a Mózes- dudoros. A lényeg azonban mindig egy marad: üres legyen. Üres, mert ha a mai háromezres fej nem is tudja megfogalmazni, de valahol titokban pontosan érzi: similis simile gaudet — a ha_ sonló csak a hasonlónak tud örülni. Ezen a ponton azonban erélyesen tiltakoznom kell minden íróasztalra kerülő fej nevében. Tiltakozni abból az egyszerű meggondolásból, hogy ők, valaha, és valamikor, annak ellenére, hogy nem volt íróasztaluk és csónaklakkjuk, nem voltak üresek. És nyilvánvaló a minőségi különbség egy 900 éves, valaha jó fej, s egy ma már életében üres koponya között. Még akkor is. ha ezt netán tévedésből többre értékelik, mint amennyit majd mint íróasztaldísz érni fog. Bürget Lajos AHOL A NÉPI ELLENŐRÖK JÁRTAK Van kiút - segítséggel Még egyszer a Nyírbátori Ruházati Szövetkezetről „A szövetkezet vezetőit nem tartjuk képesnek a hibák kijavítására, a visszaélések megszüntetésére.” Ez volt a végkövetkeztetése annak a közös vizsgálatnak, amelyet 1974 végén végzett a Nyírbátori Városi Tanács és a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság a helyi ruházati szövetkezetben. (Erről lapunkban részletesen beszámoltunk.) E súlyos következtetést a két testület együttes ülése mondta ki, amikor megismerkedtek a vizsgálat eredményével, s megtudták: a szövetkezeti demokráciának még a látszatát sem igyekszenek fenntartani, a gazdálkodásban a bizonylatok sem formai, sem tartalmi szempontból nem felelnek meg a követelményeknek, a szövetkezeti tulajdon védelme egyenlő a nullával stb. Mi történt azóta? A választ az új vezetőség adta, s ez egyben azt is jelenti, hogy a legfontosabbat — azt, hogy a régi vezetőség nem képes kijavítani a hibákat — megfogadták a szövetkezet tagjai. Fizetési felszólítások Először a pártszervezet élén történt változás: Trella Mihály nyomban megválasztása után a tagság elé vitte a tanács és a NEB együttes megállapításait. Még így is csaknem öt hónap telt el, míg összehívhatták a vezetőségválasztó közgyűlést. A döntés megszületett: Seres István lett az új elnök. Aztán újabb bonyodalom kezdődött: a járásbíróság helyt adott a korábbi, alkalmatlan főkönyvelő fellebbezésének, míg végül a megyei bíróság döntött a szövetkezet javára. Teltek a hónapok, de a szövetkezetnél lényeges javulás nem mutatkozott. Nemhogy főkönyvelő, még bér- számfejtő sem volt, a korábbi mulasztások miatt pedig egyre-másra érkeztek a fizetési felszólítások. Félmillió jött így össze . . . Novemberben nem bírta tovább az elnök, lemondott. Hiába támogatták őt a dolgozók, úgy érezte, ha nem tud változtatni körülményeiken, keresetükön, nem érdemli meg a bizalmukat. Mert elég-e a szándék, meg a bizalom, hogy nagyobb legyen a kereset, ha 2—300, olykor 30—40 darabos tételeket gyártanak, amin nincs semmi nyereség? Seres István lemondását nem fogadták el. A KISZÖV támogatást ígért, s azóta ez tartósnak bizonyult. Egy felhívást megpályáztak, amelyben nyugati exportképes termékek előállítását vállalták és megkapták a két és fél milliót. Azt már eldöntötték, hogy nagy részét gépekre költik. Az évnek úgy lett vége, hogy — kötbér, vámbírság miatt — mínusszal zártak. Nyertek viszont egy főkönyvelőt, akit 1975-ben heti két napra nagy jóindulattal „kölcsönkaptak” a Minőségi Cipőgyártól. Nagy sorozatban — Hihetetlen, milyen állapotok voltak itt a könyvelésben — mondja Méhész András főkönyvelő. — Nyolc hónapba került, míg egy bér- számfejtőt be tudtunk állítani. De ne siránkozzunk, inkább a máról szóljunk. 1975- ben 10 és fél millió volt a termelési érték, 76-ra 14 millió 700 ezret terveztünk. A teljesítés meghaladta a 17 milliót. — Ehhez persze az is kellett, hogy ne 200-as sorozatot gyártsunk, hanem tízezreset — mondja az elnök. — A megrendelőnk segített ebben. Aztán kaptunk 750 ezer forintot a KISZÖV-től a kölcsönös támogatási alapból, hitelt forgóalap-feltöltésre és beruházásra is. A jó teljesítményt természetesen az emberek is érezték: ebben az évben 6,3 százalékos béremelés volt. (Előzőleg 5 év alatt kaptak 5 százalék béremelést.) A sokéves lemaradást persze nem lehet egy év alatt pótolni, s hiába emeltük tavaly a béreket, még most is mi fizetünk a megyében a legkevesebbet. 