Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
4 KELET-MAGTAB0BSZÄ6 1977. július 3. A hét 3 kérdése: Az események címszavakban I. Hogyan alakulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok? Még három hónap és lejár az első SALT-megállapo- dás érvénye — ezt kell mindenekelőtt számba venni a szovjet—amerikai viszony elemzésénél. Az időtényező hatása nem jelentéktelen, ezért is várják világszerte a politikai megfigyelők a diplomáciai tevékenység fel- gyorsulását. A diplomáciához nemcsak a külügyminiszterek találkozói, a nagykövetek beszélgetései tartoznak hozzá, hanem szóvivői közlések és hírügynökségi válaszok is: így aztán érthető figyelmet keltett a TASZSZ egy néhány soros híre, amely arra emlékeztetett, hogy csupán előzetes jellegű megbeszélések voltak eddig Leonyid Brezsnyev és Carter elnök lehetséges találkozójával kapcsolatban. Ezt megelőzően a Fehér Ház szóvivője tett hivatalos bejelenHETFO: kikiáltották a Dzsibuti Köztársaságot. — Willy Brandt, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke Varsóba érkezett. KEDD: hat olasz párt vezetői tanácskozásokat kezdtek közös kormányprogramról. — A Közös Piac országainak állam- és kormányfői Londonban csúcstalálkozóra ültek össze. SZERDA: az Olasz Kommunista Párt küldöttsége Moszkvába érkezett. — Portugáliában megkezdődött annak a törvénytervezetnek a vitája, amely szerint megfosztják polgárjogaiktól a fasiszta rendszer magas rangú tisztviselőit. CSÜTÖRTÖK: feloszlott a SEATO, a délkelet-ázsiai agresz- szfv katonai tömb. — Carter elnök közölte, hogy nem adja hozzájárulását a B—l bombázók sorozatgyártásának megindításához. PENTEK: az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozattal elítélte Rhodesiát a Mozambik elleni agressziója miatt. — Életbe lépett a Közös Piac és az EFTA szabadkereskedelmi övezetét létrehozó megállapodás. SZOMBAT: Libreville-ben, Gabon fővárosában gyülekeznek az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozójának résztvevői. — Khaddam Szíriái külügyminiszter Párizsban tárgyal. az európai közösség javára hangolni. (Legutóbb is azt bizonyította egy közvélemény-kutatás, hogy minden harmadik angol legszívesebben hátat fordítana a Közös Piacnak.) tést egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről. Carter elnök viszont szokásos sajtóértekezletén visszatért a kérdésre. Azt mondta, hogy folyamatos tanácskozásokra lenne szükség Leonyid Brezs- nyevvel, a szovjet vezetőkkel. Az amerikai elnök a személyes kapcsolatok kialakításának jelentőségét is hangoztatta. Mindehhez hozzá kell fűzni azt a megjegyzést, hogy Washingtonban tett hangulati megítélések önmagukban még nem elegendők a tárgyalások előmozdításához. Az is figyelmet érdemel, hogy amíg Carter elnök látványosan és előre megtagadta hozzájárulását a B—1-es típusú új hadászati bombázó sorozatgyártásának megindításához, addig mind nagyobb erőfeszítéseket tesznek Amerikában a cirkáló rakéták (vagy a szárnyas rakéták) kifejlesztésére és tömeges gyártására. S tudnivaló, hogy a SALT-on ez az egyik döntő kérdés: bevonják-e a korlátozandó hadászati fegyverek sorába a cirkáló rakétát, vagy sem? Giscard d’Estaing francia elnök a iondoni közös piaci csúcsról hazatérve aláírta azt a törvényt, mely az ún. „Európai Parlamentbe” való közvetlen választásokról intézkedik. A kilenc ország mindegyikében ijesztően magas a munkanélküliség arányszáma, szomorúan nagy az utcára kerültek serege. Az ülés előtt Callaghan brit kormányfő azt hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a vendégei a gazdasági helyzetre összpontosítanák figyelmüket, éppen a munkanélküliség problémái miatt. Nos, többre nem tellett a „kilencektől”, mint hogy egy nyilatkozatban felhívják a többi fejlett nyugati országot, hogy mindegyikük tegyen meg mindent a gazdaság élénkítésére, ezenkívül pedig a kilenc országban az eddiginél hatékonyabb küzdelmet helyeztek kilátásba a munkanélküliség ellen. Roy Jenkins, a brüsz- szeli bizottság elnöke maga is elismerte, hogy meglehetősen kevés döntést hozott a londoni csúcstalálkozó. A nyugati világ kilátásai továbbra sem rózsásak, a válságból kivezető utat a „kilen- cek” még mindig csak keresik, de meg nem találták. 