Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

4 KELET-MAGTAB0BSZÄ6 1977. július 3. A hét 3 kérdése: Az események címszavakban I. Hogyan alakulnak a szovjet—amerikai kapcsola­tok? Még három hónap és le­jár az első SALT-megállapo- dás érvénye — ezt kell min­denekelőtt számba venni a szovjet—amerikai viszony elemzésénél. Az időtényező hatása nem jelentéktelen, ezért is várják világszerte a politikai megfigyelők a dip­lomáciai tevékenység fel- gyorsulását. A diplomáciához nemcsak a külügyminiszterek találkozói, a nagykövetek be­szélgetései tartoznak hozzá, hanem szóvivői közlések és hírügynökségi válaszok is: így aztán érthető figyelmet kel­tett a TASZSZ egy néhány so­ros híre, amely arra emlékez­tetett, hogy csupán előzetes jellegű megbeszélések voltak eddig Leonyid Brezsnyev és Carter elnök lehetséges talál­kozójával kapcsolatban. Ezt megelőzően a Fehér Ház szó­vivője tett hivatalos bejelen­HETFO: kikiáltották a Dzsibuti Köztársaságot. — Willy Brandt, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke Varsóba érkezett. KEDD: hat olasz párt vezetői tanácskozásokat kezdtek kö­zös kormányprogramról. — A Közös Piac országainak állam- és kormányfői Londonban csúcstalálkozóra ültek össze. SZERDA: az Olasz Kommunista Párt küldöttsége Moszk­vába érkezett. — Portugáliában megkezdődött annak a tör­vénytervezetnek a vitája, amely szerint megfosztják polgárjo­gaiktól a fasiszta rendszer magas rangú tisztviselőit. CSÜTÖRTÖK: feloszlott a SEATO, a délkelet-ázsiai agresz- szfv katonai tömb. — Carter elnök közölte, hogy nem adja hozzájárulását a B—l bombázók sorozatgyártásának megindí­tásához. PENTEK: az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határo­zattal elítélte Rhodesiát a Mozambik elleni agressziója miatt. — Életbe lépett a Közös Piac és az EFTA szabadkereskedelmi övezetét létrehozó megállapodás. SZOMBAT: Libreville-ben, Gabon fővárosában gyülekez­nek az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozójának résztvevői. — Khaddam Szíriái külügyminiszter Párizsban tárgyal. az európai közösség javára hangolni. (Legutóbb is azt bizonyította egy közvéle­mény-kutatás, hogy minden harmadik angol legszíveseb­ben hátat fordítana a Közös Piacnak.) tést egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről. Carter elnök viszont szokásos sajtóértekezletén visszatért a kérdésre. Azt mondta, hogy folyamatos tanácskozásokra lenne szükség Leonyid Brezs- nyevvel, a szovjet vezetőkkel. Az amerikai elnök a szemé­lyes kapcsolatok kialakításá­nak jelentőségét is hangoz­tatta. Mindehhez hozzá kell fűz­ni azt a megjegyzést, hogy Washingtonban tett hangula­ti megítélések önmagukban még nem elegendők a tárgya­lások előmozdításához. Az is figyelmet érdemel, hogy amíg Carter elnök látványosan és előre megtagadta hozzájáru­lását a B—1-es típusú új ha­dászati bombázó sorozatgyár­tásának megindításához, ad­dig mind nagyobb erőfeszíté­seket tesznek Amerikában a cirkáló rakéták (vagy a szár­nyas rakéták) kifejlesztésére és tömeges gyártására. S tud­nivaló, hogy a SALT-on ez az egyik döntő kérdés: be­vonják-e a korlátozandó ha­dászati fegyverek sorába a cirkáló rakétát, vagy sem? Giscard d’Estaing francia elnök a iondoni közös piaci csúcsról hazatérve aláírta azt a törvényt, mely az ún. „Európai Parlamentbe” való közvetlen választásokról in­tézkedik. A kilenc ország mindegyi­kében ijesztően magas a munkanélküliség arányszá­ma, szomorúan nagy az ut­cára kerültek serege. Az ülés előtt Callaghan brit kor­mányfő azt hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a vendégei a gazdasági helyzetre össz­pontosítanák figyelmüket, éppen a munkanélküliség problémái miatt. Nos, többre nem tellett a „kilencektől”, mint hogy egy nyilatkozat­ban felhívják a többi fejlett nyugati országot, hogy min­degyikük tegyen meg min­dent a gazdaság élénkítésére, ezenkívül pedig a kilenc or­szágban az eddiginél hatéko­nyabb küzdelmet helyeztek ki­látásba a munkanélküliség ellen. Roy Jenkins, a brüsz- szeli bizottság elnöke maga is elismerte, hogy meglehető­sen kevés döntést hozott a londoni csúcstalálkozó. A nyugati világ kilátásai továbbra sem rózsásak, a vál­ságból kivezető utat a „kilen- cek” még mindig csak kere­sik, de meg nem találták. 