22 600 forint volt a tavalyi bérszínvonal. Egy emelet lemaradt — Most újabb lehetőségünk vgn: a kormányintézkedés bennünket is érint, de ez csak négy százalék. Többet jelentene a műszakpótlék, ám olyan gondjaink vannak, amit ebben az évben aligha tudunk megoldani. Nincs raktárunk, nincsenek szociális helyiségeink. — Csökkent a fluktuáció, s ha van, elsősorban a szociális ellátottság miatt van az is — folytatja a főkönyvelő. Az az igazság, hogy ezt az üzemet már az építéskor elszúrták. Kétszintesre tervezték, de az anyagár-emelkedések miatt kevés lett a pénz és belenyugodtak. Egy emelet lemaradt. Vasalótermet is a dufaltból alakítottunk ki. — Az idei tervünk közel 19 millió és időarányosan jól állunk — veszi át a szót ismét Seres István. A tavalyi gazdálkodás után már 14—15 napnyi részesedést osztottunk, ebben az évben is szépen alakul a nyereség. A központi béremelésen kívül mi 5 százalékot tervezünk, s mindent megpróbálunk, hogy be tudjuk vezetni a két műszakot. Idáig jutottunk és azt is elmondhatjuk, hogy a népi ellenőrök utóvizsgálata már nem talált szabálytalanságot. — Azért az igazsághoz még hozzá tartozik, hogy van javítani valónk, például az üzemi demokrácián — mondja Trella Mihály párttitkár. Csak nálunk fordítva kell javítani. A fórumok adottak, a vezetőség igényli a szókimondást, amelyért senkinek nem eshet bántódása. De a dolgozók elszoktak attól, hogy szóljanak ... Hosszú évek hibáit a fejekben sem könnyű helyrehozni. Balogh József Ígérték, eljönnek... Lányok az intézetben A nevelőotthonban élő gyermekek egy része és a szüleik akkor sem ismernék meg egymást, ha az utcán szembetalálkoz nának. Az ököritófülpösi intézetben lakó 120 kislány közül legfeljebb harmincat látogatnak hozzátartozói ... — Édesapám a szomszéd faluban, Győrteleken lakik, de egyszer se jött még el, hogy megnézzen engem — mondja beletörődve a hetedikes M. Erzsébet. — A szüleimmel egy ideig leveleztünk, aztán négy éve múlt, hogy ez is megszakadt. Mindig csak ígérgették, hogy eljönnek, aztán semmi se lett belőle. Édesanyám három éve meghalt, s mivel alig ismertük egymást, nem éreztem a hiányát sem. Testvéreimmel együtt kisgyermekkorunkban intézetbe kerültünk — mindnyájan más helyre. Vagy egy éve megtudtam, hogy az ikertestvérem a debreceni intézetben él. Levelet írtam neki, de azt üzente, nem szándékszik velem felvenni a kapcsolatot. Nagyon rosszul esett, és nem értettem, miért teszi ezt. — A nyolcadik osztály elvégzése után kereskedelmi iskolában szeretnék tanulni, szakmát szerezni. Ha majd családom lesz, arra törekszem, minél jobban megértsük egymást. A gyermekem velem együtt fog élni, hogy legalább ő érezze azt az anyai szeretetet, amelyből nekem nem jutott. — Ötödikes voltam, mikor a nyári vakációt a szüleimnél töltöttem — kapcsolódik a beszélgetésbe a nyolcadik osztályos H. Ella. Alig vártam, hogy leteljen ez az idő. Úgy éreztem, hogy ők nem az én szüleim, hiszen egy édesanyától csakis Szeretetet kaphat az ember, ezt pedig én nem tapasztaltam otthon. Kicsi korom óta intézetben élek, megszoktam ezt az életet. Csak az a rossz, hogy három, négy évente újabb nevelőotthonba kerülünk. Ide ötödikes korunkba költöztünk át. Megismerjük, megszeretjük egymást a gyerekekkel és a nevelőinkkel, s aztán — újra egy másik otthonban — ismeretlen emberek közé kerülünk. — Az öcsém a berkeszi gyermekotthonban lakik, a testvéreim közül őt szeretem a leginkább. Két éve találkoztunk. Rendszeresen írunk egymásnak. Most nyáron dolgozni fogok, és veszek neki a keresetemből ajándékot. Azt hiszem, egy gitárnak örülne leginkább. ★ A. Katalin egy éve került egészen más környezetből állami gondozásba: nem járt iskolába. — A szüleim első osztályos koromban váltak el — idézi fel Kati. — Édesapámat, aki Nyíregyházán él, két éve nem láttam. Édesanyám nem ment újra .férjhez, nem akart nekem mostohát. Nagyon jól éltünk-ketten, mindent megkaptam, amire szükségem volt. Aztán magam sem tudom, miért, tanulás helyett csavarogni kezdtem, később meg már nem mertem bemenni az iskolába. Édesanyám nagyon szeretett, és úgy érzem, én visszaéltem ezzel. Minden második héten lejön hozzám Pestről, pedig nagyon messzire kerültem tőle. (Amikor édesanyjáról beszél, a magabiztos nagylány sírva fakad.) Ügy érzem — folytatja —, használt nekem a „lecke”. Most 4,2 lett a tanulmányi eredményem. Nem lett volna szabad ilyen bánatot okoznom édesanyámnak! Kántor Éva