3. Az új izraeli kormányfő washingtoni útja előtt milyen a közel-keleti helyzet? Az új amerikai elnök, aki még fél éve sincs hivatalában, már a második izraeli kormányfőt fogadhatja a Fehér Házban, Rabin után, Begin következik. Most úgy tűnik, mintha „bizalmi válság” lenne az USA és közel-keleti fő szövetségese és védence között, de a napokban éppen a moszkvai Pravda idézett egyes megfigyelőket, akik szerint csak manőver lenne Washington néhány, Izraelt nyugtalanító nyilatkozata, az amerikai kormányzat meg akarja nyugtatni az arab államokat, amelyek az Izrael- nak leszállított amerikai fegyverek miatt nyugtalankodnak ... Tény, hogy mostanában már szinte divat Nyugaton „palesztin haza” létrehozásának szükségességéről beszélni. Carter után ezt tették a londoni „kilencek” is. Természetesen azonban ma még arról sincs szó, milyen is lenne, hol is lenne az önálló palesztin állam, s egyáltalán önálló lenne-e? Callaghan angol kormányfő szerint „a palesztin államnak a megoldás folyamatában kell konkretizálódnia”. Az arab világban többen figyelmeztetnek az új izraeli kormány háborús terveire, így különös figyelmet érdemel Hafez Asszad szíriai elnök egy nyilatkozata, amelyben egy ötödik közel-keleti háború veszélyéről tett említést. A szíriai diplomácia napjainkban különösen aktív: Musztafa Tiassz tábornok, hadügyminiszter Moszkvában tárgyal, Khaddam külügyminiszter ped^g Nyugat- Európában, a hét végén Párizsban fordult meg. Pálfy József 2. Miről hallgattak a „kilencek” a közös piaci csúcstalálkozón? A Közös Piac kilenc országának állam- és kormányfői most már kialakult rend szerint ismételten találkoznak, hogy a legfelsőbb szinten, — de és ez francia „találmány” kötetlen formában — vitathassák meg az időszerű politikai és gazdasági kérdéseket. Az ilyen ösz- szejövetel színhelye mindig annak az országnak a fővárosa, amely tagállam egy fél évig a közösség tanácskozásain az elnököt adja. A londoni csúcstalálkozóval búcsúzott Nagy-Britannia az elnökségtől, ez 1977 második felében Belgiumnak jár. Azért is kellett még az utolsó napokban az angol fővárosba összetrombitálni a „kilence- ket”, mert ez az esemény is hivatott lett volna a Közös Piac iránt nem túlságosan lelkesedő brit közvéleményt A Biztonsági Tanács csütörtökön este egyhangúlag elítélte a rhode- siai rezsim agressziós cselekmény eit. A hét tagország által előterjesztett határozat a BT nevében valamennyi államot felszólít: nyújtson Mozambiknak olyan anyagi se gítséget, amely lehetővé teszi az ország védelmi képességének megszilárdítását a szuverenitás és a területi integritás védelmét. Enyhülés—nukleáris fegyverkezéssel ? A jelenlegi amerikai kormányzat meghirdetett fő politikai elképzelései között fontos helyet foglal el a „nukleáris fegyverzettől való függés csökkentése”. Ezen azt kell értenünk, hogy az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalában kisebb helyet szán a nukleáris ütőerőnek. Ez a koncepció, mint más egyéb elképzelés is, melyet a Carter-adminisztráció a sajátjaként kíván ■ feltüntetni, egyáltalán nem új. A washingtoni vezető körök már régóta igyekeznek