3. Az új izraeli kormányfő washingtoni útja előtt milyen a közel-keleti helyzet? Az új amerikai elnök, aki még fél éve sincs hivatalában, már a második izraeli kormányfőt fogadhatja a Fehér Házban, Rabin után, Begin követke­zik. Most úgy tűnik, mintha „bizalmi válság” lenne az USA és közel-keleti fő szö­vetségese és védence között, de a napokban éppen a moszkvai Pravda idézett egyes megfigyelőket, akik szerint csak manőver lenne Washington néhány, Izraelt nyugtalanító nyilatkozata, az amerikai kormányzat meg akarja nyugtatni az arab ál­lamokat, amelyek az Izrael- nak leszállított amerikai fegy­verek miatt nyugtalankod­nak ... Tény, hogy mostanában már szinte divat Nyugaton „palesztin haza” létrehozásá­nak szükségességéről beszél­ni. Carter után ezt tették a londoni „kilencek” is. Ter­mészetesen azonban ma még arról sincs szó, milyen is len­ne, hol is lenne az önálló pa­lesztin állam, s egyáltalán önálló lenne-e? Callaghan angol kormányfő szerint „a palesztin államnak a megol­dás folyamatában kell konk­retizálódnia”. Az arab világban többen figyelmeztetnek az új izraeli kormány háborús terveire, így különös figyelmet érde­mel Hafez Asszad szíriai el­nök egy nyilatkozata, amely­ben egy ötödik közel-keleti háború veszélyéről tett emlí­tést. A szíriai diplomácia napjainkban különösen ak­tív: Musztafa Tiassz tábor­nok, hadügyminiszter Moszk­vában tárgyal, Khaddam kül­ügyminiszter ped^g Nyugat- Európában, a hét végén Pá­rizsban fordult meg. Pálfy József 2. Miről hallgattak a „kilen­cek” a közös piaci csúcsta­lálkozón? A Közös Piac ki­lenc országának állam- és kormányfői most már kiala­kult rend szerint ismételten találkoznak, hogy a legfelsőbb szinten, — de és ez francia „találmány” kötetlen formá­ban — vitathassák meg az időszerű politikai és gazdasá­gi kérdéseket. Az ilyen ösz- szejövetel színhelye mindig annak az országnak a fővá­rosa, amely tagállam egy fél évig a közösség tanácskozá­sain az elnököt adja. A lon­doni csúcstalálkozóval búcsú­zott Nagy-Britannia az el­nökségtől, ez 1977 második felében Belgiumnak jár. Azért is kellett még az utolsó napokban az angol fővárosba összetrombitálni a „kilence- ket”, mert ez az esemény is hivatott lett volna a Közös Piac iránt nem túlságosan lelkesedő brit közvéleményt A Biztonsági Tanács csütörtökön este egyhangúlag elítélte a rhode- siai rezsim agressziós cselekmény eit. A hét tagország által előter­jesztett határozat a BT nevében valamennyi államot felszólít: nyújt­son Mozambiknak olyan anyagi se gítséget, amely lehetővé teszi az ország védelmi képességének megszilárdítását a szuverenitás és a te­rületi integritás védelmét. Enyhülés—nukleáris fegyverkezéssel ? A jelenlegi amerikai kormányzat meghir­detett fő politikai el­képzelései között fontos he­lyet foglal el a „nukleáris fegyverzettől való függés csökkentése”. Ezen azt kell értenünk, hogy az Egyesült Államok külpolitikai irány­vonalában kisebb helyet szán a nukleáris ütőerő­nek. Ez a koncepció, mint más egyéb elképzelés is, melyet a Carter-adminisztráció a sajátjaként kíván ■ feltün­tetni, egyáltalán nem új. A washingtoni vezető körök már régóta igyekeznek fe­lülvizsgálni azt a politikát, amely az Egyesült Álla­mok átmeneti nukleáris fö­lényén alapult. Elég, ha az 1972-ben és 1973-ban kötött szovjet— amerikai egyezményekre, a jelenleg is folyó SALT- tárgyalásokra utalunk és rögtön világos, hogy ezek csupán az amerikai fél nukleáris fölényének meg­szűnte után jöhettek létre. Ettől az időtől kezdve a Szovjetunió szüntelenül és következetesen betartja a magára vállalt kötelezettsé­geket, számos konstruktív kezdeményezést tett a nuk­leáris fenyegetés további csökkentése érdekében. E javaslatok egy részét az Egyesült Államok hibájából csak részlegesen fogadták el. Más javaslatokat Wash­ington kategorikusan elutasított, ugyanakkor sa­ját részéről semmilyen elő­re mutató kezdeményezést nem tett. A demokrata párti kor­mányzatnak tehát e kérdés­ben semmilyen új irányvo­nalat nem kellett meghatá­roznia. csupán az USA vál­lalt kötelezettségeit kell teljesítenie. SULI -akadályok A dolog azonban egészen másképp alakult. A NATO tanácsának nemrég lezajlott ülésszakán elhatározták, hogy kidol­gozzák a katonai blokk nukleáris rakétafegyverei­nek „távlati korszerűsítési tervét”. E döntésnek megfelelően a NATO nukleáris szerve­zéssel foglalkozó csoportja Ottawában megvitatta az Észak-atlanti Szövetség nukleárus ütőerejének fo­kozását, és a csapatok csa­pásmérő erőinek növelését. A kezdeményező szerepet az Egyesült Államok ját­szotta. Brown hadügymi­niszter a kanadai főváros­ban ismertette a közép-eu­rópai NATO-csapatok tö­kéletesített rakétahordozó rendszerekkel, új, úgyneve­zett szárnyas rakétákkal va­ló felszerelésének tervét. Megvitatták a légierők új típusú bombázókkal történő felszerelésének kérdését is. Ezek a harcigépek mind ha­gyományos, mind nukleáris bombák szíállítására alkal­masak lesznek. Ugyanakkor a NATO ve­zetői nem változtatták meg korábbi elutasító álláspont­jukat a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­leté bukaresti javaslatával szemben. Ismeretes, a szo­cialista közösség indítvá­nyozta, hogy egy európai katonai konfliktus esetén a két katonai tömörülés mondjon le a nukleáris fegyver elsőként való alkal­mazásáról. E javaslat elfo­gadása kétségkívül komoly lépést jelentett volna a nukleáris háború megelőzé­sében. Tapodtat sem léptek elő­re a NATO képviselői a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökken­tése kérdésében. Pedig ép­pen e téren kellene meg­valósítani a nukleáris po­tenciál gyakorlati csökken­tését, amit a szocialista or­szágok javasoltak. Közben pedig az Egye­sült Államok a fegyverke­zési verseny újabb szakaszát készíti elő, hatalmas össze­geket fordít új típusú nuk­leáris hordozóeszközök és eszközrendszerek kifejlesz­tésére. Ilyenek a B—1 ha­dászati bombázók, az MX- rakéta, a Trident típusú atom-tengeralattjáró, va­lamint az MK—12A típusú robbanófej. Világos, hogy e tervek megvalósulása egy­re jobban függ a különbö­ző rendeltetésű, hatóerejű nukleáris fegyverek lététől. K önnyű megérteni, ez a gyakorlat aláássa a nehezen elért bizal­mat, bonyolulttá teszi a ha­dászati támadófegyverek korlátozásáról folyó tárgya­lásokat. Mindenekelőtt a szárnyas rakétákra vonatko­zik ez. Ahelyett, hogy az ilyen korlátozásról tárgyal­nának, a Pentagon fel akarja velük szerelni a NATO-szövetségeseit, és meg akarja akadályozni, hogy betiltásukra sor kerül­jön, Szvjatoszlav Kozlov Trurocm Capote: ÉílsodáMtos Miss Bobbit 6. A fiúk egy percen át egy­másra meredtek, az egymás iránti szeretetük hirtelen a visszájára változott: így csak azt gyűlöli az ember, akit szeretett. Nem is békültek ki, Preac­her és Billy Bob; nem azért, mert nem akartak, csak azért, mert nem volt rá tisztességes mód, hogy a barátságuk új­jászülessék. De megszabadul­ni sem tudtak ettől a barát­ságtól: mindegyik