felülvizsgálni azt a politikát, amely az Egyesült Államok átmeneti nukleáris fölényén alapult. Elég, ha az 1972-ben és 1973-ban kötött szovjet— amerikai egyezményekre, a jelenleg is folyó SALT- tárgyalásokra utalunk és rögtön világos, hogy ezek csupán az amerikai fél nukleáris fölényének megszűnte után jöhettek létre. Ettől az időtől kezdve a Szovjetunió szüntelenül és következetesen betartja a magára vállalt kötelezettségeket, számos konstruktív kezdeményezést tett a nukleáris fenyegetés további csökkentése érdekében. E javaslatok egy részét az Egyesült Államok hibájából csak részlegesen fogadták el. Más javaslatokat Washington kategorikusan elutasított, ugyanakkor saját részéről semmilyen előre mutató kezdeményezést nem tett. A demokrata párti kormányzatnak tehát e kérdésben semmilyen új irányvonalat nem kellett meghatároznia. csupán az USA vállalt kötelezettségeit kell teljesítenie. SULI -akadályok A dolog azonban egészen másképp alakult. A NATO tanácsának nemrég lezajlott ülésszakán elhatározták, hogy kidolgozzák a katonai blokk nukleáris rakétafegyvereinek „távlati korszerűsítési tervét”. E döntésnek megfelelően a NATO nukleáris szervezéssel foglalkozó csoportja Ottawában megvitatta az Észak-atlanti Szövetség nukleárus ütőerejének fokozását, és a csapatok csapásmérő erőinek növelését. A kezdeményező szerepet az Egyesült Államok játszotta. Brown hadügyminiszter a kanadai fővárosban ismertette a közép-európai NATO-csapatok tökéletesített rakétahordozó rendszerekkel, új, úgynevezett szárnyas rakétákkal való felszerelésének tervét. Megvitatták a légierők új típusú bombázókkal történő felszerelésének kérdését is. Ezek a harcigépek mind hagyományos, mind nukleáris bombák szíállítására alkalmasak lesznek. Ugyanakkor a NATO vezetői nem változtatták meg korábbi elutasító álláspontjukat a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé bukaresti javaslatával szemben. Ismeretes, a szocialista közösség indítványozta, hogy egy európai katonai konfliktus esetén a két katonai tömörülés mondjon le a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról. E javaslat elfogadása kétségkívül komoly lépést jelentett volna a nukleáris háború megelőzésében. Tapodtat sem léptek előre a NATO képviselői a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése kérdésében. Pedig éppen e téren kellene megvalósítani a nukleáris potenciál gyakorlati csökkentését, amit a szocialista országok javasoltak. Közben pedig az Egyesült Államok a fegyverkezési verseny újabb szakaszát készíti elő, hatalmas összegeket fordít új típusú nukleáris hordozóeszközök és eszközrendszerek kifejlesztésére. Ilyenek a B—1 hadászati bombázók, az MX- rakéta, a Trident típusú atom-tengeralattjáró, valamint az MK—12A típusú robbanófej. Világos, hogy e tervek megvalósulása egyre jobban függ a különböző rendeltetésű, hatóerejű nukleáris fegyverek lététől. K önnyű megérteni, ez a gyakorlat aláássa a nehezen elért bizalmat, bonyolulttá teszi a hadászati támadófegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokat. Mindenekelőtt a szárnyas rakétákra vonatkozik ez. Ahelyett, hogy az ilyen korlátozásról tárgyalnának, a Pentagon fel akarja velük szerelni a NATO-szövetségeseit, és meg akarja akadályozni, hogy betiltásukra sor kerüljön, Szvjatoszlav Kozlov Trurocm Capote: ÉílsodáMtos Miss Bobbit 6. A fiúk egy percen át egymásra meredtek, az egymás iránti szeretetük hirtelen a visszájára változott: így csak azt gyűlöli az ember, akit szeretett. Nem is békültek ki, Preacher és Billy Bob; nem azért, mert nem akartak, csak azért, mert nem volt rá tisztességes mód, hogy a barátságuk újjászülessék. De megszabadulni sem tudtak ettől a barátságtól: mindegyik pontosan tudta mindig, hogy a másik miben sántikál; és amikor Preacher új cimborát talált magának, Billy Bob magában gubbasztott napokig, vagy váratlan, ostoba, vad dolgokat cselekedett. Például szándékosan beledugta az ujját a villanyventillátorba. Esténként néha Preacher megállt a kapunál, és beszédbe elegyedett El nénivel. Gondolom, csupán azért, hogy Billy Bobot kínozza, de tény, hogy mindegyikünkkel jó barátságban maradt, és karácsonyra hozott nekünk egy hatalmas doboz tisztított földimogyorót. Billy Bob számára is hozott ajándékot. Egy Sherlock Holmes-könyv volt, amelynek első lapjára ezt firkálták: „A barátság aranyfonál, mely ha egyszer megszakad ...” Ez a leggics- csesebb dolog, amit életemben láttam — mondta Billy Bob. — Jesszusom, micsoda egy állat! — De aztán kiment a hátsó udvarba, noha hideg téli nap volt, és ott kuporgott fenn a pekánfa tetején a kék decemberi délutánban. De többnyire boldog volt, mert Miss Bobbit ott volt a közelben, és általában kedves volt hozzá. Ö és Rosalba Nővér férfiként bántak vele; vagyis megengedték, hogy mindent elvégezzen helyettük. Másrészről, ha háromkezes bridzset játszottak, hagyták, hogy nyerjen és nem firtatták a hazugságait. Boldog időszak volt. A bajok akkor támadtak újra, amikor megkezdődött az iskola. Miss Bobbit megtagadta az iskolába járást. — Nevetséges dolog — mondta egy napon, amikor az igazgató, Mr. Copland eljött, hogy kivizsgálja az ügyét. — Igazán nevetséges. Tudok írni és olvasni, és akadnak egynéhányan a városban, akik igazolhatják, hogy tudok pénzt számlálni. Nem, Mr. Copland, gondolja meg, és be fogja látni, hogy erre egyikünknek sincs ideje és energiája. Elvégre csupán csak arról van szó, hogy melyikünk adja be előbb a derekát. ön vagy én. És mindamellett mit taníthat ön nekem? Nos, ha értene valamit a tánchoz, az már más dolog lenne; de jelen körülmények között, igen, Mr. Copland, a jelen körülmények között azt javaslom, hogy felejtsük el a dolgot. Mr. Copland nagyon szívesen megtette volna, de a város közvéleménye hajlott rá, hogy ostorral kell a kislányt az iskolára kényszeríteni. Horace Deasley írt egy cikket az újságba, amelynek „Tragikus helyzet” volt a címe. Véleménye szerint tragikus helyzet az, melyben egy gyermek szembeszállhatott az Egyesült Államok alkotmányával. A cikk ezzel a kérdéssel végződött: „Vajon megus^hatja-e?” Megúszta, sőt nemcsak ő, hanem Rosalba Nővér is. Legfeljebb 5 színesbőrű volt, és ezért senki sem törődött vele. Istenigazában csak akkor tudtuk meg, hogy milyen csodálatos teremtmény Miss Bobbit, amikor megjelent a városunkban Manny Fox. Manny Fox hírét először akkor hallottuk, amikor városszerte megjelentek a vidám, színes plakátok ezzel a szöveggel: „Manny Fox bemutatja a legyezőtáncost legyező nélkül”, majd alatta, apróbb betűkkel ez állt: „Továbbá Szenzációs Amatőr Műsor Az ön Saját Szomszédainak Részvételével — Első Díj: Próbafelvétel Hollywoodban”. A nagy esemény a következő csütörtökre volt kitűzve. A jegyeket egy dollárért árulták, ami errefelé nagyon sok pénz; de hát nem olyan gyakran van alkalmunk élő színházat látni, ezért mindenki leguberálta a a pénzt, és már előre nagy hűhót csaptak a dolog körül. A sarki vegyesboltban mindenki kétértelmű megjegyzéseket hangoztatott a legyező nélküli legyezőtáncosról, akiről kiderült, hogy nem más, mint Mrs. Manny Fox. A biliárdtermet nevezték ki főhadiszállásuknak, ott tanyáztak • minden délután, sört iszogattak, és eltréfálkoztak a város ődöngőivel. Amint kiderült, Manny Fox nem korlátozta üzleti ügyeit a színházra. Munkaközvetítő irodát is tartott fenn. * (Folytatjuk)