pontosan tudta mindig, hogy a másik miben sántikál; és amikor Preacher új cimborát talált magának, Billy Bob magá­ban gubbasztott napokig, vagy váratlan, ostoba, vad dolgokat cselekedett. Példá­ul szándékosan beledugta az ujját a villanyventillátorba. Esténként néha Preacher megállt a kapunál, és be­szédbe elegyedett El nénivel. Gondolom, csupán azért, hogy Billy Bobot kínozza, de tény, hogy mindegyikünkkel jó barátságban maradt, és karácsonyra hozott nekünk egy hatalmas doboz tisztított földimogyorót. Billy Bob szá­mára is hozott ajándékot. Egy Sherlock Holmes-könyv volt, amelynek első lapjára ezt firkálták: „A barátság aranyfonál, mely ha egyszer megszakad ...” Ez a leggics- csesebb dolog, amit életem­ben láttam — mondta Billy Bob. — Jesszusom, micsoda egy állat! — De aztán ki­ment a hátsó udvarba, no­ha hideg téli nap volt, és ott kuporgott fenn a pekánfa te­tején a kék decemberi dél­utánban. De többnyire boldog volt, mert Miss Bobbit ott volt a közelben, és általában ked­ves volt hozzá. Ö és Rosalba Nővér férfiként bántak vele; vagyis megengedték, hogy mindent elvégezzen helyet­tük. Másrészről, ha három­kezes bridzset játszottak, hagyták, hogy nyerjen és nem firtatták a hazugságait. Boldog időszak volt. A bajok akkor támadtak újra, amikor megkezdődött az iskola. Miss Bobbit megtagadta az isko­lába járást. — Nevetséges dolog — mondta egy napon, amikor az igazgató, Mr. Copland el­jött, hogy kivizsgálja az ügyét. — Igazán nevetséges. Tudok írni és olvasni, és akadnak egynéhányan a vá­rosban, akik igazolhatják, hogy tudok pénzt számlálni. Nem, Mr. Copland, gondolja meg, és be fogja látni, hogy erre egyikünknek sincs ideje és energiája. Elvégre csupán csak arról van szó, hogy me­lyikünk adja be előbb a de­rekát. ön vagy én. És mind­amellett mit taníthat ön ne­kem? Nos, ha értene valamit a tánchoz, az már más dolog lenne; de jelen körülmények között, igen, Mr. Copland, a jelen körülmények között azt javaslom, hogy felejtsük el a dolgot. Mr. Copland nagyon szíve­sen megtette volna, de a vá­ros közvéleménye hajlott rá, hogy ostorral kell a kislányt az iskolára kényszeríteni. Horace Deasley írt egy cik­ket az újságba, amelynek „Tragikus helyzet” volt a cí­me. Véleménye szerint tragi­kus helyzet az, melyben egy gyermek szembeszállhatott az Egyesült Államok alkot­mányával. A cikk ezzel a kérdéssel végződött: „Vajon megus^hatja-e?” Megúszta, sőt nemcsak ő, hanem Ro­salba Nővér is. Legfeljebb 5 színesbőrű volt, és ezért sen­ki sem törődött vele. Istenigazában csak akkor tudtuk meg, hogy milyen cso­dálatos teremtmény Miss Bobbit, amikor megjelent a városunkban Manny Fox. Manny Fox hírét először ak­kor hallottuk, amikor város­szerte megjelentek a vidám, színes plakátok ezzel a szö­veggel: „Manny Fox bemu­tatja a legyezőtáncost legye­ző nélkül”, majd alatta, ap­róbb betűkkel ez állt: „To­vábbá Szenzációs Amatőr Műsor Az ön Saját Szomszé­dainak Részvételével — El­ső Díj: Próbafelvétel Holly­woodban”. A nagy esemény a következő csütörtökre volt kitűzve. A jegyeket egy dol­lárért árulták, ami errefelé nagyon sok pénz; de hát nem olyan gyakran van alkal­munk élő színházat látni, ezért mindenki leguberálta a a pénzt, és már előre nagy hűhót csaptak a dolog körül. A sarki vegyesboltban min­denki kétértelmű megjegy­zéseket hangoztatott a legye­ző nélküli legyezőtáncosról, akiről kiderült, hogy nem más, mint Mrs. Manny Fox. A biliárdtermet nevezték ki főhadiszállásuknak, ott tanyáztak • minden délután, sört iszogattak, és eltréfál­koztak a város ődöngőivel. Amint kiderült, Manny Fox nem korlátozta üzleti ügyeit a színházra. Munkaközvetítő irodát is tartott fenn. * (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom